Az Ujság, 1911. szeptember/1 (9. évfolyam, 207-219. szám)
1911-09-09 / 214. szám
Szombat, 1911. szeptember 9. AZ ÚJSÁG féltékenyen megőrzik és szeretettel fentartják, mig csak kő kövön marad e város falaiból. Száray Gyula a Petőfi-Társaság nevében mondott beszédet. A társaság legszentebb kötelességének tartja, hogy a Petőfi-kultuszban az ájtatoskodóknak előénekeljen, mély alázattal és nagy boldogsággal lép elő s Pozsony város dicséretével leteszi a szobor lábaihoz, leteszi ez uj oltárra a Petőfi-Társaság ünnepi koszorúját. Szávay beszéde után egyesületek és egyesek 55 koszorút helyeztek a szobor talapzatára és végül a tanulóifjúság hódoló felvonulást rendezett a szobor előtt. (Az ünnepi lakoma.) Déli egy órakor a Szobor-bizottság a Petőfi Társaság küldöttségének tiszteletére százterítékű díszebédet adott a Zöldfa-szállóban. A banketten számos felköszöntő hangzott el. Brolly Tivadar polgármester a Petőfi-Társaság elnökét és tagjait, Braunsteiner Gusztáv bizottsági alelnök Bartal Aurél főispánt, Rumlik Tódor másodpolgármester a szoborbizottságot, Dobrovics Mátyás kir. tan, a szoborbizottság első elnökét, Kramplin Viktor győri főügyészt, Hirschmann Nándor Radnay Béla szobrászt, a szobor alkotóját éltette. Herczeg Ferencz emelkedett ezután szólásra és a következő felköszönőt mondotta: Felszólalásomban ahhoz a régi utasításhoz fogok alkalmazkodni, hogy a pohárköszöntőnek fordított arányban kell állania az asztal hosszúságával, minél hosszabb az asztal, annál rövidebb legyen a beszéd. Megjelentünk az önök hívó szavára, hogy tanúi legyünk a mai ünnepségnek, amelyen újra testet töltött egy idea. Petőfi, mint a magyar írók királya, legmagasabban nőtt bele a világirodalomba, mert legmélyebben gyökerezik a magyar talajban. A költő valami hetven évvel ezelőtt fordul meg ebben a városban. Mi minden történt ebben az országban hetven év óta! Petőfi akkor mint íródeák dolgozott és nyomorgott néhány hétig a pozsonyi diétán, ma pedig villamoskocsik zaját halljuk és modern épületek sokaságát látjuk ugyanebben a városban, amelyből az országgyűlés rég Budapestre költözött. Ezzel az összehasonlításommal kapcsolatosan szeretnék néhány szóval reflektálni a polgármester úr beszédére. (Halljuk ! Halljuk!) Arra szólított fel minket, hogy menjünk ki az országba és különösen annak fővárosában hirdessük szóval és tollal, és tegyünk tanúságot arról, amit itt láttunk, tapasztaltunk és szolgáltassunk igazságot a pozsonyiaknak. Erre az a válaszom: Mi, a Petőfi-Társaság tagjai, mától fogva a Petőfi-kultusz terén bizonyos fokig pozsonyiaknak érezzük magunkat, hiszen a Petőfi-kultusz egyik legszebb, legművészibb szimbóluma mától fogva itt áll, ebben az ősi koronázó városban. Más boldogabb nemzetek megengedhetik magunknak, hogy az irodalomban sterilis virágzásnál egyebet ne lássanak. Magyarország úgyszólván örökös ostromállapotban van. Nekünk időközönként a harangokból is ágyukat kell önteni, a legbékésebb szerszám, a kasza is fegyver lesz kezünkben és maga az irodalom is nem csemegéje, hanem fegyvere a magyar nemzetnek az ő nemzeti létéért folytatott küzdelemben. Eszembe jutnak ilyenkor azok a bizonyos dalmácziai folyók, a melyek egyszerre csak eltűnnek a föld színéről s akkor aztán egy ideig nem láthatók. Az ötvenes években a mi nemzeti életünk is egyszerre eltűnt és csakis az ő irodalmában, Petőfi verseiben, Jókai regényeiben és a Nemzeti Színház darabjaiban élt. Büszke vagyok és boldog, hogy oly városba jöhettünk, mint Pozsony, mely a magyar kultúra termékeiben is gazdag. Helyesen fogta fel ezt a nemzeti missziót is, mely a nemzeti irodalom kultuszában rejlik. Minden magyar városnak újra és újra szeretném elmondani, hogy Magyarország önálló hadserege, külön vámterülete és külön diplomácziája is az ő irodalma. Az a tény, hogy Mikszáth műve, a Szent Péter esernyője harminc kiadásban jelent meg angol nyelven, bizonyára több barátot szerzett nekünk a külföldön, mint az egész diplomácziai testület. Ezeket az igazságokat megértette ennek az ős kulturvárosnak polgársága, midőn önerejéből és csakis saját lelkesedésének szavára hallgatva szobrot emelt a legnagyobb magyar költőnek, Petőfinek. A Petőfi-társaság összes tagjai nevében hálámat és szimpátiánkat fejezem ki ezért a pozsonyiaknak és az ő, valamint látható fejük, Brolly Tivadar polgármester egészségére ürítem poharamat. Felszólaltak még Pap Zoltán, Szalay Károly, az Otthon kör kiküldötte, Fodor István udvari tanácsos s többen. Kenedi Géza Pap Zoltán felköszöntőjére válaszolva, jelzi, hogy az egyetem kérdése nem záródik le a harmadik egyetemmel, amelynél a pálmát ugylehet Debreczen viszi el. A harmadik egyetemnél azonban megállani lehetetlen és Pozsonynak igényei és jogai kétségtelenek. Ezután áttért a nemzeti eszme kultuszára és úgy látja, hogy a nemzeti energiák összegyűjtésének és harczképessé tételének a nemzetietlen törekvésekkel szemben elérkezett az ideje. Pozsony erre impulzust adott az egész országnak, amikor a nemzeti kultúrának oltárt állított Petőfi-szobrában. Pozsony város hazafias polgárságát élteti. Utána Ferenczi Zoltán, Pávai Vajna Gábor királyi tanácsos (a pozsonyi Toldy-kör nevében) és László Mihály képviselő mondott felköszöntőt. Rumlik Emil dr. indítványára üdvözlő táviratot küldtek Riepl Farkas nürnbergi szerkesztőnek, aki annak idején mint a pozsonyi Westungarischer Grenzbote szerkesztője, a szobor felállítását kezdeményezte / Franczia-német tárgyalás. Komoly differencziák. De Selves franczia külügyminiszter diplomácziai járatlanságához méltó dodonai nyilatkozattal tájékoztatja a közvéleményt a franczianémet tárgyalásról. Azt mondja, hogy a tárgyalás sokáig fog tartani, ez az ő benyomása. Benyomásokról beszél a franczia külügyminiszter ilyen komoly pilanatban, mint valami vasárnapi újságolvasó, holott neki csak tudnia kellene, hányadán áll Francziaország Németországgal. A közvélemény ilyen gyerekes tájékoztatása mellett nem csoda, ha a legbolondabb híresztelések találnak hitelre és a lelkiismeretlen izgatók szabadon garázdálkodhatnak úgy Francziaországban, mint Németországban. Az izgatás egyik kedvelt eszköze annak hirdetése, hogy a franczia, valamint a német feltételeik véglegesek, amelyek egészükben elfogadandók vagy visszautasítandók. Más szóval a franczia kormány is, a német kormány is ultimátummal dolgozik. Mennyire tarthatatlan ez az állítás, kitűnik abból, hogy Cambon berlini franczia nagykövet nem követelte javaslatainak változatlan elfogadását, hanem átvette és Párisba küldte a német kormány módosító, vagy kiegészítő javaslatait. Ez mutatja egyrészt, hogy nincsen szó sem franczia, sem német ultimátumról, másrészt, hogy a franczia kormánynak nagy diplomácziai apparátussal kidolgozott utasításai tökéletlenek, minek folytán Cambon kénytelen lépten-nyomon újabb utasításokat kérni. Ez rendkívülien nehézkessé és hosszadalmassá teszi a tárgyalást, jólehet kívánatos volna a gyorsaság, mert a türelem fogy a jegeseken innen és túl. A nemzetek türelmetlensége és nyugtalansága pedig nemcsak nagy károkat okoz, hanem olyan előre nem látható eseteket is teremthet, amelyekkel szemben a diplomata kénytelen átengedni helyét a katonának. A helyzet ezért is, de mint most kitűnik, egyébként is eléggé komoly stádiumba jutott. Párisban félhivatalosan közzéteszik, hogy a franczia és német álláspont között a német ellenjavaslatok közt eléggé jelentékeny differencziák vannak , s a politikai hozzávetéseknek tág teret nyit az a mindenesetre nagyjelentőségű tanácskozás, melyet a német ellenjavaslatok Párisba érkezése után tartott Gaillaux miniszterelnök minisztertársaival, a külügyminiszterrel, a hadügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel. E legújabb híreknek nyugtalanító élét mindenesetre tompítja annak a tanácskozásnak állítólag félhivatalos forrásból publikált híre, melyet De Selves külügyminiszter folytatott ma a franczia Kongó érdekeltjeivel. A mai nap táviratai ezek . (A franczia külügyminiszter nyilatkozata.) Páris, szeptember 8. De Selves külügyminiszter a tegnapi minisztertanács után a Matin munkatársa előtt a németfranczia tárgyalásról a következőleg nyilatkozott: Ez idő szerint óvakodnunk kell éppen úgy a túlzott optimizmustól, mint a túlzott pesszimizmustól. Az én benyomásom az, hogy a Berlinben megindított tárgyalás még sokáig fog tartani. (A tárgyalás.) Berlin, szeptember 8. Jules Cambon, Francziaország berlini nagykövete már megkapta Kiderlen Wächter német külügyi államtitkártól Németország válaszát a franczia javaslatra. Ezzel a marokkói tárgyalás nevezetes fordulóponthoz jutott. Németország tudatta azokat a feltételeket, amelyeknek fejében Francziaország marokkói térfoglalásába beleegyezik és hajlandó eltűrni, hogy Marokkó valósággal franczia tartománynyá váljék. Most Francziaországon a sor, hogy nyilatkozzék a német ajánlatról. Francziaország csak hosszabb megfontolás után fog válaszolni a német jegyzékre. Hivatalosan mindaddig nem adnak ki jelentést a tárgyalásról, amíg a franczia kormány nem határozott a német javaslatról. De úgy berlini, mint párisi körökben biztosra veszik, hogy a német kormány feltételeit Francziaország nem fogja ridegen elutasítani, hanem elfogadja azokat a további érdemleges tárgyalás alapjául. A hivatalos körök mindinkább növekedő optimizmussal néznek a tárgyalás elé. Bethmann-Hollweg birodalmi német kanczellár, miután tegnap este hosszasan tanácskozott a külügyminiszterrel, Berlinből hazautazott birtokára s valószínűleg ott marad addig, amig a franczia válasz meg nem érkezik. E kedvező helyzet daczára úgy Párisban, mint Berlinben sokan elégedetlenek a két kormány eljárásával. A franczia háborús párt támadja a kormányt azért, mert nem kényszerítette Németországot a franczia javaslat en block elfogadására, a német konzervatívok pedig továbbra is terjesztik az alarm-híreket. (A német ellenjavaslatok.) Páris, szeptember 8. (Saját tudósítónk távirata.) Marcel Houtin az Echo de Paris-ban azt álltja, hogy módjában van a német ellenjavaslatokról tájékozást adni. Szerinte Kiderlen-Wächter német külügyi államtitkár kijelentette, hogy Németország elvben elfogadta a franczia javaslatokat a tárgyalások alapjának, de a felajánlott érdekgarancziák Marokkóban nem elegendők. Houtin szerint a Marokkó-speczialisták állítólag a közmunkák egész lajstromát dolgozták ki, melyek közül különösen fontos a bányakoncessziók kihasználása. Németország hajlandó a Marokkóban való birtoknyerés tekintetében elállani minden tervétől, annak feltételezése mellett, hogy Francziaország el fogja ismerni Németország kiterjedt érdekeinek kívánt biztosítékát. Azonkívül Kidorlen-Wächter a franczia Kongóba vonatkozólag többet kíván, mint amennyit Francziaország teljesíthet, mégpedig arra való tekintettel, hogy különböző franczia társaságokat kárpótolni kellene, hogy az átengedett területeket a német érdekek számára értékesíthessék. Berlin, szeptember 8. (Saját tudósítónk távirata.) Itt nagyon természetesen mélyen hallgatnak a német válasz tartalmáról, de bizonyosnak látszik, hogy a német álláspont alapja a lényegben egyezik a franczia felfogással, noha több, nem jelentéktelen kérdésben még megegyezésre van szükség, úgy a marokkói német gazdasági érdekek megvédése biztosítékainak erősítésére vonatkozólag, mint a Kongó-területen a territoriális ajánlat kibővítésének kérdésében. Amit Marcel Houtin az Echo de Paris-ban a német ellenjavaslatok főtartalmának jelez, lényegben valószínűleg egyezik a valósággal. (Jelentékeny diferencziák.) Páris, szeptember 8. A Havas-ügynökség jelenti: úgy látszik, hogy azon megjegyzések tekintetében, amelyeket Kiderlen Wächter német államtitkár tett Cambon nagykövettel szemben és amelyek végleges megszövegezésben fognak átadatni a két álláspont között még egész jelentékeny differencziák állanak fenn. (Franczia miniszterek tanácskozása.) Páris, szeptember 8. A miniszterelnök ma délelőtt a külügyminiszterrel, a hadügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel tanácskozott. Páris, szeptember 8. Feltehetőleg félhivatalos jelentés szerint De Selves külügyminiszter az utóbbi napokban különböző franczia Kongó-gyarmati társaságok elnökeivel tanácskozott. (Izgalom Németországban.) Königsberg, szeptember 8. (Saját tudósítónk távirata.) A háborús híresztelések folytán a königsbergi városi takarékpénztár tegnap több mint kétszázezer márka betétet fizetett vissza. A run még ma is tart. Drezda, szeptember 8. (Saját tudósítónk távirata.) Három nap óta óriási run van a radeburgi takarék- és hitelegylet ellen. (Belgium készülődése.) Brüsszel, szeptember 8. A belga közvélemény izgatottan várja a franczia-német tárgyalás eredményét. Sokan attól tartanak, hogy kitör a német-franczia háború és ez esetben Belgium is belekeveredhetik a harczba. A hadügyminiszter a tartalékosokat, akik húszon-