Az Ujság, 1911. szeptember/2 (9. évfolyam, 220-232. szám)

1911-09-16 / 220. szám

a­ nak, a jobbágyság eltörlőjének szobrával. De nem Sándor czár liberalizmusa, ha­nem Olga czaricza megkeresztelkedése és hittérítői tevékenysége nyomta rá bé­lyegét a kievi ünnepekre. Az ortodox és reakczionárius törekvések tobzódó dia­dalt ültek a szent városban, ezeknek a törekvéseknek képviselői voltak a hang­adók és úgy ünnepelték, úgy tüntették föl Miklós czárt, mint az ő politikájuk legfelsőbb hivét és végrehajtóját. Az ünnepeknek ez az ortodox egyházi és reakczionárius politikai irányzata ma­gyarázza meg azt a lojális és vallásos tüntetést, a­mely a merénylet után a színházban és az utczákon szinte elemi erővel kitört. Az ortodoxok és reak­­czionáriusok örömét rontották meg a terroristák, midőn gaz merényletükkel életjelt adva magukról, ország-világnak hirdetik, hogy a kievi diadalmi ünnep még korai. A kievi ünnep, valamint a merénylet jellemzően orosz megnyilat­kozása annak az elkeseredett küzdelem­nek, a­mely még mindig folyamatban van Oroszországban azért, hogy végül ki maradjon a hatalom birtokosa. A szláv karakterhez híven ez a küzdelem Kievben szélsőségeivel lép az elszörnyedő Európa elé. Egyik oldalon látjuk azokat az eleme­ket, a­melyek féltve korábban brit hatal­mukat az alkotmányosságtól, el akarják tiporni a csecsemőkorban lévő népkép­­viseletet, vissza akarják utasítani a nyu­gateurópai kulturális és politikai vív­mányok minden befolyását, hogy a kor­látlan autokrata c­ár trónjának árnyéká­ban tovább garázdálkodhassanak a nép millióinak romlására. Ezek régebben moszkoviták voltak, most népszövetség­nek és miegyébnek nevezik magukat, ideáljuk pedig a Nyugateurópától lég­mentesen elzárt szent, ortodox és reak­c­ionárius Oroszország. A másik szélső határon jelentkeznek azok az osztályok, a­melyek már megunva az örökös el­­nyomottságot, szabad lélekzetvétel után vágyakoznak. Vezetőik Nyugateurópá­ban összeszedett legszélsőbb forradalmi eszmékkel telített terroristák, nihilisták, anarchisták. Teljesen szét akarják rom­bolni a meglévő államrendet és Bakunin tanai szerint szláv kommunizmus meg­­terem­tésén törik fejüket. Rendszerük a terrorizmus, fegyverük a revolver, tőr, méreg és bomba , gyilkolnak, hogy az előidézett rémülettel készítsék elő diada­lukat, azt az időt, a­mikor ők lehetnek majd az ország urai. A szélsőségek ke­gyetlenül összecsapnak, és összezúzzák azokat, a­kik közöttük állva számolnak a lehetőséggel, a viszonyokkal és meg akarják teremteni a modern Oroszorszá­got, miután tudják, hogy Oroszországból úgy sem csinálhatnak soha Franczia­­országot. Ezeknek a higgadt, mértéktudó és előrelátó orosz államférfiaknak­ egyik vezére Szolypin, a­kit az ünneplő or­todoxok és reakczionáriusok örömujjon­gása között leterít a terroristák golyója. Oroszország minden igaz barátjának azt kell kívánnia, hogy a kievi sebesült meg­gyógyulván, folytathassa nehéz, de nem dicstelen és nem sikertelen munkáját. Mert mi Oroszország határain innen úgy látjuk, hogy nem a jobbra, vagy balra húzó szélsőség, hanem a Szolypin által kijelölt út biztosítja a nagy orosz nem­zetnek azt a boldogulást, a­melyet bőven megérdemel, pusztán . Csak úgy gondoltam, hogy így lesz. — Nézze, Abris,­­— szólt Czenczi, miköz­ben másodszor telerakta a férje tányérját a paprikás csirkéből — nézze, Ábris, hiszen én se vagyok egészen buta teremtés. Én meg­kaptam Sárika levelét, a­miben megírja, hogy egy végzetes lépésre szánta el magát. Eladja a testét-lelkét egy gonosz embernek, hogy megmentse a családját. Azon nem csodál­kozom, drágám, hogy ezek után maga elő­keresi a menetrendet, és sürgősen biztat, men­jek el a leányhoz, és mentsem meg. Ez szép dolog, de nem rendkívüli. Honnan tudta azon­ban, hogy én még ma visszatérek ? Honnan sejtette, hogy engem azzal fogadnak a pusztán, hogy a fiatal méltósága és az öreg méltósága elutaztak a gróf úrral még tegnapelőtt ? Skerliszky még mindig pörgette az ujjait. — Nem tudom. De ennek így kellett jönnie. Hát gondoltam, hogy így jön.­­ A levélből, a­mit Sárika irt, nem lehe­tett erre gondolni. Az a levél olyan volt, mint egy segélykiáltás a pusztaságból Skerliszky ,obris irányt változtatott a hüvelykujjak pörgetésében. . Furcsa. Én bennem éppen a levél kel­tette azt a gondolatot, hogy Sárika már régen útban van a Riviéra, Olaszország, vagy Paris felé, a­mikor maga a pusztájukra érkezik. A levél után gondoltam, hogy maga már senkit se talál Váralján. , Czenczi idegesen felelt . — Nem értem magát, Ábris. Én rám úgy hatott az a levél, mint egy segélykiáltás ! Emberek, segítség ! ezt olvastam ki a levélből. . — Én mást olvastam ki — mondta Sker­­­­liszky, miközben a csirke szárnyáról szedegette le a húst. — Az emberek nem akkor írnak levelet, a­mikor valami mondanivalójuk van. Az emberek sohase a mások kedvéért írnak levelet, hanem mindig a maguk kedvéért. Nem a c­ímzettet akarják meggyőzni az érveléseik­kel, hanem saját magukat. A­ki tanácsot kér levélben, az sohase akar tanácsot kapni a válaszban. Annak nem is kell a válasz és nem is kell a tanács, a­melyet úgyis csak akkor fogadna el tudniillik, ha egybevág a saját elhatározásával, úgy vélem, azaz úgy gon­dolom, édes nőm, illetve Czenczike, hogy az emberek többnyire a maguk kedvéért szoktak leveleket írni. Egészen mindegy, hogy kinek szól a levél, hogy elmegy-e, vagy nem­­megy el, hogy válaszolnak rá, vagy nem válaszol­nak. A megírás a fő. Tudja, édesem, én el tudok képzelni embereket, főképp női embere­ket tudniillik, a­kik nem létező személyeknek is imák leveleket, csak azért, hogy­­ a saját gondolataikat kifejtsék, csak azért, hogy saját maguk előtt igazolják azt, a­mit tenni vagy elmulasztani akarnak tudniillik, Czenczi lehajtotta a fejét. Eszébe jutottak bizonyos levelek, a­mik csakugyan nem a czímzett kedvéért íródtak. Skerliszky úr, a­ki rendesen nem­ szokott beszélni egy huzamban, kissé fáradt volt. Két csirkeruzával gyorsan megerősítette magát s az egészet leöblítette egy pohár szódásvizzel. —A legtöbb levél ily­e, Czenczike. Isten bizony. Nekem elhiheti tudniillik, mert én nem szoktam leveleket írni. Az emberek magukat igazolják, magukat bátorítják, önmagukat biz­tatják a leveleikkel. A mikor megírja valaki az elhatározásait és terveit levélben, akkor már régen végre is hajtotta. A­ki tanácsot kér, annak már nem kell a tanács. Sohase úgy fogadja a leveleket, drága Czenczi, mintha az író küldené magának, de mindig úgy, mintha maga küldené az írónak. Az emberek nem másoknak írnak levelet, hanem maguknak. Czenczike bólogatott a fejével. Nem felelt egy szót se. Skerliszky pedig gyorsan meg­fordította a két keze szélmalmát. — Nem is jó leveleket írni — volt a Sker­liszky további kijelentése. — Minek a levél ? A­kik távol vannak, azokon nem segít tudni­illik, a­kik közel vannak, azoknak nem kell. Szenntü­l­ szembe hazudni nehéz, levélben köny­­nyű. És a levélre nincsen ellenvélemény, ezt se szabad elfeledni, édesem. Mert az ellen­­vélemény mindig későn érkezik. A­mikor már hiábavaló. Bizony Isten, — ezt az egyet hidd el, Czenczike, illetőleg drága nem — a­ki sok levelet ír, annak sok eltitkolni valója van. Minélfogva levélre legokosabb úgy felelni,, hogy az ember egészen más dolgokról ír, illetőleg saját magáról megint. Mert a levelezés csalás tudniillik. Czenczike megcsókolta a férje homlokát, mielőtt aludni tért. És két hétig nem hozta szóba a méltóságos családot. Két hét múlva mégis csak beszélt róluk újra. A­miket látott, a­miket hallott, azt el­mondotta a férjének. —­ Vera megint itthon van. És az öreg méltósága is. Újra a régi palotában laknak. A régi fényben élnek. Vera mindennap kocsin jár sétálni. Libériás inas a bakon. No igen — mondja Skerliszky Ádria* — Hisz ennek igy kellett történnie. — És Vera — ezt már súgva mondta AZ TJJSAÓ Szombat, 1911. szeptember 16. BELFÖLD.­ ­*— A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tiz órától délután kettőig folyvást szava­zott. Berzeviczy Albert elnök a jegyzőkönyv hite­lesítése után bemutatta a Curia átiratát, a­mely szerint a Benyovezky Sándor gróf megválasztása ellen volt petic­iós pert megszüntették ; bemutatja Mágamaros megye feliratát a bélyegilletékekről szóló törvényjavaslat tárgyában, a szegedi alsótanyai népgyű­lés kérvényét a katonai javaslatoknak a napirendről való levétele iránt, Veszprém megye feliratát az obstrukc­ió ellen. Arad város feliratát a tizenhárom vértanú vesztőhelyére tervezett em­lékmű tárgyában. Preszly Elemér kérte, hogy a kérvényeket ne csak a kérvényt, hanem a köz­­igazgatási bizottságnak is adják ki. Erre nézve húsznál többért névszerinti szavazást és a szavazás elhalasztását kérték. Következtek a napirendre tűzött névszerinti szavazások a budapesti Szövet­ség-, Molnár- és Medve-utczában tartott népgyű­­lések kérvényei dolgában. A Ház 10—13 ellen 110—­113 szavazattal az elnökség indítványát fo­gadta el. A holnap délelőtt tíz órakor kezdődő ülés napirendjére hat név szerinti szavazás, a­­véderő­­javaslat tárgyalása és interpellácziók vannak ki­tűzve?. — A miniszterelnök és a bán. Az eszéki Drau czimai lap Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnökkel való beszélgetést közöl. Ennek folyamán a miniszterelnök kijelentette, hogy közötte és a bán között teljes egyetértés van és igy alig hinné, l­ogy belátható időn belül a zágrábi báni palotába más költözzék be. Mihelyt a magyar parlamenti viszonyok megengedik,, foglalkozni akar a horvát kérdéssel is és a horvát kívánságokat a jog és mél­tányosság szerint fogja teljesíteni. Tomasics azon­ban minden körülmények közt megmarad Horvát­ország bánjának.­­ Müncheni követünk Budapesten. . Khuen-Héder­­váry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt a képviselő­­házban lászlófalvi Velics Lajosnak, az osztrák-magyar monarchia müncheni rendkívüli követének látogatását fogadta. ( Beszámolók: Fráter Lóránd vasárnap, 17-ikén, Székelyhíd­on beszámolóbeszédet mond. Kobek Kornél is beszámolót tart vasárnap Köbölkuton . Károlyi József gróf, Preszly Elemér és Eszterházy Móricz gróf képviselők kisérik a kerületbe. A törvényhatóságok és az obstrukczió. (A pénzügyminiszter Bécsben. A miniszterelnök kihallgatáson.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök holnap, szombaton délután hédervári birtokára utazik, onnan megy vasárnap este Bécsbe, hogy hétfőn kihallgatáson jelenjék meg a­ király előtt. Lukács László pénzügyminiszter ma ér­kezett Gráczból Bécsbe­n , úgy intézkedett, hogy vasárnap este jöhessen haza Budapestre. Úgy a miniszterelnök kihallgatásához, mint a pénzügyminiszter bécsi útjához sokféle kém­

Next