Az Ujság, 1911. szeptember/2 (9. évfolyam, 220-232. szám)
1911-09-16 / 220. szám
a nak, a jobbágyság eltörlőjének szobrával. De nem Sándor czár liberalizmusa, hanem Olga czaricza megkeresztelkedése és hittérítői tevékenysége nyomta rá bélyegét a kievi ünnepekre. Az ortodox és reakczionárius törekvések tobzódó diadalt ültek a szent városban, ezeknek a törekvéseknek képviselői voltak a hangadók és úgy ünnepelték, úgy tüntették föl Miklós czárt, mint az ő politikájuk legfelsőbb hivét és végrehajtóját. Az ünnepeknek ez az ortodox egyházi és reakczionárius politikai irányzata magyarázza meg azt a lojális és vallásos tüntetést, amely a merénylet után a színházban és az utczákon szinte elemi erővel kitört. Az ortodoxok és reakczionáriusok örömét rontották meg a terroristák, midőn gaz merényletükkel életjelt adva magukról, ország-világnak hirdetik, hogy a kievi diadalmi ünnep még korai. A kievi ünnep, valamint a merénylet jellemzően orosz megnyilatkozása annak az elkeseredett küzdelemnek, amely még mindig folyamatban van Oroszországban azért, hogy végül ki maradjon a hatalom birtokosa. A szláv karakterhez híven ez a küzdelem Kievben szélsőségeivel lép az elszörnyedő Európa elé. Egyik oldalon látjuk azokat az elemeket, amelyek féltve korábban brit hatalmukat az alkotmányosságtól, el akarják tiporni a csecsemőkorban lévő népképviseletet, vissza akarják utasítani a nyugateurópai kulturális és politikai vívmányok minden befolyását, hogy a korlátlan autokrata cár trónjának árnyékában tovább garázdálkodhassanak a nép millióinak romlására. Ezek régebben moszkoviták voltak, most népszövetségnek és miegyébnek nevezik magukat, ideáljuk pedig a Nyugateurópától légmentesen elzárt szent, ortodox és reakcionárius Oroszország. A másik szélső határon jelentkeznek azok az osztályok, amelyek már megunva az örökös elnyomottságot, szabad lélekzetvétel után vágyakoznak. Vezetőik Nyugateurópában összeszedett legszélsőbb forradalmi eszmékkel telített terroristák, nihilisták, anarchisták. Teljesen szét akarják rombolni a meglévő államrendet és Bakunin tanai szerint szláv kommunizmus megteremtésén törik fejüket. Rendszerük a terrorizmus, fegyverük a revolver, tőr, méreg és bomba , gyilkolnak, hogy az előidézett rémülettel készítsék elő diadalukat, azt az időt, amikor ők lehetnek majd az ország urai. A szélsőségek kegyetlenül összecsapnak, és összezúzzák azokat, akik közöttük állva számolnak a lehetőséggel, a viszonyokkal és meg akarják teremteni a modern Oroszországot, miután tudják, hogy Oroszországból úgy sem csinálhatnak soha Francziaországot. Ezeknek a higgadt, mértéktudó és előrelátó orosz államférfiaknak egyik vezére Szolypin, akit az ünneplő ortodoxok és reakczionáriusok örömujjongása között leterít a terroristák golyója. Oroszország minden igaz barátjának azt kell kívánnia, hogy a kievi sebesült meggyógyulván, folytathassa nehéz, de nem dicstelen és nem sikertelen munkáját. Mert mi Oroszország határain innen úgy látjuk, hogy nem a jobbra, vagy balra húzó szélsőség, hanem a Szolypin által kijelölt út biztosítja a nagy orosz nemzetnek azt a boldogulást, amelyet bőven megérdemel, pusztán . Csak úgy gondoltam, hogy így lesz. — Nézze, Abris,— szólt Czenczi, miközben másodszor telerakta a férje tányérját a paprikás csirkéből — nézze, Ábris, hiszen én se vagyok egészen buta teremtés. Én megkaptam Sárika levelét, amiben megírja, hogy egy végzetes lépésre szánta el magát. Eladja a testét-lelkét egy gonosz embernek, hogy megmentse a családját. Azon nem csodálkozom, drágám, hogy ezek után maga előkeresi a menetrendet, és sürgősen biztat, menjek el a leányhoz, és mentsem meg. Ez szép dolog, de nem rendkívüli. Honnan tudta azonban, hogy én még ma visszatérek ? Honnan sejtette, hogy engem azzal fogadnak a pusztán, hogy a fiatal méltósága és az öreg méltósága elutaztak a gróf úrral még tegnapelőtt ? Skerliszky még mindig pörgette az ujjait. — Nem tudom. De ennek így kellett jönnie. Hát gondoltam, hogy így jön. A levélből, amit Sárika irt, nem lehetett erre gondolni. Az a levél olyan volt, mint egy segélykiáltás a pusztaságból Skerliszky ,obris irányt változtatott a hüvelykujjak pörgetésében. . Furcsa. Én bennem éppen a levél keltette azt a gondolatot, hogy Sárika már régen útban van a Riviéra, Olaszország, vagy Paris felé, amikor maga a pusztájukra érkezik. A levél után gondoltam, hogy maga már senkit se talál Váralján. , Czenczi idegesen felelt . — Nem értem magát, Ábris. Én rám úgy hatott az a levél, mint egy segélykiáltás ! Emberek, segítség ! ezt olvastam ki a levélből. . — Én mást olvastam ki — mondta Skerliszky, miközben a csirke szárnyáról szedegette le a húst. — Az emberek nem akkor írnak levelet, amikor valami mondanivalójuk van. Az emberek sohase a mások kedvéért írnak levelet, hanem mindig a maguk kedvéért. Nem a címzettet akarják meggyőzni az érveléseikkel, hanem saját magukat. Aki tanácsot kér levélben, az sohase akar tanácsot kapni a válaszban. Annak nem is kell a válasz és nem is kell a tanács, amelyet úgyis csak akkor fogadna el tudniillik, ha egybevág a saját elhatározásával, úgy vélem, azaz úgy gondolom, édes nőm, illetve Czenczike, hogy az emberek többnyire a maguk kedvéért szoktak leveleket írni. Egészen mindegy, hogy kinek szól a levél, hogy elmegy-e, vagy nemmegy el, hogy válaszolnak rá, vagy nem válaszolnak. A megírás a fő. Tudja, édesem, én el tudok képzelni embereket, főképp női embereket tudniillik, akik nem létező személyeknek is imák leveleket, csak azért, hogy a saját gondolataikat kifejtsék, csak azért, hogy saját maguk előtt igazolják azt, amit tenni vagy elmulasztani akarnak tudniillik, Czenczi lehajtotta a fejét. Eszébe jutottak bizonyos levelek, amik csakugyan nem a czímzett kedvéért íródtak. Skerliszky úr, aki rendesen nem szokott beszélni egy huzamban, kissé fáradt volt. Két csirkeruzával gyorsan megerősítette magát s az egészet leöblítette egy pohár szódásvizzel. —A legtöbb levél ilye, Czenczike. Isten bizony. Nekem elhiheti tudniillik, mert én nem szoktam leveleket írni. Az emberek magukat igazolják, magukat bátorítják, önmagukat biztatják a leveleikkel. A mikor megírja valaki az elhatározásait és terveit levélben, akkor már régen végre is hajtotta. Aki tanácsot kér, annak már nem kell a tanács. Sohase úgy fogadja a leveleket, drága Czenczi, mintha az író küldené magának, de mindig úgy, mintha maga küldené az írónak. Az emberek nem másoknak írnak levelet, hanem maguknak. Czenczike bólogatott a fejével. Nem felelt egy szót se. Skerliszky pedig gyorsan megfordította a két keze szélmalmát. — Nem is jó leveleket írni — volt a Skerliszky további kijelentése. — Minek a levél ? Akik távol vannak, azokon nem segít tudniillik, akik közel vannak, azoknak nem kell. Szenntül szembe hazudni nehéz, levélben könynyű. És a levélre nincsen ellenvélemény, ezt se szabad elfeledni, édesem. Mert az ellenvélemény mindig későn érkezik. Amikor már hiábavaló. Bizony Isten, — ezt az egyet hidd el, Czenczike, illetőleg drága nem — aki sok levelet ír, annak sok eltitkolni valója van. Minélfogva levélre legokosabb úgy felelni,, hogy az ember egészen más dolgokról ír, illetőleg saját magáról megint. Mert a levelezés csalás tudniillik. Czenczike megcsókolta a férje homlokát, mielőtt aludni tért. És két hétig nem hozta szóba a méltóságos családot. Két hét múlva mégis csak beszélt róluk újra. Amiket látott, amiket hallott, azt elmondotta a férjének. — Vera megint itthon van. És az öreg méltósága is. Újra a régi palotában laknak. A régi fényben élnek. Vera mindennap kocsin jár sétálni. Libériás inas a bakon. No igen — mondja Skerliszky Ádria* — Hisz ennek igy kellett történnie. — És Vera — ezt már súgva mondta AZ TJJSAÓ Szombat, 1911. szeptember 16. BELFÖLD. *— A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tiz órától délután kettőig folyvást szavazott. Berzeviczy Albert elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatta a Curia átiratát, amely szerint a Benyovezky Sándor gróf megválasztása ellen volt peticiós pert megszüntették ; bemutatja Mágamaros megye feliratát a bélyegilletékekről szóló törvényjavaslat tárgyában, a szegedi alsótanyai népgyűlés kérvényét a katonai javaslatoknak a napirendről való levétele iránt, Veszprém megye feliratát az obstrukció ellen. Arad város feliratát a tizenhárom vértanú vesztőhelyére tervezett emlékmű tárgyában. Preszly Elemér kérte, hogy a kérvényeket ne csak a kérvényt, hanem a közigazgatási bizottságnak is adják ki. Erre nézve húsznál többért névszerinti szavazást és a szavazás elhalasztását kérték. Következtek a napirendre tűzött névszerinti szavazások a budapesti Szövetség-, Molnár- és Medve-utczában tartott népgyűlések kérvényei dolgában. A Ház 10—13 ellen 110—113 szavazattal az elnökség indítványát fogadta el. A holnap délelőtt tíz órakor kezdődő ülés napirendjére hat név szerinti szavazás, avéderőjavaslat tárgyalása és interpellácziók vannak kitűzve?. — A miniszterelnök és a bán. Az eszéki Drau czimai lap Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökkel való beszélgetést közöl. Ennek folyamán a miniszterelnök kijelentette, hogy közötte és a bán között teljes egyetértés van és igy alig hinné, logy belátható időn belül a zágrábi báni palotába más költözzék be. Mihelyt a magyar parlamenti viszonyok megengedik,, foglalkozni akar a horvát kérdéssel is és a horvát kívánságokat a jog és méltányosság szerint fogja teljesíteni. Tomasics azonban minden körülmények közt megmarad Horvátország bánjának. Müncheni követünk Budapesten. . Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt a képviselőházban lászlófalvi Velics Lajosnak, az osztrák-magyar monarchia müncheni rendkívüli követének látogatását fogadta. ( Beszámolók: Fráter Lóránd vasárnap, 17-ikén, Székelyhídon beszámolóbeszédet mond. Kobek Kornél is beszámolót tart vasárnap Köbölkuton . Károlyi József gróf, Preszly Elemér és Eszterházy Móricz gróf képviselők kisérik a kerületbe. A törvényhatóságok és az obstrukczió. (A pénzügyminiszter Bécsben. A miniszterelnök kihallgatáson.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök holnap, szombaton délután hédervári birtokára utazik, onnan megy vasárnap este Bécsbe, hogy hétfőn kihallgatáson jelenjék meg a király előtt. Lukács László pénzügyminiszter ma érkezett Gráczból Bécsben , úgy intézkedett, hogy vasárnap este jöhessen haza Budapestre. Úgy a miniszterelnök kihallgatásához, mint a pénzügyminiszter bécsi útjához sokféle kém