Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 1-13. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2 fegyver és vérontás szabott törvényt a haladásnak. Hogy Európában megmaradt e tíz esztendő legnagyobb vívmánya: a béke, az igaz. De az már nem igaz, hogy a népeknek ezt az egyetlen igazi örömét az új eszméknek kell megköszönni. Az új eszmék a gazdasági érvényesülésre törtek s egy napon a világháború vesze­delmébe sodorták egész Európát. Soha­sem voltunk oly közel egy óriási háború katasztrófájához, mint 1908-ban. Hogy elmaradt a világkatasztrófa, azt minden másnak köszönhetjük, csak éppen a szo­­cziális gondolkozás erejének nem. A szörnyű hadseregek és hajóhadak félelmes ereje volt az a nagy biztosíték, a­mi Európa népeit a történeti szerencsétlen­ségtől megmentette. A szocziális eszme tehát a nagy világkérdésekben nem vált be. Inkább veszedelmeket hozott, mint boldogságo­kat. De nem hozta meg azokat az új szabadság-eszm­ényeket sem, a­melyek ígéretével tele volt. Az európai államok belső alkotmányában — ha a kis Portu­gáliát nem tekintjük — egyedül Franczia­­ország az, a­hol a szabadság-intézmények nagyot fejlődtek. Azonban itt is épp most tetszik ki, hogy ez is a belső béke rovására történt. A »szocziális« köztársa­ság kénytelen féket vetni a mértéktelen haladásra, ha forradalomba nem akarja sodortatni magát. Másutt pedig, mint Németországban is, a szocziális eszme nem a szabadságot, hanem a császári hatalmat szaporította. Minket, a­kik a kis nemzetek sorá­ban vagyunk, az érdekel legjobban, hogy az új törekvések ugyan javítottak-e sor­sunkon, erősítették-e létezésünk föltéte­leit ? Erre pedig egyenes nem a válasz. A vallás, a haza és a nemzetiség gondo-Az úr . Tisztelettel elismerem a jogát, de igazán szeretném tudni, hogy eddigi kegyei után mivel szolgáltam rá . . . Iduska : Eddigi kegyeim ? Ha ezt valaki hallaná, azt hinné, hogy a szeretője vagyok. Az úr (sóhajtva) : Fájdalom, rosszul hinné. Iduska : S ön olyan kifejezéseket használ, melyek ezt a hamis hitet fölkelthetnék. Uram, sajnálom, hogy meg kellett önt ismernem. Ekkora gavallértalanságot nem tettem volna föl még önről sem. Az ur : Kétségbeejt, drága . .. nem me­rem még nagyságos asszonynak sem szólítani, hátha ez is sérti. Iduska : Ez a czim megillet. Az ur : Tellát kétségbeejt, nagyságos asz­­szonyom. Kérem, nagyon kérem, csak egy szónyi magyarázatot. Iduska : S azt hiszi, az nem tűnik föl, hogy ily soká állunk egy kapualjában ? Lova­­gias ember ilyenkor már régen fölfogta volna a helyzetet és távozott volna. Az úr: Hisz nem tudtam, hogy soká ma­radunk itt. De ha kívánja . . . IduskaMost ? Miután már ily soká együtt álltunk ? Ó, itt hagyna, hogy a ki látott, gondolná­­­m­, ez a hölgy tárgyalt ezzel az úrral, de nem tudtak megegyezni. Az ur: Hiszen nem hagyom itt, az is­tenért, azt akartam mondani, ha kívánja, akkor menjünk ki az utczára. Iduska : Igen ? Akkor mért bújtam volna itt el ? Az úr : Elbújt! Ki elől­! Iduska : Még kérdi ! S ilyen emberre bíz­tam magamat! Ha nekem nem lett volna elég lélekjelenlétem, Isten tudja mi történt volna már ! Az úr: De mi történt ? Kit látott meg ? Ki elől bujkált ? Iduska : Ki elől ? S még kérdi! Hát tudja meg, uram, hogy alig húsz lépésnyire tőlünk szembe jött velünk az áram­­­latát kiküszöbölő eszme­ irányok egyálta­lán nem is alkalmasak kisebb nemzeti egyéniségek erősítésére. Az internaczio­­nális gondolatok kultusza mindenféle formában a kisebb nemzetek bomlasz­­tására tör és kedvez a nagyobb ember­­tömegek érvényesülésének. Nagy gondol­kozók jósolták meg előre, hogy a modern eszme­ irányok óhatatlanul a kisebb nem­zetek föloszlására és nagy birodalmi tö­megek alakulására vezetnek. És a­ki erre a tíz esztendőre visszatekint, szinte kezével is megfoghatja a bizonyítékokat. Föl kell ismernünk e tíz esztendő lehan­goló eredményeiből, hogy az olyan hala­dás, melyet nem mérsékel meg idején a hazához és nemzethez való tartozás egészséges gondolata, óhatatlanul az el­­gyöngülés és a felbomlás veszedelmébe sodorná nemzetünket. Sajnos, az új koreszmék egy igen nagy csapást is hoztak magukkal és éppen a jobbért epedő tömegekre. Az általános drágaságot , kivált az első élet­­szükségletek : az élelem, a lakás és a ruházkodás megdrágulását. Az osztályok küzdelembe szállásának ez elkerülhetet­len következése volt. Jó-e, rossz-e ez a küzdelem, az más kérdés, de az bizonyos, hogy ennek az árát a leggyöngébbek kénytelenek megfizetni. A társadalmak, családok és egyesek gazdasági boldogság helyett egyre nagyobb gazdasági nyo­mást éreznek a fejükön és talán ez az oka, hogy most egész Európában min­denütt egy bizonyos kijózanodást lehet észrevenni. A túlzott szocziális eszmék­ben való hit egyre apad s az életnek gyakorlatiasabb, józanabb szemlélete van terjedőben. Ez a tiz évi átlag utolsó mozzanata. Az egyetemes gondolkozás a hullám ge­­rinczéről lefelé lejt mindenütt — nem­Az ur : Teringetetét! Iduska : Ugy­e ! Káromkodni azt tud ! Az ur : Húsz lépésnyire. S azt hiszi, hogy még mindig ilyen közel van ? Iduska : Gúnyolódik ? Az ur : A világért sem ! De lássa, édes ... Iduska : Megtiltom ! Az ur : Nagyságos asszonyom, ha meg­látta volna önt, akkor már rég itt volna mel­lettünk, ha pedig nem látta meg, akkor már régen túl van a Kossuth Lajos-utczán. Iduska : Ez igaz. Lássa, ebben igaza van. De mégis. . . nézzen csak ki, Arturkám, az utczára, hogy nem áll-e valami kirakat előtt. Az ur (megteszi) : Színét sem látom. Iduska : Akkor menjünk, jaj, Arturkám, de megijedtem. Az ur : Biztosítom, nagyságos asszonyom... Iduska : Mit mond ? Én azt mondom, hogy Arturkám s maga azt mondja, hogy . . . Az ur: Hogy Iduskám, drágám, édesem, gyöngyikém! Iduska : Igen, mert maga azt hiszi, hogy most már nincs semmi baj. De képzelje el, ha meglátott volna ! Az ur : Akkor legfölebb azt mondtam volna neki, hogy megláttam és csatlakoztam. Iduska : Igen, de én nem mondtam neki, hogy sétálni megyek. Az ur : Közben kedve támadhatott. Iduska : Ez igaz. Lássa, én olyan ügyet­len vagyok, mikor hazudni kell. Az ur: Meg kell tanulni. A férj meg­kívánja, hogy a felesége hazudjék neki. Iduska : De ha mégis meglátott bennün­ket! Ha próbára akar tenni, várjon megmon­dom-e neki ? Az ur: Nem hinném, hiszen nem gya­nakszik. Iduska : Igaza van. Különben ebben az esetben azt mondom, hogy én akartam őt próbára tenni. Az ur : Bravo, csak nálunk — a kijózanodás völgy­vonala felé és nagy szerencse, ha ez sem fog a tulságokba csapni. Félő, hogy a konzervatív, sőt a reakcziós gondolat­irányok ebben az­­ eszme-apadásban a kelleténél is többet fognak nyerni. Hogy így ne legyen, hogy a túlcsigázásokba bele ne fuladjon maga a­­szabadság gon­dolata is, azoknak az egyensúlyozott egészséges elméknek és szíveknek a fel­adata, a­kik nem dobták oda magukat a rajongásoknak, de nem fogják magukat odadobni a kiábrándulásoknak sem. A­kik tartózkodtak az egyetemes elkapa­­tottságtól, de megértették azt a haladást is, a­mit ez a tíz esztendő magával hozott. Mert hozott. Az eszmék lázas kul­tusza, a filozófiai gondolkozás rohamos elterjedése, mint mindig, hatalmas lökést adott az általános műveltségnek. A föl­serkentett tudás óriási vívmányokkal gazdagította a nemzeteket mindenütt. A repülőgép föltalálása is erre a lázas korszakra esik, sok minden mással együtt. Az élet szépsége és kényelme is igen nagy mértékben gyarapodott. Igaz, hogy a vele való rut visszaélések is gyarapodtak, de ezektől könnyen meg lehet szabadulni. Az általános vagyonosság is nőtt. A munkás néposztályok élete is gazdago­dott. Igaz, nem olyan mértékben, a mint a század elején reménytették, azon­ban az állam mindenütt fölvette föl­adatai közé a népjólét emelését s erejé­hez képest, olykor azon túl is szocziális politikai feladatokba bocsátkozott. Iskolák, kórházak, gyermek­intéze­tek, kultur­intézetek jöttek létre. Mun­kásházak épültek óriási költségekkel. S a népjólét gondolata többé nem az előkelő körök szalon-témája, hanem állandó po­litikai feladat, mely reformokká törek­szik átváltoztatni a forradalmi élű eszme-Iduska . Mindenesetre azt mondom, hogy ki sem mozdultam a házból, csak a mamához néztem be egy pillanatra, s ha rám c­áfol, hogy látott, akkor azt mondom, hogy nem engedett végigbeszélni, mert a mama nem volt otthon s az idő szép volt s meg akartam nézni, hogy csakugyan a kirakatban van-e Nusi arczképe, s ha ezt nem hiszi, hát be tudom neki bizonyítani, hogy Nusi arczképe nincs kitéve. Az ur: De ha véletlenül mégis ki volt téve ? Iduska : Maga csacsi, hiszen Nusinak egé­szen más a fotográfusa! Az ur : Meg kell hajolnom, drága Iduska, a maga zsenialitása előtt. Iduska : Igen, és maga talán meg sem érdemli ! De most hamarább kell hazamenni, mint gondoltam, mert ha ő nem a hivatalból jön, akkor hamarább jöhet haza, s azt akarom, hogy otthon találjon. ______AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1911. január I. II. Otthon. () nagysága roppant ideges, mert már elmúlt két óra s az ura még sem jön. Ha ezt tudta volna, nem kellett volna azt az édes fiút otthagyni. S még­­csodálkoznak, ha a nő nem találja meg mindenét az urában. Bezzeg Arturka nem maradna el ilyen sokáig, ha dolga nem köti a hivatalhoz. Végre jön. Iduska hamar fölkap egy könyvet s mélyen elmerül az olvasásában. A férj: Szervusz, drágám ! No, ma nem is hallottad a csöngetésemet ? Iduska (tovább olvas): A férj : No, kis baba, hol marad az Isten, hozta “ Iduska (mintha fölriadna) : Te vagy­? Már itt ? A férj : Érdekes lehet az a könyv, hogy az idő olyan gyorsan múlik ! Iduska : A te dolgod is nagyon érdekes lehetett, hogy oly soká késtél !

Next