Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 14-26. szám)
1911-01-17 / 14. szám
l tárgyalunk, akkor üres kártya van a kezünkben, s nagy okosság és hazafiság inkább fizetni, mint elveszteni a partit, mert nyerni lehetetlen, ez lehet igaz, de elmondani azt, pláne a követelődző ellenzéki oldalon, pláne lekerülve a legnemzetibb kormány polcáéról, ha egy kicsit hajlanánk az ellenzéki szókészlet felé, azt kellene mondanunk, hogy ez több, mint hazaárulás. most teljes a kép. Most már senki se keressen erőt semelyik oldalon. A kormány lemond a készfizetésről s holmi formulába menekül a látszat kedvéért, mert az igazság ez : ha Ausztria valamit akar, akkor meg kell tennünk, s ha mi valamit akarunk, akkor meg kell elégedni egy formulával, nehogy nyílt »nem«mel szemben legyünk kénytelenek a fegyvert lerakni. Az ellenzék pedig, mely ezt perhorreszkálja, mely nem ismeri el, hogy a bankügy, a mi a mi saját belső ügyünk, idegen faktorok szerint rendeztessék, az ellenzék ma, mikor az ő viselt dolgairól van szó, abban keres és talál mentséget, hogy Ausztria akarta azt, ami megtörtént, s nem akarta azt, amit ők ígértek. S hogy gyöngeségünkből ne hiányozzék a lenézni való komikum sem, azt kell hallanunk, hogy a kvótaemelésért Sieghardt úr ígért valamit a koalíciónak. Sieghardt úr ! Igen kedves, roppant elmés és előzékeny úr, de az osztrák felelős és meghatalmazott államférfiak sorában nem találjuk a nevét. Kossuth Ferencz, aki szemtől-szemben tárgyalt az osztrák miniszterelnökkel, nem átallja mondani, hogy ígéretet Sieghardt intól kapott. Talán a bécsi Burg ajtónállója is ígért neki valamit ? Ezek után igazán nincs értelme a bankügyben és semmiféle, nem tartománybeli ügyben a parlamenti meghányásnak-vetésnek. A bankszabada- lom készfizetés nélkül kritikán felül álló, érinthetetlen szentség. A kormány nem tudott többet elérni, s ezzel be nem érni csak annak van joga, aki többet tudna elérni. Ez pedig Kossuth Ferencz bűn, hanem a henye élet időtöltése. A rokokóban minden férj bizonyos fokig Casanova Jakab, csupán az érzékiség hajtja, csak a leírásra tör s a nők mindnyájan édes testvérei azoknak, akik Casanova Jakabot olyan mohón meghallgatták. Pompadour ebből a szempontból nem volt korának gyermeke. Életkrói azt mondják, hogy anyja, szellemben, erkölcsben igen alantas asszony, egyenesen királyi szeretőnek nevelte. A mohó érzékiségen, a gyönyörért lihegő véren kívül megvolt mindene erre a küldetésre. Nemcsak nagyon bájos teremtés volt, de igen eszes is. Szerette az irodalmat, készsége volt mindenféle művészetre. Nem közönségesen muzsikált, festett, rajzolt és faragott. Mielőtt a királyi udvarba került volna, az irodalom s a művészet legkiválóbb alakjaiból teremtett maga körül udvart. Művész hajlamaival, szellemével, okosságával tartotta hatalmában haláláig, tizennyolcz éven át az örökösen unatkozó, szeszélyes, állhatatlan királyt. Minthogy a vér ingere nem igen bántotta s testiségével nem tudta volna állandóan magához lánczolni XV. Lajost, nemcsak tűrte és elnézte a király sűrű hűtlenkedéseit, de alkalmat szerzett a kalandokra és kezére járt a kiszemelt zsákmány megejtésében. Korán elbetegesedett. Betegsége legfőbb okának azt mondják, hogy mesterséges módon akart változtatni fagyos természetén, hogy mesterségesen hevítette vérét. De betegeskedése sem unatta meg vele fárasztó robotját és drágán vásárolta meg napról-napra a koronázatlan királyné czifra rongyait, sivár, de neki kedves méltóságát. A komédiázásra veleszülőés ismét egyesült tábora volja ? Az a Kossuth Ferencz, aki Sieghardt úr ígéretére és Körber úr fenyegetésére csinál kiegyezést és emel kvótát, az a Kossuth Ferencz, ha ma Lukács László helyére kerülne, elhitetné velünk, hogy a bankügyben neki lenne ereje el is érni azt, amit mint ellenzék a kormánytól követel! Dehogy. nincs erőnk, nincs semmink. Nincs jó javaslat és nincs jogunk a kritikához. Ami elérhető, az a mi jelszavunk. Hia még érthetőbbek akarnánk lenni, úgy mondanék, hogy taxatíve fel is legyen sorolva, mi az, ami elérhető: semmi. AZ ÚJSÁG Kedd, 1911. január 17. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt tiz órakor ülést tart. A bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatja. A főrendiház ülése. A főrendiház pénteken délután öt órakor ülést tart. A szerb kereskedelmi szerződést tárgyalja. Losoncz és Nyírra. Hazai Samu honvédelmi miniszter tegnap fogadta a munkapárt helyiségében a losonczi választókerület küldöttségét, amely fölajánlotta a miniszternek a kerület mandátumát. A miniszter azt felelte, hogy mivel Rohonyi Gyula, a kerület megválasztott képviselője egyelőre még nem köszönt le, jelöltséget most nem vállalhat, de kijelenti, hogy amennyiben annak idején a kerület bizalma feléje fordulna, készséggel fogja elvállalni a jelöltséget. A nyitramegyei munkapárt ma Juhász Vincze királyi táblai bíró elnökletével értekezletet tartott, amelyen Craus főispán indítványára elhatározta, hogy Thuróczy Vilmos iránt való tiszteletét és ragaszkodását küldöttségileg fogja kifejezni ; a nyitrai kerület mandátumát pedig Dióssy Imre földbirtokosnak ajánlják fel, a ki azt el is fogadta és programmbeszédét vasárnap tartja meg. — Az utódlás reményével. A hivatalos lap a következő királyi elhatározást közli: a császári és apostoli királyi felsége 1910. évi november 14-én kelt legfelső elhatározásával Bauer Antal dr.-t, a zágrábi székeskáptalan kanonokát a zágrábi érsek mellé, az utódlás reményivel, coadjutorrá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, tett talentuma volt, XV. Lajost pedig nagyon mulattatta az alakoskodás. Mutogatta tehát magát a király a palota színpadán minden elképzelhető szerepben és kosztümben s a színpadon kívül is, hol apáczaköntösben, hol pásztorleánynak öltözve várta a királyi látogatást. Ami Pompadournak szomorú kényszerűség volt, azt az előkelő társaság fölkapta és megtette divatnak. A műkedvelősködés a rokokóban épp oly általános szenvedély, mint a szerencsejáték ; a színpadon a hiúságnak, a tetszelgésnek, a játékasztalnál a kapzsiságnak emeltek oltárt. A rokokó asszonyának hízelgett, ha összetévesztették a hivatásos színésznővel s a courtisane-nal. Szó sincs róla, hogy szemenszedett valóság volna mindaz, amit Richelieu és Casanova az asszonyi ledérségről írtak, bár a memoire-irók hitelét hatalmasan támogatja az egykorú festés. A rokokó minden piktora kevés változatossággal ugyanazt a nőtípust festi keresetlen meztelenül, vagy pásztorleány kosztümben, színpadi pózban. A művész, úgy látszik, nem igen ismert egyéb ezért a testi gerjedelmek szitásánál. S az irodalom is egy húron pendül az élettel s a festéssel. Az írókban nincs nagy szenvedély és sorvasztó láz, miután a szellemi dolgoknak sem volna egyéb rendeltetésük a kellemes csiklandásnál. Pompadournak eltehetjük, őszinteségéhez nem igen fér kétség, hogy XV. Lajosban az embert szerette; de hogy szerette a hatalmat is, azt sem igen lehetne vitatni. E két okból robotolt fáradt testtel és fáradt lélekkel. S talán nem is merő hatalmi vágy sodorta a politikába. Azzal, hogy Choiseul herczeget miniszterséghez segítette, nemcsak magának teremtett hű és megbízható szövetségest, de hasznos volt Francziaországnak is. Nem feszegetjük, hogy mennyire állott érdekében és menynyire volt hasznos Francziaországnak az osztrák szövetség, a melyet elődje, Bernis abbé kötött meg ; csak a szövetség megszilárdítása s az a végzetes házasság, a melyet XV. Lajos unokája Mária Terézia leányával kötött, a Choiseul munkája. Choiseul, bár tehetségben, munkabírásban kortársai legtöbbjénél különb, teljesen beillett a rokokó-érába. Sajátságos vegyüléke a nagy urnák s a parvenünek. Ifjúsága a kalandok lánczolata. Apród az utolsó lotharingiai herczeg udvarában, aztán katona az osztrák ármádiában, végül a franczia hadseregben szolgál tíz esztendeig. Szegény legény, de szórja a pénzt s nyakig merül az adósságba. Nem tanult és nem tudott semmit, a mint maga vallja, de mint követ és mint miniszter évek mulasztását pótolta hetek alatt. Gazdagon házasodott, bankár leányt vett feleségül, akinek nagyapja Tourouse-ból mint kocsis vetődött Parisba. Nagy vagyont kapott a feleségével, hivatalai is, hisz mint külügyminiszter és miniszterelnök a dúsan javadalmazott állásokat magának tartotta, szépen jövedelmeztek, s halálakor mégis pár évvel a forradalom kitörése előtt, bár XVI. Lajos négy millióval ajándékozta meg, özvegyét szegényen hagyta hátra. Hihetetlen módon tudtak költeni a rokokó viágban nők, és férfiak egyaránt. A Boucher és Fragonarti mintái, a szőke fürtös, fitos orrú, apró lábú, puha, bágyadt, csupa lágyság kis teremtések, a kikbe a lelkiismeretből s a morális ösztönből nem szorult . A perrendtartási törvény szentesítése. Az Országos törvénytár vasárnap megjelent számában teszi közzé az 1911. I. törvényczikket: a polgári perrendtartásról Szóló, immár királyi szentesítéssel ellátott törrvényt. Katy államtitkár választókerületében, Kazy József földmivelésügyi államtitkár tizenhetedikév részint kerületének meglátogatására, másrészt a hegyaljai kölcsön ügyében Sátoraljaújhelybe érkezik. Tizetnyolcadikán délután két órakor, a városháza nagytermében bankeret rendeznek tiszteletére. Az első „ötórás“. —■ A képviselőhöz ülése. — Szombaton a képviselőház úgy határozott, hogy a rendes ülés négy órájához hozzátold egy ötödiket. Nem délutáni két órakor, hanem három órakor végződik az a kismennyiségű komolyságból és nagytömegű időfecsérlésből összeelegyedett valami, aminek parlamenti ülés a neve. Amióta a bankvita folyik, az ellenzék sokat beszél. A munkapárt úgy véli, hogy túlságosan sokat. És míg az ellenzék ezt a sok beszédet széleskörű és alapos vitának minősíti, a munkapárt obstrukcziónak kereszteli el ugyanazt. Éppen ennek az obstrukczió-félének ellenszeréül hosszabbították meg az üléseket. Ötórás ülések több szónokot fogyasztanak el, mint a négyórásak, délutáni három óráig nehhezebben győzi lélekzettel az ellenzék, mint két óráig. A meghosszabbított ülések valószínűleg megrövidítik a bankvitát. Az ellenzék azonban igen egyszerű módját találta annak, hogy ellensúlyozza a munkapárt törekvését. Az ülés végéhez hozzátoldottak egy órát ? Majd az ülés elejéből lemetszenek egy órát. Ekképpen aztán a régiben ráarad minden, így is cselekedtek. Az ülés megnyitása után teljes egy órát prédáltak el azzal, hogy Ugron Gábor napirend előtti fölszólalásban hatalmas álpátoszszal és erőltetett részletezéssel fejtegette Banjanin János horvát képviselő mentelmi jogának megsértését, Földes Béla és Polónyi Géza pedig személyes megtámadtatás czímén próbálta — bizony hiába — kivédeni azokat a csapásokat, amelyeket Madarassy- Beck Gyula szombaton mért az ellenzéknek erre a két műkorifeusára.