Az Ujság, 1911. május (9. évfolyam, 103-114. szám)

1911-05-05 / 105. szám

2$ AZ ÚJSÁG Péntek, 1911. május S. dar w ffloj _ 5* Athletik», ff V&SyTff fotball erősport.lkfi J&fflIS szoba-tornaszer- k5® ■ r­ árjegyzéket Ingyen SB ti | Vald PLÖKL ÉS HAAS yjn Budapest, VI. ker. II' Andrássy­ ut 13Jr­­­if&ma YpT fl \ J^Uffbmá/vI //J Ide nézzen! Elstm pompás hangversenygra­­mofont 1000 tűvel e­g­y Hi 11 ., min.: kap, ha 10 drb elsőrendű tet­szés szerinti dupla hanglemezt 20 forintért vásárol, de csak» Wagner „Hangszer Király "-nál Budapest, József- kttiat 15. az. — Okvetlen kérjen árjegyzéket. — Óvakodjon az utánzatoktól! Hivatkozzon a saját érdekében ezen hirdetésrel 5197 VALÓ 51 hystenikus czikkek csakis F. Berguoran­nis leghíresebb párisi gyárostól legelőnyöseb­­ben beszerezhetők Polgár Sándornál Budapest, Vll.kerület, Erzsébet-körút 60, sz. Részletes képes irjegy-s­zékingyenesbérmentye 8612 Kézzel csomózott Hej uraim, milyen kellemes SmVmSZÖllYGEeM guggolva és mégis kinyújtva ülni! ^ J O Vegye meg magának a lábtalp és térdhajlás alá való támasztó bármely rajzban és színezés- ítet .,nec«e»e «•»", mely a munkanil és mint hygienikus , J- . . . kloset a szabadban alkalmazható. Vadászoknak, munkások* Den OICSO arcait készít a nak, gazdáknak stb. nagyon ajálnható. Nagybecskereki SZOnveflőVárt­ára 2K bementve és utánvéttel. Ismét eladókat keresünk. h M.... ui­.k.a a» cí.­ A budapesti kiéllitésen képviselve. Szabadalom átíratható. Nagybacskerek 31.:: Czim \ KLARE & PROCHNOW wt^H^ugtlir as Poloskák moly, sváb és csótányok alapos kiirtását petéikkel együtt csakis a Löcherer Ciimin poloska irtóval­­ eszközöljük, mert a­­ CIMEXIN­NEL érintkező poloskák nyomban elpusztulnak, petéik pedig a CIMEXIN hatása foly­tán kiszáradnak s többé ki nem kelnek. Moly ellen egyedüli biztos szer. Próba- S üveg fecskendővel 1 korona. Vo­liter, nagy üvegfecskendővel K 2.40. kapható gyógyszertárak és drogueriákban, hol rak­­é­tára nincsen oda küld . LÖCHERER gyógyszerész, BÁRTFA. Budapesti főraktár: Török József gyógyszertára, VI., Király-utca 12. III modern asztalos és kárpitos gr­ilf bútoripari lakberendezések, f­­ finom és olcsó kivitelben. [ IBartók Farkas! VII., Király-utcza 13 . SZ. (az udvarban!­­ Butoralbum 1 korona. 2024-S Butoralbum 1 korona. B Külön hiteloSZtály hitelképes feleknek rendkívüli I • ■ ......­ kedvező nzetési feltételekkel g|j váltó nélkül 24 hóra előleg nélkül kamatmentesen B REGÉNY. A CRAIG­ ATHOLI LORD — Angol regény, egy kötetben. — Irta: Frank Frankfort Moore. (Folytatás.) (41) Egy óra múlt el, mielőtt Meg és Rex Castle visszatértek volna a terraszhoz. Castle egészen el volt ragadtatva a pisztrángban bő­velkedő folyótól. Bizonynyal sehol a világon nincs olyan pisztrángbő folyó, mint Highland­­ban — jegyezte meg. — Bármit mondjanak is az emberek a norvég fjordokról, még­sem lehet azokat összehasonlítani a mi highlandi vidékünkkel. Ezek voltak szavai s sir Drummond meg­jegyezte magának, hogy »mi« szót használt. — Úgy hát ön önmagát highlandinak te­kinti ?­­— kérdezte.­­— Nem csak azokból a délamerikaiakból való, a kik ide bevándorol­nak, erdőt vesznek s aztán highlandinak ne­vezik magukat ? — Azt hittem, hogy ezt a kérdést eldön­­töttük a villásreggelinél — felelte Rex Castle. — Őszintén, büszkén bevallottam, hogy high­­landi vagyok. — Csak azt mondta, hogy a szíve High­­landban van — igazította őt ki lady Athol. — Nos, ha ezt mondtam a pillanat hevé­ben, most érettebb megfontolás után meg­ismétlem — felelte Castle. — Ha még lett volna némi kétség iránta, ez a mondása teljesen eldöntötte ezt — szólt közbe sir Drummond. — Az az ember, a­ki »érettebb megfontolás után« is a szívéről be­szél, kell hogy skót legyen. A Meggel való visszatérésüket követő öt perc­ben Rex Castle volt a kis társaság közép­pontja. Hubert Lothával egy pár pillanatig senki sem törődött, ő nem kelt fel székéről, habár a lady elhagyta már a magáét, s arczá­­n­ak kifejezése minden inkább volt, mint vidám. Mr. Forbes aztán gyengéden belevonta őt a beszélgetésbe. De miután ez megtörtént, né­hány percz múlva Rex Castle búcsút vett a társaságtól. Lady Athol megfigyelte lánya mosolyát, mialatt kezet fogott Castle-lal, s egyúttal azt a tekintetet is, a­mi a Castle sze­mében kigyűlt. Meg volt elégedve azzal, a­mit látott. Annyira meg volt elégedve, hogy mint ügyes taktikus, egyszeriben magára hagyta leányát Lot­ha úrral. úgy érezte, hogy miután azok ketten egy órát töltöttek zavartalan kettősben, most már bátran megkoc­káztathatja ezt. Látta azt a ragyogó tekintetet a leánya szemében, melyre a Castle­ adta meg a választ, s tudta, hogy a másik férfi, ha még úgy körülveszi is fejét a regényesség dicsfénye, megszűnt veszélyes leírni Megre nézve. De Lot­ha meglepődött. Már néhány napja az az érzése volt, hogy lady Athol kerékkötőül szolgál mellette. Bántotta az, hogy soha nem maradhatott egyedül Meggel, s hogy a billiárd­­órák kedves magányát megzavarta. Leginkább azonban az boszantotta, hogy a lady egy egész órára lefoglalta őt, mialatt vetélytársa Meggel szabadon cseveghetett! De most úgy vélte észrevenni, hogy rosz­­szul ítélte meg a ladyt. Vagy talán megnyerte volna őt ez alatt az óra alatt a maga pártjára ? Hiszen elvégre ellenséges indulattal sohasem viseltetett iránta, miért is ? Avagy Meg­adta volna tudtára, hogy vele egyedül kíván ma­radni ? Nem, hiszen nem is közeledett az édes­anyjához. Mindegy, akárminek köszönheti is a sze­rencséjét, annyi bizonyos, hogy ma, annyi, idő múltán, ismét egyedül lehetett szive hölgyé­vel s elhatározta, hogy kihasználja ezt a vá­ratlanul kedvező alkalmat. — Várjon mit akart Castle keresztkérdé­­seivel a vitásreggelinél ? — kérdezte Megtol, mikor kettősben maradtak. — Én nem vettem észre semmi kereszt­kérdéseket — felelte meg. — Hogy érti ezt ? — Nem emlékezik, hogy mennyire erős­­ködött azon, hogy megtudja, honnét való vagyok ? — Én igazán semmi ilyest nem vettem észre. Azt hittem, hogy az anyám — vagy talán Forbes úr volt ? — kérdezte önt a ko­lóniák felől. Úgy rémlik előttem, mintha Castle úr azt mondta volna csak, hogy ön kissé szélesen gondolkodik . .. Ausztrália felől. — Sir Drummondnak vagy lady Athol­­természetesen joguk volt kérdezősködni, — jegyezte meg Lotha — tekintve, hogy ven­dégük vagyok, de az az érzésem van, hogy az éppenséggel nem tartozik Castlera, bárhová való vagyok is. — Azt hiszem, mr. Lotha, hogy ön félre­értette Castle urat. Nem gondolnám, hogy ő arra . . . hogy ő bármire c­élzott volna. Inkább azt a benyomást tette reám, mintha ő cso­dálná önt, bizonyos tekintetben. — És azután sem mondott semmit, mi­kor egyedül maradt kegyeddel ? — kérdezte Lotha merészen, s mélyen a leány szemébe nézett. — Egy szót sem. Nem is ejtette ki a nevét. Azt hiszem, el is felejtette, hogy a vil­­lásreggelinél kérdezte önt. Én magam is egé­szen elfelejtettem. Még most sem tudok pon­tosan visszaemlékezni reá, hogy ... — Ne törődjék vele. Az egész gyerekség, nem bánthatja sem önöket, sem hozzátar­tozóikat. Csak engemet bántott egy cseppet, és én nem vagyok érdemes arra, hogy reám pazarolja a gondolatait. Folyt, köve- •

Next