Az Ujság, 1911. július (9. évfolyam, 154-166. szám)

1911-07-11 / 162. szám

IO — Árvizek. Sepsiszentgyörgyről jelentik: A folytonos esőzések miatt az Olt folyó vízállása két és fél méterrel emelkedett s az egész vidéket viz alá temette. Az áradás egyre tart. A Feketeügy és Kovászna patakok szintén kiáradtak és a vas­úti töltést több kilométerre alááztatták. Félő, hogy a további esőzés miatt a vasúti forgalom megakad. Az árvíz óriási károkat okozott. Emberélet nem pusztult el. Gyergyóbékás csikmegyei nagyközség községi bírája, Görög György a következő táviratot in­tézte hozzánk: s Csik megyében a román határon fekvő Gyer­gyóbékás nagyközségben a 6—7000 főnyi magyar­ságot az egy heti esőzés után a hegyekről levonuló víztömegek hajléktalanná tették. A hegyeken lakó hatezernyi román lakosság nem jöhetvén segítségre, a mentés lehetetlen volt s a lakosságra, mely a külvilágtól el van zárva, éhhalál vár. E hó 7-én kezdődött az áradás, mely a szakadatlan esőzés folytán fokozódik. A házak, melléképületek, házi­állatok és takarmány elsodorva, az utak minden irányban elpusztultak, úgy hogy élelmiszerek be­szerzése lehetetlen. Az a kevés élelmiszer, a­mely néhány kereskedőnél raktáron maradt, annyira megdrágult, hogy a koldussá lett nép nem veheti meg s ennek következtében rettenetes ínségnek néz elébe.« Felsővisóról jelentik : Az esőzések napok óta tartanak. A folyók megáradtak. Árvízveszély fe­nyeget az egész vidéken. Majszin községben a vizár 2500 köbméter fát elsodort. Száznál több ház áll itt víz alatt. A kár már eddig is százezrekre rúg. Marosvásárhelyről jelentik: A Maros völgyé­ben egy hét óta tartó óriási esőzések és a havasi patakok annyira megdagasztották a Marost, hogy Szászrégentől Maroshévizig az összes árterületek víz alatt állanak. A vasúti hidak nagyr­észt erősen megrongálódtak, részben elpusztultak. Dévánál a vasúti közlekedést átszállással tartják fenn, míg Palotailva felé a vasúti közlekedés teljesen meg­­szakadt. Attól tartanak, hogy a nemrégiben fél milliós költséggel épült szászrégeni betongátat a víz áttöri, miután a gáton repedések mutatkoznak. Az egyes községek teljesen víz alatt vannak. A kár igen nagy. Köllő alispán intézkedésére Gyulafehér­várról egy század utászkatona érkezett, hogy leg­alább a pályatestet rendbehozhassák. A fenyegetett területen állandóan nagy viharok és jégesők van­nak és még nagyobb katasztrófától tartanak. Lembergből táviratozzák, hogy a több nap óta tartó esőzések következtében a Pruth kilépett medréből és Kolomeánál elöntötte a földeket. Kolomea mélyebben fekvő városrészeiben az árvíz a lakóházak földszinti ablakáig terjed. Czernoviczból jelentik, hogy a Pruth völgyé­ben Czernovicz közelében fekvő községek tegnap teljesen víz alá kerültek. A mentési munkálatokat az odavezényelt katonaság egész éjjel folytatta. A Pruth vízállása már csökkent. Jelentik, hogy a Pruth összes mellékfolyói is apadnak. Két ember élete áldozatul esett. A kár milliókra rúg. Bukarestből táviratozzák, hogy az állandó esőzések következtében Moldvaország folyói ki­léptek medrükből. Számos község, Piatra, Bana, Neamtzu városok egy része, valamint Jassy több utczája víz alatt áll. Az áradásoknak több emberélet is áldozatul esett. A kár igen nagy. Az áradás miatt szenvedő lakosságnak mindenütt katonacsapatok nyújtanak segítséget, a­kik a gátakat is emelik. A vasúti közlekedés Moldovában a legnagyobb nehézségekkel küzd. Konstantinápolyból táviratozzák nekünk. A Marica és Vardar folyók az árvíz miatt kiöntötték medrükből. Le Drinápolyig a községek nagy része víz alatt áll. Több ember a vízbe fúlt. Az áradás több százezer vagyon gabonát és néhány ezer darab szarvasmarhát pusztított el. — Vasúti összeütközés. Gombosról jelentik: Tegnap délelőtt Gombos állomáson tolatás köz­ben egy tehervonat összeütközött egy személy­­vonattal. Egy utas veszedelmesen, kilenc­ pedig könnyebben sebesült meg. Vizsgálatot indítottak, hogy kit terhel a felelősség a balesetért. — A földrengés. A szombat hajnali órájában történt földrengés országszerte olyan nagy izgal­mat keltett, a­melynek hatása még napok múlva is nyilvánul. Előfizetőink és olvasóink még a mai postával is küldöttek nekünk az ország minden részéből leveleket, táviratokat, a­melyekben meg­figyeléseiket köztik velünk. Ezeket, a hűséges ra­gaszkodásra és érdeklődésre valló közléseket mi most már nem közölhetjük, mert ezek időközben már napvilágot láttak lapunk hasábjain és így azokra most már vissza nem térhetünk. De a­mit soha eléggé nem lehet ismételni, az a köszönetnek és hálának érzete, a­mely lapunk szerkesztőségét megszámlálhatatlan olvasóival szemben áthatja. Szinte megindító az a gyöngédség és az a szeretet, a­melylyel munkánkat, fáradozásainkat annyi sok önzetlenséggel és családias együttérzéssel igyekez­nek megkönnyíteni. Miután ezeket a megfigyelé­seket már előzőleg, távirati úton kaptuk meg, a mi kötelességünk csupán az, hogy a nemes szándé­kot köszönjük meg. Az a tiszta érzésből fakadt kapcsolat, a­mely Az Újságot olvasóival egy­befűzi, az a kölcsönös megbecsülés és szeretet, a­mely a lapot és annak hűséges táborát, előfizetőit, olvasóit egyaránt áthatja, a mi munkánk legdrágább gyü­mölcse. Erősségünk és büszkeségünk a múltban és a jelenben, reményünk és lelkesítőnk a jövő nagy küzdelmeiben. — A vakbél-félelem. Egy berlini orvosi folyó­iratban Albu dr. egyetemi tanár kikel az ellen az orvosi divat ellen, hogy a vakbélgyulladás leg­jelentéktelenebb tünetei mellett is azonnal meg­operálják a beteget. Ma nagyon kevés orvos akad, a­ki vakbélgyulladás diagnózisa esetében nem for­dul sebész-kollegája segítő kezéhez. Albu dr. már évek óta küzdelmet folytat a túlzott vakbél­félelem ellen. Mindig az volt ugyan a felfogása, hogy inkább tíz operáczióval többet kell végezni, mint egygyel kevesebbet, de azért a derűre-borura való, kivételeket nem tűrő operácziónak elvi ellensége. A vakbél-félelem olyan általános már, hogy a legtöbb beteg maga is a legcsekélyebb fáj­dalom esetében azonnal megköveteli a vakbél féregnyulványának eltávolítását. Maga a közön­ség kényszeríti néha a sebészt felesleges műtétekre, a­melyek némi türelemmel, a betegnek még egy ideig való megfigyelésével el lehetne kerülni. Mindenesetre örvendetes, hogy a belgyógyászok és a gyakorló­ orvosok köréből lassanként ellenzéke kezd támadni a mindenáron való operálásnak. — Akrobaták mint anarchisták. Buenos Aires­­ből jelentik, hogy a rendőrség anarchista merény­letnek jött nyomára. Két olasz akrobatát, a­kik­nek lakásában bombakészítő műhelyt találtak, letartóztattak. — Gyilkosság féltékenységből. Resiczabányáról Jelentik : Lukács Mihály és Uzon Juon krassócseri lakosok együtt mulattak tegnap itt egy vendéglő­ben. A legjobb hangulatban töltötték az estét, a midőn Uzon egyszerre felugrott, tüszőjéből kést ragadott és Lukács nyakát keresztülszúrta. Lukács azonnal meghalt. A korcsmai vendégek Uzont le­fogták és átadták a csendőrségnek. Uzon féltékeny­ségből követte el a tettet. — Sztrájkmozgalmak a külföldön, Manches­terből táviratozzák. A kikötői munkások tegnap tartott gyűlésükön elhatározták, hogy a béke­­bíróság köz­vetítésé­vel a munkaadókkal létrejött kiegyezési feltételeket elfogadják. A hajótulaj­donosok béremelésre hajlandóknak nyilatkoztak. A munkások elhatározták, hogy a munkát a fuva­rosok és munkaadóik közti viszály elrendezése után kezdik ismét meg. A vasúti szolgálatban alkal­mazott fuvarosok szintén gyűlést tartottak és elhatározták, hogy a munkát a régi béren kezdik ismét meg, ha a többi fuvarosok ügye kielégítő módon nyer megoldást. Az utóbbiak azonban, vezéreik tanácsa ellenére elhatározták, hogy a munkaadók feltételeit nem fogadják el. A tenge­részek sztrájkja az itteni kikötőben a munkaadók és az összes kategóriákba tartozó munkások közt létrejött megegyezéssel befejezést nyert. Londonból táviratozzák, hogy odaérkezett je­lentések szerint a hulli gabonarakodók és kikötői munkások elhatározták, hogy a munkát nem kezdik meg holnap, mert a múlt héten a munka­adókkal létrejött megegyezést nem találják kielé­­gítőnek. — Tosellino és a szász királyi udvar. A volt szász trónörökösné kiadás előtt lévő memoárjai, úgy látszik, nem sokat aggasztják a drezdai udvar köreit. Pedig Toselliné eleget fenyegetőzik vele. Legelőször csak annyit íratott meg az angol lapok­ban, hogy az emlékiratokon dolgozik. Ez a ten­­dencziózus kerecske azonban hatástalan maradt. Erre világgá bocsátotta a grófné azt a másik szen­­zácziót, hogy a memoárokat ki is adják. Egy angol könyvkiadó c­ég vásárolta meg állítólag, a­mely százötvenezer márkával fizette meg az érdekes f­ölj­egy­zéseket, ezenkívül még minden eladott példány után is, külön jutalékot is ígérve a szerző­nőnek. A drezdai udvarra azonban, ez a hír sem gyakorolt különösebb benyomást. Ekkor aztán jött a nagy ágyú. A grófné maga mondta el egy intervjú keretében, hogy a szász királylyal való házasságának történetét fogja megírni memoárjai­ban. Ez aztán végre nyilatkozatra bírta a szász kormányt is, a­melynek a király régen szabad kezet adott már ebben az ügyben. A nyilatkozat azonban nem a nyilvánosságnak szólt, hanem kizárólag Tosellinének magának. A kormány meg­üzente ugyanis a grófnénak, hogy ha iosaiban botránkoztató dolgok lennének, akkor a királyi levéltárból előszednék 5—6 levelét abból az idők­ből, a mikor még szász trónörökösné volt s az egész világ tiszteletét élvezte. Ezeket a leveleket aztán majd közzéteszik. A szász kormány meg van győződve róla, hogy ezt a nyilvánosságot nem köszönné meg Montignoso grófné. Most ebben áll az ügy. A grófné egy idő óta tényleg elhallgatott a memoárjaival. Ellenben nyakra-főre kérvényekkel ostromolja a drezdai udvart, hogy engedjék meg neki gyermekeit látni. Ezeket a kérvényeket azonban az udvar ridegen el­utasítja ; pedig a grófné hivatkozott az 1905 május 5-én kelt megegyezésre is, a­mely szerint neki szerző­déses joga van gyermekeit meglátogathatni. Ezzel szemben azonban az udvar hivatkozik a meg­egyezés egy titkos pontjára, a­mely kimondja, hogy ezeket a látogatásokat a király csak akkor tartozik megengedni, ha azok gyermekei lelkü­­letére nem lehetnek kártékony befolyással. A leg­első látogatás tudvalevőleg meg is történt Mün­chenben, a Continentál-szállóban. A grófnő azon­ban azon kezdte, hogy föl akarta világosítani gyermekeit a Giron-nal való viszonya felől. Ettől kezdve természetesen eltiltották tőle a gyermeke­ket. Most a grófnő, sikertelen kérvényezései után, azzal fenyegetőzik, hogy a királynak magának fogja elmondani mondani valóit és pedig utczán, külföldön, ott, a­hol élt. Hogy találkozzék vele, arra lesz majd gondja. Erre a fenyegetésre a szász kormány azzal felelt, hogy az európai kormányok­tól kért védelmet a király személye számára. Már most Toselliné, ha botrányt akar, számítania kell a rendőrség beavatkozására is, a­mely pedig tudva­levőleg nem szokott nagyon kíméletes lenni az alkalmatlankodó személyekkel szemben. Ilyen szép, lefelé haladó karriert csinált pár év alatt a volt szász trónörökösné, a­kinek ma a trón magasan kellene tündökölnie. — Orvosi dir. Szilárd Bertalan dr. az Erzsébet­­királyné sósfürdő vezető orvosának neveztetett ki. — A cseklészi várkastély. Az Esterházy grófi család cseklészi hitbizományi várkastélyának le­égése alkalmából néhány budapesti lapban az a hir jelent meg, hogy a várkastély összes helyiségei — kivéve a grófi család által lakott részeket — zár alatt lennének. Illetékes helyről felhatalmaztak annak kijelentésére, hogy a megjelent közlemények e részben nem fedik a teljesen valóságot. Ugyanis a kastély helyiségei közül csakis a könyvtár és a fegyvertár voltak közjegyzői pecsét alatt és pedig a jelenlegi haszonélvező , Esterházy Károly gróf határozott kívánságára, miután ezen helyiségek­ben felhalmozott leltári tárgyak a grófnak a saját veszélyére történt birtokbalépése alkalmával rész­letesen és leltárikig átvehetők nem voltak, tehát nehogy az esetleges hiányokért a felelősség őt érje, a leltározás megejtéséig ezen helyiségeket köz­jegyzői pecséttel láttatta el. Az értékes könyvtár egyharmadrésze, nemkülönben az összes értéke­sebb bútorok és műkincsek, mind megmentettek. A tűz martalékává csak a könyvtár kétharmad­része, a fegyvertár és a második emeleten levő csekélyebb értékű bútorok lettek. Végül meg­jegyezhetjük, hogy a kárnak a biztosító társaság által való megtérítése iránti tárgyalások már meg­kezdődtek, valamint kezdetét vette az újra való fölépítés terveinek elkészítése is. A jelenlegi haszon­­élvező , Esterházy Károly gróf a kastélyt a régi stílben, a leégett kastély stíljéhez teljesen hasonlóan fogja fölépíteni. AZ ÚJSÁG .Kedd, 1911. július 11

Next