Az Ujság, 1911. augusztus (9. évfolyam, 193-206. szám)
1911-08-16 / 193. szám
m beriséget. E helyett, a hitéleti bensőségen felül, a katoliczizmusnak külön törekvései vannak, a református egyháznak ugyancsak, s nem hagyjuk ki a sorból a zsidóságot sem. Intézményeket teremtettünk - s ezeket virágoztassuk föl materiális irányban, hogy az egyiknek nagyobb hatalma legyen a másiknál, s ez az erősség abszolúte nem függ össze azzal, hogy az egyházba tartozó egyének most mélyebben érezzék át hitüket, vallásukat. Az egyik egyháznak gyarapodása abban az irányban, melyben keresik, éppenséggel nem jelenti, hogy az ő hivei vallásosabbak lesznek, hanem hogy a valamennyiüket egybefoglaló szervezezet, hogy úgy mondjuk, mint jogi és politikai személy hatalmasabbá válik. Ez úgy van, s az új püspök filozófus mélységére vall, hogy ezt a jelenséget összefüggésbe hozza az anyagi kérdésekkel, melyek most a társadalmi életet áthatják. Helyettesítsük ezt a szót, mely félreértésekre adhat okot, exaktabb kifejezéssel és előttünk a teljes igazság. A modern élet minden vonatkozásban közgazdasági természetű, s ez alól az egyházak sem vonhatják ki magukat. Amikor minden rokonágazat szervezkedik, a sütemény kihordóktól és zsibárusoktól kezdve a tisztviselőkön keresztül a városokig, sőt amikor már az államok is vámszervezetbe törekszenek lépni s közgazdaságilag szervezett Európát állítani szembe az Egyesült Államokkal, akkor az egyházak az ő híveiket rendbe állítják, s nemcsak hitéletbelileg, hanem a társadalom versenyében is szinte szakszervezeti alapon erővé tömörítik, melylyel nyomást gyakorolnak államra s más egyházakra a maguk különleges érdekeik szolgálatára. Ezek a különleges érdekek pedig egyes jelenségükben lehetnek erkölcsiek, végeredményben azonban számokban kifejezhető anyagi előnyöket jelentenek: akik most egész sorozatát adják Shakespeare műveinek a stratfordi Memorial Theaterben, bizonyosan nem tartoznak ezek közé. Egytőlegyig értékes emberek, akik ismerik művészetük minden föltételét és sok finomsággal, egyszerűséggel, megértéssel interpretálják Shakespeare szövegét. De mindennek daczára (és angol kollégáim bizonyára nem veszik tőlem rossz néven ezt az őszinte kijelentést) ez még sem az a Shakespeare, akit a mai kor vár Angliától. Én mind a mai napig egyetlen előadást ismerek, mely a maga teljességében, művészi tartalmának gazdagságában éppen úgy, mint dekoratív külsőségeiben egészen közel jár Shakespearehez és ez a Comédie Francaise Hamletje. Igen, de a Comédie Française az egyetlen és a Mound-Sullyk nem születnek minden nap. És szentül meg vagyok győződve, hogy — az európai színházak mai képességeit számba véve — Shakespeare nagy napja akkor virrad föl az európai kontinensen, ha majd a Comédie Française hatalmas kezét ráteszi Shakespearere és diadalmas színpadának kapuit kínjátja az angol költő előtt. Gondolkozzék ezen, kedves mesterem, Jules Clarette ! Nem is banális gondolat, föltárni az emberiségnek Shakespeare egész ragyogó gazdagságát — a világ első színpadán. Addig elégedjünk meg azzal és becsüljük meg azt, amit egy-egy kiválóbb színház képességeinek legjavából ad. Komolyabb, tisztább, nemesebb és állandóbb Shakespearekultuszáról tulajdonképpen ma csak négy európai színház nevezetes, Párison kívül: a londoni His Majesty, a berlini Schauspielhaus, a bécsi Burgtheater és a budapesti Nemzeti Színház. Ez a közgazdasági jelenség kétségtelenül fennáll mint produktuma a modern életnek. De tekintettel arra, hogy az egyházak végső hivatása, melyre különben hatalmuk gyarapítása útján is törekednek, mégis csak az, hogy az egyéneket lelki harmóniához segítsék az élet ezer küzdelme közepette az egyháznak ez a modern szervezeti iránya mégis ellentmondásba sodor az ideális hivatással. Mert harmónia helyett éppen a lelki konfliktusok véghetetlen sorát teremti. Az egyik, mint katolikus, a mellé van szervezve, ami ellen mint munkást szervezik a munkás érdekei. Mint jó katolikusnak, föl kell esküdnie a Mária-kongregáczióra, mint függetlenségi polgárnak a felekezeti oktatás eltörléséért kell lelkesednie. A merkantil, vagy agrárius meggyőződés is inkább az egyházi szervezeti tagsággal ellenkezik, mint megegyeznék vele. S így alig van ember, aki, ha hitéletbelileg ki akarja venni részét nemesebb emberi mivoltából, ne kerülne dilemmába: vagy az egyházával, vagy egyéb társadalmi, vagy közgazdaságbeli érdekeivel szemben kell felómába esnie. Ez a mi életünknek nagy veszedelme, amely okvetlenül arra vezet, hogy vagy az emberek mellőzik vallásukat, vagy az egyházak fölébe kerekednek a többi társadalmi életnyilvánulásoknak s felekezetivé tesznek mindent, a minek a valláshoz semmi vonatkozása. Ez a nagy veszedelem megérdemli, hogy legjobbjaink elfogulatlan világosságot terjeszszenek körülötte, s Balthazar püspöktől székfoglaló beszéde után ebben az irányban igazán sokat várhatunk. AZ ÚJSÁG Szerda, 1911. augusztus 16. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szerdán, délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirend : a szombati ülésről maradt nyolc névszerinti szavazás ; kettő szabadságkérés, hat pedig a beérkezett feliratoknak más-más bizottsághoz való utalása tárgyában. Ezután a véderő reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, az ülés végén interpellációk lesznek : Vörös László és Kristóffy József. Egy hírlapíró Kristóffy József legutóbb kiadott, nálunk is megjelent nyilatkozata kapcsán megkérdezte Vörös László volt kereskedelmi minisztert, Kristóffy volt minisztertársát, várjon a Fabricius-féle Házfeloszlatás idején lemondott miniszter volt-e már Kristóffy és nem rendelkezett-e annak elhárítására alkotmányos eszközökkel ? — Szó sincs róla — felelte Vörös László. — Kristóffy nyilatkozatára vonatkozólag egyébként megvárjuk, míg Lányi Bertalan Budapestre jön, azután együtt fogjuk megtenni a szükséges lépéseket. Batthyány Tivadar gróf a Zukunft-ban. Batthyány Tivadar gróf czikket irt a Zukunft-ba az obstrukczióról és a katonai kérdésekről. — Az uj véderőjavaslat törvényre emelkedése esetén — Írja Batthyány gróf — Magyarország több rekrutát tudna kiállítani, pont Spanyol- és Olaszország együttvéve. Hogy ilyen követelések ellen jogos a harcz, az bizonyos. Hogy a hadseregnek tíz év óta kell várni az újoncjutalék felemelésére, az könnyen megérthető, mert hisz pl. Bismarcknak is erős harczokat kellett folytatni a létszámemelésért. E mellett meggondolandó, hogy Németországban a katonaságot joggal szeretik és tisztelik, míg Magyarországon a hadsereg nem népszerű. E felett se lehet csodálkozni. A szolgálati és vezényleti nyelv a Magyarországban elhelyezett csapatoknál német és e csapatok zászlói és jelvényei szintén nem magyarok. Komikusnak és egyúttal veszélyesnek tűnnek fel azok a politikusok, akik országunkat egy újabb miliárddal akarják megterhelni és még elérni sem tudják azt, hogy a magyar csapatok magyar zászlók, magyar czimerok és magyar jelvények alatt vonuljanak a csatatérre: egy olyan »kedvezményt«, a melyben Németország valamennyi serege részesedik. Püspik beiktatás. — A tiszántúli református egyházkerület ünnepe. — Balthazar Dezső dr.-t, a tiszántúli református egyházkerület uj püspökét ma iktatták be Debreczenben nagy ünnepség közepette hivatalába. Az ország minden vidéke képviselve volt a beiktatáson. A református egyházkerületek papi és világi küldöttségekkel vettek részt Debreczen városának és a tiszántúli református hívőknek ebben a nagy, ünnepében. A beiktatás a kollégium dísztermében kezdődött. Az egyházi és világi hatóságok részéről jelen voltak az egyházkerület főgondnokán, Degenfeld József grófon kívül, Dávidházy János, a kerület püspök-helyettese, Antal Gábor dr. és Fejes István ref. püspökök, Lészay Ferencz főgondnok, Domahidy Elemér főispán, György Endre, Jankovich Mihály gör. kat. püspökd helynök, Groh Ferencz róm. kat. prépost-plébános, Materul Lajos ev. főesperes, Krausz Vilmos izr. főrabbi, Baksa Lajos dr. konventi előadó, Sas Béla főjegyző, Patzák Kálmán tábornok, Nagy Gábor csendőrezredes, Degenfeld Lajos gróf, Kovács Gyula alispán, Kovács József polgármester, Márk Endre üdv. tanácsos, Ferenczy Gyula dr., a főiskola rektora, Helmetczky József, Ertsey Péter, Fekete Márton, Várady Gyula országgyűlési képviselők, Barry József táblai elnök, Lóczy Béla kegyestanítórendi igazgató, Némethy István dunántúli kerületi főjegyző, Nagy Károly dr. teológiai igazgató és még igen sokan. Degenfeld József gróf főgondnok, világi elnök, megnyitó beszédében megemlékezett a konvent elhunyt elnökéről, Bánffy Dezső báróról, majd bejelentette, hogy az egyházkerület nagy többsége Bakthazár Dezső dr.-t választotta a kerület püspökévé. A díszgyűlés meghallgatta a választási jegyzőkönyvet, amelyet Kun Béla olvasott fel s erre küldöttség ment az új főpásztorért, akit megérkezésekor zajos éljenzéssel fogadtak. Degenfeld József gróf főgondnok jelentette Balthazar Dezsőnek a megválasztatást és megkérdezte, hajlandó-e a püspöki tisztséget elfogadni. Balthazar mélyen meghatva, gyönyörű szavakban mondott köszönetet a bizalomért. A beiktatás további része a nagytemplomban volt. A debreczeni városi dalegylet éneke után az új püspök imádkozott. Degenfeld József gróf főgondnok tudatta a gyülekezettel a püspökválasztás eredményét és felhívta a püspököt a hivatalos eskü letételére. Balthazar püspök térdre borulva letette az esküt és a három, rangban legidősebb esperes megáldotta. A főgondnok ezután üdvözölte új elnöktársát. Balthazár Dezső dr. hosszabb beszéddel foglalta el székét. Az anyagelviség egyedül üdvözítő tanát — mondotta a többi közt — az erkölcsi szegénység, lelki alacsonyság s a büntetéstől rettegő bűntudat közös tanácsa eszelte ki hanyatló, beteg társadalmak lelki világának izgató szeréül. Viszont az anyagelviség minden jogosultságának teljes tagadása farizeizmus. Az a szent pusztaság, amely látta a názárethi mestert csodákat tenni az éhező sokaságért, viszont a maga lelki javaiért éhezni, sanyarogni, nagy tudományt tanít nekünk, nagyobbat, mint e túlzó áramlatok összes doktorai. Áthidalná azt a rettentő szocziális mélységet, amelyben ez idő szerint az osztálygyűlölet vérfagyasztó harsonája zug; nem csábítana a számtani egyenlőség meseszigetére, de a testvéri megértés és méltatás emberi közelségébe hozná a csúcsokat és a völgyeket, megtanítana dolgozni, küzdeni nemcsak a becsületes kenyérért, hanem az Isten igéjéért is, megtanítaná a társadalmat, hogy a tisztes erőfeszítésnek adja meg az ellátás kellő értékét a szolgálat minősége szerint, megtanítaná az államot,hogy ugyanazon vendégségben ugyanolyan kenyérrel és hallal táplálja mindazokat, akik talpkövének épségéért, a valláserkölcsért és tudományért küzdenek. Az a feszültség, amelyet az anyagi kérdések a társadalomba bevittek, hatását a szellemi téren is érezteti. A hit és tudomány kezdi felmondani a a testvériséget. A hit a tudománynak rombolást, destrukcziót, a tudomány a hitnek visszafejlesztést, reakcziót lobbant a szemére, holott egymástól elválva mind a kettőben megvan mind a két hiba.