Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 233-245. szám)
1911-10-01 / 233. szám
____________________ Valóban megdöbbentő elgondolni, hogy a tripoliszi sivatag néhány, oázisa, bányái és kereskedelme miatt Európa népei egymásnak essenek s a huszadik századot egy általános mészárlással csúfolják meg. Talán elmarad ez a borzalom, de bizonyos, hogy megvan rá a lehetőség. A kétségbeesés s a szenvedett igazságtalanság érzete könnyen vabanquepolitikára bírhatja a durván megsértett s megalázott Törökországot, s ha már buknia kell, oly máglyát gyújt magának, amely Európa testén is súlyos égési sebeket ejtene. ÜST Ám ha ezt a végső eshetőséget nem is veszszük számba, s ha csak azzal a bizonyossággal számolunk, hogy Törökország gazdasági térre viszi át a megtorlást Olaszországgal szemben, Európa gazdasági érdekeire ez után is veszedelmek hárulnak. Törökország ágyú és katona nélkül is indíthat s fog is indítani hadjáratot. Láttuk már s éreztük a magunk bőrén is a hamálok háborúját, a bojkottált kikötőket, a kereskedelem és közlekedés megbénítását. S most fokozott mértékben fogják ezt érezni az olaszok, akik a levantei kereskedelmet kezükben tartották. Életük, vagyonuk koczkán forog, üzleteik megbénulnak. Konstantinápolyban, Szmirnában, Szalonikiban tömérdek olasz kereskedő él, olasz hajók közvetítik a levantei forgalom túlnyomó részét. Minden egyszerre megszakad, tömérdek exisztenczia megy tönkre, óriási értékmennyiségek pusztulnak el s a Közép-tenger kereskedelme is megszenvedi ezt a vértelen háborút. S még ha nem is borul lángba a Balkán s esetleg elmarad az európai komflagráczió, az olaszok kiűzése a S Levantéról, az olasz hajózás és kereskedelem kiszorulása Törökországból nagymérvű változásokat fog létrehozni, amelyek nagyon is közelről érdekelnek majd bennünket. Csak élesen világnak, a kóborlásának, az eddigi munkájának és az eddigi szerelmeinek egy nagy, nyugodt csömörével , megértette, hogy most már semmi újat nem láthat a világban, mert ő soha más szemmel nem nézi már a világot, mint eddig ; úgy érezte, hogy — a min eddig nevetett — mindenki valóban tartozik a társadalom hasznos tagja lenni; úgy érezte, meg kell telepedni valahol, meg kell házasodni, egy asszony mellett kell kitartani, hűséges férjnek kell lenni, jó apának . . . Nem ismert magára, nyugtalan volt, fáradt, rosszkedvű és beteges , eszébe jutott Kunszállás és hazament. Kunszállást olyannak találta, mint amilyennek tíz évvel azelőtt otthagyta : laposnak, porosnak és szürkének, de ő szeretettel és megindultan nézte a poros kunszállási akáczokat, és amikor kisétált a földjére, a megmaradt kis birtokára, kényes lett a szeme a boldog örömtől, amely a szívében megpezsdült. Fekete föld. Magyar búza. Szikrázó, alföldi nap. Szélesség, csendesség, nyugalom... Itt most megállni, élni, nyugalmasan, állandóan dolgozni, három — mert háromnak kell lennie — három izmos, barna fiú apjává lenni, őket felnevelni, azután meghalni, ha eljön az ideje, így van rendben. — Ez rendben van. A kunszállásiak nagyon elbámultak a Tarányi Sándor hazajövetelén. Nem értették a dolgot. Ha az ember úgy élhet, hogy megmegépít egy-egy vasutat Ázsiában, Amerikában, azután Parisban, Monte-Carlóban pazarolja el azt a nagy pénzt, ammit keresett, — hogy lehet akkor Kunszállásra hazajönni, kis birtokon gazdálkodásba fogni, egy régi, rozoga malmot kijavítani, a garast az embernek a fogához verni?... Az első félévben egész Kunszállás nagyon lenézte Tarányi Sándort. Különösen azt nem tudták neki ,megoda kell néznünk a német diplomáczia ujjaira, s észreveszszük, hogy nem ok nélkül kotorász a tripoliszi ügy körül. Nyíltan hirdetik, hogy Németország támogatja Olaszország tripoliszi politikáját. S az ok nyilvánvaló. Az olaszokat halálosan meggyűlöttetni Törökországban, s a kiszoruló olasz kereskedelem és vállalkozás helyébe a németet plántálni, oly kilátás, amelyért érdemes egy nemzetközi jogtipráshoz jóakaratú semlegességgel asszisztálni. Mert arra, nemde, gondolni sem lehet, hogy az olaszok helyét mi foglaljuk el, s hogy Németország nekünk, a közvetlen szomszédnak, fogja átengedni a teret. Hisz tapasztaltuk a szerb konfliktus alkalmával, hogy kedves szövetségesünk mily mohón foglalta el a mi elveszített pozícziónkat, s látjuk, évrőlévre, miként növekszik a német gazdasági erő a Balkánon. Szakasztott ugyanez fog bekövetkezni az elveszendő olasz pozícziókkal. Németország halászni fog a zavarosban, meg fogja kaparitani Törökországban és a Levantéban a gazdasági előnyöket s amily mértékben a német gazdasági érdekszféra a Keleten terjedni fog, mi oly mértékben szorulunk háttérbe s keserüljük majd meg a gyilkos német versenyt. És nincs senki, sem külügyminiszter, sem kormány, aki egy lépést is tenne, hogy ezt a szomorú gazdasági perspektívát elhárítsa. Szövetségi hűségünkben melléje állunk Olaszországnak, baktatunk a német járószalagon s a politika magaslatait kémlelve, orra bukunk gazdasági téren. Amúgy sem igen örvendünk az annexió óta a török szimpátiáknak ; semmi kétség benne, hogy a mikor a tripoliszi ügyben Olaszország mellett lát bennünket Törökország, nincs és nem lesz oka eddigi ellenszenvét megváltoztatni. Ma még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hogy mit hozhat a holnap, bocsátani, hogy szakálla van és hogy bicziklin jár. Magyar ember csak bajuszt hord, aki pedig úr, az kocsin jár. Tarányi Sándor nem törődött a kunszállásiak véleményével, nem vágatta le a szakállát, nem vásárolt hintót, nem ivott a fiatalokkal és nem kártyázott az öregekkel, egyedül élt és nagyon szorgalmasan dolgozott. Egy félév alatt a kunszállásiak lenézése igen megenyhült, az első év végén — az első termése után — pedig Tarányi Sándornak már lelkes hívei is akadtak. A takarékosságot a kunszállásiak általában most is nagyon lenézték ugyan, de ha valakinek még egyszer annyi búzája terem, mint a szomszédainak, ha egy rossz malomból olyan jó malmot csinál, hogy súlyos, nagy ezreket szerez belőle, ha valaki káposztából, kalarábéból és földi eperből is ezreket tud kiverni, az mégis csak valami. Előbb csak a parasztok kezdték tisztelni Tarányi Sándort, azután az urak is; előbb csak a parasztok jártak el hozzá tanácsért, azután az urak is megkörnyékezték. Hogy legalább délutánonként járjon el a kaszinóba egy órára ... Tarányi Sándor eljárt délutánonként egy órára a kaszinóba, őszinte, teljes jóindulattal beszélgetett az urakkal egy kicsit, de a szabad idejének és a jóindulatának a nagyobb részét a parasztokra fordította. Tanította és biztatta őket ; hitte és mondta, hogy a magyar parasztnak avilág legkülönb földművelőjévé kell lennie és mialatt maga gyarapodott, gyarapodtak azok is, akik rábízták magukat. Az idő lassan telt; Tarányi Sándor minden hónapban felment egy napra Budapestre, egyébként el sem mozdult Kunszállásról , így elmúlt három nyugalmas, munkás és boldog év és Tarányi Sándor körülnézett a kunszállási lányok között. A választás nem volt arról igen szomorú sejtelmeink vannak. Mert a Balkán lángbaborítása már miránk nézve iszonyú tűzveszedelem, amelynek arányait és következményeit e pillanatban mérlegelni sem merjük. S ez az olasz kapzsiság menthetetlen bűne, hogy beleránthatja Európát oly helyzetbe, amely mérhetetlen csapásokkal, veszteségekkel és szörnyűségekkel fenyeget bennünket is, akiknek igazán Hekuba az egész afrikai gyarmatpolitika. Nekünk, akiknek Afrikában annyi érdekünk nincs, hogy egy lat puskaport áldozzunk érte, attól kell rettegnünk, hogy fiainkat tízezrével harczolják mészárszékre s rákényszeritenek egy élet-halálharczra, mely végzetessé válhatik egész jövőnkre. A melyben nem nyerhetünk semmit, de elveszthetünk mindent. AZ ÚJSÁG .. •>. i ; %-Tf-T- v ' - - - • - f ------- ' - -« . • Vasárnap, 1911. október 1. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirend : két név szerinti szavazás és a véderőjavaslatok tárgyalásának folytatása. A közös pénzügyminiszter, Burioa István báró közös pénzügyminiszter, aki tegnap a boszniai vasutak ügyében tartott miniszteri értekezletre Budapestre érkezett, ma ismét visszatért Bécsbe. A bosnyák-herczegovinai tartománygyülés egybehivása. A hivatalos lap mai számának élén közli a bosnyák-herczegovinai tartománygyülést egybehívó királyi kéziratot. A király október hó 2-ára hívta össze a tartománygyülés új ülésszakát Szerajevó országos fővárosba. « Beszámolói. Madarassy-Beck Gyula báró országgyűlési képviselőt, aki most járta be kerületének községeit, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A kerület székhelyén, Mezőkaszonyban a választók gyűlésén Butykay Ferencz elnökölt s a közönség soraiban megjelent Pulay András főispán és Guides István dr. alispán is. Madarassy-Beck Gyula báró fejtegette a politikai helyzetet, méltatta a kormány eddigi működését , felsorolta a törvényhozás alkotásait, kimutatta a véderőjavaslat ellen intézett támadások tarthatatlanságát és nehéz. Kunszálláson sok a szép lány, de a legszebb akkor kétségtelenül Viczay Ili volt. Hogy a leggazdagabb is, erre is gondolt Tarányi Sándor, de csak azért, mert úgy érezte, hogy ez a nagy vagyon biztosítja a lány szabadságát, a választása függetlenségét, az elhatározásának a teljes érdektelenségét. Ő maga nem volt szerelmes a lányba, de a lánynak — úgy érezte — szeretnie kell őt ; ő most már így is jó férj lesz, — hogy a lány jó feleség legyen, ahhoz szerelmesnek kell lennie. Eljárt a Viczay-házhoz és három-négy hónap múlva csakugyan úgy látszott, mintha a lány szerelmes lenne beléje. Neki szakálla is volt ugyan étjel, fiatal Nyékynek csak nagyon csinos fekete bajusza, ő azonban Amerikában és Ázsiában járt, a fiatal Nyéky pedig csak Egerben járt a jogakadémiára. A fiatal Nyéky szolgabíró volt és semmi egyéb, ő pedig azon "az után volt, hogy igen gazdag ember lesz, képviselővé választják, a feleségét Budapestre viszi telenként és Svédországba — amelyről sokat beszélt — valamelyik nyáron. A fiatal Nyékyt nem dobta ki az okosuki, tovább is szívesen szórakozott vele, különösen szívesen tánczolt vele, de férjnek mégis inkább Tarányi Sándort választotta. A hivatalos eljegyzés még nem volt meg, de Viczay Ili menyasszonynak tekintette magát és egész Kunszállás annak tekintette. Tarányi Sándor boldogan és elégedetten készült a házasságra, sőt egy kis izgalmat, egy folyton növekedő édes és fájdalmas nyugtalanságot is érzett. A mi közben ugyanis nyugodt kiszámítással állapította meg újra meg újra, hogy neki nem kell szerelmesnek lennie, de a lánynak igen, azonközben ő szerelmes lett és még mindig nem volt bizonyos benne, hogy a lány szereti-e őt . . . szerelmes-e beléje. Nem igy szó-