Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 246-258. szám)

1911-10-17 / 246. szám

" Elfogultság nélkül fogadjuk az új miniszter kinevezésének hírét..­ tud­nia kell, mire vállalkozik s bíznia kaii ereje­ ?­ben és hivatása komolyságában, ha vál­lalta a terhet és felelősséget. Az első és legfontosabb, a­mit az ország vár tőle, az, hogy legyen politikája. Ne véletlenek, alkalmak és melléktekintetek irányítsák, hanem egységes és magas szempontok. Magyarország kereskedelmi minisztere csak akkor felelhet meg igazán hivatá­sának, ha mindazokkal az érdekkörök­kel, a­melyeket tárc­ája érint, eleven kontaktusban áll s ha a kívánalmak és szükségletek iránt, a­melyek ez érdek­körökből fakadnak, nemcsak jóindulatot, de megértést is tanúsít­. Nemcsak ápolója, de védő és fejlesztő tényezője kell hogy legyen az ország iparának és kereskedel­mének s adott esetekben exponálnia is kell magát érettük. Hisz csak a közel­múltban tapasztaltuk, hogy a kereske­delmi reszortba eső érdekek mennyit szenvedtek a­miatt, hogy ez érdekek iránt hiányzott a kellő érzék, hogy alá­rendeltettek bizonyos politikai és párt­­tekinteteknek, ésannyira, hogy keserves panaszok törtek ki az antimerkantil irány­zat felülkerekedése és már-már tűrhetet­len nyomása fölött. S láttuk, hogy nagy értékek, hatalmas intézmények miként romlottak meg ez irányzat és szellem hatása alatt. Az államvasutak lerongyo­lódtak, az ipari pangás megdöbbentő arányokat öltött, a kereskedelem meg­bénult abban a folytonos küzdelemben, a­melyet a kereskedelmi kormány közö­nye, hozzá nem értése vagy rosszakarata kényszerített rá. Nagy mulasztásokat és kártételeket kell pótolni és jóvátenni a kereskedelmi miniszternek. A jövő évi költségvetés már megszabta ugyan működésének ke­reteit és határait, de ezen belül is bőséges alkalma van rendet teremteni a közle­kedésügy terén, lábra állítani az ipart, serkenteni a vállalkozási kedvet és fej­leszteni a kereskedelmet. Legyen már — Én ? Hát nem tudod ? — Nem. — A mamánál. — Ah, úgy !... — hagytam rá és min­den figyelmemet a szivaromnak szenteltem, mert nem akart szeleim. — Nekem nincs külön lakásom. Én a mamánál lakom — folytatta — és éppen e miatt ilyenkor nem szoktam hazamenni. Ilyen­kor sétálok egy kicsit, és megvárom, a­míg kinyitják a gőzfürdőt. . — ügy • • . persze ... Elhallgatott. Némán bandukoltunk egy­más mellett vagy öt perczig, a­mikor rámuta­tott egy túloldali házra. Szép, földszintes, úri hajlék, a­milyenek kisvárosokban szoktak lenni a főutczán. * — A Frigyes öcsém háza, — mondotta — ő a városi ügyész. Gazdagon nősült. Ismered? — Hogyne. De eddig nem tudtam, hogy a te öcséd. Nem mondotta. — Persze hogy nem. Ballagtunk tovább és megint szótlanul, a szivart rágva. •— Van egy másik öcsém is, — vetette fel hosszabb szünet után a szót — de az Pesten lakik. Te Pestről költöztél ide, ismered talán. A börzére jár. Illetve nem is a börzére, csak a mellette lévő kávéházba. Nagyszerű fiú! Bemegy délben, megiszik egy kávét, jön, megy, beszél és két óra múlva távozik. És meg­keresett ötszáz koronát. Ezt csináld utána. — Nem ismerem. Abba a kávéházba én nem jártam soha. *— Nos, ha legközelebb fölnézel Pestre, tekints be okvetlenül a kávéházb­a és keresd a Géza öcsémet. Száz ember fog útbaigazítani, vége annak a korszaknak, a­mikor min­dig az elődök mulasztásai szolgáltak ürü­gyül vagy mentségül mindenféle bajokért és helytelenségekért. S a legfőbb ideje, hogy a kereskedelmi tárcza körébe eső intézmények hosszú időre szilárd­ alapra kerüljenek, hogy a jövendő fejlődés kere­tei okosan és hozzáértő belátással meg­­szabassanak, s hogy mindenféle gazda­sági érdek definitívumokkal számí­thas­­son. Nincs, kivált az iparnak és kereske­delemnek, nagyobb ellensége a­ bizony­talanságnál, a kapkodásnál és ideigle­nességeknél. Még kedvezőtlen viszonyok közt is kívánatosabb a biztos tényezők­kel való kalkulálás, mint az időről-időre változó esélyek vagy rendelkezések okozta meglepetések. Nem kívánható, hogy a miniszter tárcsájának minden apró részletében szak­értő legyen. Bőségesen rendelkezésére ál­lanak a szakközegek, a­kik ezekről infor­málják. Csak meglegyen a miniszterben a tehetség, megítélni a lényeget, meglátni a valóságot s felismerni a jót. Meg aztán ereje az általa jónak felismert irányhoz ragaszkodni. Ez az, a­mit mi reszort­­politikának nevezünk,­­ ha az új minisz­ter, megismerkedvén reszortja főbb ága­zataival, megcsinálja a maga programm­­ját úgy, hogy az államvasutak megint az egykori elismert magas színvonalra jutnak, hogy a kereskedelem és ipar érezni fogja egy jóakaró baráti kéz irá­nyítását, s ha azokat az intézményeket, a­melyek az erők szabad érvényesülésé­ben fejlődhetnek csak ki, bürokratikus formulák és egyoldalú szempontok békéi alól fölszabadítja s uj békékba verni nem engedi, akkor uj korszakot teremthet, uj sikerekkel és a fejlődés új feltételeivel. győri népgyű­lés feliratát a sajtószabadság védelme tárgyában. Sümegi Vilmos kérte, hogy az obstruk­c­ió-ellenes feliratokat ne csak a kérvényt, hanem az igazságügyi bizottságnak is adják ki. Húsznál többen névszerinti szavazást és annak elhalasztá­sát kérték. Az elnök így intézkedett. Hegedűs Kálmán előterjesztette az állandó igazoló bizott­ság jelentését Dungyerszky Bogdán törökbecsei mandátumára vonatkozólag ; e szeriit Dungyerszky mandátuma kifogástalan. Elrendelte az elnök ezután a napirendre tűzött makói, földeáki, tarpai kérvényekre vonatkozó szavazást. A Ház 6—8 ellen 105—112 szavazattal az elnök indítványát fogadta el. A holnapi ülés napirendjére nyálot név­szerinti szavazás és a véderő-vita folytatása van kitűzve.­­ A honvédelmi miniszter Bécsben, Hazai Samu honvédelmi miniszter m­a délután Bécsbe utazott, hogy a katonai előléptetések dolgában értekezzék az illetékes katonai tényezőkkel. AZ ÚJSÁG Kedd, 1911. október 17. ................................ .......——-------- ■ -------— BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén Ndvaij Lajos elnök bemutatta Nógrád megye és Győr város közönségének obstrukc­ió-ellenes feliratát, a győri és a pancsovai népgyűlés felira­tát az egyesülési jog törvénybe iktatása iránt, a Mindenki ismeri. Sokat keres. Ezreket. Tíz­ezreket. Mondom neki : te Géza, hagyd abba , eleget kerestél, végy földet. Olyankor a sze­membe kaczag: »Nem ettem kefét!« Jól megy neki. Igen, a Géza, az zseniális ficzkó. De még nem elég komoly. Legközelebb, ha találkozom vele, — bár az Isten tudja, mikor lesz, mert ritkán jön haza a mamához, akkor is csak fél napra, nekem meg nincs pénzem Pestre utazni — de, mondom, ha legközelebb találkozom vele, összeszidom. Elég a hazar­­dírozásból. Most már van pénze elég, sőt sok is, ne koc­káztassa a vagyonát. Majd én a szívére beszélek. Rám hallgat. Tőlem fél. — Olyan szigorú fiú vagy ?­­ — Olyan én ! — mondotta csodálatos ön­érzettel. — Vagy mit gondolsz, ki csinált belőlük embert ? Én. A bátyjuk. Nekem kö­szönhetnek mindent. A Frigyes is. A Géza is. .. — Ne mondd. — De bizony. Te, úgy látszik, még nem ismersz engem. Majd megismersz. Most belőled csinálok embert. Komikusan, de egyben fájdalmas-szomo­­rúan hangzott el ez a kijelentés, átlámpott éjszaka után, verőfényes reggelen, az utczán ; kivált annak az ajkáról, a­kit éjféltájt az asztal tetején láttam ugrálni, kakas kukorékokt utá­nozva egyben. Ez a lezsüzött, nincsetlen sze­gény flótáé, a­ki örökösen csak a mások ven­dége a fehér asztalnál, a­ki — múlt pár hét alatt megfigyeltem — csak akkor jut némi készpénzhez, ha jól kibiezélt és a szerencsés nyerő alamizsnát vet neki ...., a kinek serpmi hivatása, semmi foglalkozása sincs : ez, ez a boldogtalan akar belőlem embert faragni, belő­l A harmadik egyetem. Tegnapelőtt egy hírt közöltünk, a­mely szerint Gerb­ezy Ferencz báró, a szegedi első kerület országgyűlési képviselője a harmadik egy­etemnek Szegeden való felállításához a munkapártban való megmaradását és képviselői mandátumának megtartását is odakötötte. Ma erre Deszkről a következő sorokat kaptuk : Igen, tisztelt szerkesztő úr ! Becses lapjának mai számában a szegedi egyetem ügyével kap­csolatban megjelent, nekem tulajdonított nyi­latkozatra legyen szabad annak a szíves közlését kérnem, hogy azt olyan formában és vonatkozás­ban nem tettem, s nem tartanám opportunus­­nak az elintézés alatt levő nagy horderejű ügyről ipar most ily módon nyilatkozni. A­ szives közlésért hálás köszönet és tisztelettel készséges híve Gerb­ezy Ferenci. Az inkriminált hírt mi a kormány egyik fél­hivatalosától, a Magyar Távirati Irodától kaptuk. Valóban nem tételezhettük fel, hogy ez a félhiva­talos úgy megtévedjen, a­hogy az itt Gerb­czy Feo­­rencz báró nyilatkozatából látható. Debreczenből jelentik, hogy a debreczeni egye­temi bizottság ma délelőtt Kovács József polgár­­mester elnökletével elhatározta, hogy e héten, csütörtökön 200 tagú küldöttséggel megy a debre­­czeni egyetem érdekében Zichy János gróf köz­oktatási miniszterhez. A küldöttségben a keres­kedelmi és iparkamara is képviselteti magát. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a Debreczeni Hitelbank Domahidy Elemér főispán, Kenézy Gyula udvari tanácsos és Molnár Antal sem ? Hiszen jó, nem én vagyok a főispán. De valaki mégis csak vagyok. Ügyvédi, irodát nyitottam a főutczán, és bár eddig a kliensek nem igen tolongtak az előszobában, majd csak viszem valamire és utóvégre a diploma se kutya. Már azon a ponton voltam, hogy az agarak hátrábbolását fogom önérzetében túltengő kísérőmnek ajánlani, de ő kapta föl hamarább a szót. — Mit gondol, — mondotta — jó ajánló­levél az, ha egy kezdő ügyvédet a boltjukat épp most kinyitó kereskedők korán reggel részegen botorkálni látnak ? Maga jóképű le­gény. Tetszik nekem. Ne féljen, nem kérek kölcsön, hisz magának sincs sok. Én csak a gazdagoktól kérek kölcsön, de legalább nem is adom meg nekik soha. Én nem hizelgek magá­nak, nincs rá semmi okom. Őszintén: maga tetszik nekem. Maga nem igazi korhely. Ne rostél­je , magának ideális ambícziói vannak. Megmentem magát, mint a két öcsémet. Azokat is én mentettem meg. Kihúztam őket a Tiszából, a­mikor már fuldokoltak ...­­ Saj­nos, én bent maradtam a vízben, hehebe ... és már évek óta fuldoklom, hebehe ... Ezt, hogy »hehehe«, inkább mondotta, mint nevette, és ebben volt valami hátborzon­gató, valami félelmes. Valahogy megnőtt ez az ember ; a fejét most föntebb hordozta; a tegezést abbahagyta, a­mi talán egy órával előbb jól esett volna, de most bántott. Különben, hát én sem t­egezem tovább ! — úgy érti, hogy a Tiszából megmen­tette őket ? —­ Nem úgy. Még ugyabban, öcsém. (Mi a szösz ? Most már öcsém ?) Sokkal ugyabban.

Next