Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-17 / 246. szám
" Elfogultság nélkül fogadjuk az új miniszter kinevezésének hírét.. tudnia kell, mire vállalkozik s bíznia kaii ereje ?ben és hivatása komolyságában, ha vállalta a terhet és felelősséget. Az első és legfontosabb, amit az ország vár tőle, az, hogy legyen politikája. Ne véletlenek, alkalmak és melléktekintetek irányítsák, hanem egységes és magas szempontok. Magyarország kereskedelmi minisztere csak akkor felelhet meg igazán hivatásának, ha mindazokkal az érdekkörökkel, amelyeket tárcája érint, eleven kontaktusban áll s ha a kívánalmak és szükségletek iránt, amelyek ez érdekkörökből fakadnak, nemcsak jóindulatot, de megértést is tanúsít. Nemcsak ápolója, de védő és fejlesztő tényezője kell hogy legyen az ország iparának és kereskedelmének s adott esetekben exponálnia is kell magát érettük. Hisz csak a közelmúltban tapasztaltuk, hogy a kereskedelmi reszortba eső érdekek mennyit szenvedtek amiatt, hogy ez érdekek iránt hiányzott a kellő érzék, hogy alárendeltettek bizonyos politikai és párttekinteteknek, ésannyira, hogy keserves panaszok törtek ki az antimerkantil irányzat felülkerekedése és már-már tűrhetetlen nyomása fölött. S láttuk, hogy nagy értékek, hatalmas intézmények miként romlottak meg ez irányzat és szellem hatása alatt. Az államvasutak lerongyolódtak, az ipari pangás megdöbbentő arányokat öltött, a kereskedelem megbénult abban a folytonos küzdelemben, amelyet a kereskedelmi kormány közönye, hozzá nem értése vagy rosszakarata kényszerített rá. Nagy mulasztásokat és kártételeket kell pótolni és jóvátenni a kereskedelmi miniszternek. A jövő évi költségvetés már megszabta ugyan működésének kereteit és határait, de ezen belül is bőséges alkalma van rendet teremteni a közlekedésügy terén, lábra állítani az ipart, serkenteni a vállalkozási kedvet és fejleszteni a kereskedelmet. Legyen már — Én ? Hát nem tudod ? — Nem. — A mamánál. — Ah, úgy !... — hagytam rá és minden figyelmemet a szivaromnak szenteltem, mert nem akart szeleim. — Nekem nincs külön lakásom. Én a mamánál lakom — folytatta — és éppen e miatt ilyenkor nem szoktam hazamenni. Ilyenkor sétálok egy kicsit, és megvárom, amíg kinyitják a gőzfürdőt. . — ügy • • . persze ... Elhallgatott. Némán bandukoltunk egymás mellett vagy öt perczig, amikor rámutatott egy túloldali házra. Szép, földszintes, úri hajlék, amilyenek kisvárosokban szoktak lenni a főutczán. * — A Frigyes öcsém háza, — mondotta — ő a városi ügyész. Gazdagon nősült. Ismered? — Hogyne. De eddig nem tudtam, hogy a te öcséd. Nem mondotta. — Persze hogy nem. Ballagtunk tovább és megint szótlanul, a szivart rágva. •— Van egy másik öcsém is, — vetette fel hosszabb szünet után a szót — de az Pesten lakik. Te Pestről költöztél ide, ismered talán. A börzére jár. Illetve nem is a börzére, csak a mellette lévő kávéházba. Nagyszerű fiú! Bemegy délben, megiszik egy kávét, jön, megy, beszél és két óra múlva távozik. És megkeresett ötszáz koronát. Ezt csináld utána. — Nem ismerem. Abba a kávéházba én nem jártam soha. *— Nos, ha legközelebb fölnézel Pestre, tekints be okvetlenül a kávéházba és keresd a Géza öcsémet. Száz ember fog útbaigazítani, vége annak a korszaknak, amikor mindig az elődök mulasztásai szolgáltak ürügyül vagy mentségül mindenféle bajokért és helytelenségekért. S a legfőbb ideje, hogy a kereskedelmi tárcza körébe eső intézmények hosszú időre szilárd alapra kerüljenek, hogy a jövendő fejlődés keretei okosan és hozzáértő belátással megszabassanak, s hogy mindenféle gazdasági érdek definitívumokkal számíthasson. Nincs, kivált az iparnak és kereskedelemnek, nagyobb ellensége a bizonytalanságnál, a kapkodásnál és ideiglenességeknél. Még kedvezőtlen viszonyok közt is kívánatosabb a biztos tényezőkkel való kalkulálás, mint az időről-időre változó esélyek vagy rendelkezések okozta meglepetések. Nem kívánható, hogy a miniszter tárcsájának minden apró részletében szakértő legyen. Bőségesen rendelkezésére állanak a szakközegek, akik ezekről informálják. Csak meglegyen a miniszterben a tehetség, megítélni a lényeget, meglátni a valóságot s felismerni a jót. Meg aztán ereje az általa jónak felismert irányhoz ragaszkodni. Ez az, amit mi reszortpolitikának nevezünk, ha az új miniszter, megismerkedvén reszortja főbb ágazataival, megcsinálja a maga programmját úgy, hogy az államvasutak megint az egykori elismert magas színvonalra jutnak, hogy a kereskedelem és ipar érezni fogja egy jóakaró baráti kéz irányítását, s ha azokat az intézményeket, amelyek az erők szabad érvényesülésében fejlődhetnek csak ki, bürokratikus formulák és egyoldalú szempontok békéi alól fölszabadítja s uj békékba verni nem engedi, akkor uj korszakot teremthet, uj sikerekkel és a fejlődés új feltételeivel. győri népgyűlés feliratát a sajtószabadság védelme tárgyában. Sümegi Vilmos kérte, hogy az obstrukció-ellenes feliratokat ne csak a kérvényt, hanem az igazságügyi bizottságnak is adják ki. Húsznál többen névszerinti szavazást és annak elhalasztását kérték. Az elnök így intézkedett. Hegedűs Kálmán előterjesztette az állandó igazoló bizottság jelentését Dungyerszky Bogdán törökbecsei mandátumára vonatkozólag ; e szeriit Dungyerszky mandátuma kifogástalan. Elrendelte az elnök ezután a napirendre tűzött makói, földeáki, tarpai kérvényekre vonatkozó szavazást. A Ház 6—8 ellen 105—112 szavazattal az elnök indítványát fogadta el. A holnapi ülés napirendjére nyálot névszerinti szavazás és a véderő-vita folytatása van kitűzve. A honvédelmi miniszter Bécsben, Hazai Samu honvédelmi miniszter ma délután Bécsbe utazott, hogy a katonai előléptetések dolgában értekezzék az illetékes katonai tényezőkkel. AZ ÚJSÁG Kedd, 1911. október 17. ................................ .......——-------- ■ -------— BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén Ndvaij Lajos elnök bemutatta Nógrád megye és Győr város közönségének obstrukció-ellenes feliratát, a győri és a pancsovai népgyűlés feliratát az egyesülési jog törvénybe iktatása iránt, a Mindenki ismeri. Sokat keres. Ezreket. Tízezreket. Mondom neki : te Géza, hagyd abba , eleget kerestél, végy földet. Olyankor a szemembe kaczag: »Nem ettem kefét!« Jól megy neki. Igen, a Géza, az zseniális ficzkó. De még nem elég komoly. Legközelebb, ha találkozom vele, — bár az Isten tudja, mikor lesz, mert ritkán jön haza a mamához, akkor is csak fél napra, nekem meg nincs pénzem Pestre utazni — de, mondom, ha legközelebb találkozom vele, összeszidom. Elég a hazardírozásból. Most már van pénze elég, sőt sok is, ne kockáztassa a vagyonát. Majd én a szívére beszélek. Rám hallgat. Tőlem fél. — Olyan szigorú fiú vagy ? — Olyan én ! — mondotta csodálatos önérzettel. — Vagy mit gondolsz, ki csinált belőlük embert ? Én. A bátyjuk. Nekem köszönhetnek mindent. A Frigyes is. A Géza is. .. — Ne mondd. — De bizony. Te, úgy látszik, még nem ismersz engem. Majd megismersz. Most belőled csinálok embert. Komikusan, de egyben fájdalmas-szomorúan hangzott el ez a kijelentés, átlámpott éjszaka után, verőfényes reggelen, az utczán ; kivált annak az ajkáról, akit éjféltájt az asztal tetején láttam ugrálni, kakas kukorékokt utánozva egyben. Ez a lezsüzött, nincsetlen szegény flótáé, aki örökösen csak a mások vendége a fehér asztalnál, aki — múlt pár hét alatt megfigyeltem — csak akkor jut némi készpénzhez, ha jól kibiezélt és a szerencsés nyerő alamizsnát vet neki ...., a kinek serpmi hivatása, semmi foglalkozása sincs : ez, ez a boldogtalan akar belőlem embert faragni, belől A harmadik egyetem. Tegnapelőtt egy hírt közöltünk, amely szerint Gerbezy Ferencz báró, a szegedi első kerület országgyűlési képviselője a harmadik egyetemnek Szegeden való felállításához a munkapártban való megmaradását és képviselői mandátumának megtartását is odakötötte. Ma erre Deszkről a következő sorokat kaptuk : Igen, tisztelt szerkesztő úr ! Becses lapjának mai számában a szegedi egyetem ügyével kapcsolatban megjelent, nekem tulajdonított nyilatkozatra legyen szabad annak a szíves közlését kérnem, hogy azt olyan formában és vonatkozásban nem tettem, s nem tartanám opportunusnak az elintézés alatt levő nagy horderejű ügyről ipar most ily módon nyilatkozni. A szives közlésért hálás köszönet és tisztelettel készséges híve Gerbezy Ferenci. Az inkriminált hírt mi a kormány egyik félhivatalosától, a Magyar Távirati Irodától kaptuk. Valóban nem tételezhettük fel, hogy ez a félhivatalos úgy megtévedjen, ahogy az itt Gerbczy Feorencz báró nyilatkozatából látható. Debreczenből jelentik, hogy a debreczeni egyetemi bizottság ma délelőtt Kovács József polgármester elnökletével elhatározta, hogy e héten, csütörtökön 200 tagú küldöttséggel megy a debreczeni egyetem érdekében Zichy János gróf közoktatási miniszterhez. A küldöttségben a kereskedelmi és iparkamara is képviselteti magát. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a Debreczeni Hitelbank Domahidy Elemér főispán, Kenézy Gyula udvari tanácsos és Molnár Antal sem ? Hiszen jó, nem én vagyok a főispán. De valaki mégis csak vagyok. Ügyvédi, irodát nyitottam a főutczán, és bár eddig a kliensek nem igen tolongtak az előszobában, majd csak viszem valamire és utóvégre a diploma se kutya. Már azon a ponton voltam, hogy az agarak hátrábbolását fogom önérzetében túltengő kísérőmnek ajánlani, de ő kapta föl hamarább a szót. — Mit gondol, — mondotta — jó ajánlólevél az, ha egy kezdő ügyvédet a boltjukat épp most kinyitó kereskedők korán reggel részegen botorkálni látnak ? Maga jóképű legény. Tetszik nekem. Ne féljen, nem kérek kölcsön, hisz magának sincs sok. Én csak a gazdagoktól kérek kölcsön, de legalább nem is adom meg nekik soha. Én nem hizelgek magának, nincs rá semmi okom. Őszintén: maga tetszik nekem. Maga nem igazi korhely. Ne rostélje , magának ideális ambícziói vannak. Megmentem magát, mint a két öcsémet. Azokat is én mentettem meg. Kihúztam őket a Tiszából, amikor már fuldokoltak ... Sajnos, én bent maradtam a vízben, hehebe ... és már évek óta fuldoklom, hebehe ... Ezt, hogy »hehehe«, inkább mondotta, mint nevette, és ebben volt valami hátborzongató, valami félelmes. Valahogy megnőtt ez az ember ; a fejét most föntebb hordozta; a tegezést abbahagyta, ami talán egy órával előbb jól esett volna, de most bántott. Különben, hát én sem tegezem tovább ! — úgy érti, hogy a Tiszából megmentette őket ? — Nem úgy. Még ugyabban, öcsém. (Mi a szösz ? Most már öcsém ?) Sokkal ugyabban.