Az Ujság, 1912. január/1 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1912-01-02 / 1. szám

Kedd, 1912. január 2. AZ ÚJSÁG niszter, Zichy János gróf vallás- és közokta­tásügyi miniszter, Serényi Béla gróf földmivelés­­ügyi miniszter, Székely Ferencz igazságügy minisz­ter, Beöthy László kereskedelmi miniszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter, Kálmán Gusztáv, Bohonyi Gyula, Balogh Jenő, Stetina József, Ja­­kabffy Imre, Némethy Károly, Kazy József, Ka­rácsony Lajos, Jeszenszky Sándor államtitkárok, Bohus Zsigmond báró, 31­ár­ffy Emil főrendiházi tagok, Láng Lajos báró, a delegáczió elnöke, Hollón Sándor miniszteri tanácsos, Fodor István dr. ud­vari tanácsos, Esterházy Kálmán gróf főispán, Thék Endre udvari tanácsos, Szegedy-Maszák Hugó, Szekula Gyula királyi tanácsos, a Ksod. helyettes elnöke és sokan mások. ■ Plász Sándor titkos tanácsos üdvözölte a mi­niszterelnököt, A midőn ma, ujesztendő küszöbén előtted megjelentünk, — mondotta — nem adhatunk ne­ked ajándékot, mert a­mit mi adhatnánk, a bizal­mat, ragaszkodást és szeretetet, az már régen a birtokodban van. De új biztosítékát adjuk annak, hogy veled szemben a mi bizalmunk és érzelmünk továbbra is változatlan marad. Erre bizton szá­míthatsz. (ügy van !) Bízunk benned, mert ismer­jük áldozatkészségedet, hazaszeretetedet, bízunk vezéri képességeidben, politikai belátásodban, ener­giádban és kitartásodban. Ha veled együtt minden félreértés és minden homály nélkül hatvanhetes alapon állunk. Ez legjobban biztosítja hazánk létérdekét és fejlődését. Hangsúlyozom ezt abból az alkalomból, hogy most van tárgyalás alatt a véderőjavaslat. A mi álláspontunk ezzel szemben magától érthető: mi megszavazzuk a véderő fej­lesztését, mert úgy tudjuk, hogy így legjobban biztosíthatjuk hazánk védelmét. A mi pártunk a munka, jegyében született. A munkának előfeltétele a munkaképes parlament. A múlt év eseményei fokozott jelentőségében elénk helyezik ezt a kérdést, a parlament munka­­képességének, munkaképessége biztosításának kér­dését. Ámbár sikerült a bankegyezményt, a­mely hazánk közgazdaságának egyik alapját biztosítja, törvénybe iktatni s ámbár sikerült egyes más üd­vös törvényalkotásokat is létesíteni, az év nagy része mégis meddő időtöltéssel tett el. Nem kívánom ezeket az időket, azoknak történetét vázolni, sok­kal élénkebb emlékezetben van az mindnyájunk­nak. (ügy van !) Az ország levonta a múlt év eseményeiből a tanulságot és mondhatjuk, ma közóhaj, hogy a parlament munkaképessége helyre­­állíttassék. (Élénk helyeslés.) Az ország békét akar, munkát vár megválasztott képviselőitől, munkát, a mély vitális érdekeit kielégítse. Hisz és remél, hogy a hazafias belátás minden oldalról diadal­maskodni fog és hogy a képviselőház tárgyalásai a­­jövőben a házszabályok valódi intenciójának megfelelő mederben fognak haladni. Mi abban a nézetben vagyunk, hogy a parlamenti korm­ány­­rendszer és a parlament munkaképessége elválaszt­hatatlanok egymástól; a­ki az előbbit akarja, annak akarnia kell az utóbbit is. A parlament munkaképes­sége nem pártérdek, az közérdek, a­melynek meg­óvását tulajdonképpen minden képviselő, meg­választatásának elfogadásával magára vállalta. (Élénk helyeslés.) Meg lehetsz győződve, hogy mi, a kik törekvéseidet, a­melyek a parlament munkaké­pességének hdgredik­tását czélozzák, teljes odaadás­sal szolgáljuk- A­mint követtünk a múltban a türelemben és a mint támogattunk a békés kibon­takozásra irányuló kísérleteidben, nem fogunk visszariadni erősebb küzdelmektől sem. (Zajos he­lyeslés és taps.) Támogatni fogunk a parlament munkaképességének helyreállítására irányuló mun­kádban, mert a véderőjavaslatokon kívül még több fontos, az ország jövőjére messze kiható kérdés vár ennek az országgyűlésnek az elintézésére. Ilyen a választójog, ilyen a közigazgatási reform kérdése. (Úgy van ! ügy van !) — Boldog új eszten­dőt kívánunk neked és minisztertásaidnak és erőt a nagy munkához. (Éljenzés és taps.) (A miniszterelnök válasza.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a szűnni nem akaró éljenzés és taps csillapultával a többi közt így válaszolt: — Az újév alkalmából kifejezett meleghangú üdvözlésiekért, a­mely mélyen meghatott, minket, fogadjátok minisztertársaim nevében is legmele­gebb köszönetünk nyilvánítását. Az a viszony, a­mely köztünk a közélet terén való együttműködés­­­ünkben kifejlődött, a mint tisztelt szónokotok is szíves volt hangoztatni, az elvek azonosságán alapul. Az éppen általad is hangoztatott h­atvan­­hetes alapelvek ezek, a­melyeket a nemzetnek bölcs államférfiak higgadtan, átgondolva terem­tettek meg. Ezeket akarjuk mi fentartani, ápolni és terjeszteni, hogy mély gyökeret verve a nemzet széles rétegeibe, ezáltal igaz hitünk szerint hosszú időkre olyan biztos, nyugodt alapot teremtsenek, a­melyen a nemzet egész életét berendezhesse nagy czéljainak elérésére. És ha van még valami, a­mi ezen nagy czélok elérésére minket továbbra is egyesít , ez az a szabad gondolkozás, az a szabaddvű­ség, a­mely pártunkban mindnyájunknak közkincsévé vált. A parlament munkaképességéről voltál szíves említést tenni. Hiszen nekünk, a­kik, a­mint helyesen mondtad, a munka jegyében születtünk meg, nekünk első feladatunk arról­ gondoskod­nunk és minden tehetségünket, minden erőnket arra szentelnünk, hogy a parlamenti életnek ezen előfeltételét a magunk részéről is biztosítsuk. Szíves voltál jelezni, hogy követtetek a múltban abban, a­mit eljárásomban szükségesnek és helyes­nek tartottam. Hálás szívvel mondok nektek ezért köszönetet. Még inkább köszönöm azt, hogy jövőre is kilátásba helyezitek szíves támogatástokat. (Lelkes éljenzés.) Ha meddő volt is talán a parlament műkö­désében a legutóbbi félév, nem mondhatjuk, hogy a mi eljárásunk hiábavaló lett volna. (Igaz ! Úgy van !) Ellenkezőleg, én úgy tudom és úgy érzem, hogy két irányban is nagy előnyöket biztosított nekünk ezen meddőnek mondott munkánk., Az egyik abban áll, hogy ezen magunk tartása által megnyertük a nemzet szimpátiáját. Ezt mutatja a törvényhatóságoknak általam nem eléggé hangoz­tatható hálával fogadott megnyilatkozása. De még egy­mást is eredményezett ez az idő. És ez az, hogy — ha ugyan ez egyáltalában lehet­séges volt — még jobban összeforrasztott ben­nünket. Minket, a­kiket az elvek hoztak össze, ez a küzdelem olyan barátokká, olyan szövetsége­sekké tett, minket, pártot és kormányt, hogy ez a két momentum : a nemzetnek helyeslése egyfelől és erőinknek ez az egyesülése és az egyesülés által való növelése másfelől megadja a hitet, megadja a reményt arra, hogy czéljainkat el is fogjuk érni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én, a­ki az­ élet­ben elég hosszúra nyúlt poli­tikai működésem­iatt mindig a küzdelem közép­pont­jáit állottam, és nem egyszer élesebb harczra is kényszerültem, nem riadtam ettől sem vissza, ha meggyőződésem szerint csak úgy tudtam szolgálni hazám érdekét, így vagyok ma is. De valamint­­ minden áldozatra készen vagyok e téren, azért mégis, épp úgy, miként a múltban, a jövőben sem akarok kizárni egy békés fejlődést sem, ha ez a nem­zet­­érdekeivel és becsületével összeegyeztethető, de csak ezen az áron, egyébként nem. (Élénk­­ tetszés és éljenzés.) Egész határozottsággal egy czél felé törekszünk. És e tekintetben mindig ugyan törvényes, de olyan eszközökkel is kívánunk élni, a­melyek czéljaink elérését csakugyan bizto­sítják is. E tekintetben nyugodt lélekkel nézhetünk a jövőbe. Mert hiszen mit is kívánnánk ma, az újév első napján a nemzetnek mást, mint békét és nyugalmat ? Ezt óhajtva szívünkben, tudjuk, hogy megfelelünk a nemzet érzéseinek is, mert hiszen a nemzet is csak békét és nyugalmat óhajt. De ha vár valamit tőlünk a nemzet, elvárja tőlünk a munkát. (Élénk helyeslés.) Mi ebnek is meg aka­runk felelni, mi dolgozni akarunk, mi munkál­kodni akarunk, a,­mint­ hogy ez természetes köte­lességünk is, mert hiszen a nemzet bizalma azért fordult felénk, mert ezt a munkát várta tőlünk és ezt várja a jövőben is. (Élénk helyeslés.) A magunk részéről nemcsak sikert kívánunk mindnyájatoknak munkálkodásotokban és azt az örömet, a­melyet, az elért siker jelent, de azonkívül nektek egyénenként és kedves családotoknak min­den jót, boldogságot, megelégedést, egészséget a legmelegebben kívánunk. (Hosszantartó,­meg-meg-­ újuló, lelkes éljenzés és taps.) A miniszterelnök és a kormány jelenlévő tagjai­­ még jó ideig szívélyes társalgást folytattak az­­üdvözlésre megjelent párttagokkal, a­kikkel egyé­e­nenként is kicserélték a boldog újév kívánást, majd a párt tagjai a kormány tagjaival együtt a kép­viselőházba vonultak a Ház elnökének üdvöz­lésére. A nemzeti munkapárt az újév alkalmából a következő távirattal üdvözölte a párt gyöngélkedő elnökét, Perczel Dezsőt. Nagyzaáh­ógágu Perczel Dezső valóságos belső titkos tanácsos urnak, az országos nemzeti munkapárt elnökének, Bonyhád. A nemzeti munkapárt nevében az uj esztendő küszöbén épp oly mély és őszinte tisztelettel, mint igaz és meleg szeretettel azon hő óhajunk kifejezése kapcsán üdvözöljük nagyméltóságodat, hogy teljes egészségben és jó színben mielőbb viszontláthassuk körünkben. Danid Gábor, Gheány Imre báró, Vojnits István báró, alelnökök. Perczel Dezső, a nemzeti munkapárt elnöke, a következő távirattal válaszolt: Szívből köszönöm az évforduló alkalmából nyilvánított szíves üdvözletét és viszonzom pár­tunk összes tagjai részére a jókívánságokat. Peresei Dezső: A képviselőházban. A képviselőházban Ghillány Imre báró üdvö­zölte Náray Lajost, a képviselőház elnökét. Nagy sajnálattal — mondotta — láttuk egyik kiválóságunkat, a te nagynevű elődödet távozni azon magas polezról, a­melyre a Ház bizalma téged jelölt ki, hogy tudásoddal, tekintélyeddel és­ ta­­pasztaloddal te irányítsd a jövőben a törvényhozás­nak alkotásnak hivatott munkáját. Az a magas polez pártod fölé helyez téged, hogy mindnyájunk részére és a Ház minden tagja részére egyforma mértékkel mérd az igazságot és ezzel biztosítsd nemcsak a törvényhozás alkotó munkáját és tekin­télyét, de a nemzet akaratának érvényre jutását. Már egy évtizede tapasztaljuk, hogy­ a túlzott formali­tások bálványozása mint nehezíti meg a nemzet javát czélre alkotó munkásságot. De bízunk a mai nemzetünk politikai érzékében és egyúttal a ve­lünk szemben álló pártok hazafiságában és­­be­látásában és támaszkodunk azon elhatározott aka­ratunkra, hogy tisztán hazafias érzésből önzetlenül szolgáljuk hazánk ügyét és reméljük, az áldatlan viszonyok jobbra fordulását. Návay Lajos, a képviselőház elnöke a követ­kező szavakkal válaszolt: — Őszinte hálával veszem azon meleg üdv­özlő­­szavakat, a­melyeket mélyen­­. barátom hozzám és elnöktársaimhoz intézni kegyes volt. Abban az állásban, a­melyet most a t. Ház bizalma foly­tán elfoglalok, tényleg minden pártok felett kell, hogy azon teendőket ellássam, a­melyeknek nagy fontossága hazánk alkotmányos életének fenn­állásával egyértelmű. Nehéz a helyzetem, mint­hogy olyan kiváló előd után kell e tisztséget be­tölt­enöm, a­mit­ mindnyájan tiszteltünk és mind­nyájan szerettünk. És én azt hiszem, hogy azon tradíc­iók, a­melyek a Ház elnöki állásához hosszú idők óta fűződnek, az én szerény működésem által nem fognak megszakadást találni. Én az állásomba egy tulajdonságot vittem be, azon komoly köteles­ségtudást, a­mely eddig közpályám minden lépésé­ben kísért. Tisztában vagyok azzal, hogy­ az én állásom a maga egészében rendkívül nehéz. Mindenkor nehéz és különösen nehéz most, a­midőn sok te­kintetben éles ellentétek választják el az ország politikai pártjait, a­midőn az elnöknek inkább, mint valaha, a független bíró szerepét kell betöl­teni, hogy egyrészt mindenkinek az igazságot szolgáltassa, másrészt szem elől soha se tévessze azt, hogy a Ház elnöke nemcsak díszes állás, de mindenekelőtt egy nagy kötelesség az, hogy ha­zánk­­ életében a parlamentnek életképességét és működési képességét a házszabályokon belül bizto­sítsa. Hogy ez mennyiben fog az én gyönge erőm­nek sikerülni, ezt nem óhajtom megjósolni, hisz a Ház elnökének nem lehet hivatása, hogy a Ház munkaképességét biztosítsa, vagy pótolja. Remélem azonban, hogy­ széles e hazában nyilvánvaló lesz azon tudat és beismerés, hogy bármilyen széles­körű ellentétek választják is el egymástól a napi politika kérdéseiben az egyes pártokat, nem kép­zelhető, hogy akadhasson magyar ember, a­ki elfeledje azt, hogy a parlament tekintélyét és ezzel alkotmányunk lényegét veszélyezteti, ha a parla­ment szabad működése bármi után gátoztatik, illetve lehetetlenné tétetik. (ügy van! Élénk helyeslés és taps.) Én azt hiszem, mélyen t. barátaim, ezt min­den pártköteléken felülállva is elmondhatom. Azt hiszem, a legszélesebb ellentétek is a történelem ítélőszéke előtt el fognak némulni és azon nagy­ ellentétek, a­melyek bennünket elválasztanak, tulajdonképpen a történelem itélőszéke előtt úgy­ fognak megjelenni, mint momentán elválasztó vonalai különböző utakon haladó, de egyaránt nemzeti és hazafias érzésű embereknek. Csakis ezen általános nemzeti és hazafias érzés az, a­mely remélni engedi, hogy a magyar parlament mg 3 !

Next