Az Ujság, 1912. március (10. évfolyam, 67-78. szám)
1912-03-19 / 67. szám
Kedd, 1912. márczius 19. __________AZ ÚJSÁG__________ Várnak. (Kimen-e vagy Lukács? — Obstrukczió és uj választás.) A múlt heti kihallgatások folytatása, vagy a válságban való döntés iránt semmiféle intézkedés nem történt. Várnak. Egyes híradások a pénzügyminiszter és a miniszterelnök meghivatását, sőt a kibontakozásban való első határozott lépést is erre a hétre teszik, de leginkább azt hallani, hogy a német császár látogatása miatt minden a jövő hétre marad, csak a miniszterelnök audiencziája lesz meg csütörtökön, vagy pénteken. Khuen-e, vagy Lukács ? A magyar kormányhoz időnként közel álló némely bécsi és budapesti körökben ma is így állítják fel a kérdést. Idevágóan a különféle értesülésnek mondott okoskodásból, amely a többségi helyzet bonyolításán fáradozik, a következő vezérkétkedést hallani leginkább : Khuen grófnak újból való kineveztetése a tervezett országos határozattal is, e nélkül is teljes képtelenség, mert ez semmi garancziát nem hozhatna az iránt, hogy a függetlenségi párt obstrukcziója megszűnik. Ha Khuen az országgyűlés feloszlatásához folyamodik, mindössze néhány hónapos respikumhoz jut, amely alatt szünetel az obstrukció, de viszont országgyűlés se lesz. És ha megkapja az országra való appellálásra, illetőleg az ennek bejelentésére szóló királyi felhatalmazást, ebben az esztendőben már nem ujonczoztathat, sem a végleges véderőreform alapján, sem a tavalyi újoneztörvények megúyittatásával. Választójogi reform nélkül nincs béke, nincs parlamenti munka, csak obstrukczió. Ments meg, Uram, a barátaimtól, — gondolhatja ezeknek hallatára Lukács László — ellenfeleimmel majd elbánok magam. Hát, váljon ki az, aki a véderőreform megalkotását a választójogi reform elsőbbségével elütheti ? Mi rámutattunk egyszer-kétszer arra a körülményre, amelybe király, kormány, többség a véderőreformot állította s ez az, hogy bukhatik Khuen, első, második, harmadik és nem tudni hányadik utóda; oszlathatnak, választathatnak; kérhetik a hadsereg és honvédség kiegészítésének mostani anyagát, vagy — a véderőkérdés provizórikus rendezése czímén — a függetlenségiek részéről felajánlott fölemelt létszámot , addig az új választójog nem lép életbe, mig a véderőreform, a katonai kérdéseknek e tiz évre szóló megoldása tető alá nem jutott. És, úgy látszik, nemcsak a többség, hanem az ezen kívül, vagy ezzel szemben ülő 67-esek is igy okoskodnak. A választójog dolgában Khuen gróf elment bizonyos princzipium meghatározásáig s kijelentette azt is, hogy ha a véderőjavaslattal elkészülnek, az új választójogi tervezetet még ebben az évben előterjeszti. Ezt, a függetlenségiek kivételével, az egész parlament elfogadta. A részletekről csak Justhék követeltek és követelnek azonnal pontos felvilágosítást. Egyrészt azért, mert bizonyosra veszik, hogy a reform nem fogja őket kielégíteni és akkor kétszeres okuk lesz a parlamenti hadakozás parlamenti eszközeinek félrelökésére, másrészt azért, mert e mellett még a többség, a Kossuthpárt, a néppárt és a pártonkívüli 67-es csoport ez idei harmóniájának megzavarására számítanak. Aki tehát Khuen grófot felváltaná, az, legföljebb ,simább azozczal jöhetne, mint az övé, de a véderő, vagy a választójog kérdésében semmi olyat nem hozhatna, ami az obstrukcziót, a függetlenségi párt eddigi vallomásai szerint, leszerelhetné. De nem vet ennek gátat az új választás sem, mert — ezt ugyancsak a függetlenségiek hirdetik — az új országgyűlésben újra kitörne a háború, ott folytatnák, ahol most tartanak. Nem szólván arról, hogy a mostani többség mandátumot kapott úgy a véderő, mint a választójog reformjára, s így e kérdésekkel a nemzet elé állnia, legalább is komikus volna. Kapott azonban ezzel és ezen kívül még egy mandátumot, amely minden más megbízatásnál jelentősebb és ez a parlamentáris törvényhozói működés, amely a többségi akarat föltétlen érvényesítésén alapszik. Annak a beszédnek, a melyben a pártalakító országos gyűlésen Tisza István gróf a pártprogrammot fejtegette, egyik legjelentősebb — annak idején ellenzéki oldalról is behatóan kimagyarázott — tétele a törvényhozás munkálkodtatásának föltétlen biztosítása, volt. Ez a válság kulcsa, nem a miniszterelnöki személycsere, leszámítván azt a lehetőséget, amit sohase tagadtunk, hogy a függetlenségi párt csakugyan Khuen gróf személye ellen küzködik. Mit mondott a király? A Neues Wiener Tagblatt a királynak egy nyilatkozatát közli. F . szerint a király egy politikusnak, akit a legutóbbi napokban kihallgatáson fogadott, ezt mondta : — A magyar válságot békésen kell megoldani. Azt hiszem, hogy a határozati javaslat kérdéséből támadt nehézségeket el lehet oszlatni. A válságot erre a kérdésre lokalizálták és semmi ok sincs arra, hogy még jobban összekuszálják. Legjobban szeretném, ha Khuen-Héderváryval sikerülne a válságot megoldani. úgy értesülünk, hogy ez a hir megfelel a valóságnak és hogy akirály a Khuen gróf újból való kineveztetésének lehetőségét a legutóbbi audiencziákon többször is érintette. Cui prodest? Bécsből jelentik : Nagel dr. bécsi érsek a minap teljes egy óra hosszat volt az uralkodó szobájában. Egyházi részről úgy tüntetik föl az audiencziát, mintha az érsek a szeptemberi eucharisztikus kongresszus előkészületeiről tett volna jelentést. Jól értesült politikai körökben azonban úgy tudják, hogy Nagel dr., aki maga kérte kihallgatást, nyilván más sugalmazásokra iparkodott meggyőzni a királyt a véderőjavaslat 43. szakasza tárgyában tervezett országos határozat aggályos voltáról és azt is rebesgetik, hogy az előterjesztések során a bécsi herczegérsek Lukács László ellen igyekezett a koronát hangolni, rámutatván arra, hogy rossz vért szülne a katolikus társadalomban, ha ő kerülne a kormány élére, aki a katolikusok érzelmeit második házasságával megbántotta. A Justh-párti váltók. A Reichspost azt írja, hogy Jeszenszky államtitkár legutóbb össze akarta vásároltatni az eladósodott Justh-párti képviselők váltóit, hogy így kényszerítse őket a leszerelésre. A Justh-párt egyik tagja azonban, aki mostanában több milliót örökölt, elébe vágott ennek a manővernek s magához váltotta a váltókat. A Reichspost nem nevezi meg ezt a képviselőt, de bizonyosan Esterházy Mihály grófra czéloz, a kinek részére a Curia nemrégiben ítélte meg a többmilliós Esterházy Károly-féle hitbizományt. »Kossuth, támad.« A budapesti terézvárosi túltelki függetlenségi kör vasárnap délután egy gömb-utczai vendéglőben gyűlést rendezett. Batthyány Tivadar gróf reflektált Kossuth Ferencz czeglédi levelére, kijelentette, hogy ők nem akartak testvérkarózot a két függetlenségi párt között, de ha Kossuth támad, nekik védekezniök kell. A függetlenségi pártot a legutóbbi választásnál a korrupczió győzte le s az a többség, amely győzött, tulajdonképpen a nemzet kisebbsége. Az sem áll, hogy ők jelszavak által elkábítva, nekimentek a falnak. Az önálló bank követelése nem volt jelszó, ez a függetlenségi párt programmjának mindenkor integráns része volt. 1907-ben maga Kossuth Ferencz mondta, hogy a kvóta felemelése ellenében 1911-re meglesz az önálló bank. Nem jelszó az általános, egyenlő és titkos választójog sem, mert ez is a függetlenségi párt régi programmja. Konstatálja, hogy az egész nemzet lelkesedik az általános, egyenlő és titkos választói jogért. Lovászy Márton képviselő fejtegette ezután az általános, egyenlő és titkos választói jog megvalósításának sürgősségét, mert ha megszavazzák a véderőreformot, a választói reformra még sokáig nem kerül a sor. Ezért kell a »prius«. A népparlament megalkotásához közel állanak, mert a legfőbb akadályt, a Khuen-kormányt, megbuktatták. A két mindentudó. Ha megmondjuk, hogy nem magyar, hanem osztrák csudáról van szó, talán mellőzhetjük is a két mindentudó külön megnevezését. Át is térünk mindjárt a dologra. Két hírlapi czikk ez, amely megint »nagyon kitűnő«, sőt abszolúte szavahihető egyéniségektől származik, s nyilván drótnélküli távíró közvetítette a nyomdával. Reichspost: Tisza István gróf audiencziája alkalmával fölajánlotta a királynak a védőerőreform végleges elintézését a demokratikus választójog háttérbeszorításával. Tisza ezzel az ajánlattal a Justhék tervét akarta volna keresztülhúzni, akik a véderő-provizórium árán szeretnének a választójoghoz jutni. A magyar oligarchia vezérének ez a sakkhúzása azonban, — amelyet a lap Budapestről a leghitelesebb helyről kapott — hiábavaló, mert Justhék nem ragaszkodnak dogmatikusan a provizóriumhoz, ellenkezőleg : készek a végleges véderőreformot is megajánlani, hogy a választójogot megkaphassák. Grazer Tagespost: A király egyelőre semmit sem határozott és csak az a negatív tény bizonyos, hogy a Khuen-Héderváry-kormány újra való kinevezése lehetetlen. Minden illetékes tényező egyetért abban, hogy Khuen-Héderváry gróf nagy hibát követett le akkor, amikor Andrássyban és Tiszában bízva, belement a határozati javaslatba, amire nem volt följogosítva, mert a király csak arra hatalmazta föl, hogy a védőerőjavaslat 43-ik szakaszáról esetleg személyes nyilatkozatot tegyen. Előkelő katonai körök nem tudják neki megbocsátani, hogy a Kossuth-párttal folytatott tárgyalás közben oly nyilatkozatot tett, amelyekből azt lehetett volna következtetni, hogy a király és a trónörökös között konfliktus van. Eddig az volt a szokás, hogy az államférfiak nézeteltérések alkalmával időt engedtek egymásnak a kérdés megfontolására. E szokás ellen, amely állami szükséglet, Ruftenberg hadügyminiszter súlyosan vétett, amikor levelet tétetett közzé a magyar miniszterelnök ellen, anélkül hogy alkalmat nyújtott volna a differencziák elintézésére. Ebből következik, hogy a hadügyminiszter napjai meg vannnak számlálva. Kétségtelen, hogy Lukács az a férfiú, akiben Bécsben leginkább reménykednek, de kérdés, vájjon Lukács hajlandó-e a miniszterelnökséget elvállalni és így a beléje helyezett reményeket megvalósítani. De számolnak a Lukács-féle kombináczió meghiúsulásával is, erre az esetre egy másik tervet tartanak készen, amelyet egy magyar államférfin terjesztett a király elé. E szerint föltétlenül megtörténnek Magyarországon az ujonczozás és még október elseje előtt megvalósítanák a demokrata színű választóreformot. A vidék, Torontál megye köztörvényhatóságának ma Dellimanics Lajos főispán elnöklésével közgyűlése volt. A bizottsági tagok soha nem látott nagy számban jelentek meg. Tállián Béla báró nagy tetszéssel fogadott beszéd kíséretében határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a törvényhatóság kimondja hogy osztatlan bizalommal viseltetik a kor .