Az Ujság, 1912. március (10. évfolyam, 67-78. szám)

1912-03-19 / 67. szám

Kedd, 1912. márczius 19. __________AZ ÚJSÁG__________­­ Várnak. (Kimen-e vagy Lukács? — Obstrukczió és uj választás.) A múlt heti kihallgatások folytatása, vagy a válságban való döntés iránt sem­­miféle intézkedés nem történt. Várnak. Egyes híradások a pénzügyminiszter és a miniszterelnök meghivatását, sőt a ki­bontakozásban való első határozott lépést is erre a hétre teszik, de leginkább azt hallani, hogy a német császár látogatása miatt minden a jövő hétre marad, csak a miniszterelnök audiencziája lesz meg csütörtökön, vagy pénteken. Khuen-e, vagy Lukács ? A magyar kormányhoz időnként közel álló némely bécsi és buda­pesti körökben ma is így állítják fel a kérdést. Idevágóan a különféle értesülésnek mondott okoskodásból, a­mely a több­ségi helyzet bonyolításán fáradozik, a következő vezérkétkedést hallani leg­inkább : Khuen grófnak újból való kineveztetése a tervezett országos határozattal is, e nélkül is teljes képtelenség, mert ez semmi garancziát nem hozhatna az iránt, hogy a függetlenségi párt obstrukcziója megszűnik. Ha Khuen az országgyűlés feloszlatásához folyamodik, mind­össze néhány hónapos respik­umhoz jut, a­mely alatt szünetel az obstrukc­ió, de vi­szont országgyűlés se lesz. És ha megkapja az országra való appellálásra, illetőleg az en­nek bejelentésére szóló királyi felhatalmazást, ebben az esztendőben már nem ujonczoztathat, sem a végleges véderőreform alapján, sem a tavalyi újoneztörvények megúyittatásával. Vá­lasztójogi reform nélkül nincs béke, nincs parlamenti munka, csak obstrukczió. Ments meg, Uram, a barátaimtól, — gondolhatja ezeknek hallatára Lukács László — ellenfeleimmel majd elbánok magam. Hát, váljon ki az, a­ki a véd­­erőreform megalkotását a választójogi reform elsőbbségével elütheti ? Mi rá­mutattunk egyszer-kétszer arra a körül­ményre, a­melybe király, kormány, több­ség a véderőreformot állította s ez az, hogy bukhatik Khuen, első, második, harmadik és nem tudni hányadik utóda; oszlathatnak, választathatnak; kérhetik a hadsereg és honvédség kiegészítésének mostani anyagát, vagy — a véderőkérdés provizórikus rendezése czímén — a füg­getlenségiek részéről felajánlott fölemelt létszámot , addig az új választójog nem lép életbe, mig a véderőreform, a katonai kérdéseknek e tiz évre szóló megoldása tető alá nem jutott. És, úgy látszik, nem­csak a többség, hanem az ezen kívül, vagy ezzel szemben ülő 67-esek is igy okoskodnak. A választójog dolgában Khuen gróf elment bizonyos princzipium meghatáro­zásáig s kijelentette azt is, hogy ha a véderőj­avaslattal elkészülnek, az új vá­lasztójogi tervezetet még ebben az évben előterjeszti. Ezt, a függetlenségiek ki­vételével, az egész parlament elfogadta. A részletekről csak Justhék követeltek és követelnek azonnal pontos felvilágosí­­tást. Egyrészt azért, mert bizonyosra veszik, hogy a reform nem fogja őket kielégíteni és akkor kétszeres okuk lesz a parlamenti hadakozás parlamenti esz­közeinek félrelökésére, másrészt azért, mert e mellett még a többség, a Kossuth­­párt, a néppárt és a pártonkívüli 67-es csoport ez idei harmóniájának megzava­rására számítanak. A­ki tehát Khuen grófot felváltaná, az, legföljebb ,simább azozczal jöhetne, mint az övé, de a véderő, vagy a vá­lasztójog kérdésében semmi olyat nem hozhatna, a­mi az obstrukcziót, a függet­lenségi párt eddigi vallomásai szerint, leszerelhetné. De nem vet ennek gátat az új választás sem, mert — ezt ugyan­csak a függetlenségiek hirdetik — az új országgyűlésben újra kitörne a háború, ott folytatnák, a­hol most tartanak. Nem szólván arról, hogy a mostani több­ség mandátumot kapott úgy a véderő, mint a választójog reformjára, s így e kérdésekkel a nemzet elé állnia, legalább is komikus volna. Kapott azonban ezzel és ezen kívül még egy mandátumot, a­mely minden más megbízatásnál jelentősebb és ez a parlamentáris törvényhozói működés, a­mely a többségi akarat föltétlen érvé­nyesítésén alapszik. Annak a beszédnek, a melyben a pártalakító országos gyűlé­sen Tisza István gróf a pártprogrammot fejtegette, egyik legjelentősebb — annak idején ellenzéki oldalról is behatóan ki­magyarázott — tétele a törvényhozás mun­­kálkodtatásának föltétlen biztosítása, volt. Ez a válság kulcsa, nem a miniszterelnöki személycsere, leszámítván azt a lehető­séget, a­mit sohase tagadtunk, hogy a függetlenségi párt csakugyan Khuen gróf személye ellen küzködik. Mit mondott a király? A Neues Wiener Tagblatt a királynak egy nyilatkozatát közli. F . szerint a király egy politikusnak, a­kit a legutóbbi napokban kihallgatáson fogadott, ezt mondta : — A magyar válságot békésen kell meg­oldani. Azt hiszem, hogy a határozati javaslat kérdéséből támadt nehézségeket el lehet osz­latni. A válságot erre a kérdésre lokalizálták és semmi ok sincs arra, hogy még jobban összekuszálják. Legjobban szeretném, ha Khuen-Héderváry­val sikerülne a válságot meg­oldani. úgy értesülünk, hogy ez a hir megfelel a valóságnak és hogy a­­király a Khuen gróf újból való kineveztetésének lehetőségét a leg­utóbbi audiencziákon többször is érintette. Cui prodest? Bécsből jelentik : Nagel dr. bécsi érsek a minap teljes egy óra hosszat volt az uralkodó szobájában. Egyházi részről úgy tüntetik föl az audiencziát, mintha az érsek a szeptemberi eucharisztikus kon­gresszus előkészületeiről tett volna jelentést. Jól értesült politikai körökben azonban úgy tudják, hogy Nagel dr., a­ki maga kérte kihallgatást, nyilván más sugalmazásokra iparkodott meg­győzni a királyt a véderőjavaslat 43. szakasza tár­gyában tervezett országos határozat aggályos vol­táról és azt is rebesgetik, hogy az előterjesztések során a bécsi herczegérsek Lukács László ellen igyekezett a koronát hangolni, rámutatván arra, hogy rossz vért szülne a katolikus társadalomban, ha ő kerülne a kormány élére, a­ki a katolikusok érzelmeit második házasságával megbántotta. A Justh-párti váltók. A Reichspost azt írja, hogy Jeszenszky állam­titkár legutóbb össze akarta vásároltatni az el­adósodott Justh-párti képviselők váltóit, hogy így kényszerítse őket a leszerelésre. A Justh-párt egyik tagja azonban, a­ki mostanában több milliót örökölt, elébe vágott ennek a manővernek s magá­hoz váltotta a váltókat. A Reichspost nem nevezi meg ezt a képviselőt, de bizonyosan Esterházy Mihály grófra czéloz, a kinek részére a Curia nemrégiben ítélte meg a többmilliós Esterházy Károly-féle hitbizományt. »Kossuth, támad.« A budapesti terézvárosi túltelki függet­lenségi kör vasárnap délután egy gömb-utczai vendéglőben gyűlést rendezett. Batthyány Tivadar gróf reflektált Kossuth Fe­­rencz czeglédi levelére, kijelentette, hogy ők nem akartak testvérkarózot a két függetlenségi párt­­ között, de ha Kossuth támad, nekik védekezniök kell. A függetlenségi pártot a legutóbbi választásnál a korrupczió győzte le s az a többség, a­mely győ­zött, tulajdonképpen a nemzet kisebbsége. Az sem áll, hogy ők jelszavak által elkábítva, nekimentek a falnak. Az önálló bank követelése nem volt jelszó, ez a függetlenségi párt programmjának mindenkor integráns része volt. 1907-ben maga Kossuth Fe­­rencz mondta, hogy a kvóta felemelése ellenében 1911-re meglesz az önálló bank. Nem jelszó az álta­lános, egyenlő és titkos választójog sem, mert ez is a függetlenségi párt régi programmja. Konstatálja, hogy az egész nemzet lelkesedik az általános, egyenlő és titkos választói jogért. Lovászy Márton képviselő fejtegette ezután az általános, egyenlő és titkos választói jog megvaló­sításának sürgősségét, mert ha megszavazzák a véderőreformot, a választói reformra még sokáig nem kerül a sor. Ezért kell a »prius«. A népparla­ment megalkotásához közel állanak, mert a leg­főbb akadályt, a Khuen-kormányt, megbuktatták. A két mindentudó. Ha megmondjuk, hogy nem magyar, ha­nem osztrák csudáról van szó, talán mellőz­hetjük is a két mindentudó külön megneve­zését. Át is térünk mindjárt a dologra. Két hírlapi czikk ez, a­mely megint »nagyon ki­tűnő«, sőt abszolúte szavahihető egyéniségek­től származik, s nyilván drótnélküli távíró közvetítette a nyomdával. Reichspost: Tisza István gróf audiencziája alkalmával fölajánlotta a királynak a védőerő­reform végleges elintézését a demokratikus vá­lasztójog háttérbeszorításával. Tisza ezzel az aján­lattal a Justhék tervét akarta volna keresztül­húzni, a­kik a véderő-provizórium árán szeretnének a választójoghoz jutni. A magyar oligarchia vezé­rének ez a sakkhúzása azonban, — a­melyet a lap Budapestről a leghitelesebb helyről kapott — hiábavaló, mert Justhék nem ragaszkodnak dogma­tikusan a provizóriumhoz, ellenkezőleg : készek a végleges véderőreformot is megajánlani, hogy a­­ választójogot megkaphassák. Grazer Tagespost: A király egyelőre semmit sem határozott és csak az a negatív tény bizonyos, hogy­ a Khuen-Héderváry-kormány újra való kinevezése lehetetlen. Minden illetékes tényező egyetért abban, hogy Khuen-Héderváry gróf nagy hibát követett le akkor, a­mikor Andrássyban és Tiszában bízva, belement a határozati javaslatba, a­mire nem volt följogosítva, mert a király csak arra hatalmazta föl, hogy a védőerőjavaslat 43-ik szakaszáról esetleg személyes nyilatkozatot tegyen. Előkelő katonai körök nem tudják neki megbocsá­tani, hogy a Kossuth-párttal folytatott tárgyalás közben oly nyilatkozatot tett, a­melyekből azt lehetett volna következtetni, hogy a király és a trónörökös között konfliktus van. Eddig az volt a szokás, hogy az államférfiak nézeteltérések alkal­mával időt engedtek egymásnak a kérdés meg­fontolására. E szokás ellen, a­mely állami szükséglet, Ruftenberg hadügyminiszter súlyosan vétett, a­mikor levelet tétetett közzé a magyar miniszter­­elnök ellen, a­nélkül hogy alkalmat nyújtott volna a differencziák elintézésére. Ebből következik, hogy a hadügyminiszter napjai meg vannnak számlálva. Kétségtelen, hogy Lukács az a férfiú, a­kiben Bécs­ben leginkább reménykednek, de kérdés, vájjon Lukács hajlandó-e a miniszterelnökséget elvállalni és így a beléje helyezett reményeket megvalósítani. De számolnak a Lukács-féle kombináczió meghiúsu­lásával is, erre az esetre egy másik tervet tartanak készen, a­melyet egy magyar államférfin terjesztett a király elé. E szerint föltétlenül megtörténnek Magyarországon az ujonczozás és még október elseje előtt megvalósítanák a demokrata színű választóreformot. A vidék, Torontál megye köztörvényhatóságának ma Dellimanics Lajos főispán elnöklésével köz­gyűlése volt. A bizottsági tagok soha nem látott nagy számban jelentek meg. Tállián­ Béla báró nagy tetszéssel fogadott beszéd kíséretében határozati javaslatot terjesztett elő, a­melyben a törvényhatóság kimondja hogy osztatlan bizalommal viseltetik a kor­ .

Next