Az Ujság, 1912. június/1 (10. évfolyam, 130-142. szám)
1912-06-01 / 130. szám
Szombat, 1912. június 1. AZ ÚJSÁG Részletes tudósításunk itt következik : Tisza István gróf elnök : Bemutatja az irományokat. Következik a véderő javaslat tárgyalása. Sümegi Vilmos: Örömmel említi, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek a választójogra és most már rövid időn belül megszületik a béke. Minden magyarnak össze kell tartani, mert az országon kívül, belül egyaránt sok az ellenségünk. Burkán távozása óta Boszniában is hangosabbak a trialisztikus törekvések. A véderőjavaslat nem tünteti fel híven azokat az anyagi áldozatokat, amelyeket az országra ró. A haditengerészet milliókat emészt föl, holott tengerpartunnk oly kicsiny, hogy gazdaságilag számba se jöhet. A hadihajók többe kerülnek az előirányzatnál. Pongrácz János gróf: Móricz? Sümegi Vilmos : Ha önökön múlnék, Móricz lenne a hadihajó neve, ha rajtunk múlnék, akkor Kossuth Lajos. (Derültség.) Vermes Zoltán: Tekintettel Kossuth szakáidra. (Nagy derültség.) Sümegi Vilmos : Vermes hordjon Ferencz József szakáit, de ő már csak Kossuth Lajos szakáit hord. (Zajos derültség.) Tisza István gróf is kijelentette, hogy a haditengerészetnek milliók és milliók igénybevételével való fejlesztését nem helyesli. Határozati javaslatot ad be, hogy a kormány terjeszszen elő törvényjavaslatokat azokról a pénzügyi forrásokról, amelyekből a véderőreform kiadási többletét fedezni akarja. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Horváth Mihály : Az ellenzék követelései nem jogtalanok. A javaslatnak a honvédségre vonatkozó részét már rég elfogadták volna. A hadsereg túl gyors fejlesztése nem szolgálja a békét. Fölhívja a többséget, hogy valósítsa meg azokat a programmpontokat, amelyeket a választásokon hirdetett. A czimer- és jelvénykérdés ma sincs megoldva, nem is beszélnek róla, holott most lett volna az ideje ezt a kérdést a nemzet kívánságai szerint megoldani. Zichy János gróf miniszter programmbeszédében erre határozott kötelezettséget vállalt. A kilenczes bizottság programmját most kell megvalósítani, mert később nem lehet. Székely Ferencz igazságügyminiszter : Vállaltuk a felelősséget. Horváth Mihály : A javaslat költségei nagyon meg fogják billenteni az államháztartás egyensúlyát. E költségek nagy része nem térül vissza. A létszámemelés túlságos nagy. A besorozható fiatalságból sokan kivándorolnak Amerikába s igy a sorozások igen szomorú eredményt mutatnak fel. Az altisztképzésnek rendszeresnek kell lennie s külön altisztképző-iskolák felállítására van szükség. Szünetet kér. Jankovich Béla elnök : Az ülést öt perczre felfüggeszti. Horváth Mihály : A kauezió-rendszer sok tisztet boldogtalanná tesz. Az államnak nem lehet czélja az, hogy a katonatisztek ne alapíthassanak családot. Persze olyan fizetést kellene adni a tiszteknek, hogy abból családjukat tisztességesen eltarthassák. A jó, meleg családi tűzhely sok minden bajtól megóvja az embert. (Nagy derültség.) A tisztek anyagi helyzete miatt sokan kénytelenek elhagyni a katonaságot. Sümegi Vilmos : Podmaniczky is otthagyta a hadsereget és képviselő lett. Podmaniczky Endre : Mi köze hozzá ? Horváth Mihály : A katonaság élelmezése hiányos, az egészségügyi ellátás is sok kívánnivalót hagy fenn. A beszállásolás a polgárság és katonaság torzsalkodását idézi elő. Határozati javaslatot ad be az iránt, hogy a katonaság aratási munkáknál, tűzoltásnál és más közszükségben az eddiginél nagyobb mértékben legyen igénye vehető. A javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés.) Bikády Antal: A katonaságnál meghamisítva tanítják a történelmet, nemzeti hőseinket pedig lázadóknak tüntetik fel. Ezen segíteni kell, mert a közös hadsereg mai helyzete nem egyeztethető össze a nemzeti gondolattal. A javaslatot nem lehet jóhiszeműen elfogadni, és mikor a többség ezt cselekszi, akkor csak felsőbb akaratnak engedelmeskedik. Tisza István gróf elnök : Nincs joga arra, hogy akárkinek a jóhiszeműségét kétségbe vonja. Ezért a kifejezésért rendreutasitja. Kun Béla : Ha a király megengedné, leszavaznák a véderőjavaslatot. Tisza István gróf elnök: Kun Bélát rendreutasitja. Csuha István : Ez egyszer megérdemli. (Derültség.) Bikády Antal : A hadsereg czélja az országban a rend fentartása és támadásoktól való megvédése. Mi hódító politikát nem folytathatunk. Nem szabad olyan összegeket, amelyekre az állam kultúrája éhezik, hadseregre fordítani. Határozati javaslatot ad be, hogy a Ház a kormányt csak a honvédség fejlesztésére utasítsa. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Tisza István gróf elnök: Megállapíttatja a holnapi ülés napirendjét, hitelesítteti a jegyzőkönyvet és az ülést bezárja Corallinának. Hogy a sikert biztosítsa, megírta a Locandierá-t, azt a Fogadósné-t, melyet ma adtak elő a Nemzeti Színházban, és e darabnak főszerepét egyenesen a szép színésznő személyére szabta. A hír Medebac-nét rettentő állapotba ejtette, úgy hogy családja végre azt hitte, hogy a gonosz szállta meg a szegény asszonyt. Elhozták tehát az ördögűzőket, kiknek mestersége azonban semmit sem használt. Az igazgatóné az ereklyékkel és szent tárgyakkal, melyekkel teleaggatták, úgy játszott, mint az apró gyerekek szoktak , de jobban nem lett. Ez évnek, 1751-nek deczember 26-án előadták a Locandiera-t, melyet a közönség egetverő lelkesedéssel fogadott. Nem is csoda. E darabnak tárgya az, hogy egy bájos leány, ki szállást ad az idegeneknek, miként szeretteti meg magát egy nőgyülölő ember által, miként kosarazza ki főrangú udvarlóit, a nőgyülölő Ripafratta lovagot, Torripopoli marchesét és D’Albafiorita grófot, és miként ajándékozza meg szerelmével és kezével végül a szegény fiút, kit szeret. A tárgy tehát nem is nagyon jelentékeny. De a darab oly csodálatos nagy művészettel van fölépítve, a jellemek oly találóan vannak benne megfestve, a nőgyűlölő szerelmének keletkezése és kifejtése oly meggyőzően van szem elé állítva, hogy a nézőnek teljességgel lehetetlen magát a darab nagy hatása alól kivonni. Az ember egészen elfelejti, hogy a nagy lélektani folyamat, melyet a színpadon lát, egy nap alatt megy végbe — reggeltől estig —, a dolog ellen szóló rövid időnek daczára szívesen elhiszszük azt, ami a józan ész bírálata előtt alig állja meg helyét. Minden kritika elnémul e darabbal szemben; csak a taps hangzik neki , ma is úgy, amint hangzott százötven évvel ezelőtt Velenczében. Mikor signora Medebac értesült a színházban történtekről, azonnal meggyógyult. Fölkelt az ágyból és kijelentette, hogy föl akar lépni. Férje nem mert vele ellenkezni. Engedelmesen levette a darabot a negyedik előadás után a színlapról és előadatta Goldoni egy másik híres darabját, a Pamela-t, melyben feleségét mindig és most is nagyon tapsolták. Goldoni nem szólt semmit. »Két leányomról volt szó« — mondja élte Emlékeiben, melyekből e történetet vettük — »és én gyöngéd apja voltam az egyiknek is, a másiknak is.« Így irta meg a költő ez egyik, ha nem is legjobb, de leghíresebb darabját , és mondhatjuk, szívesen láttuk a színpadon, habár előadása nem volt olyan, mint kívántuk volna. A fogadósnénak szerepe nem oly egyhangúan édeskés, minőnek Ligeti asszony játszotta. A művésznő kedves volt és bájos , de az alak, melyet ábrázolnia kellett, nem csupán kedves és bájos, hanem fölötte színes is. Ezt pedig Ligeti játékából nehéz volt kivenni. Pethes, Dezső, Kürthy és Rajnai játéka nem ért föl a darab szépségeinek színvonalára. Viszont nagyon értékes volt a bevezető előadás, melyben az olasz irodalom legavatottabb ismerője, Radó Antal tanár úr Goldoni életét, működését és jelentőségét ékes szavakban ismertette. A közönség zajos tapsokkal hálálkozott neki. A színház igazgatójának pedig ajánlanék, hogy fordított darabjait előbb nézesse át egy hozzáértő emberrel, aki megóvhatná attól, hogy Goldoni művében olyan szavak forduljanak elő, mint »talmi«. A talmi arányt tudomásunk szerint a múlt század hatvanas éveiben találták fel. Nem hinnők, hogy a szó Goldoni szövegében előfordulna. A »hamis arany« kitétel is elég lett volna. Ha ebben tévedünk, tekintse felszólalásunkat meg nem történtnek. Keszler József: 3 tékepaktum béke nélkül. (Az ellenzék megegyezett. Választójog, véderőprovizórium, obstrukczió.) A szövetkezeti ellenzék megegyezett a választójogi reformra, a véderőreform és az e körül való taktikázás kérdésére. Ma este a paktumot a szövetkezeti pártok ratifikálták és holnap Kossuth Ferencz, az új koaliczió elnöke, az egész dolgot minden részletében a képviselőház és a kormány elé terjeszti, hogy most már a többség is foglaljon állást s e végből a képviselőház napolja el tanácskozásait. A jövő csütörtökön úgy is ünnep lesz, ilyenformán a szünet péntekig is eltarthatna. Lukács László miniszterelnök nyomban válaszol, és ha a paktum csakugyan az, amire az egyezkedésből kiszivárgó hírekből következtetni lehet, akkor nehezen járulhat a Ház elnapolásához, mivelhogy ennek a puszta vakácziózáson kívül egyéb czélja alig volna. A választójogra vonatkozó pontozatokat ma tételenként ismertettük. Az egyezkedés befejeztével derült ki, hogy a következő pontok is a tervezetben vannak. A mezőgazdasági munkásoknál megkívántatik az egy szoba és konyharész leírása, míg az ipari munkásoknál, tekintve a szűkös városi lakásviszonyokat, e feltétel elesik, csupán az egy évi helyben lakás köttetik ki s az, hogy két évi munkaidőből, ha nem is egyfolytában, de legalább tizenkét hónapig tagja lett légyen a betegsegélyző pénztárnak vagy a társládának. Az analfabéták közül választójogot kap az, aki legalább húsz korona adót fizetett. A képviselőjelölés legalább öt nappal a választás előtt ejtendő meg. A javaslattal kapcsolatosan előterjesztendő a kerületek beosztásáról szóló javaslat is. Hogy a kormány és pártja mit szól a koalíció választójogi programmjához, arról ma még csak következtetésekből lehet képet alkotni, mert hiszen a tervezetet, autentikus formában, talán még a miniszterelnök sem ismeri. Az bizonyos, hogy a kormány választójogi programmpontja, a trónbeszéd és a felirat idevágó tézisei, a miniszterelnök és a párt más vezéregyéniségeinek idők során tett kijelentései és a párt általános felfogása nem igen egyeztethető össze az itt szóban forgó koalíciós követelésekkel. De nem ez van szőnyegen. A választójog parlamenti tárgyaltatásáig eléggé meglatolhatnak még minden propozícziót és ellenpropozícziót. Ezen a körülményen talán az se változtat döntőleg, hogy a mostani tervezetet sokan Kristóffy-választójognak mondják. A nevezetes és az egész helyzetben fordulatot jelző pont az, hogy a koalíció a véderőjavaslat helyett a véderő provizóriumot követeli és a kormánypárt itt semmiféle koncesszióra nem hajlandó. A béke, e szerint, ha ezt az ellenzék komolyan akarja, ma se kezdődhetik másként, mint eddig : a végleges véderőreform parlamenti elintézhetésével. Hogy ehhez aztán a többség milyen utat válaszszon, azt célszerűségi érzékének és felelősségérzetének kell megszabnia. Ma erre vonatkozólag csak annyit lehet följegyezni, hogy a provizórium fölvetése a kormánypárt soraiban meglehetős harczias hangulatot provokált, különösen mikor az a hír szálldogált, hogy ha az ellenzéki megegyezés respektáltatásra nem talál, azonnal kiújul az obstrukció. Ennél érdekesebb az, hogy miképpen fejlődött a béke jegyében indított egyezkedés ilyen hadrakelt csapat-összpontosítássá. Az első konferencziák olyan színben tűntek fel, mintha a kibontakozás megkönnyítése volna az egyetlen czéljuk. Hogy t. i. egyik ellenzéki csoport a másikat ne hátráltassa, és a kormány abba a helyzetbe ne sodortassák, amelyben