Az Ujság, 1912. augusztus/2 (10. évfolyam, 194-206. szám)
1912-08-16 / 194. szám
Péntek, 1912. augusztus 18. AZ ÚJSÁG fentartja, egyéni megbízatásokat nem ad és nem vállal. A hunyadmegyei jegyzők és birtokosok bankja alapítására vonatkozólag a közgyűlés elhatározta, hogy a községek pénzeit jövőre a jegyzők és birtokosok bankjában helyezi el. Végül a jegyzői lakbér-nyugdíj alap tervezetét mutatták be, amit egyhangúlag elfogadtak. Lukács László Nagyenyeden. Saját tudósítónktól. — Lukács László miniszterelnök ma délelőtt tartotta választókerületében, Nagyenyeden, képviselői beszámolóját. Részletesen foglalkozott a parlamenti többség és kisebbség között való háborúskodás keletkezésével, a véderőjavaslat képviselőházi megszavazásával, a törvényhozási munka lehetőségének fentartása végett tett intézkedésekkel, jelezte a legközelebbi munkaprogrammot, amelynek a tisztviselői nyugdíjtörvény, a jövő évi költségvetés és a választójogi reform a főpontjai, szólott általánosságban az új választójogról és hangsúlyozta, hogy a törvényhozási normális munkálkodás visszatértét ő is, a kormány is, melegen óhajtja, de erre vonatkozólag ő nem tehet propozíciókat. A miniszterelnök fogadtatása, amint ezt előre hirdették és sejthető is volt, számbavehető zavaró inczidens nélkül zajlott le; a környezetében Nagyenyedre érkezett száztizenhat munkapárti képviselővel és Nagyenyed városának polgárságával együtt ünnepelte a kormányt jóformán egész Erdély, amelynek megyei, kerületi munkapárti szervezetei deputációkat küldöttek a miniszterelnök beszámolójára. Az ünnepséget — szokás szerint — lakoma zárta be. A fehér asztalnál a nemzeti munkapárt egyik alelnökének, Daniel Gábor báró titkos tanácsosnak a felszólalása volt a szenzáczió. "Nekünk nincs okunk békét keresni — mondotta Daniel Gábor báró — mert hiszen háború sincsen, ami történt, az nem háború, hanem a rakonczátlankodók megfenyítése volt. Megérkezés, fogadtatás. Tegnap este Budapestről két vonat indult Nagyenyed felé. Az egyik a rendes, a másik, tíz perccel később, különvonat, mint az előbbinek második fele. A második vonaton ment a miniszterelnök titkárával, Latinovics Endrével és kíséretének nagy része. Az elsőn vagy negyven munkapárti képviselő utazott. Az utazás minden zavaró inczidens nélkül folyt le. Leszámítván a kolozsmonostori állomást, ahol néhány nagyon fiatal ember torkaszakadtából abczugolt. Kolozsvárott, amelyet hajnalban érintettek a vonatok, nagyobb küldöttségek szálltak fel. Aranyosgyéres, Székelykocsárd és Felvincz állomásokon, hol a minden vonatot váró kéthárom csendőrnél több csendőr, katona, vagy rendőr sehol nem volt, mindenütt nagyobb küldöttségek várták és üdvözölték az érkezőket. Nagyenyeden tegnap kiigazgatták a kövezetet, felsöpörtették az utczákat, estefelé a középületekre, de számos magánházra is nemzeti lobogót húztak fel, s a megyeháza előtt az éj folyamán diadalkaput emeltek. A szocziáldemokrata párt kolozsvári szervezetének kiküldöttje néhány nap óta Nagyenyeden van, hogy sztrájkot szervezzen, s ma reggel mintegy háromszáz ipari munkás nem ment dolgozni. Bakó Károly építőmester a sztrájkra kizárással felelt. Ezt az elhatározását azonban ma délben visszavonta. Az éjszaka folyamán a rendőrség kilencz munkást előállított, igazolás után azonban valamennyit szabadon bocsátotta. A rendőrkapitány szerint az előállítások azért történtek, mert az ületők ismeretlenek Nagyenyeden és viselkedésük gyanús volt. Az előállítottak azt vallották, hogy ők munkásemberek, akiknek eszük ágában sem volt a rendzavarás. Ma reggel a rendőrség bevitte Tomaj Pál szücsmestert, Kászoni Samu asztalost, Vörös Mózes csizmadiát és Vörös Sándor kőműveslegényt; ezek a gyulafehérvári szocziáldemokrata párt agitátorai, akik azért jöttek Nagyenyedre, hogy munkászavargást rendezzenek. Az első kettőt hamarosan kieresztették, de a két Vörös-fiút továbbra is benttartották. Ezek érdekében Asztalos Kálmán ügyvéd, a nagyenyedi függetlenségi párt elnöke interveniált a rendőrségnél. A függetlenségi pártkör nagy fekete lobogót tűzött ki helyisége ablakán, Asztalos Kálmán ügyvéd, pártelnök Kossuth Lajos utczai lakásának erkélyére pedig egy gyászfátyollal bevont nemzetiszínű lobogót tett ki. A rendőrség felszólította Asztalost, hogy vonja be a zászlót. A felhívásnak Asztalos dr. nem tett eleget, mire rendőrök távolították el a zászlót a ház erkélyéről. Asztalost pedig beczitálták ma a rendőrségre, ahol kihágás czimen eljárást indítanak ellene. A megyeházát csendőrök fogták körül. A Nagyenyeden állomásozó gyalogzászlóalj is kivonult, a székház oszlopos feljárójánál hajdúk álltak és vigyáztak, hogy utczai nép be ne tóduljon, el ne foglalja a választók számára fentartott helyiséget. Ma hetivásár volt, s ma kezdődött az országos vásár is; a környékről rendkívül sok vásári nép érkezett a városba. Az utczákat detektívek, csendőrök és katonák lepték el, vagy kétszáz csendőr czirkált az utczákon. A fegyház udvarát is megrakták csendőrökkel és katonákkal, akiknek azonban semmi dolguk nem akadt. A nagyenyedi, nemzeti lobogókkal díszített pályaudvarra ma reggel fél nyolckor robogott be a második különvonat. Nagy és előkelő közönség várta és fogadta lelkes éljenzéssel. A publikum soraiban voltak az első különvonattal érkezett képviselők is. Lukács László miniszterelnök megjelenésekor harsány éljen zajlott végig a tömegen. Sándor Jenő polgármester üdvözölte ezután a miniszterelnököt, úgy is mint a város szülöttjét; a miniszterelnök meleg szavakban köszönte meg a szíves fogadtatást. Ezután Török Bertalan volt képviselő, a nagyenyedi nemzeti munkapárt elnöke üdvözölte a párt nevében Lukácsot, aki válaszában, zajos éljenzés közepette ezeket mondta: — A munkapárt annyira egységes, hogy annak egységét megbontani — bízvást mondhatom — lehetetlen. Ennek a legfényesebb bizonyítéka az, hogy a munkapártnak óriási tömege jelent meg itt, hogy üdvözölje az itteni helyi munkapártnak tagjait, azokkal személyesen megismerkedni nem tudjátok még, hogy immár mindjobban törődni kezdenek veletek. És ez — vagy egyelőre ennyi — jól van igy. Hiszen ti magatokon nem segíthettek. Ti, az együgyüek, nem is lehettek annak okai, hogy a játékszert oly hamar kiveszik kezetekből s e helyett ti magatok faragtok apró lovacskákat, melyekre piros és kék pontokat rajzoltak és illetékes helyen kakastollat, vagy fütyülőt tesztek a nemestelivér törzsébe. Hogy ezenközben ti is eljátszszátok kis játékaitokat, erről nem tehettek. Ti talán alig hogy letettétek apró kis kezetekből a mamamát, a tejesüveget, egyet fordul az idő, már ott vagytok az üveggyárban. Az üveget pár éve még szoptátok, most már fújjátok. Hogy szegény csenevész kis tüdőtök mit mond ehhez, azt rövid idő múltán ti magatok már nem kérdezitek. Ti ott állótok az agyagipari és kőedénygyárakban s egyiketek a kakas és tyuk fekete testét, másikatok piros tarajukat, harmadik kis pajtásotok pedig a szép zöld pázsitot pingálja rá a csészére meg a findzsa aljára. De ha ügyesek vagytok, rövid idő múlva már ti is hajthattok korongot. Ha lábszárotok eléri. Ha aztán idő előtt meggörbül, más fiúcska váltja fel a helyeteket. És ha kijöttök a gyárból szombat este , kis pénzecskéteket vagy megőrzitek, vagy átadjátok az »édes« apátoknak. Az öreg úr talán megőrzi, talán eliszsza. De ha eliszsza, tehettek arról ti ? És tehet ő ? A Zola »L’assemoir«-ját egyitek sem olvasta, de szegény apátok a sorsnak ugyanazt az iskoláját volt kénytelen járni, mint ti. Az iskolát, melyben az erkölcs, sajnos, annyiszor meghal, mielőtt felébredhetett volna, mert az élet könyörtelen karmai kitépték már a szülők szívéből. De ha az apátok nem iszákos, hanem keresményeteket megőrzi számotokra, mondjátok, kis rikkancsok, mivel érne fel nektek az a vagyon, melyet az a fiúcska, az a lányka szerez, ki ott játszik, lapdázik, verekszik s döngeti egymást ti mellettetek, midőn ti csendes nyári estén a munkából fáradtan ballagtok haza a libalegelőn át. Ti talán piros bélyeget ragasztotok a postatakarékpénztári kartonlap kilencz üres helyére és gyüjtitek a vagyont, de a rezotokra piros bélyeget nyom a kezdődő tüdővész. Ti talán műipari előmunkások lesztek tizenöt éves korotokban és csodálatos selymeket varázsoltok elő a Jacquard-gép lyukacsos kártyáin, hímes pillefigókkal, rubintszárnyú madarakkal ! De mondjátok, nem fog-e összecsavarodni szivetek, ha valamikor majd arra gondoltok: »Jó Istenem, ha én egyszer, csak egyszer igazi pillangót kergethettem, ha csak egyetlen egyszer egy kis kéktollú mátyásmadárkát foghattam volna !« Ti, gyermekmunkások, talán gyártulajdonosok lesztek még ifjan, de majdan aranytekercseitek között is nem fog-e lesújtani reátok ez a fájdalmas sóhajtás : »Én sohasem voltam gyermek !« A vagyonszerzés őrülete sok nemzet halála lett már. A néptelen játszóterek csendje bántóbb, mint a temető némasága. A bánatos gyermekajak dal nélkül olyan, mint a virágjában lefagyott facsemete. Egy nemzet egészséges utódok nélkül önként eltemetkezett. Mert mi a vagyon ? Embermilliárdok céltudatos munkájának értéke. Igaz, az idők nehezek. Ma senki sem nyer, akármennyit dolgozzék is. A termelés megdrágult, a vételkedv eltűnt, az eladás bizonytalan. A pénz valami ismeretlen lyukakon át elcsörgedezik. Legalább is a termelést olcsóbbá kell tehát tenni. De kérdés, olcsóbb lesz-e majd a termelés, ha a munkaerő kifáradt, elfogyott s ha nem lesz meg az az egészséges vércsere, mely a nemzet életének is létfeltétele. Szülők és tanítók, ti, a kik a nemzet ütőerén tartjátok áldott, bölcs kezeiteket és a nagy természet az Alkotó munkája után elsősorban a ti agyvelőtökbe irta s a ti szi-vetekbe véste a nemzetek erkölcsi, anyagi és értelmi fejlesztésének sorsát, jól szívleljétek meg Mosso Angelónak, a turini egyetem élettani tanárának egy gyönyörű kísérletét. Mosso egy elaltatott állat ereibe jól kipihent állat vérét fecskendezte be. Az állat szervezete a vércserét észre sem vette. Aztán gondolt egyet a tudós és az egészséges állatba oly állat vérét vezette át, amelynek izomzatát holtig kimerítette a munka. Az alvó állat szíve hevesen verni kezdett. Tüdeje zihált. A kimerültség legsúlyosabb jelei vettek rajta erőt. Az elfáradt állat vére, a fáradt izom nedve mérges anyagokat tartalmaz, tehát az egészséges állatban ugyanazt a fájdalmas érzést kelti, mely terhes munka után az ember izomzatában jelentkezik. Ez a tény a mérges bomlási anyagokban leli magyarázatát. Ha tehát nincs pihenés, a testben felgyülemlett káros anyagok nem távolodhatnak el, beteg lesz a test, beteg a lélek és beteg a nemzet. De, sajnos, a gyermekek munkájának túlságba vitele ma még majdnem világbaj. S a világbajnál is nagyobb baj, hogy minden nemzet ismeri ezt a vétkét, hanem szemérme és önhaszna iránti vak törekvése közt vigasztalásul csak azt mondja, amit a jó Pató Pál dalolt: »Ejh, ráérünk arra még !« Más nemzet talán ráér, de Pató Pálnak nincs igaza. Már mi is szervezkedünk egy új kereskedelmi szerződési korszakra, melynek egyik legnagyobb kérdőjele, hogy miképpen leszünk a szomszéddal ? Csakis egyféleképpen lehet lennünk, kell lennünk, szabad lennünk. Erős karral, tele tárczával, úgy hogy megértse, ha átkiáltunk : »Sógor ! Hát tudsz-e akkorát ütni a kalapácsoddal, amilyen rendet én vágok ?« De kiabálni csak akkor lehet, ha az em- S