Az Ujság, 1912. október/1 (10. évfolyam, 232-244. szám)
1912-10-01 / 232. szám
Kedd, 1912. október 1. AZ UJSÁD .A romániai metropolita a magyar katolikus püspökségről. Copon, Románia görög keleti egyházának metropolita prímása egy hírlapíró előtt nyilatkozott az uj magyar görög katolikus püspökségről. — A magyar kormány eljárása — úgymond Conon metropolita — bennünket is hasonló elbánásra jogosítana a magyarországi katolikusokkal szemben, Románia azonban még a Francziaországból kiűzött szerzeteseknek is adott menedéket. Királyi kihallgatás. (Miniszterek és a házelnökség Bécsiben.) A képviselőház elnöksége és a kormánynak több tagja Bécsben volt ma királyi kihallgatáson. A kihallgatás kapcsán sokféle kombináczió röppent fel, de ezeket értékekre szállítja az audiencziáról szóló bécsi tudósítás, amely itt következik. Tegnap, vasárnap, este Bécsbe érkezett Lukács László miniszterelnök, Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, Székely Ferencz igazságügyminiszter, Beöthy László kereskedelmi miniszter, ma reggel pedig Teleszky János pénzügyminiszter. Bécsbe érkezett továbbá a képviselőház egész elnöksége: Tisza István gróf ma reggel, Beöthy Pál és Jankovich Béla alelnökök tegnap este. A miniszterek a magyar házban szállottak meg, az elnökség tagjai pedig a Sacher-szállóban vettek lakást. A képviselőház két alelnöke, valamint Beöthy László kereskedelmi és Teleszky János pénzügyminiszter délelőtt tíz órakor tették le a titkos tanácsosi esküt a király előtt. Az eskütétel után megkezdődtek az általános kihallgatások. Először Lukács László miniszterelnök volt a királynál, hogy megköszönje a Szent Istvánrend nagykeresztjét. Az audienczia mindössze két perczig tartott. Lukács után Tisza István gróf jelent meg a király előtt és ugyancsak kitüntetését köszönte meg. Egymásután járultak a királyhoz Székely Ferencz igazságügyminiszter, Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, Beöthy László kereskedelmi miniszter, Teleszky János pénzügyminiszter, Beöthy Pál és Jankovich Béla képviselőházi alelnökök. Házait leszámítva, aki mint altábornagy katonai uniformisban volt, valamennyimagyar díszruhát viselt. Ezek az audiencziák mind az általános kihallgatások sorántörténtek és a magyar államférfiak után a király másokat fogadott. Nagy feltűnést keltett Scheman Balázs vezérkari főnök és Berchtold gróf külügyminiszter megjelenése. Politikai körökben azt beszélték, hogy az audienczia a feszült külpolitikai helyzetre vonatkozott. A külügyminiszter és a vezérkari főnök kihallgatása tényleg szenzácziósabb mozzanata volt az audiencziának és a mai napnak, mint a magyar miniszterek, vagy a Ház elnökségének a Burgban való megjelenése. Estefelé már híre járt, hogy a monarchia déli határán sürgős csapaterősítések lesznek s az ellenzék soraiban azt hangoztatják, hogy háború esetén teljes lehetetlen volna a jövő évre megajánlandó újonczok megszavazását még csak hátráltatni is. A magyar delegáczió holnap megint hozzálát az albizottsági munkához, ma éjjel — hír szerint — több ellenzéki képviselő Bécsbe utazik. A mentelmi bizottság és a kitiltások. A képviselőház mentelmi bizottságának egyik tagjától a következő érdekes fölvilágosításokat veszszük : Az ellenzék, de kivált Barabás Béla, hogy a képviselőház szeptember 18-án tartott ülésén történt kizárások törvénytelenségét valószínűvé tegye, elsősorban a mentelmi bizottságot vádolja meg azzal, hogy a szeptember 18-án kizárt 49 képviselő kizárásának indítványozásánál »törvénytelenséget« követett el azzal, hogy az eléje utasított képviselőket nem idézte meg. Legyen szabad ezzel szemben arra kérni Barabás Béla képviselő urat, olvassa el a házszabályok 189. §-át és meg fog győződni, hogy nincsen igazsága. Az »érdekelt képviselő értesítését« (és nem idézését) e szakasz csak »a mentelmi jog felfüggesztése iránti hivatalos megkeresések eseteiben« rendeli. Ebben az esetben pedig nem ilyen esetről, hanem a 255. §-ban (258. §) szabályzott fegyelmi esetben, való javaslattételről volt szó, amit huszonnégy órán belül meg kell tenni és amire a képviselőt meg sem kell hívni, noha puszta udvariasságból ez emlekelőtte a lehetőséghez képest megtörtént, mégis anélkül, hogy ettől a határozat ereje függött volna. Különben pedig legutóbb az udvariasságból értesített képviselő urak közül Ráth Endre képviselő csak azért kérezkedett át a kordonon, hogy a tanácskozó bizottság ajtaja előtt zajos botrányt üssön. Ugyanilyen értéktelen az a kifogás is, hogy a mentelmi bizottság nem volt határozatképes. A bizottságnak 20 megvisztott tagja van. Ebből 6 ellenzéki tag nem volt ott, de mivel a házszabályok 139. §-a szerint a bizottságoknál határozathozatalra a beválasztott tagok harmadrészének jelenléte szükséges, világos, hogy a bizottság 14 taggal bőven határozatképes. Egyébiránt noha a bizottság tárgyalásai nem nyilvánosak, arról mégis biztosíthatom Barabás Béla képviselő urat, hogy szeptember 18-án a mentelmi bizottság mind a két ülésén (mert volt egy ülés aznap délután is) egyharmadrésznél, vagyis hétnél több bizottsági tag volt jelen. Végül az a tetszetős rabulizmus, hogy a 30 ülésnap nem olyan »határozott tartamú időleges kizárás«, amilyent a 255. (258.) § megkíván , mindenki könnyen beláthatja, hogy annyira határozott, hogy a kizárt képviselő még az ujjain is kiszámíthatja. Aznap, amikor a Házban ülés van, egyet számít. Tehát 30 ilyen napig van kizárva. Ennél sokkal határozatlanabb volna a 30 egymásután következő naptári nap, mivel például ha azalatt a Ház egyetlen ülést sem tartana, akkor a 30 napra kizárt képviselő egyetlenegy napra sem volna kizárva és így a Ház komoly határozata nevetséges tréfává alakulna át. Mindenki meg lehet tehát győződve, hogy a mentelni bizottság, mely különben is a leggondosabb vezetés alatt áll, semmiféle törvénytelenségben, helyesebben : szabálytalanságban nem hibás. Hogy rabulisztikával még a napsugarat is félre lehet csavarni, az pedig régen nem újság. Apponyi, Mezőssy, Batthyány, Károlyi József gróf vasárnap beszámolóbeszédet mondott. Főleg azt hangoztatta, hogy azoknak, a kik együtt harczolnak egy párttá kell tömörülniök. Nagykárolyban Apponyi Albert gróf is ott volt s hosszabb beszédet tartott. — Az ellenzék — mondotta egyebek közt Apponyi — el van tökélve arra, hogy mindaddig, mig ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, mig a megsértett jogrend helyreállítva nincs, mig tárgyi és személyi biztosítékai nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem a védelem. Nem kedvtelés ez, mert én szívszorongatva állok olyan jelenségek előtt, amelyek engem megfosztanak attól, hogy a komoly pillanatokban, mint aminő most a külügyi helyzet is, fölemelhessem szavamat, elmondhassam nézeteimet az ország érdekeinek megvédésére; szívszorongva állok olyan jelenetnél, mely a magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete ? A jogrenden, az alkotmányosságon június 4-én ejtett ama súlyos csorba, amelyet, ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságunk. Meg van bomolva a parlament külső rendje. Igen, de miért ? Mert megbomlasztották belső rendjét, az erkölcsét és jogrendjét. Márpedig, ha a belső, az erkölcsi rend, ha a jogrend meg van bomlasztva és a mellett a külső rend fönmarad és a dolgok tovább folynak, mintha semmi se történt volna, ez rosszabb, veszedelmesebb lenne bárminél, mert ez a megnyugvást jelentené a rosszban, a jogtalanságban. A Ház elnöke félt, hogy megállapodás jöhetne létre a kormány és az ellenzék közt a demokratikus választójogban. Hogy ennek a megállapodásnak a lehetőségét is eltávolítsa, azért rögtönözte az erőszakot és a végleges összeveszést és azért nem akarja a békét, mert ebből a békéből talán kinőhetné magát egy őszintén demokratikus választójogra való megállapodás. Készüljünk a választásokra, mert ebből a hínárból csak háromféle út vezethet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, amelynek alapjait kifejtettük számtalanszor : a Jogrend megrontóinak távozása, a Jogrend helyreállítása, a névjogoknak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. Ezt nem akarják, marad a másik : folytatni amint júniusban tették, az ellenzék kizárásával, háziiag alkotni úgynevezett törvényeket, megcsinálják házilag az új választó törvényt is Tisza Istvánnak gondolata szerint. Hát ez egészen kárba veszett munka, mert az a választói reform, melyről Tisza Istvánnak nézetei ismeretesek, akár meg se csinálják, az nem oldja meg a kérdést, az nyitva hagyja a kérdést, azzal szemben mi csak úgy, mintha semmi sem történt volna, ragaszkodni fogunk ahhoz a megállapodáshoz, mely az ellenzéki pártok közt létrejött és melynek alapján a haza minden értelmes és erkölcsileg fedhetetlen polgárának meg akarjuk adni és szabadságában a titkosság által biztosítani a választójogot. Mezőssy Béla csak Lukács László miniszterelnököt támadja. — Aki Lukács Lászlót ismeri, — úgymond ■— az nagyon jól tudhatja, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is visszamászik az ablakon. Nincs a vitágnak az a kiéhezett pióczája, amely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint a minő görcsös elszántsággal kapaszkodik a miniszterelnök a hatalom emlőihez. Fejérváry báróról, az öreg katonáról, aki hűen teljesítette a kapott parancsot, nem is beszélve, még a Kristóffy magatartása is sokkal becsületesebb, mint Lukács politikai komédiáskodása. Azok az urak nem hazudták az alkotmányosságot, nem kendőzték ki magukat a többség elv rongyaival, azoknak mutatják magukat, amik valóban voltak : a bécsi parancs rendőri és katonai erővel való egyszerű végrehajtóinak. Sokkal szégyenletesebb, sokkal nyomorúságosabb az a szerep, amit most Lukács László vállalt. Ma nincs sajtószabadság, csak kormánytól függő sajtó számára, gyülekezési jogunk is béklyóba vezetett, a nemzet képviselői nem teljesíthetik kötelességüket, megakadályozza őket ebben az erőszak. Ám Lukács Lászlónak azért elég sűrű növésű a bőre arczán, hogy a fórumon az alkotmányos miniszterelnök pózában jelentkezzék. Hogy meddig teszi ezt, ez utóvégre is az ízlés, szemérem és tisztesség dolga. Én gondolom, hogy Lukács a végletekig kitart. Mi pedig erre azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Minden eszköz jó, csakhogy tőle mielőbb megszabaduljon az ország. Zichy Aladár gróf, Justh János, Mandorff Géza báró, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Loránd, Szmrecsányi György, Freszly Elemér, Szalkay Sándor és Jármy Béla képviselők beszéltek még. A szövetkezett ellenzéki pártok Komáromban is tartottak tegnap agitácziós gyűlést, amelyen azonban meglehetős kevesen voltak. A gyűlésen Batthyány Tivadar gróf fejtegette az ellenzék harczának jogosságát, leginkább Tisza István grófot támadva. Megemlékezett az ellenzéki képviselők bécsi utjának sikeréről is s gúnyosan aposztrofálta a munkapártot, a mely megfeledkezett, hogy tavaszszal még milyen fenyegetésekkel készült Auffenberg hadügyminiszter megbuktatására. — A múlt esztendőben — mondotta — Bécsben a delegáczióban éppen Heltai Ferencz intézett heves támadást Auffenberg ellen s nyíltan szemrehányást tett a Justh-párti delegátusoknak, amiért nem segédkeztek a munkapártnak ebben az akcióban. Most pedig ugyanez a Heltai Ferencz azzal az indítványnyal állott elő a delegáczióban, hogy tekintettel Auffenberg hadügyminiszterre, az albizottságban németül tárgyaljanak. Ilyen az a szellem, amely a munkapártot vezeti. Tiszát teszi felelőssé az egész helyzetért. Az ellenzék tovább is folytatja a harczot, ha kell fizikai eszközökkel, s ha sor kerül rá, utolsó csepp véréig is. Ha Tiszának sikerülne a maga tervét, az ellenzék teljes letörését keresztülvinnie, akkor a mai ellenzéki pártok helyett, amelyek még monarchikus alapon állnak, mások keletkeznének. — Azok, akik helyettünk és utánunk jönnek, — úgymond Batthyány — azok majd azokból a körökből kerülnek ki, kik, miként a külföldi minták mutatják, ha elnyomják a parlament szabad akaratát, a parlamentbe be fogják vinni az elégületlenséget, a végsőkig menő harezot a legalsóbb rétegekbe, egyelőre talán nem is igen látható formában, és bele fogják vinni a harezot, az izgatást a hadsereg kötelékébe és akkor lesz finis Austria. 3