Az Ujság, 1912. október/1 (10. évfolyam, 232-244. szám)

1912-10-08 / 238. szám

Kedd, 1912. október 8. AZ ÚJSÁG medvét meg egy szűzleányt kíván a kútra. A medve, az nem kunszt, van a Skansenben elég, de szű­zleány! Azt hiszik azok a derék öregurak, hogy Stockholmban csomóstól állanak a szüzek minden utczasarkon? A leány természetesen itt fog állani középen, de a medvéket muszáj félig a víz alá dugni, mert különben sehogy se férnek el. — Ez itt az Olvasó nő és író férfi, a Bonnier-alap rendelte meg, és a Királyi-könyvtár kapta aján­dékba márványból. Sorba bemutatja a hatalmas műterem falai mellé állított összes szobrokat. Páratlanul szép kapukilincsek és sarkok kerülnek elő, még öntött­vasból készült kályhaajtó is van a Christian Eriksson munkái között. — Én, kedves uram, mesterember vagyok, nem válogathatok a munkában, mint a nagy művészek. A­ki magamfajta szobrász, annak le kell mondania a képzelődésről, be kell érnie mindig egy álommal, egyetlen ideával, — a­melyiket éppen megrendelték. A saját eszméiket, álmaikat csak a nagy művészek faraghatják ki, mi örülünk a megrendelésnek is. — Hogy a baptisták, meg a szabadegyház hívei kiátkoztak, azon nem búsulok valami nagyon. Érdem, hogy abban a táborban haragszanak a meztelenségért, de hogy eltiltanak az embertől minden örömöt, az már egy kicsit sok. Az már szabályozva van, hogy mikor mennyit szabad inni, hol szabad szivarozni, hol nem szabad tán­­czolni, egyes tiszteletes urak kívánságára tör­vénybe iktatták, hogy milyen módon szabad csak szeretni. Nagy szerencse, hogy nincsen külön meg­állapítva a párzás ideje, hogy mikor és meddig szabad. Nem, ez egy kicsit sok. Egyik vendéglőben nem adnak egy pohár sört, csak ha egy rossz ebédet is eszem, m­ilyen a törvény! A másik helyen csak akkor kapok szivart, ha sört iszom, — ez a szabály. Egyik helyen nő nélkül nem mehetek be a tánczterembe, a másik helyen pedig a magá­nos nő előtt zárják be a tánczterem ajtaját, így kívánja a rendelet. A kis ember újra elmosolyodik. — Most nagyon alacsony árfolyama van az érzékiségnek, kaczagni is bűn, a művészet pedig az ördög játéka. Mert sivalkodó vénasszonyok, meg kappanok csinálják a rendeleteket az épek szá­mára. Egy vakbuzgó fanatikus kisebbség terrori­zálja a többséget. Pedig azok az ájtatos népek is mind meztelenül születtek, egyugyanazon előz­mények után. Antal Sándor: A háborús válság. Konstantinápoly, október 7. A Jéni Ga­­zetta kezdi az 1880-iki törvény közlését, melyet nem szabad összetéveszteni a kelet-ruméliai statútummal. Az 1880-iki törvényt, melyet a porta 449 czikkelyben dolgozott ki és a melyet a kelet-ruméliai bizottság módosított, most 327 czikkelyben foglalták össze. A porta meg­beszéléseket fog kezdeményezni, hogy a módo­sított törvényen néhány változtatást eszkö­zöljön. Tegnap a haditanács a katonai helyzetről tanácskozott. A tanácskozáson a nagyvezér, a hadügy­, a tengerészeti miniszter, a táborkari főnök, a keleti és déli hadsereg parancsnoka és több magasabb tiszt vettek részt. Itt 500 albán jelentkezett önkéntesnek. A török diákok önkéntes csapatot szerveztek. Paris, október 7. A török nagykövet ma délután Poincaré miniszterelnökkel hivatalosan közölte, hogy a török kormány a vilajetekről szóló 1880-iki törvényt életbe lépteti. Paris, október 7. A Havas-ügynökség je­lenti : Poincaré miniszterelnök ma délután előbb az angol nagykövettel, majd a török nagykövettel tanácskozott, végül pedig a bol­gár követtel értekezett, , SZEGÉNY MARCELL. — Egy versenyló panasza. — A mai postával a következő levelet kaptam : Tisztelt Vulpes !­­■ Nem tudom, vájjon szokta-e tekintetességed a Vadász- és Versenylapot olvasni. Remélem, hogy igen, de felteszem, hogy nem. Mindenesetre ide­­iktatok egy rövidke közleményt, mely a Magyar Lovaregylet nevezett hivatalos lapjában a mai napon személyemre vonatkozólag megjelent. A közlemény ez : Marcell pej mény­elletett 1909, apja Raeburn, anyja Maresa, a startnál való veszélyes viselkedése miatt a Magyar Lovar­egylet fenhatósága alatt álló pályákon való futástól eltiltatik. Az itt szóbanforgó Marcell — a most azt talán már kitalálta — én vagyok, személyesen. És nekem igen komoly kifogásaim vannak a lovar­egylet hirdetménye ellen. Hiszen méltóztatik ismerni a hazai sport­viszonyokat. Nálunk egy kitiltás egyenesen difla­­máló dolog. A­kit a pályáról kitiltanak, azt a publikum mingyárt csalónak, szélhámosnak, go­nosztevőnek tartja. A­mi természetes is. Hiszen a ki nem tiltottak fele se egészen kóser ember. Akárhányszor, próbagaloppok idején, körülnéztem a versenytéren. S konflistó legyek, ha nem láttam a tribünök körül legalább négy-ötszáz évi fegy­­házat fel-alá sétálni. Tudniillik ennyire becsültem a jelenlévő tisztelt közönség kitöltött, kitöltendő és alaposan megérdemelt büntetését. S éppen engem tiltanak ki. Pláne a veszélyes viselkedésért«. El kell mondanom, tisztelt úr, hogy miben állott az én »veszélyes viselkedésem«. Az őszi handicapnél történt, legutóbb. Vagy tizen voltunk a startnál. Halkan diskuráltunk különböző témák­ról, többek közt politikáról, a háború eshetőségei­ről, társcsalásokról és egyéb napi témákról. Mond­hatom, engem alaposan untatott a sok locsogás. Előttem ficzánkoltak Diana Forgive és Wer­­muth nevű kollégáim. Remélem, ismeri őket. Fess, csinos gyerekek. Jó idomokat mutattak, különö­sen azon a részen, a­melyet felém fordítottak. Kérem, én már hallottam nem egyszer, de százszor, hogy az emberek közt ősi szokás azokat, a­kik némileg tetszenek, bizonyos helyeken meg­­paskolni, esetleg megcsipkedni. Nem hiszem, hogy a lovaregylet tagjai között csak egy ember is volna, a­ki még nem csípett meg egy pirospozsgás, hamvas, ingerlő arczot, még olyan esetekben is, ha az az arcz nem is volt szorosan vett arcz ... Én se tettem egyebet. Csak nekem véletlenül nem lévén kezem, a fogammal, illetőleg a szájam­mal végeztem ezt a műveletet. Ez igen gyakran megesik az embereknél is, ugy­e, kedves Vulpes ? Talán azt vethetnék még a szememre, hogy kollégáim, a­kikkel némi bizalmaskodásra­ léptem, velem egyneműek. De hát ez elvégre is privát­­ügy. Mindenki a maga ízlése szerint szeretkezik. Ezek után arra kérem, kedves Vulpes bácsi, szólaljon fel az érdekemben a nyilvánosság előtt. Ne engedje, hogy egy szépen indult karriert ilyen kicsiségek miatt tönkretegyenek s egy jó családból való ifjút (apja Raeburn, anyja Maresa) ilyen borzasztó módon megbélyegezzenek. Sőt azt is vegye figyelembe, hogy az én üldözőim egyenesen a zabot veszik ki a számból s tisztes polgári kere­setemtől fosztanak meg. Remélem, hogy jóindulattal kiszerkeszt becses lapjába, s maradok hazafias üdvözlettel Marcell.„ Becses jóbarátom kívánságának eleget teszek, s a nyilvánosság itélőszéke elé viszem panaszos feljajdulását. Magam is úgy sejtem, hogy Marcell barátunkkal injuria történt. Újra kellene szavazni az ő kitiltása ügyében. De úgy kellene szavazni, mint a­hogy a Nemzeti Kaszinóban egyszer bíráskodtak egy úr felett, a­kit azért akartak kigolyózni, mert egy szép asz­­szony pofonütötte. Összeült a bíróság. Az elnök szólalt fel elsőnek : — Kitiltási indítványt tettek ... tagtársunk ellen. Az a vád ellene, hogy egy asszony pofon­ütötte. De ebben az ügyben csakis olyan ember ítélkezhetik, a­kit még soha asszony meg nem ütött. — Igaz, úgy van! — kiáltották a bírák. — Felszólítom tehát a bíróság tagjai közül azokat, a­kiket már nő pofonütött, hogy szíves­kedjenek távozni. Elsőnek én megyek-S kiment utána valamennyi. A Marcell bíróságában se vehessen részt olyan ember, a­ki már odaharapott, a­hová Marcell harapott. Kiváncsi vagyok, várjon akkor is kitiltják-e a túrb­ól az én Marcell barátomat. Vulpes. HÍRES. A Szépművészeti Múzeum zárt ajtai. Maholnap tíz esztendeje lesz, hogy a Szép­művészeti Múzeumot ünnepélyesen felavatták, és még mindig vannak ajtai, melyek a kö­zönség számára nem akarnak megnyitni. A­ki a földszint csarnokain keresztül a metszet­­kiállítás termeibe igyekszik, azt jobbról is, balról is kötél­korlátok vagy spanyolfalak tilt­ják el attól, hogy körülnézzen. A­mit ily szi­gorúan rejtegetnek a közönség elől, azon semmi rejtegetnivaló sincsen. A kötelek és spanyol­falak mögött a múzeum szoborgyűjteménye helyezkedik el. Miért nem bocsátják hozzá a közönséget? Azt felelik rá, hogy a szobor­­múzeum berendezése még nem teljes. De a kötélkorlátokon túl egészen jól láthatni — persze kissé messziről — a renaissance-korszak szoborműveit. Azok már esztendők óta a ma­guk helyén állnak, falhoz ragasztottan, vagy a lábazatukon. Ezt a csarnokot tehát bízvást megnyithatták volna már évekkel ezelőtt is a közönség számára. De egyéb helyiségekben is teljes rendben van már a szoboranyag. A­melyik terem pedig máig sem készült el, arra nézve jogosan megkérdheti az ember, hogy mirevaló ez a példátlan késedelmeskedés ? Mi teszi elkerülhetetlenné, mi a czélja? Hiszen mindenki tudja, hogy nem eredeti alkotások felállításáról van szó bennök,­­ hanem csak másolatokéról. S hogy a Szépművészeti Múzeum szoborosztálya, anyagának túlnyomó része szerint, tulajdonképpen gipszöntvények mú­zeuma. Gipsz-múzeum, a minő a világ minden nagyobb városában évtizedek óta van, csak nálunk nincsen. Ha a Szépművészeti Mú­zeumot ajándékozták meg az elmúlt korok szobrászi alkotásainak gipszmásolatával, leg­alább tennék már hozzáférhetővé azokat a csarnokokat. Az oly merőben oktató czélú és értékű anyaggal mire való ily hosszadalmasan pepecselni? Oly nagyigényűen rendezkedni vele, mint a­hogy eredeti alkotásokkal is túlzás lenne ? A múzeum régi festményeinek osztálya sem kisebb jelentőségű része a szépművészeti palotának és mégis az intézet megnyitása óta szabad belé a járás. Hogy senki sem sürgeti az elzárt ajtók kinyitását? De éppen ez bizonyítja, hogy men­től előbb fel kellene tárni őket, hogy a közön­ség, melyben ezidőszerint alig mutatkozik érzék a szobrászat iránt, érdeklődni és gyönyör­ködni tanuljon mögöttük. Azok a termek az egész szobrászművészet legnagyobb alkotásai­nak másait rejtegetik magukban : a görög és római, a középkori és renaissance-kori művé­szet legnagyobb kincseit. Páratlan ismereteket és tanulságokat. A nagyközönség, a­mely oly végtelen tájékozatlanul áll meg a modern szobrászat alkotásai előtt, sehol sem fejleszt­hetné annyira az ízlését, meg az ítéletét. De a szakemberek számára is csak oly szükséges a gyűjteménynek hamaros megnyitása. Azok 11

Next