Az Ujság, 1912. október/2 (10. évfolyam, 245-258. szám)
1912-10-16 / 245. szám
Szerda, 1912. október 16. A 25 ÚJSÁG eddigi magatartása után alig hiszem, hogy meg legyen benne az áldozatkészség, amely nélkül békét teremteni nem lehet. Mi csak azt látjuk, hogy a munkapárti delegátusok a milliókat Bécsben megszavazták, hogy krokodilkönyeket sirt Lukács, amiért az ellenzék nem vesz részt a tárgyalásban és a határozathozatalban, de ezzel szemben ugyanő semmi inicziativát sem tett arra, hogy az ellenzék a parlamentbe visszatérhessen. A kormány eljárásában csak azt a törekvést láthatjuk, hogy a hadsereg követeléseinek kielégítésével megerősítse a saját pozícióját. Ha a helyzet elég komoly arra, hogy ilyen újabb százmilliókkal megterheljék a már úgyis eléggé igénybe vett adófizetőket, eléggé súlyos arra is, hogy a kormány mindent megtegyen a belső béke helyreállítására.Mindenesetre ilyen külpolitikai helyzetben, ha van komoly felelősség és komoly fiataliság, meg kellene találni a megegyezés útját. Hogy erre a kormány részéről semmi se történt, ebben látom én a kormány legsajtóbb kritikáját. A többség kötelessége, hogy a békeakcióra kezdeményező lépést tegyen. Akinek a személye vörös posztós abnormis parlamenti helyzetet jelent , annak a miniszterelnöknek a feláldozása abszolút szükséges, amint Tisza is fölajánlotta állását. Vasárnap Pápán nem lesz semmi zászlóbontás. Nem az a czélja a gyűlésnek, csak demonstráczió a kormány ellen. A szövetkezett ellenzék Polónyi Géza indítványára június végén vagy julius elején «társadalmi bojkott» alá vetette az egész kormánypártot, ennek minden tagját. Úgy látszik, Andrássy gróf erről nem értesült. Mert akkor előbb talán a «bojkott« megszüntetését ajánlaná. »Fürtközi konferenczia. A szövetkezett ellenzék soraiból röppen fel ez az érdekes híresztelés : A szövetkezett ellenzék vezérbizottságához bizalmas úton a nemzeti munkapárt elnökségének azt a kérdését intézték, hajlandó volna-e az ellenzék béketárgyalásba bocsátkozni a többséggel, és e végből pártközi konferencziába belemenni !" Ezt az akciót nem a kormány, hanem a többségi párt intézné, amiáltal lehetővé tétetnék az ellenzéknek, hogy a békéről Tiszával és Lukácscsal való érintkezés nélkül tárgyalhasson. Az ellenzék vezérei erről a bizalmas kérdésről tanácskoztak tegnap egész nap. Megállapodtak abban, hogy ha az ellenzék összes követelései alapjául szolgálhatnak a pártközi , konferenczia tárgyalásának, akkor az ellenzék a többséggel szóba áll. A munkapárton érdeklődtünk a dolog iránt s nevetséges kombinácziónak, kávéházi kacsának mondották a dolgot. Ha tegnap erről konferáltak, — okoskodtak — hogy van az, hogy Andrássy Gyula gróf, a ki részt vett a tegnapi vezéri tanácsban, ma szinte rekrimikálva hangoztatja, hogy a többség nem nyúl a békekérdéshez? Párbaj. Hadik János gróf nyugalmazott államtitkár és Bárczay Ferencz országgyűlési képviselő között ma délután a Rákosi-féle vívóteremben kardpárbaj volt. Hadik János gróf segédei voltak Edilsheim- Gyulai Lipót gróf és Rohonczy Lőrincz, Bárczay Ferenczé Almássy László és Láng Mihály báró országgyűlési képviselők. Félnehéz kard, végkimerülésig. A felek kétszer csaptak össze, mindkét esetben Hadik János gróf támadott igen hevesen és a második összecsapásnál Bárczay Ferencz az orrán és a jobb karján egy-egy karczolást kapott, mire a segédek beszüntették a mérkőzést. A felek nem békültek ki. A párbajra az abaújszántói ismeretes határozat kapcsán támadt polémia és Bárczaynak egy hírlapi nyilatkozata adott okot, amelyet Hadik János gróf magára sértőnek tartott, legvégsőkig menő harcz.« Justh Gyula ma este fellátogatott a függetlenségi pártkörbe párthívei közé, akik nagy számmal voltak a klubban és Justh Gyulát tüntető meleg ováczióval fogadták. Az elnökség tagjai közül ott voltak: Batthyány Tivadar gróf, Földes Béla és Holló Lajos alelnökök. Justh Gyula fél órát töltött a pártkörben, ahol élénk beszélgetés folyt a politikai helyzetről és a vitában Justh Gyula beható részt vett. A legvégsőkig menő harcz szükségét fejtegette, ami a párt minden egyes tagjánál osztatlan helyesléssel találkozott. A vidék, Szeghalmon Makai Márton és Nagy György ügyvéd szervezésével meg akarták alakítani a köztársasági pártot. Csámnky Jenő főszolgabíró megtagadta a gyűlés megtartásának engedélyezését azzal az indokolással, hogy Magyarország államformája az alkotmányos királyság, a köztársasági párt tehát, midőn annak megváltoztatására törekszik, forradalmat szít. Makai Márton és társai az alispánhoz felebbeztek, az alispán azonban a határozatot jóváhagyta. Ziláhon a függetlenségi pártkör választmánya Kiss Ernő elnöklete alatt elhatározta, hogy koalicziós népgyűlést rendez, hogy "Lengyel Zoltánt, a kerület képviselőjét a függetlenségi pártba való belépésre kényszerítse. Komárom megye törvényhatósági bizottsága ma Kürthy István főispán elnöklésével közgyűlést tartott, amely tudomásul vette a miniszterelnöknek a vármegye bizalmi nyilatkozatát megköszönő levelét. Kisküküllő megyének a választói jogról szóló azt az átiratát, hogy a szavazati jog a magyarul írni és olvasni tudáshoz és legalább a nagykorúsághoz legyen kötve, a közgyűlés pártolja és ugyanilyen felirattal fordul a kormányhoz. A mai közgyűlésen leplezték le a Kálmán Rudolf volt főispánnak a közgyűlési terem számára megfestett arczképét. A delegácziók. (A hadügyi póthitelt megszavazták. — A záróülés.) A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság ma bevégezte munkáját. Délelőtt volt a plenáris ülés Láng Lajos báró elnöklésével. Az ülés napirendjén volt a pénzügyi albizottság jelentésének, a közös számszék költségvetésének, a zárszámadási albizottság jelentésének és az egyesült hadügyi és tengerészeti albizottságnak a katonai póthitelekre vonatkozó jelentésének tárgyalása. Jelen voltak a magyar kormány részéről Lukács László miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter ; a közös minisztériumok részéről : Auffenberg lovag közös hadügyminiszter, Bilimki közös pénzügyminiszter, Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok, Gilnzi és Thallóczy osztályfőnökök és Lucich Károly korvettkapitány. Vita csak a póthitelnél volt. Hegedűs Lóránt és Rosenberg Gyula előadói beszéde után Khnen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Okorcsányi László, Montbach Imre szólalt fel. Ezután a póthitelre vonatkozó jelentéseket általában is, tételenként is megszavazták. Még egy plenáris ülés lesz, amikor megállapítják, hogy a magyar és az osztrák delegáczió határozatai azonosak, s ezeket a király elé terjesztik szentesítés végett. Az osztrák delegáczió a hadügyi költségvetés tárgyalását folytatta. Ennek befejezésével vette sorra a póthitelt, amelyet szintén elintézett. Ilyenformán a delegácziók még holnap megtarthatják záróülésüket. (A magyar delegáczió.) A magyar delegáczió ülése délelőtt 10 órakor kezdődött, a múlt plenáris ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével. Nyegre László előadó ismerteti a pénzügyi albizottság jelentését a közös pénzügyminisztérium és a közös számvevőszék költségvetéséről. Ajánlja a költségvetés megszavazását, ezután pedig annak a határozatnak a megújítását, amely kimondja, hogy a közös pénzügyminisztérium Budapestre helyeztessék át, és felhívja a közös pénz-ügyminisztert, hogy addig, míg a magyar honosakra a paritás által igényelt arányszám el nem éretik, az üresedésben lévő állásokat csakis magyar állampolgárokkal töltse be.. Miklós Ödön az 1909-iki zárszámadásokról referál. A delegáczió ezeket változatlanul elfogadja. (A hadügyi póthitel.) Láng Lajos elnök ajánlja, hogy a rendkívüli katonai hitelről szóló hadügyi és hadtengerészeti albizottsági jelentéseket együttesen tárgyalják. Hegedűs Lóránt hadügyi előadó ismerteti a közös hadügyminisztériumnak erre vonatkozó előterjesztéseit, melyeket elfogadásra ajánl, mert ami ebből Magyarországra esik az idei évre, az csak 15.142.000 korona és mert senki sem viselhetné a felelősséget azért, hogy ezt a pénzügyi viszonyainkat ez idő szerint nem érintő követelést visszautasítsa. Rosenberg Gyula hadtengerészeti előadó a tengerészeti albizottság nevében ajánlja elfogadásra a rendkívüli hitelre vonatkozó előterjesztést. (A vita.) Khuen-Héderváry Károly gróf : Itte oly költségekről van szó, amelyek a hadsereg helyes működése szempontjából nagyon szükségeseknek mutatkoznak és az országnak megterhelése szempontjából sem túlságosak. A hadi készültség költségei és a haderő kiegészítése nem csupán tőlünk, hanem sok külső körülménytől is függnek, melyeket mindig számba kell vennünk. Az annexió után egész Európában olyan hangulat állott elő, hogy nemvolt ok túlságosan siettetni az előkészületeket. Az új véderőtörvénynyel súlyos terheket kellett vállalnunk, midőn véderőnk organizációját modernebb alapokra fektettük. E szempontokat mérlegelték, mikor ő volt a miniszterelnök. De volt egy más fontosabb momentum is a kormányra nézve. Akkor múlt két éve annak, hogy a mostani többség s ennek kormánya vette át az ügyek vezetését és pedig a legdesparálósabb financziális körülmények közt. Az akkori hadügyminiszter teljes nyíltsággal megmondotta, hogy mik azok a költségek, amelyekre még szükség lesz. Tehát — úgymond — tudtuk azt, hogy a költségek, amelyeknek egy része most megszavazásra kerül, idővel terhelni fogják a monarchiát, de elhalasztottuk ezeket a költségeket, mert az európai helyzet olyan volt, hogy nem kellett sietni. Ma a külügyi viszonyok következtében mindenesetre nagyobb felelősség hárul reánk abban a tekintetben, hogy gyorsabb tempóban haladjunk haderőnk kiegészítésénél s minden jel arra mutat, hogy sietnünk kell. Másrészt azóta financiális helyzetünk is örvendetesen javult s a szükségeseket megadnunk nem esik anynyira nehezünkre, mint azelőtt. Azt akarjuk, hogy a mostani balkán-bonyodalmakkal szemben a status quo biztositassék. Mit jelent ránk nézve a status quo ? Egy konzervatív külpolitikát. A monarchiának helyzeténél fogva az a hivatása, hogy közvetítő legyen a nyugat és kelet között, azonban a külszín nemrég idő óta az, hogy azok az érdekelt balkáni államok és népek bennünket minden ok nélkül az ő aspirációik ellenségeinek néznek. Az egész külföldi sajtóban úgy tüntetnek fel bennünket, mint a Balkánállamok jogos követeléseinek ellenfeleit. Ennek oka egy politikusaink és különösen sajtónk körében észlelhető jelenségre vezethető vissza, hogy t. i. ezeket az országokat hol alábecsülik, hol pedig túlbecsülik. Van egy másik jelenség is és ez az, hogy a mi délszlávjaink egy bizonyos barátságos összejövetelben, vagy nem tudom, minek nevezzem, tulajdonképpen a monarchiának mai törvényes állapotából való felforgatására szövetkeztek. De ettől túlságosan félni nem kell. Sőt ez arra jó, hogy az érdekelt két állam alkotó elemeit egymáshoz közelebb hozza, ezeknek legfőbb érdekük az, hogy a monarchia megmaradjon ezen dualisztikus szervezetében. Okolicsányi László : Fölemlíti, hogy a technikai fejlődés időről-időre új költségeket involvál. A kért póthitelt készséggel megszavazza. A pénzügyminiszter tegnapi nyilatkozatából azt vette ki, hogy az ágyúgyárat mint állami üzemet akarják létesíteni ; erre a magyar állam úgy rá fog fizetni, hogy abból a magyar közgazdasági életnek haszna ugyan nem lesz. Montbach Imre : Nagy megnyugvással látja e hitel keretében a dunai monitorok és az őrjárati naszádok szaporítását, amelyek hathatós eszközei a Duna feletti uralomnak, amelyet nem szabad veszélyeztetnünk. ( Elfogadják.) Ginzl Antal altábornagy a hadügyminiszter nevében válaszol a vita során elhangzott észre-vételekre és kiemeli, hogy ezentúl a meglepetésszerű előirányzatokat most már elkerülhetik. A bizottság általánosságban, majd részleteiben is elfogadja a hadügyi és tengerészeti póthitelekre vonatkozó előterjesztést. Láng Lajos báró elnök : Ezek után már csak a két országos bizottság határozatainak összehasonlítása van hátra. Az osztrák delegáczió azonban még nem végzett, ennek folytán felhatalmazást kér, hogy a magyar delegácziót akkor hívhassa össze, amikor az egyeztető hetes albizottság a jelentésével elkészül. (Helyeslés.), 3