Az Ujság, 1912. október/2 (10. évfolyam, 245-258. szám)

1912-10-16 / 245. szám

Szerda, 1912. október 16. A 25 ÚJSÁG eddigi magatartása után alig hiszem, hogy meg legyen benne az áldozatkészség, a­mely nélkül békét teremteni nem lehet. Mi csak­ azt látjuk, hogy a munkapárti delegátusok a milliókat Bécs­ben megszavazták, hogy krokodilkönyeket sirt Lukács, a­miért az ellenzék nem vesz részt a tár­gyalásban és a határozathozatalban, de ezzel szemben ugyanő semmi inicziativát sem tett arra, hogy az ellenzék a parlamentbe visszatérhessen. A kormány eljárásában csak azt a törekvést láthatjuk, hogy a hadsereg követeléseinek kielégíté­sével megerősítse a saját pozíc­ióját. Ha a helyzet elég komoly arra, hogy ilyen újabb százmilliókkal megterheljék a már úgyis eléggé igénybe vett adó­fizetőket, eléggé súlyos arra is, hogy a kormány mindent megtegyen a belső béke helyreállítására.­­Mindenesetre ilyen külpolitikai helyzetben, ha van komoly felelősség és komoly fiataliság, meg kellene találni a megegyezés útját. Hogy erre a kormány részéről semmi se történt, ebben látom én a kormány legsajtóbb kritikáját. A többség köte­lessége, hogy a bék­eakc­ióra kezdeményező lépést tegyen. A­kinek a személye vörös posztó­s abnormis parlamenti helyzetet jelent , annak a miniszter­elnöknek a feláldozása abszolút szükséges, a­mint Tisza is fölajánlotta állását. Vasárnap Pápán nem lesz semmi zászlóbontás. Nem az a czélja a gyű­lésnek, csak demonstráczió a kormány ellen. A szövetkezett ellenzék Polónyi Géza indít­ványára június végén vagy julius elején «társadalmi bojkott» alá vetette az egész kormánypártot, ennek minden tagját. Úgy látszik, Andrássy gróf erről nem értesült. Mert akkor előbb talán a «bojkott« megszüntetését ajánlaná. »Fürtközi konferenczia.­ A szövetkezett ellenzék soraiból röppen fel ez az érdekes híresztelés : A szövetkezett ellenzék vezér­bizottságához bizal­mas úton a nemzeti munkapárt elnökségének azt a kérdését intézték, hajlandó volna-e az ellenzék béke­­tárgyalásba bocsátkozni a többséggel, és e végből párt­­közi konferencziába belemenni !" Ezt az akc­iót nem a kormány, hanem a többségi párt intézné, a­miáltal lehe­tővé tétetnék az ellenzéknek, hogy a békéről Tiszával és Lukácscsal való érintkezés nélkül tárgyalhasson. Az ellenzék vezérei erről a bizalmas kérdésről tanácskoztak tegnap egész nap. Megállapodtak abban, hogy ha az ellenzék összes követelései alapjául szolgálhatnak a pártközi , konferenczia tárgyalásának, akkor az ellenzék a többséggel szóba áll. A munkapárton érdeklődtünk a dolog iránt s nevetséges kombinácziónak, kávéházi kacsának mondották a dolgot. Ha tegnap erről konferáltak, — okoskodtak — hogy van az, hogy Andrássy Gyula gróf, a ki részt vett a tegnapi vezéri tanács­ban, ma szinte rekrimik­álva hangoztatja, hogy a többség nem nyúl a béke­kérdéshez? Párbaj. Hadik János gróf nyugalmazott államtitkár és Bárczay Ferencz országgyűlési képviselő között ma délután a Rákosi-féle vívóteremben kardpárbaj volt. Hadik János gróf segédei voltak Edilsheim- Gyulai Lipót gróf és Rohonczy Lőrincz, Bárczay Ferenczé Almássy László és Láng Mihály báró országgyűlési képviselők. Félnehéz kard, végki­merülésig. A felek kétszer csaptak össze, mindkét esetben Hadik János gróf támadott igen hevesen és a második összecsapásnál Bárczay Ferencz az orrán és a jobb karján egy-egy karczolást kapott, mire a segédek beszüntették a mérkőzést. A felek nem békültek ki. A párbajra az abaújszántói is­meretes határozat kapcsán támadt polémia és Bárczaynak egy hírlapi nyilatkozata adott okot, a­melyet Hadik János gróf magára sértőnek tartott, legvégsőkig menő harcz.« Justh Gyula ma este fellátogatott a független­ségi pártkörbe párthívei közé, a­kik nagy számmal voltak a klubban és Justh Gyulát tüntető meleg ováczióval fogadták. Az elnökség tagjai közül ott voltak: Batthyány Tivadar gróf, Földes Béla és Holló Lajos alelnökök. Justh Gyula fél órát töl­tött a pártkörben, a­hol élénk beszélgetés folyt a politikai helyzetről és a vitában Justh Gyula be­ható részt vett. A legvégsőkig menő harcz szükségét­ fejtegette, a­mi a párt minden egyes tagjánál osztatlan helyesléssel találkozott. A vidék, Szeghalmon Makai Márton és Nagy­ György ügyvéd szervezésével meg akarták alakítani a köz­­társasági pártot. Csámnky Jenő főszolgabíró meg­tagadta a gyűlés megtartásának engedélyezését azzal az indokolással, hogy Magyarország állam­formája az alkotmányos királyság, a köztársasági párt tehát, midőn annak megváltoztatására törek­szik, forradalmat szít. Makai Márton és társai az alispánhoz felebbeztek, az alispán azonban a határozatot jóváhagyta. Ziláh­on a függetlenségi pártkör választmánya Kiss Ernő elnöklete alatt elhatározta, hogy koali­­cziós népgyűlést rendez, hogy "Lengyel Zoltánt, a kerület képviselőjét a függetlenségi pártba való belépésre kényszerítse. Komá­rom megye törvényhatósági bizottsága ma Kü­rthy István főispán elnöklésével közgyűlést tartott, a­mely tudomásul vette a miniszterelnök­nek a vármegye bizalmi nyilatkozatát megköszönő levelét. Kisküküllő megyének a választói jogról szóló azt az átiratát, hogy a szavazati jog a magya­rul írni és olvasni tudáshoz és legalább a nagykorú­sághoz legyen kötve, a közgyűlés pártolja és ugyanilyen felirattal fordul a kormányhoz. A mai közgyűlésen leplezték le a Kálmán Rudolf volt fő­ispánnak a közgyűlési terem számára megfestett arczképét. A delegácziók. (A hadügyi póthitelt megszavazták. — A záróülés.) A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság ma bevégezte munkáját. Délelőtt volt a plenáris ülés Láng Lajos báró elnöklésével. Az ülés napirendjén volt a pénz­ügyi albizottság jelentésének, a közös szám­­szék költségvetésének, a zárszámadási albizott­ság jelentésének és az egyesült hadügyi és ten­gerészeti albizottságnak a katonai póthitelekre vonatkozó jelentésének tárgyalása. Jelen vol­tak a magyar­ kormány részéről Lukács László miniszterelnök és Teleszky János pénzügy­miniszter ; a közös minisztériumok részéről : Auffenberg lovag közös hadügyminiszter, Bi­lim­ki közös pénzügyminiszter, Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok, Gilnzi és Thal­­lóczy osztályfőnökök és Lucich Károly kor­vet­t­­kapitány. Vita csak a póthitelnél volt. Hegedűs Lóránt és Rosenberg Gyula előadói beszéde után Khnen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnök, Okorcsányi László, Montbach Imre szó­lalt fel. Ezután a póthitelre vonatkozó jelen­téseket általában is, tételenként is megszavaz­ták. Még egy plenáris ülés lesz, a­mikor meg­állapítják, hogy a magyar és az osztrák dele­­gáczió határozatai azonosak, s ezeket a király elé terjesztik szentesítés végett. Az osztrák delegáczió a hadügyi költség­­vetés tárgyalását folytatta. Ennek befejezésé­vel vette sorra a póthitelt, a­melyet szintén elintézett. Ilyenformán a delegácziók még holnap megtarthatják záróülésüket. (A magyar delegáczió.) A magyar delegáczió ülése délelőtt 10 órakor kezdődött, a múlt plenáris ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével. Nyegre László előadó ismerteti a pénzügyi albizottság jelentését a közös pénzügyminiszté­­rium és a közös számvevőszék költségvetéséről. Ajánlja a költségvetés megszavazását, ezután pedig annak a határozatnak a megújítását, a­mely kimondja, hogy a közös pénzügyminisztérium Budapestre helyeztessék át, és felhívja a közös pénz-­ü­­­gyminisztert, hogy addig, míg a magyar hono­sakra a paritás által igényelt arányszám el nem éretik, az üresedésben lévő állásokat csakis magyar állampolgárokkal töltse be.. Miklós Ödön az 1909-iki zárszámadásokról referál. A delegáczió ezeket változatlanul elfogadja. (A hadügyi póthitel.) Láng Lajos elnök ajánlja, hogy a rendkívüli katonai hitelről szóló hadügyi és hadtengerészeti albizottsági jelentéseket együttesen tárgyalják. Hegedűs Lóránt hadügyi előadó ismerteti a közös hadügyminisztériumnak erre vonatkozó elő­terjesztéseit, melyeket elfogadásra ajánl, mert a­mi ebből Magyarországra esik az idei évre, az csak 15.142.000 korona és mert senki sem visel­hetné a felelősséget azért, hogy ezt a pénzügyi viszonyainkat ez idő szerint nem érintő követelést visszautasítsa. Rosenberg Gyula hadtengerészeti előadó a tengerészeti albizottság nevében ajánlja elfoga­dásra a rendkívüli hitelre vonatkozó előterjesztést. (A vita.) Khuen-Héderváry Károly gróf : Itte oly költ­ségekről van szó, a­melyek a hadsereg helyes mű­ködése szempontjából nagyon szükségeseknek mu­tatkoznak és az országnak megterhelése szempont­jából sem túlságosak. A hadi készültség költségei és a haderő kiegészítése nem csupán tőlünk, hanem sok külső körülménytől is függnek, melyeket min­dig számba kell vennünk. Az annexió után egész Európában olyan hangulat állott elő, hogy nem­­volt ok túlságosan siettetni az előkészületeket. Az új véderőtörvénynyel súlyos terheket kellett vál­lalnunk, midőn véderőnk organizációját moder­nebb alapokra fektettük. E szempontokat mérle­gelték, mikor ő volt a miniszterelnök. De volt egy más fontosabb momentum is a kormányra nézve. Akkor múlt két éve annak, hogy a mostani többség s ennek kormánya vette át az ügyek vezetését és pedig a legdesparálósabb financziális körülmények közt. Az akkori hadügyminiszter teljes nyíltsággal megmondotta, hogy mik azok a költségek, a­me­lyekre még szükség lesz. Tehát — úgymond — tudtuk azt, hogy a költségek, a­melyeknek egy része most megszavazásra kerül, idővel terhelni fogják a monarchiát, de elhalasztottuk ezeket a költségeket, mert az európai helyzet olyan volt, hogy nem kellett sietni. Ma a külügyi viszonyok következtében mindenesetre nagyobb felelősség hárul reánk abban a tekintetben, hogy gyorsabb tempóban haladjunk haderőnk kiegészítésénél s minden jel arra mutat, hogy sietnünk kell. Másrészt azóta financiális helyzetünk is örvendetesen ja­vult s a szükségeseket megadnunk nem esik any­­nyira nehezünkre, mint azelőtt. Azt akarjuk, hogy a mostani balkán-bonyodalmakkal szemben a status quo biztositassék. Mit jelent ránk nézve a status quo ? Egy kon­zervatív külpolitikát. A monarchiának helyzeténél fogva az a hivatása, hogy közvetítő legyen a nyugat és kelet között, azonban a külszín nemrég idő óta az, hogy azok az érdekelt balkáni államok és népek bennünket minden ok nélkül az ő aspirá­cióik ellenségeinek néznek. Az egész külföldi sajtó­ban úgy tüntetnek fel bennünket, mint a Balkán­­államok jogos követeléseinek ellenfeleit. Ennek oka egy politikusaink és különösen sajtónk köré­ben észlelhető jelenségre vezethető vissza, hogy t. i. ezeket az országokat hol alá­becsülik, hol pedig túlbecsülik. Van egy másik jelenség is és ez az, hogy a mi délszlávjaink egy bizonyos barátságos össze­jövetelben, vagy nem tudom, minek nevezzem, tulajdonképpen a monarchiának mai törvényes állapotából való felforgatására szövetkeztek. De ettől túlságosan félni nem kell. Sőt ez arra jó, hogy az érdekelt két állam alkotó elemeit egymás­hoz közelebb hozza, ezeknek legfőbb érdekük az, hogy a monarchia megmaradjon ezen dualisztikus szervezetében. Okolicsányi László : Fölemlíti, hogy a tech­nikai fejlődés időről-időre új költségeket involvál. A kért póthitelt készséggel megszavazza. A pénz­ügyminiszter tegnapi nyilatkozatából azt vette ki, hogy az ágyúgyárat mint állami üzemet akarják létesíteni ; erre a magyar állam úgy rá fog fizetni, hogy abból a magyar közgazdasági életnek haszna ugyan nem lesz. Montbach Imre : Nagy megnyugvással látja e hitel keretében a dunai monitorok és az őrjárati naszádok szaporítását, a­melyek hathatós eszközei a Duna feletti uralomnak, a­melyet nem szabad veszély­ezt­et­nünk. ( El­fogadják.) Gi­nzl Antal altábornagy a hadügyminiszter nevében válaszol a vita során elhangzott észre-­­vételekre és kiemeli, hogy ezentúl a meglepetés­­szerű előirányzatokat most már elkerülhetik. A bizottság általánosságban, majd részleteiben is elfogadja a hadügyi és tengerészeti póthitelekre vonatkozó előterjesztést. Láng Lajos báró elnök : Ezek után már csak a két országos bizottság határozatainak össze­hasonlítása van hátra. Az osztrák delegáczió azon­ban még nem végzett, ennek folytán felhatalma­zást kér, hogy a magyar delegácziót akkor hív­hassa össze, a­mikor az egyeztető hetes albizott­ság a jelentésével elkészül. (Helyeslés.), 3

Next