Az Ujság, 1912. december/1 (10. évfolyam, 285-297. szám)
1912-12-15 / 297. szám
Vasárnap, 1912. deczember 15. az újság Meg voltunk világítva mind, a mi két katonánk is odament az idegen hazhoz, mit segíthettek nekik, hiszen már recsegett minden, tűzeső sziporkázott, hanem csak futkostak, mi éppen egy kút kőkávája mellett állunk, csillog benne a víz, fordított képe látszik benne e rögtönzött piros pokolnak. Kis pipámat vettem elő, megtömtem dohánynyal, egyszerre csak jön az őrmesterünk, tartja a kezét dohányért, a másikban pedig egy parázs-üszkös lécet tart, a majorból hozta közelebb a szél, gyújtsak rá nála. Nevetett hozzá. Babonázva állottam, néztem bele a százhasír lángtengerbe, a szalmakazlak már olyanok voltak, mint egy-egy tüzsirhalom. Természetesnek találtam, hogy megtakarítsak egy szál gyufát, reágyújtottam. Aztán mentünk, maga Sternberg úr is meg volt illetődve, de csak annyit mondott : szamarak. A hat katona is otthagyta a tűztengert, jól elvégezték, amit akartak. Hozzánk csatlakoztak. Hátra se néztek. Messze, hosszan elénk világított a tűz. Másfél óra múlva Seliogluba érkeztünk, bolgár falu volt. Itt se történt senkinek bántódása, szép nagy bolgár kőtemplomjuk körül nézte a falu népe az odalátszó megvilágított éjszakát. A kmetyhez, a bíróhoz vezettek, az adta oda vendégszobáját. Semmi más benne, mint a fal mentén másfél láb magas kőpadka, szőnyeg rajta : a török dívány. Egészen alacsony asztalt hoztak elébe, sárgaréz parázstartót és feketekávét. Ők pedig, az egész háznép, körülálltak és néztek bennünket. Kérdem tőlük : — Hogy hivják azt a falut? — A mit felgyújtottak? Szemien-nek hívták. " Fényes László: AZ ÚJSÁG. 1913. évi január l-jével új előfizetést nyitunk Az Újságra. Az Újság ma a legbővebb tartalommal megjelenő napilap. Legnagyobb elterjedtsége közleményeinek a legnagyobb nyilvánosságot biztosítja ami a hirdetők szempontjából különösen fontos. Az Újság előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: egy hónapra ... ...2 kor.40 fill két hónapra .. ... 4 kor.80 fill. negyedévre ..... ~7 kor.—JUL félévre ........... ... 14 kor.—fül egész évre ........ 28 kor.—•fill Az Újság előfizetési ára a Divat-Szalonnal együtt: negyedévre ...... 9 kor. 50 fill. Az Újság előfizetési ára külföldre: A német birodalom államainak területére: egy hónapra. . . 4 márka ( 4 kor. 80 fill.) negyedévre ... 12 » (14 » 40 » ) Franciaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Skandinávia és a Balkán Államok területére: 6 frank ( 6 korona) 18 » (18 t. ) •••••••• egy hónapra negyedévre Angliába és az angol gyarmatokba : egy hónapra . . 5.— shilling ( 6 korona) negyedévre ... 15.— » (18 » ) Oroszországba: egy hónapra 2.— rubel 40 kép. ( 6 korona) negyedévre 7.— » 20 » (IS » ) Az Északamerikai Egyesült Államokba: egy hónapra 1.— dollár 20 cent ( 6 korona) negyedére 3.— » 60 p (18 » Lakóhelyváltozás esetére arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy ujcalmüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez okvetlenül szüksége van a kiadóhivatalnak egy csimszalagra, illetőleg a régi lakhely megjelölésére, mert e nélkül ii czimváltozás véglegesen el nen intézhető. Legalább. A békekonferenczia. London, deczember 14. A békekonferenczia hétfőn délben kezdődik. Tevfik pasa, a londoni török nagykövet ma a Carlton-szállóba hajtatott, ahol a török delegátusok laknak és tanácskozott Resid pasával. Az itteni bolgár követ később hosszas látogatást tett Osman Nizami pasánál. A janinai győzelem: Konstantinápoly, deczember 14. A janinai török győzelem híre élénk megelégedést kelt. A hírt a porta közölte a vidéki hatóságokkal és a nagyvezér táviratilag azonnal közölte a szultánnal és a trónörökössel is. Az Alemdar szerint a minisztertanács a görögök veresége következtében meg fogja változtatni a béketárgyalóknak adott, Görögországra vonatkozó instrukciókat. A bolgár szobranje megnyitása, Szófia, deczember 14. (Bolgár távirati ügynökség.) Gesov miniszterelnök a király nevében ma délután meg fogja nyitni a szobranje ülésszakát. A kormány a ház elé terjeszt egy törvényjavaslatot az 1913. év első negyedére vonatkozó költségvetési provizóriumról, egy másikat pedig a hadsereg szükségleteire felveendő 50 milliós rendkívüli hitelről, amelyet kincstári utalványok kibocsátásával szándékozik fedezni. HÍRES. Karácsonyi motívumok. írta Quintus. A karácsonyi misztérium bizonyosan a legszebb mindazok közt a népies hagyományok közt, amelyek a vallást úgy kísérik, mint az üstökös csillagot hosszú, fényes uszálya az égboltozaton. A gyermek örökkévaló kultusza tette olyan széppé, hogy még a nem-keresztény felekezetek is hódolván hódolnak neki. Ámmondó vagyok, hogy már csak ez az egy is elég volna arra, hogy a vallást ne törüljük el, ha ugyanazt el lehetne törülni egyáltalán. És még milyen bájos, milyen érdekes annak, aki tudja azt is, hogy a mi édes karácsonyi misztériumunkban szinte az egész Földnek mindenféle újjászületési mítosza van egybeszürve. Milyen érdekes dolgokat tudnék én most erről hamarjában elmesélni. Hogy például a karácsonyfa gyertyái az ázsiai kultúrában, talán a Ganges mellett, lobbantak föl először, avagy a phrygiai Attisz kultuszában. Mert az a téli napforduló, a tűz újjászületésének ünnepi »csökvénye«, ami éppen ilyenkor van. Továbbá, hogy az »ökörszamár reája lehelvén«, ott található az egyiptomi Philae templom falán is bevésve, de most vízben áll, mivel az angolok a Nílust ráeresztették ... A fenyőfát és a hozzávaló csodákat pedig az északi népek adták, megint csak a téli napforduló pogány ünnepéből. Angliában a fagyöngy régi kelta kultusza is megvan. Fagyöngy-gallyat függesztenek az ajtófélre, és akik ott találkoznak, megcsókolják egymást. Persze hogy sokat sürögnek-forognak ilyenkor ott a leányok. A magyar ősvilágszemléletben az északi karácsonyfa természetesen nincs meg, mivel az germán dolog. Én, aki a délvidéki magyarok közt nevelkedtem, mint gyerek csak képekből ismertem a karácsonyfát. A magyar mitológia más volt, mint a germán, de ebben is a tűzhely körül való dolgok maradtak meg leginkább. Továbbá az asztalon való apró babonák. Az éjféli misén való dévajkodások. Bethlemezés, valóságos színjátszással. Angyali üdvözlet éneklése. A keresztúton való léleklátás, egy csomó kuruzslás, állatok megszólalása és efféle. Legfőbb karácsonyi dolog, azonban az ajándékozás. Itt pedig úgy áll a mise, hogyeredetileg nem is a Jézuska hozta az ajándékot, hanem a Jézuskának hozták. Például a három királyok, akik, ha akarom királyok, ha akarom bölcsek. A bethlehemjárásban még ma is egy kis sajtocskát, túrócskát, fejecskét hoznak a pásztorok a bölcsőben ficzkándozók Gyermeknek. Rómába meg ilyenkor bejönnek a campagnáról a ciocciarik, vagyis szamaras mezei emberek és az utczákon levő Máriaszobrocskák és kápolnák előtt szépen dudálván, egy kis bort és kalácsot raknak a kis Jézuska és az ő édesanyja elibe ajándéknak. Hadd legyen mit egyenek. Amiben még mindig van egy csöpp ókori bálványimádás. Hol és mikor fordult vissza ez az ajándékozás olyanformán, hogy nem a Jézuskának viszik az ajándékot, de egyenesen a Jézuska hozza a gyermekeknek, ennek bizony nem tudtam még a végére járni. De talán nem is olyan nagyon sietős az. Az ilyen dolgokat nem szokás úgy kitalálni, mint például a nem-nyikorgó ajtósarkot. Ezek maguktól lesznek, mint a réten a virág és mint az égen a gyönyörű csillagok. Ez rendben van, pont. De már hogy ilyenkor a felnőttek is ajándékot szoktak kapni és az emberek derűre-borura agybafőbe tisztelik egymást képtelenebbnél-képtelenebb ajándékokkal a Jézuska nagyobb örömére : ez már kitalálás. A bájos gyermekünnep szivárványszíneinek átmázolása a felnőttekre is. Szóval azt akarom mondani, hogy karácsony előtt az emberiségnek túlnyomó nagy része tele van fejfájással. Szent Isten, mit vegyek a Jancsinak, a Miczinek, a paposnak, a mumusnak, a Samu bácsinak, stb. ? (Igaz, tiszteltetem a Samu bácsit!) Mondok még egyet. Én a felnőttek megajándékozását ilyenkor — kimondom egyenesen — igen nagy kultur-oktalanságnak tartom. Amiből mindjárt ki is lehet találni, hogy én az ajándékozók és nem a megajándékozottak osztályába tartozom. A falusi egyszerű népnél ugyanis gyönyörű dolog a karácsonyéji látogatás, az éjféli mise előtt. Ilyenkor nincs sem úr, sem paraszt. A szomszédok fölkeresik egymást csikorgós éjjel egy pohár borra, egy kis durákra-mire. De ám az úri népnél pocsékká tette ezt a testvéries ki-bejárást, az a városi szokás, hogy minden jelenlévő ajándékot kapjon. Mivel pedig Dárius kincsét még mindig nem találtuk meg (pedig jaj de jó volna épp most!), természetesen mindenki korlátolni kénytelen a meghívások számát is. És ez az oka, hogy a városokban ez a gyönyörű ünnep lassan egészen exkluzív, zártkörű ünneppé alakul át és nem marad intim ünnep, mint a falun. Holottan a keresztény hagyomány egészen az ellenkező. Tudniillik az öröm, a járás-kelés, egymás látogatása mindenféle czim és rangra való különbség nélkül. Ezenkor még az udvari tanácsos is csak jámbor keresztény, már a kis Intimnek kellene ennek az ünnepnek maradnia és a gyermekek ünnepének. De mivel a gyermek az úri népeknél fogyván fogy .. . ej, hát össze kellene szedni a gazdagabbaknak a szegény gyermekeket és velük ünnepeini. Nem pedig a felnőtteknek üldözni egymást drágalátos ajándékokkal. Hanem azért tudom én azt is, hogy a világ kocsirúdját, ha lökdösi is az ember, visszafordítani azt mégsem lehet. Hát megyünk előre, ismeretlen régiók felé és ilyenkor, karácsony előtt nagy fejfájásokkal csatangolunk a tündöklő boltablakok előtt, hogy Úristen, mit vegyünk ? Olyat, ami mutatós is, örömet is okoz, olcsó is, és amire ne mondják rá azt a pogány városi igét, hogy schnass ! Ebben a dologban kellene egy kis eligazítás. Mindenekfölött pedig megtisztulás attól a rettenetes előítélettől, hogy minden férfinak czigaretta-tárczára van szüksége, minden nőnek pedig broche-ra, már amióta a nagy, vastag karperecz nem divat. Hát itt sok tudnivaló van, amit hamsajába kifújok magamból, már a mennyire tudósni. Az áll legelől, hogy a karácsony a gyermeké. Tehát a gyermekek kapják a sartót. De mi a java? Semmi szín alatt sem az öt percz alatt összetörhető játék. Jaj, kérem, micsoda tulságban fuksóklanak a mai gyerekek ? Igazi vasutak, gépek, repülőgépek, géppuskák, tengeri hajólj, várak, maguktól járó fantomok ... Tessék azonban megfigyelni a gyerekeket. Úgy éjféltájban többnyire már a játékromokon tánczolnak. Ami pedig igazán: szép és drága, azt elveszik tőlük és elteszik. Tehát simák. Bizony nem irigylem a gazdag házaikat, mert ott a gyermekek karácsonya (ha t. i. vannak gyermekek) ilyen Szomorúságokkal szóott végződni. ti