Az Ujság, 1912. december/2 (10. évfolyam, 298-309. szám)

1912-12-17 / 298. szám

Kedd, 1912. deczember 17. AZ Ú­JSÁG3 vények és utasítások részleteinek meg­ismerése után teljesen objektív alapon is ítéletet mondott volna ezen rossz törvé­nyek fölött, és elszomorítónak tartanám, ha ezt az ítéletét megváltoztatná. Azonban mindenesetre sokan va­gyunk, a­kik örömmel üdvözölnék és bizalommal viszonoznék, ha a kormány és a képviselőház az összeütközésből a kölcsönös adómorált győzelemre juttatná. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. A képviselőhöz ma délben tizenkét órakor Tisza István gróf elnök­lete alatt ülést tartott; megemlékezett Csáky Albin gróf elhuny­táról (ezt másutt közöljük), az­után az irományok előterjesztésére került a sor, s ezek között bejelentette az elnök, hogy a fő­rendiház a háború esetére szóló kivételes intézke­désekre vonatkozó törvényjavaslat egyik pontját módosította. A módosítás arra vonatkozik, hogy háború esetén a rendfentartást városokban is csend­őrök végezhessék. A Ház ehhez a módosításhoz hozzájárul. Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését az appropriác­ió­­ról. A bizottság a javaslatnak a szokásos három napi időköz elhagyásával, azonnal való tárgyalta­tását kéri, a Ház ehhez hozzájárul s a javaslat tár­gyalását holnapra tűzi ki. Lévay Lajos báró az ipari és kereskedelmi alkalmazottak tüdővész elleni védekezésére engedélyezendő nyeremény­­kölcsönről, Söpkéz Sándor a külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről, Papp Géza a Béga szabá­lyozásáról szóló bizottsági jelentést terjeszti be. Mayer Ödön, majd Almássy Disztó egy csomó mentelmi ügyet referálnak. Ezek között van Csuha Istváné is, a­ki június negyedikén a Ház üléstermében, mikor a rendőrök oda bevonultak, Pavlik főfelügyelőnek lekapta a sapkáját, s azt azután Pavlikhoz vágta. Hatóság elleni erőszak bűntette miatt indított az ügyészség Csuha ellen eljárást, s a Ház Csuha István mentelmi jogát felfüggeszti. A legközelebbi ülés holnap délelőtt tíz órakor lesz , az appropriáczió van napirendre tűzve.­­ A vezérkari főnökség. A hivatalos lap teg­nap királyi kéziratot közölt. E szerint a király Schemua altábornagynak a vezérkari főnökségtől való felmentése alkalmából az elsőosztályú vas­ellentéte tehát Goethének, ki Olaszországot nem írja le sehol sem versben, s a­mi leírás van, azt mind leveleiben találjuk. Byronnál a levelekben nem igen van leírás. Ott éppen a rapszodikus csapongásban van valami köz­vetlenség, a­mi leveleit oly élvezetesekké teszi. Sőt valljuk meg, érettebb korunkban jobban szeretjük ezeket a leveleket, mint Childe Harold negyedik énekének ragyogó, de fárasztó tirádáit. Az örökös görögtűz, melylyel képeit világítja, fárasztja a szemet s még a költőt is , amis világításban mutatja be. Az ember e stanzák olvasása közben azt hiszi, hogy Byron valósággal az égben érezte magát, mikor Olasz­országban élt, pedig maga panaszol keservesen egy levelében : »Mindig valódi kétségbeeséssel ébredek fel és undort érzek minden iránt, még a miben tegnap kedvemet leltem is«. Annyi bizonyos, hogy Olaszországot az angoloknál főképp Byron hozta divatba. Az angolok kiüldözték Byront hazájából, s mikor meghalt, elmentek és keresték az ő nyomdo­kait Olaszországban. Velencze, a­hol 1817-től 1819-ig lakott ; Ravenna, a­hol 1820-ban és 1821-ben élt ; Pisa és Genua, a­hol 1822-ben és 1823-ban tartózkodott, az angolok számára mind Byronról beszélt, valamint mindama helyek, melyeket verseiben megénekelt. Halála után nemsokára elkövetkezett az az idő, mikor az angolok Murray handbook-ükvív kezük­ben Childe Harold lábnyomait követték Olasz­országban. Baedeker Frigyes az 1889-iki Times­­ban azt is mondja, hogy ez adta neki az első útikönyv eszméjét. Byron volt tehát a neve­zetessé vált útikönyv első inspirátora. Érdekes, hogy Byron az ő nagy Itália­­járó elődjével, Goethével, mennyit foglalkozott ebben az országban. Igaz hogy Goethe hagyott is ott nyomokat , de még inkább azért, mert az igazán nagy ellentétek mindig vonzzák egy­mást. Az öreg Goethe az ő olimpusi nyugalmá­val mindig szeme előtt lebegett, valamint hogy Goethe is igazi szeretettel vonzódott a lobogó lelkű és fékezhetetlen temperamentumú ifjú poétához. Mindig szerették volna egymást látni, de nem sikerült. Byront annyira érdekelte Goethe, hogy mikor értesült a Dichtung und Wahrheit első kötetének megjelenéséről, száz aranyat ígért annak, a­ki neki angolra fordítja, hogy olvashassa. Mert németül nem tudott. Faust-ot is csak úgy ismerte, hogy egy barátja, Mathew Monk Lewis, szóval fordította le neki. Byron tehát örök emléket állított magá­nak Olaszországban. Ma már, majdnem egy évszázad távolában, ki törődik velenczei sze­relmi kalandjaival, dorbézolásaival, melyeken valaha megbotránkoztak ? Ki ítéli el azért, mert Ravennában nyilvános viszonyt szőtt egy férjes nővel, Guiccoli grófnővel . Talán ilyen dolgok sohasem fordultak elő más költő életé­ben ? És vájjon miképp is kerülhette volna el ezeket Byron, ki féllábára sántított ugyan, de szép volt mint egy isten, s a­kit úgy alkotott a természet, hogy a benne lobogó lángelme rá volt írva minden arczvonására. Van neki egy alig ismert képe, mely még a Murray-féle teljes Byron-kiadásból is hiányzik, Rómában látható, az Accademia di San Lucá­ban, Vincenco Camuccini festette Byron olaszországi tartóz­kodásának valószínűleg utolsó évében. A­ki ezt a képet látta, az nem tagadhatja meg, hogy egy ilyen embernek még Olaszországban is több szabad, mint más földi halandónak. korona-rendet adományozta, s kijelenti, hogy I Schemua újabb alkalmaztatását fentartja ma­­­­gának. Bécsből jelentik . Conrad báró vezérkari főnök ma kihallgatáson jelent meg a királynál. Jelen­tette, hogy a vezérkari ügyek intézését átvette. Rußenberg volt hadügyminiszter is kihallga­táson volt a királynál.­­ A horvát bán Khuen-Héderváry grófnál, Győrből táviratozzák a Magyar Kurírnak : Duvaj horvát bán ma reggel Győrbe érkezett, a­honnan Hédervárra utazott Khuen-Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök látogatására.­­ A szerb zárda­vagyon­ Kartácsáról jelentik : Lukács László miniszterelnök a közoktatásügyi miniszterrel s a horvátszlavónországi királyi biztossal egyetértőkig életbe léptette a görög­keleti szerb zárdák vagyonának kezelésére, felhasz­nálására vonatkozólag a zárdafőnökök gyüleke­zete által Bogdanovics pátriárka hozzájárulásával alkotott szabályzatot. Ennek a szabályzatnak megalkotása azért vált szükségessé, mert a király a szerb egyház autonómiájának rendezése tárgyá­ban 1912. július 11-én kibocsátott rendeletével a zárdavagyon kezelése tárgyában alkotott 1908. évi szabályzatot hatályon kívül helyezte. A most alkotott szabályzat szerint minden zárda saját jövedelmeiből köteles magát fentartani s e czélból ingatlanait maga köteles műveim és csak oly zár­dák részére adnak a közös jövedelmekből segélyt, a melyek ingatlanbirtokaik elégtelensége miatt ezelőtt sem voltak képesek magukat saját jövedel­meikből fentartani.­­ Zárszámadás. A képviselőház zárszámadást vizsgáló bizottsága ma délután Lukács György elnöklete alatt ülést tartott. Nagy Sándor előadó ismertette az 1907. évi államvasuti szénszállítások­nál történt túlkiadásokat Az elnök javaslatára a bizottság elhatározta, hogy a kereskedelmi minisz­ter figyelmét fel fogja hívni arra, hogy az állam­­vasúti anyagbeszerzés körül az annyit sürgetett és oly kívánatos reformokat valósítsa meg. Az 1908. évi zárszámadásokat ismertette ezután Rónay Antal, Nagy Sándor, Várady Zsigmond és Hantos Elemér. A Vic­inális vasutak. A képviselőház közlekedés­­ügyi bizottsága ma délután öt órakor Beöthy László kereskedelmi miniszter, Stettina József államtitkár és Neumann Károly miniszteri tanácsos részvételével ülést tartott. Beöthy László kereskedelmi miniszter bejelen­tette a bizottságnak, hogy Zeyk Károly a bizottság elnöke az elnökségről lemondott, mire a bizottság Dániel Ernő bárót választotta meg elnökévé. Azután Dobreczky Sándor és Bakó János előadása mellett letárgyalta a bizottsághoz utalt vic­inális törvényjavaslatokat és jelentéseket. Csáky Albin gróf. — 1841-1912. — A régi, hatalmas oszlopok közül megint kidőlt egy. Fogynak, egyre fogynak a közélet igazi nagyjai, a jellem, a tudás és a meggyőződés bátor és előkelő képviselői, a kik még a mai sivár és fékevesztett korban is tekintélyt és tiszteletet parancsolnak. Csáky Albin gróf a nyílt és őszinte poli­tikusok mintaképe volt. S a mellett elveihez szilárdan ragaszkodó, a felismert jót minden­áron követni akaró. Mindig és mindenhol bátran szembeszállott az őszinte és mély meg­győződésből kezdeményezett ügy mellett. Éle­tének és politikai pályájának legkimagaslóbb mozzanata, az egyházpolitikai harc­, minden­nél fényesebben igazolta ezt. A szigorún val­lásos, az egyháza tiszteletében felnőtt kato­likus főúr éppen e tulajdonsága folytán lett a szabadelvű egyházpolitika kezdeményezője, bátor és czéltudatos harczosa és végül is diadalmas megalkotója. Bármily változások estek is az egyházpolitikai harcz idején sze­mélyiekben és tárgyiakban, e harcz s a diadal emléke örökkön a Csáky Albin gróf nevéhez fűződik. Az elvhűség nála az érzésének, a gon­dolkodásának és akaratának az eredménye volt, s jellemét mintaszerűvé, alakját impo­zánssá tette határozottsága és alapossága, mely nem a képzelőtehetségből, hanem világo­san átgondolt fogalmakból szűrődik le. De nemcsak az egyházpolitikai harczok emléke fűződik nevéhez. Nemcsak vallás-, de valóban közoktatásügyi miniszter is volt. A közigazgatásból kerülvén a nagy és messze­­ágazó resszort élére, csodás gyorsasággal lett otthonossá annak minden ágában. S egész sora a kulturális és nevelésügyi intézkedések­nek fűződik az ő nevéhez. Legnevezetesebb ezek közt a görög nyelv fakultatívvá tétele a gimnáziumokban, az országos tornaverseny nagyszerűen bevált intézménye, a kisdedóvói törvény, az egyetemi tandíjak szabályozása. 1894-ben vált meg tárczájától s azóta politikailag nem igen exponálta magát, bár a közügyek iránt állandóan érdeklődött s több ízben tanácsát is kikérték mérvadó körökben. A főrendiház elnöki székében testesítette meg a tekintély elvét és a tisztelet neve és múltja iránt csökkentetten maradt minden párton. Halálával nagy hézag támad közéletünk igazi nagyjai sorában. Emlékét pedig, mint egy nagy korszak küzdő és szenvedő, de végül is diadalmas hőséét mindenkor kegyelettel fogja őrizni a magyar nemzet. Életrajza: Kőrösszeghi és adorjáni Csáky Albin gróf titkos tanácsos, po főrendiház volt elnöke, Szepes vármegye örö­­s főispánja, az aranygyapjas-rend lovagja, a Lipót-rend középkeresztese, királyi tárnokmester. 1841-ben április hó 19-én született Krompachon, Szepes megyében. Atyja az 1883-ban elhunyt Csáky Ágost gróf, anyja báró Prónay Iphigenia volt. Csáky gróf az ország egyik legré­gibb magyar főúri nemzetségének sarja, a meny­­nnyiben ősei még 1560-ban nyerték a grófi czimet. A család terjedelmes uradalmakat birt úgy Ér­­délyben, mint Magyarországon, különösen Bihar­­megyében, és számos tagja nevezetes szerepet játszott hazánk történetében. Csáky Albin gróf gimnáziumi tanulmányait Lőcsén, a jogi tanfolyamot Kassán és Budapesten végezte. 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1865-ben mint huszonnégy éves ifjú részt vett a kiegyezési tárgyalásokat előkészítő és a kiegyezést utóbb megkötött országgyűlésben, a­melyen Szepes­­megye lőcsei kerületét képviselte. (A főispán.) Ezen országgyűlés befejezését azonban nem várta be, mert még 1867-ben áprilisban, az alkot­mány visszaállítása után, kinevezték őt Szepes-

Next