Az Ujság, 1912. december/2 (10. évfolyam, 298-309. szám)

1912-12-24 / 304. szám

Eedd, 1912. deczember 24. AZ XTJSAG Köszönet Tarnowszkinénak, Szófia, deczember 23. Frisch dr. főorvos, az osztrák vörös kereszt főnöke a Mir hasábjain köszönetet mond mindazoknak, a­kik az orvosok­nak segédkeztek munkásukban. A legnagyobb köszönet a királynét és a hölgyeket illeti, különösen Tarnovszka grófnőt, az osztrák magyar nagykövet nejét, a ki a műtőteremben és a kórtermekben folytatott fáradhatlan tevékenységével mindenki szívét megnyerte és általános csodálatot ébresztett. A 850 beteg közül, a­kiket az osztrák vörös­­kereszt ápolt, 561 gyógyultan hagyta el a kór­házat, négy meghalt, 285 még ápolás alatt van. Majdnem az összes pác­iensek teljes bizalommal viseltettek az ápolók iránt, minden fájdalmat türe­lemmel viseltek el. Az osztrák Vöröskereszt missziója tegnap este elhagyta Szófiát. Elutazás előtt a királyné a misszió tagjait magához hívta a királyi palotába és emléktárgyakat nyújtott át az egyes tagoknak. Clermont orvosnak, a­ki a tűzvonalban ottükö­­ltött, a király elismerése jeléül személyesen át­nyújtotta a Sándor-rendet a kard-jel­vénynyel. A szerb lisztekről. — Katonai munkatársunktól. —« A monarchikus államokban rendszerint a tisztikar az az elem, mely a trón legbiztosabb támasza, melyet a családi hagyomány, a nevelés s a hadúr és hadsereg közti viszony az uralkodó személyéhez leginkább odafűz. Szerbiában ez másképp van. Ott a körülbelül 2000 főből álló tényleges tisztikar államot alkot az államban. Ott minden tiszt politizál és azon a c­ímen, hogy ő a szerb nemzeti eszme leghivatot­­tabb képviselője, pártpolitikát űz és az állami életben döntő szava van. A ny­ilvános sajtóban számos tiszt munkál­kodik és éppen a tisztek azok, kik a politikai napi­lapok hasábjain a legkíméletlenebb modorban tár­gyalják a hadügyi politikában felmerült tárgyi, vagy személyi kérdéseket.­­• Ezt a kétségtelenül ferde helyzetet még in­kább rosszabbítja az, hogy a szerb tisztek nem csupán az úri osztály gyermekeinek sorából kerül­nek ki, hanem képviselve van köztük a politikai pártok által széttagolt népességnek minden rétege. A különböző politikai pártelvek a tisztikart is pártokra szaggatták és ez a széttagoltság a had­sereget s vele az országot egyik veszedelemből a másikba dönti. A legeklatánsabb példa erre az 1903 tavaszán kitört katonai összeesküvés, melynek átkok hatása az Obrenovics-dinasztia vadállatias kiirtásában kulminált. Igaz ugyan, hogy az Obrenovics­­dinasztia iránt valamely hagyományos ragaszko­dás még nem is fejlődhetett ki és az egész orszá­gában amúgy is népszerűtlen Sándor király a tisztikar rokonszenvét sem bírta. Indokolatlan mellőzések, igazságtalan rendelkezések történtek. Nyomorúságosak voltak a pénzügyi viszonyok, a tisztek hónapokig nem jutottak fizetésükhöz. Az ily módon kifejlődött általános elégület­­lenséget tetőfokra emelte a királynak Masni Draga asszonynyal való eljegyzése. A belgrádi tisztikar nyíltan állást is foglalt ellene. Elhatározta, hogy testületileg a király elé vonulnak és kijelentik, hogy rangjukról mindnyájan leköszönnek, ha az uralkodó fel nem bontja eljegyzését. Sándor király azonban megelőzte őket. Ön­maga parancsolta az egész belgrádi tisztikart a trónterembe, ott felolvasta nekik az általuk letett katonai eskü szövegét, majd sarkon fordulva, el­távozott és a tisztek szónokát meg sem hallgatta. Ez az epizód és a később mégis bekövetkezett házasságkötés az elégületlenek számát mindinkább növelte, míg végre 1903 június 11-én a tisztikar a lehető legkegyetlenebbül legyilkolta a királyi párt. Ez a réms­éges dráma a szerb hadseregben még ma is érezteti hatását. Az azóta címűlt kilen­cz esztendő kevés volt ahhoz, hogy a gyilkosság kö­vetkeztében keletkezett éles politikai ellentétek teljesen megszűnjenek. Olyan hadseregben, mint a szerb hadsereg, melyet bátran néphadseregnek is nevezhetünk, és a­melyben minden politikai árnyalat képviselve van, évtizedek kellenek ahhoz, míg a hadvezetőség az aktív tisztek köréből a politikát száműzni és a hadsereget a feltétlenül szükséges pártatlan állás­pontra emelni tudja. A katonai összeesküvés, a dinasztia-változás­sal együtt járó számos személyi változás, a pro­­tekc­iós rendszer és a pártok tülekedése a hata­lomért : nemcsak az egész hadsereg szervezetét rázkódtatták meg, de aláásták a tisztikar szelle­mét és tekintélyét mind Szerbiában, mind a kül­földön. Ebből az általános tespedésből a tisztikart­ az 1908. évi annexiós válság ragadta ki. A monarchiánk elleni lázas hadikészülődés nagy erkölcsi fellendülést idézett elő. A közszellem határozottan javult. A hadsereg s a tisztikar ismét népszerű lett. Azóta kezd terjedni az a felfogás, hogy a délszláv nemzeti eszme sorsa a szerb had­sereg kezében van, s ezt igyekeznek manapság minden szerb katona szívébe beoltani. Ma elmondhatjuk, hogy a szerb tisztikar a maga hazájában a vég­ tekintélyének fényében áll és a balkán háború könnyű győzelmei folytán oly hatalomra emelkedett, a­milyenen ezideig soha­sem volt. Kétségtelen tehát, hogy a mostani külpoli­tikai viszályok elintézésénél is szerb részről nem Péter király, hanem a hatalmas katonai körök adják majd meg a döntő szót ! Ludovicus: Legifjabb. Háborús rendeletek Orosz­országban. A háborús törvényjavaslatok itt­hon lekerültek a közérdeklődés napirend­jéről, mert közfelfogássá válik, hogy a függő nemzetközi kérdéseket békésen el­intézni lehetségessé lesz. Ily előzmény után kétségtelenül feltűnést és nyugta­lanságot fognak kelteni azok az orosz c­ári rendeletek, melyek a mi háborús törvényeinkben foglalt intézkedésekhez hasonlókat léptetnek életbe a mai nap­tól fogva az orosz birodalomban. A hiva­talos pétervári távirat, mely ez intézke­déseket ismerteti, így szól: Pétervár, deczember 23. (Pétervári táv­irati ügynökség.) Ma császári rendeletet tettek közzé, a­mely megtiltja a következő katonai hírek terjesztését: A hadsereg és a flotta hadi készültségéről, a flottáh­oz tartozó hajókon végzett munkák állásáról, az épülő vagy ter­vezett hadihajók fegyverzetéről és felhaszná­lási alkalmasságáról, a hadiszerek minőségéről és mennyiségéről, a megerősített helyek, ki­kötők és hadihajók legénységéről, a hadsereg és a haditengerészet érinthetetlen készleteinek állásáról, gyárak intenzívebb munkájáról, a­mel­yek hadseregi és tengerészeti rendeléseket kaptak, várak, erődítmények, hadi kikötők és flottabázisok állapotáról, illetve czéljáról, az azokban végzett munkákról, a megerősített helyek szaporításáról, újak tervezéséről, vagy meglévő várak felhagyásáról stb., a flotta manővereiről és lövőgyakorlatairól, a had­sereg és a flotta egyes, részeinek szemléjéről, vagy próbamozgósításáról, a szabadságolás be­szüntetéséről, a szabadságolt katonák és tar­talékosoknak csapataikhoz való visszahívásá­ról, a határon lévő csapatok mozdulatairól, a határ közelében­, történt katonai manőverekről, kikötőkben lévő hajók m­egrakodásáról és össze­ _____________ vonásáról, valamint Oroszországnak külföldi katonai és flottaintézkedéseiről. Ez a rendelet a közzététel napjától számított egy évig ma­rad érvényben. Mit követel a balkáni szövetség Török­országtól ? London, dec­ember 23. A balkáni meg­bízottak ma előterjesztették a békefeltételek lényeges pontjait, a­melyek a következők: 1. Törökország mondjon le arról a terü­letről, a­mely a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó és a Fekete-tenger partján lévő Malábiai­­öbölt összekötő vonaltól nyugatra fekszik­­ és Gallipoli félszigetet kizárja. Ebbe a határba bele van értve Albánia is. Ezen ország sorsa fölött azonban a döntés a hatalmak számára tartatik fenn. 2. Mondjon le Törökország az Égei-ten­­gerben lévő szigetekről. 3. Mondjon le Törökország Krétám vonat­kozólag minden igényéről. A bolgár válaszfelírat. Szófia, deczember 23. A szobranje bizott­sága által kidolgozott válaszfelirat emlékeztet, arra a lelkesedésre, a­melylyel a hadi manifesz­­tumot az egész nemzet fogadta és azt mondja, hogy az egész nemzet büszke a hadsereg hősies tetteire, a­melyekkel fényes lapot írtak tele a bolgár történelemben, köszönetet mond a haza nevében az elesett és élő hősöknek és ki­jelenti, hogy a képviselők érdeklődéssel köve­tik a béketárgyalásokat abban a reménybem hogy a megkötendő szerződés igazságos elég­tételt szolgáltat Bulgáriának. Ha ennek az eredménynek az elérésére kikerülhetetlen volna az ellenségeskedés újra való megkezdése, a nemzeti képviselet kész a háborút folytatni. Mongol követség a czárnál. Urga, deczember 23. (P. T. V.) Ma egy mongol követség utazott Pétervárra, hogy Miklós czárnak megköszönje a mongol függet­lenség támogatását. HIRER. A Szépművészeti Múzeum szoborosztálya. Egy ízben már foglalkoztunk e helyütt Szépművészeti Múzeumunk szobrászati osz­tályával. Felszólaltunk a szoborosztály ter­meinek megnyitása érdekében. Felszólaltunk nem valami kiskörű érdeklődő csoportnak, hanem mindazoknak érdekében, kiknek szá­mára a Szépművészeti Múzeum hatalmas palo­tája épült. Maholnap tiz esztendeje, hogy a közönség is betekette lábát a fényes épületbe s hogy a muzeum kincseinek nagyobbik része — a festmények osztálya­ — a közzé lett. Csak a szobrok osztálya nem akar még meg­nyílni. A Képzőművészek Egyesületének egyik utóbbi ülésén szintén szóba került a szobor­­osztály ügye. A művészek keservesen kifakad­tak a szoborosztály hozzáférhetetlensége miatt. Művészeink természetesen az első sorban érde­keltek. Ők — a szobrászok — érzik legjobban a szobormúzeum hiányát. Régen érezhetik, mert hiszen az a néhány és nem is igen meg­­közelíthetően felállított gipszöntvény, mely régebben a Nemzeti Múzeum régiségtárában az egész ókori szobrászművészetét képviselte, csak igen­ hiányos tanulságokkal szolgálhatott. Ennélfogva újabb szobrász­nemzedékeink mind a klasszikus korok művészetének hatókörén kí­vül nevelkedtek. Külföldre ugyan —­ rövidebb­­hosszabb időre — minden művészünk eljutott, de a műtárgyak nézése közben kapott im­pressziók nem olyan természetűek, hogy örökre bevésődnének az emlékezetbe. Az a művész, a­ki külföldön a szobrászat remekművei elől egész életére kiható impressziókkal távozott, csak annál inkább rászorul, hogy később, fejlettebb szemmel és érettebb elmével írjvé megnézze a remekműveket és benyomása'' tanulságokká, tanulságait eredményekké vol­toztassa. . .. ....­­ Talán túlzás, de akkor is olyan túlzás.

Next