Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-14 / 270. szám
6 f flftartást békél Riszulnek a háborúra. A szerbbek Durazzóban vannak. — Pasics tantikája megbukott. — Oroszország állítólag a békét akarja. — Danev budapesti küldetésének sikere. — Czetinjet követünk a montenegrói Királynál. — Szerbia magkapja San Giovanni di freduát. — Albánia egységes nemzeti állam lesz — Törökország fegyverszünetet kér Bolgárországtól, melyet béketárgyalás követne nyomon. — A török nagyvezér egyelőre kéz alatt való béketárgyalást kér. — A csatolásai vonalon folyik a harcz. — A bolgárok Szilivriban. — Drinápoly ostroma. — Starez Haraiénál az Aegei-tenger partján. — A görög király Salonikiban. — Románia bolgár területet kér. Még nem mozgósított, de ha mozgósít, elmaradhatatlan a háború. — Koburg Fülöp herczeg a román királynál, Boszniában álló haderőnk kiegészítése, Si vis pacem, para bellum. Az európai birodalmak, melyeknek van hadikincsük, katonájuk és ágyújuk, erre a régi klaszszikus mondásra alapítják azt, amit világrészünk békéjéért tesznek és tenniük lehet. Akarják a békét s, készülten állnak a háborúra. A diplomaták ezt nyíltan ki is mondják, s ha az olasz király flottaszemlét tart, Oroszország beszéltet a doni kozákokról, a diplomatáknak segít vele. Mi tartózkodóbbak és szemérmetesebbek vagyunk, s mikor a hódított tartományokban álló jelentékeny haderőnket a kiképzett újonczok tömegével frissítjük fel, hadvezetőségünk ezt szerényen és kedves diszkréczióval különös figyelmet nem érdemlő folyó intézkedésnek nyilvánítja. A helyzet érdekes és örvendetes tünete, hogy Oroszország, mint látszik egész őszintén, — és szíve ellenére — békét akar. Bármint mozognak is a kozákok s egészül ki a békelétszám Orosz- Lengyelországban. Az északi hatalom helyzete nehéz és kényes. A távol Keleten nagy tervei és nagy ellenségei vannak s erejének nagyobb elfoglaltsága Európában végzetessé válhatnék reá nézve Keletázsiában. A szerb s a montenegrói testvérekért kiteszi-e magát ennek a kockázatnak ? Nehéz hinni. A bolgárért, ezért az elszlávosodott magyar-görög-török kevertvérű féltestvérért kevéssé lelkesedik, nem bízik benne. Az a melegség, melylyel Szaszonov már hetekkel ezelőtt pártul fogta Románia kívánságait (pedig azok bolgár területekre, Romániához csatolandó bolgár területekre vonatkoznak) már elég nagy szeretetlenség jele volt, Danev budapesti látogatása pedig nem nagyon alkalmas volt arra, hogy fokozza Pétervárott a bolgár szimpátiákat. Oroszország, úgy látszik, azt szeretné, ha a szövetségesek közül Bulgária a lehető legkevesebbet kapna győzelmének gyümölcseiből s különösen Thrákiából szeretne minél többet megmentenie a töröknek. Érdekessé s izgatóvá válik a bonyodalomban Románia szerepe. Bukarestből azt üzenik a bolgároknak, hogy Románia ingyen adta nekik a háborúban eddig tanúsított semlegességét, és most kéri a jutalmat érte. Elég sokat kér: mindenekelőtt Szilisztria bolgár várát, mely kés Románia testében, egy jókora tengerpartot s hát mögötti területét a román Dobrudzsa kiegészítésére s más területeket Románia déli határain túl, melyeken román testvérek (kuczpolákok), törökök s más nemzetiségek laknak, csak bolgárok alig. Úgy látszik, hogy a román-bolgár tárgyalásra az alapot már megtalálták. Erre vall Koburg Fülöp herczegnek, Ferdinánd király testvérbátyjának feltűnést keltő látogatása a román királynál. Bulgária most, hogy úgy mondjuk, Janus arczczal küzd. Egyik arczával a csatardiai vonalra néz, hol döntő mérkőzése már megkezdődött a török főerővel, másik arczával a béke lehetőségére. Danev budapesti küldetése a békét szolgálta, Fülöp herczegnek bukaresti látogatása, úgy látszik, nem kevésbé. Bulgária most, a háborúval párhuzamosan, békés érintkezésbe került magával Törökországgal is. A nagyvezér készül megkeresni Bulgáriát, hogy tárgyaljon fegyverszünetről s kéz alatt a békéről is. Ez a békeakczió aztán körébe vonná a hadban álló többi balkáni államot is. Szerbia közt és köztünk, mint tudjuk s említettük, Danev, a bolgár szobránc elnöke igyekezett kiegyenlíteni az érdekeket. Küldetése eredménynyel járt, amennyiben Szerbia, mint távirataink jelentik, lemond minden albán területről, s belenyugszik, hogy Albánia külön nemzeti állam legyen, s megegyezés jött létre, párisi híradás szerint, abban a tekintetben, is, hogy Szerbia megkapja kikötőnek San Giovanni, di Mediát, nem messze Montenegró mostani területétől; hogy közösen Montenegróval s mily kikötésekkel, még nem tudni, de kétségtelenül úgy, hogy hadi kikötőnek nem használhatja. Viszont mi nem kívánunk vámegyezményt kötni Szerbiával, csak kereskedelmi szerződéseket a legtöbb kedvezmény elvének alapján. Belgrádban e fordulat következtében a kijózanodás jelei mutatkoznak. Csak Pasics van nehéz helyzetben, mert az albán kérdésben s az adriai kikötő dolgában nagyon exponálta magát azért a politikáért, mely a jelek szerint már is megbukott. Danev pedig, Budapestről a szerb fővároson át hazautazva, meg sem állt Belgrádban s állóilag nem érintkezett szerb politikussal, így áll a diplomácziai helyzet. A harcztérnek jelentékeny eseményei nincsenek. Csaladjáról döntő hír nincs, a nyugati harcztérről sem. A szerbek még nem kapták meg Monasztirt, a montenegróiak nem küzdenek szerencsével Szkutari körül, s a Dardanellák előtt czirkáló görög hadihajók még nem provokálhatták ütközetre a török hadihajókat. Szerbia terhetetlensége. Danev küldetésének eredménye. Páris, november 13. (Saját tudósítónk távirata.) Danev budapesti tanácskozásai a következő pozitív eredményekkel jártak : Szerbia már nem törekszik arra, hogy Albániát egészben vagy részben bekebelezze, s enged Ausztria-Magyarország és Olaszország követelésének, hogy Albánia önálló nemzeti állammá legyen. Másrészről Ausztria-Magyarország nem létesít Szerbiával vámegyezményt, vagy más gazdasági viszonyt, hanem meg fog elégedni kereskedelmi szerződéseikben nyerendő oly engedményekkel, amelyek nem különös kedvezmények és amelyeket Szerbia a legtöbb kedvezmény elve alapján megadhat minden államnak. Páris, november 13. (Saját tudósítónk távirata.) Az itteni bolgár követségen bizton állítják, hogy az Ausztria- Magyarország és Szerbia között fenforgó kérdést a san giovanni di meduai Adriakikötőre nézve bolgár közvetítéssel létrejött megegyezés útján megoldották és hogy Albániára nézve a megegyezés legközelebbre várható. Durazzóban a szerbek. Belgrád, november 13. A Stampa értesülése szerint Zsivkovics tábornok lovassága, amely Szkutariból indult, el, tegnap délután Durazzóba érkezett. * Pasics taktikája: Belgrád, november 13. Pasics a királyijai legközelebb visszaérkezik Belgrádba. Azt hiszik, hogy Pasics azért hagyta el a szerb fővárost, mert ki akart térni a külföldi diplomaták kérdezősködése elől s időt akart nyerni, hogy Szerbia Albániában és az Adrián befejezett tényeket teremtsen. Ezzel összefügg az a feltűnő dolog is, hogy az utóbbi időben jóformán semmiféle hivatalos hírt sem közöltek Jankovics tábornok hadseregéről, amely Albániában operál. Kijózanodás Belgrádban. Belgrád, november 13. (Saját tudósítónk távirata.) Habár a soviniszta sajtó folytatja a tengeri kikötő érdekében az agitácziót, komolyabb körökben már is észlelhető a kijózanodás. A kormánylapok már kerülik ezt a témát. Holnap, Péter király és Pasics miniszterelnök hazaérkezése után rögtön minisztertanács lesz, amely evvel a fontos kérdéssel fog foglalkozni. Pasics ugyane tárgyról az ellenzék vezéreivel is értekezni fog. A kormány visszavonulása azért ütközik nehézségekbe, mert már a legkategórikusabb formában conditio sine qua non-nak jelentette volt ki azt, hogy Szerbia tengeri kikötőt nyerjen. Nagy feltűnést keltett itt, hogy Danev, a bolgár szobranje elnöke egyáltalán nem szállt ki Belgrádban és még annak sem ejtette módját, hogy átutazóban is szerb államférfiúval értekezzék, hanem egyenesen Szófiába utazott tovább. Belgrád, november 13. Danev, a bolgár szobranje elnöke, Szófiába utaztában itt átutazott. Ausztria-Magyarország magatartása. Bécs, november 13. A Pol. Corr. belgrádi tudósítása szerint Ausztria és Magyarország közvéleményének határozott állásfoglalása az adriai kikötőknek Szerbia részéről való megszállása ellen a politikai körökre kivétel nélkül rendkívül erős benyomást tett. Ennek bizonyos kijózanodás jár a nyomában s megerősödött az a meggyőződés, hogy Ausztria és Magyarország kész érdekeinek megvédésére erőteljesen föllépni. Nem tagadható, hogy az adriai kikötők kérdésében Ausztria és Magyarország és Szerbia között fönnálló ellentétek igen komoly természetűek, vezető körök azonban ezeket nem tekintik áthidalhatatlanoknak, sőt éppen azt a várakozást fejezik ki, hogy a jelentékeny nehézségek ellenére is sikerülni fog a két állam diplomácziájának az eltérő álláspontok közt kiegyenlítést teremteni. AZ TJJSÁa Csütörtök, 1912. november 14. ’ ■............... ..................■'*.'.'/■W All,M