Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-26 / 280. szám
Kedd, 1512. november 26. *•"_ AZ UJSAQ________ tettek, a hatósági biztosként szereplő Rédey Miklós rendőrtanácsos figyelmeztette a népgyűlés résztvevőit, hogy a főkapitánytól kapott utasítása értelmében az ilyen kifejezések használatát nem tűrheti. A rendőrtanácsos szavait a tömeg semmibe sem vette s még hangosabb lett. A tüntetés még fokozódott, amikor Barabás Béla képviselővel az élén az ellenzék több tagja jelent meg az emelvényen. A közönség újból a köztársaságot kezdte éltetni, mire Rédey háromszori figyelmeztetés után a gyűlés egybehivóit akarta felkérni, hogy intsék nyugalomra a tömeget. Vámos Henrik és Szende Pál azonban még nem jelentek meg, mire a rendőrtanácsos a fülsiketítő lármában feloszlatta a népgyűlést és a terem kiürítését rendelte el. A következő peresben Jeszenszky Gellért rendőrtanácsos vezetésével ötven gyalogos rendőr vonult be a Tattersall csarnokába, a lovasrendőrök pedig a korlát mögött helyezkedtek el. A rendőrök a tömeget a kijárat felé kezdték tuszkolni, irtózatos tolongás támadt s a szűk kapun egymásra buktak a kiszorított tüntetők. Egyre elkeseredettebb kiáltások hangzottak el, a rendőröket becsmérelni kezdték, mikor egyszerre Jánossy Béla rendőrfelügyelőt a tömeg közül valaki torkonragadta. A felügyelő erre kihúzta kardját s pillanat alatt a rendőrök valamennyien kardot rántottak. Irtózatos kardlapozás támadt erre. A tüntetők dulakodni kezdtek a rendőrökkel, ezek pedig folytonosan kardlapozva, szorították kifelé őket. Ebben a pereben érkezett a Tattersallba Bokányi Dezső mintegy ezer munkás kíséretében. A midőn meghallotta, hogy a teremben a tüntetők és a rendőrök közt verekedés van, be akart hatolni a csarnokba, de a kapunál tovább nem juthatott. Itt egy tapodtat sem lehetett mozdulni. Az általános izgalomban egyszerre csak egy revolverlövés dördült el. A közönség közül lőtt valaki, golyója azonban nem talált. A lövés után a rendőrök még erélyesebbek lettek és a kardlapot most már élére fogták s igy vagdalkoztak. Ugyanekkor botok emelkedtek a levegőbe, fülsiketítővé vált az orditozás, a nagy zűrzavarban pedig egymás után négy-öt lövés lett hallhatóvá. Az emberek hanyatthomlok menekültek a Tattersallból. Tucatjával akadtak sebesültek, akik a dulakodás közben kaptak kardvágást és a futásban kerestek menekülést. Az elkeseredett tömeg nagy része azonban folytatta a harczot. A Tattersallból kiérve, megtámadták a Kerepesiútón veszteglő villamos kocsikat és sorra beverték az ablakokat. A véres tüntetés hírére a Mosonyi-utczai rendőrlaktanyából ötven lovascsendőr, ötven lovasrendőr és száz gyalogos sietett a Tattersall felé s egyik attakot a másik után intézték a tömeg ellen. A tüntetők két tűz közé kerültek, a rendőrcsapatok pedig kíméletlenül kergették a zavargókat a váróé felé. A gödöllő—czinkotai helyiérdekű villamos vasút végállomásánál teljesített szolgálatot ebben az időben Lőre József 1631-es számú gyalogosrendőr. Egy asszonynak adott éppen felvilágosítást, hogy merre ér ki legközelebb a franczia-útra, amikor a tömegből hirtelen lövés dördült el s a golyó a rendőr bal arczába fúródott. A szerencsétlen ember eszméletlenül esett össze az utczán , a tüntetés hírére kivonult mentők vették nyomban ápolás alá. Egy pillanattal később egy másik revolverlövés ürge Nándor 26-os számú lovasrendőr lovát érte. A rendőr leesett a lóról, amelynek csónakjában akadt meg a golyó. E jelenetre már a lovascsendőrök is kardot rántottak s irgalmatlanul legázoltak mindenkit, aki az utón tartózkodott. . Az a csoport, amelynek soraiból a revolverlövések történtek, a reá támadó rendőrök elől a keleti pályaudvar érkezési oldalának várócsarnokába menekült. A rendőrök utánuk rohantak s az egész csapatot — nyolczvanhat embert — bekerítették s a Mosonyi-utczai tolonctházba kísértek. Ismételt attakok után a rendőrök széjjelkergették a tüntetőket. Három órára a keleti pályaudvar környékén már csend volt, a rendőrség azonban attól tartva, hogy a város belső részeiben kiújulhatnak a tüntetések, lovascsendőrcsapatokat küldött szét a városba. Öt óra tájban az Erzsébet körúton újabb összeütközésre került a sor. Egy éppen arra czirkáló lovascsendőrcsapat a rajongók közé ugratott s pillanat alatt kardlapozva széjjelverték a tömeget. Ennek az attaknak rendkívül sok sebesültje akadt. Legtöbbjét a közeli orvosok részesítették ápolásban, egy része azonban a Rókuskórházba futott, ahol sebeiket bekötözték. A Rókus-kórházban tizennégy sebesültnek nyújtottak segélyt. Ezek : Szücs Pál asztalos (vágott seb a nyakon), Nagy Ede asztalossegéd (vágott seb), Biró Jánosné magánzónő (vállficzamodás), Kostyák József betűszedő (súlyos bekesérülés), Dmlszky Lajos asztalossegéd (karján szúrt seb), Izér Iconics Dezső (kezén vágott seb), Kovács Márton czipész (kardvágás a fején), László Lajos iparostanoncz (vágott seb), Lőre József rendőr (lőtt seb), Lásdó Mihály kereskedősegéd (vágott seb a fejen), Kovács István földmives (vágott seb), Flamm József joghallgató (koponyacsonttörés), Tatár Flórián betűszedő (kardvágás) és Pessi Mór kereskedelmi iskolai tanuló (zúzott seb). . A sebesültek közül Lőre rendőrt, Flamm Józsefet és Szűcs Pált a Rókusban ápolják. Ezek közül a legsúlyosabb Lőre József rendőr állapota, akinek a golyó a babirczán hatolt be s a nyakizmokban akadt meg. Tegnap már megkísérelték a golyó eltávolítását, de az operácziót mára kellett halasztani. A rendőr a 20. számú kórteremben fekszik. Itt hallgatta ki még tegnap este Dragassy Jenő rendőrfogalmazó, de a rendőr nem tud támadójára nézve felvilágosítást adni-Munkatársunk is beszélt vele a Rókus-kórházban. A harminca éves, nős ember éppen őrszemszolgálatot teljesített a viczistálisnál, amikor reálőttek. — A harminczas őrszobából rendeltek ki szolgálatra, — mondotta — s én éppen azt magyaráztam egy embernek, hogy merre van a Podmaniczky-utcza, a mikor egy úriasszony jött hozzám s kérdezősködött, merre kell menni a Francziantra. Felvilágosítással szolgáltam, s minthogy láttam, hogy egy nagyobb tömeg jön a Tattersall felől, a hölgygyel az egyik villamos mögé mentem. Ebben a pillanatban ért arczomon a golyó, de hogy ki lőtt, arra nem tudok visszaemlékezni. Lőre Józsefen kívül még több rendőr is megsebesült. Ezek a következők: Szeity József 1142. számú rendőr (kődobás), Pataky Mátyás 1757. sz. rendőr (halvában sérült), Vajda József 1425. sz. rendőr (kődobás), Nagy XIV. József 1760. sz. rendőr (czombsérülés), Homosai János 2190. sz. rendőr (kődobás), Papp Márton 1761. sz. rendőr (kődobás), Bordács Alajos 2014. sz. rendőr (hasán sérült), Tán Gábor 829. Sz. rendőr (mellén sérült), Csik II. János 2103. sz. rendőr (mellén sérült) és Kovács Zsigmond lordásrendőr (kődobás). A tüntetők közül, mint említettük, a keleti pályaudvaron nyolcvanhat embert elfogtak. Ezek között van Asztalos Gergely harminchárom éves aszfaltozó és Lerner Gyula tizenkilencz éves géplakatos, akiket azzal gyanúsítanak, hogy lövöldöztek a rendőrökre. Revolvert egyiknél sem találtak... Lemérnél azonban három álkulcs volt, melyekre nem tud elfogadható magyarázatot adni. Mindkettőt a tanúvallomások alapján még tegnap este letartóztatták. Az esti órákban Miltényi állomásfőnök-helyettes előszobájában egy revolvert találtak, amelyből három golyót lőttek ki. A rendőrség azt hiszi, hogy valamelyik tüntető rejtette el a revolvert. A tolonctházban Iryódokay Lajos rendőrfőtanácsos még tegnap este a tüntetők ellen lefolytatta a kihágási eljárást. Nyolcvannégy embert 50—100 korona pénzbírságra ítélt el, igazolás után azonban valamennyit szabadon bocsátotta. _________________ 11 LeupSib. A háborús feszültség- A német félhivatalos a helyzetről. Köln, november 25. A Kölnische Zeitung berlini távirata hangsúlyozza annak a szükségét, hogy az Ausztria-Magyarország északkeleti határán folyó orosz mozgósítási hírekkel szemben a nyugalmat és a hidegvért őrizzük meg. Nyugalommal tekintenek a további fejlődés elé, melyről feltételezik, hogy nem fog rossz fordulatot venni. A Németország Bécs és Pétervár közötti közvetítéséről szóló híresztelések a tényleges helyzetben nem találnak megerősítést. Nagyon lehetséges, hogy a még fennálló nehézségek további, az osztrák-magyar-szerb kérdésben folytatott véleménycsere által a nagyhatalmak koncertjében ki lesznek egyenlíthetők. Oly helyeken, melyek arról értesülve lehetnének, semmit sem tudnak Vilmos császár közvetítő szerepéről és Henrik herczeg kiküldetéséről politikai misszióban Oroszországba. Orosz kijelentés: Pétervár, november 25. Mérvadó körök visszautasítják a nyugateurópai sajtó egy részének állításait, melyek Oroszországnak harczias szándékokat imputálnak. E körök visszautasítják azt is, hogy az osztrák-magyar-orosz vonatkozások valamely módon rosszabbodtak volna. Az orosz kormány megmarad ama hite mellett, hogy az Ausztria-Magyarország és Szerbia között fenforgó konfliktus békés megoldást találhat, ha egyszer a balkáni háború be lesz fejezve és így a hatalmaknak tiszta kiindulási pontjuk lesz a tárgyalásokra. Szaszonov külügyminiszter ezen nézettől, melyet a legfelsőbb körök is osztanak, sohasem tért el. Nézetkülönbségek eme körök és Szaszonov között sohasem voltak. A német szövetség tanács külügyi bizottsága. Berlin, november 25. A szövetségi tanács külügyi bizottsága csütörtökön, e hó 28-án ülést tart, hogy — mint az előző években — jelentéseket, vegyen át a külügyi politika kérdéseiről. Mi történt a prízrendi konzullal? Belgrád, november 25. A Samonprava, a kormány lapja, Prochaska osztrák-magyar konzul kellemetlen és nem várt ügye megbeszélésében kifejti, hogy az osztrák-magyar sajtó egy részének elhamarkodott, az ügy tényleges állapota által semmiesetre sem indokolt kitörései sajnálandók. Még ha a szerb katonai hatóságok egyes nem teljesen indokolt intézkedéseket tettek volna, — nem hiába mondják : á guerre comíne á guerre — akkor is mindenesetre szükséges lett volna előbb bevárni a vizsgálat eredményét, mert hiszen Prochaska maga is úgy vélhetett volna, mint a szerb katonai hatóság. A vizsgálat ki fogja deríteni, hogy ki volt a vétkes. A szerb kór-