Az Ujság, 1913. április/2 (11. évfolyam, 90-102. szám)

1913-04-16 / 90. szám

a­­ milyen kétségtelen joga és lehetősége volt az obstrukcziónak obstruálnia a­­ házszabályok alapján. Mégis éppen a munkapártnak, mely az obstrukczió ellen föllázadt, s élethivatását a letörésében találta meg, kell legkevésbé magyarázni, hogy az obstrukcziónak ez a jogszerű­sége volt benne a legvérlázítóbb. Mert éppen csak formailag volt meg a joga, mert lényegileg mindaz a jog, melyre hivatkozott, az ellenkező czél biztosí­­tására volt szánva. A többségi akarattal pedig épp úgy vagyunk, mint az obstrukc­ióval. Itt is kétségtelen a jog, de áll és kétség­telen, hogy a többségi jog nem annak a kétszázötven embernek az akarata szükségét garantálja, hanem ebben a többségben föltételezi a nemzeti több­ség akaratának a képviselőjét. Nem tö­rődni azzal, mi történik a képviselő­házon kívül: ebben lappang a többségi abszolutizmus. Tenni azt, a­mit hasznos­nak és elkerülhetetlennek látnak, még szemben a nemzet akaratával is: ez a pártabszolutizmus. S úgy tenni, mintha ellenzék nem is volna, még akkor sem, ha részt vesz az üléseken: ez a párt­abszolutiz­mus. Egy kicsit megvigasztal bennünket, ezt az igazságot együtt vallván Andrássy Gyulával, hogy ő csak idáig követ ben­nünket, ennél tovább, hála Istennek, már csak egyedül gondolkodunk. Hogy ez a pártabszolutizmus milyen veszedel­mes, milyen zsarnokivá teszi a kormány­zatot lefelé, s milyen meghunyászkodóvá fölfelé, ezt a munkapárti urak is látták az első pártabszolutisztikus korszakban, a koalíczióéban. Tőlük ordíthatott az ország. Vagy nem hallgattak rá, vagy befogták a száját. A szervilizmus és­ a korrupczió akkor dúlt leginkább és soha semmiféle utólagos tagadás és szépít­­getés, a rossz memóriára való spekulálás végre is a munkám után élő művész vagyok ! Megrendelésre dolgozom. Egy szobrász, a­kit a műhelyében akárki felkereshet. Asszony is ! A nélkül hogy joga lenne bárkinek a gyanú­­sítgatásra. Tamásy: ügy van. Domokos : Nahát ! Tamásy : De ki gyanúsította ? Domokos : Ki ? Te ! Tamásy (ártatlan, csodálkozó arc­c­al) : Én ? ! Domokos : Igenis te ! Komiszul meggyanú­sítottad ! Tamásy (nevetve): Oh­, te félnedezes! Hiszen ha már gyanúsítanám, akkor nem ajánltam volna fel neked az imént a szerelmi szakismereteimet ! . . . Domokos : De biztosíthatlak, kérlek, hogy szó sincs ilyen léhaságról! Az illető hölgy egy minden kétségen fölülálló, igen magas társa­dalmi pozícziójú . .. Tamásy (közbevágva): Tehát Kunkápol­­nay grófnő ? ! Domokos (olyan borzasztóan megijed, hogy egy pillanatra leesik az álla) : De . . . de . . . de ! . . . Jézus Mária, te marha ! Tamásy: Na, ne ijedezz, fiam, mert már az egész városban beszélik. Én is csak azért jöttem ide, hogy valami bizonyosat megtudjak. Domokos (magából kikelten) : De hiszen ez egészen alávaló dolog! Két embert igy ok nélkül hírbe hozni! A grófné még azt fogja hinni, hogy én . .. hogy . . . hogy . . .­­Tamásy : Semmit se fog hinni ! Légy nyu­godt. Ő maga beszélte el mindenütt, hogy szerelmes beléd. Domokos: Lehetetlen ! Tamásy : Már miért volna lehetetlen ? Ez a legjobb módja, hogy egy asszony gyanún fölül helyezze magát egy férfival szemben. Egy­nem fogja elfelejtetni, hogy Rákóczi hamvainál, Orsovánál a függetlenségi párt húsz esztendőre akart kiegyezést kötni önálló vámterület helyett, hogy Barabás Béla részegen Bécs nagyságáról jött haza, hirdetvén, hogy lapulj magyar, hogy néhány kadétot nem mertek védel­mükbe fogni, a­kiket elcsaptak, mert a Szózatot énekelték, hogy a­kinek nem volt tisztában a koalíc­iós mivolta, azt üldözték és sétálni küldték, s a­ki a képviselőházban mint ellenzék akart be­szélni, attól egyszerűen megvonták a szót. Jó lesz a mostani hősködéssel szem­ben emlékezni arra, a­mi szinte refrénje volt Kossuth Ferencznek, hogy a korona ezt nem engedi, ezt megtiltotta, s ne hagyjuk ki a csomóból az annexiót sem, melyet megbízhatóságuk próbatételéül fogadtak el kétszázhatvan millió meg nem szavazott túlkiadással egyetemben. S ezek ellensúlya az volt, hogy tehettek, a­mit akartak, az ország belefásult, elfordult minden politikától, s élnének ma is, ha belső veszekedésüknél fogva szét nem repedt volna a pártabszolutiz­musuk. A munkapárt is most ilyennek indul. S ha megtartja egységét, akkor a vesze­delem annál nagyobb az országra nézve. De két év múlva lejár az idejük, s akkor kétszeresen veszedelmes lesz rájuk nézve. Gondoljanak erre is. AZ ÚJSÁG Szerda, 1913. április 16. BELFÖLD. — A király Budapestre jön. A Wiener All­gemeine Zeitung értesülése szerint a király, a­ki ezidőszerint Schönbrunnban tartózkodik, a leg­közelebbi hetekben Budapestre jön és hosszabb ideig ittmarad. Azután a király megint Schön­­brunnba megy. A királynak a lahm kastélyban való tartózkodására vonatkozólag még semmiféle intézkedés nem történt.­­ A közös pénzügyminiszter Boszniában, Bilinski lovag közös pénzügyminiszter ebben az évben is szemleutat tesz Boszniában, előre­láthatólag május közepén. Szarajevóba, innen Jajczéba, innen pedig Banjalukába készül, a­hon­nan Bosznia keleti vidékére megy, a gazdasági vi­szonyok és a vasútvonal tanulmányozása czéljá­­ból. Lehet hogy Bilinski boszniai tartózkodása alatt a tartománygyűlés pártjaival is érintkezni fog.­­ Désy Zoltán beszámolója. Marosvásár­helyről jelentik : A függetlenségi párt nagy elő­készületeket tesz a vasárnap tartandó gyűlésre, a­melyen Désy Zoltán beszámolót fog mondani. Désy holnap a fővárosba utazik, hogy beszámoló­­beszédének tartalmáról a pártokkal tanácskozzék és hogy meghívja az ellenzéki vezéreket a gyűlésre. Eddig Vázsonyi Vilmos és Károlyi Mihály gróf ígérték meg részvételüket. Kolozsvárról Apáthy István dr­. egyetemi tanár érkezik Marosvásár­helyre. — Kassa és a választójogi reform. Kassáról jelentik­: Körmendi Ékes Lajos tanácsnok, Kassa város törvényhatósági bizottságának holnapi köz­gyűlése elé indítványt terjesztett a választójogi reformmal kapcsolatban, hogy indítson a város akc­iót az iránt, hogy Kassa városa a két képviselet, választó városok közé kerüljön. A közgyűlésből tehát eleve figyelmeztetik a kormányt­, hogy a­ reform megvalósításánál valóban a magyarság és a tényleges intelligenc­ia érdekeit tartsa szem előtt. A Kinevezés a főpapi hagyatékokat rendező bizott­ságba. A királyi adományozásból egyházi javadalmat élvező római és görög katolikus főpapok elhalálozása után a javadalmi törzsvagyon elkülönítése, valamint a hagyatékok rendezése fölött véghatározati joggal fel­ruházott vegyes bizottságba Végh János kir. curiai biró nyugdíjazása folytán megüresedett tagsági helyre az 1913. évre az igazságügyminiszter a vezetése alatt álló minisztérium részéről Lábán Lajos kir. curiai bírót ne­vezte ki. szerűen elrágalmazza vele saját magát nyil­vánosan. Domokos: De kérlek ! Hiszen ez rette­netes ! Tamásy: Mondom, hogy nem hiszi senki ! Domokos : Becsületszavadra ? Tamásy: Becsületszavamra . Domokos : Senki ? Tamásy: Senki! Domokos : Hála Istennek ! Tamásy: Csak én. Domokos : Megőrültél ? ! Tamásy : Dehogy ! Egészen józan vagyok. Én tudniillik nem veszem be az ilyen masz­lagot. Domokos : De én becsületszavamra kijelen­tem neked, hogy nincsen közöttünk semmi, és szavamra nem is ... Tamásy (a tenyerével hirtelen betapasztja a Domokos száját) : Na ! Ki ne mondd ! . . . Micsoda feneketlen könnyelműség ez ? ! Hon­nan tudod te, hogy mit akar veled a grófné ? ! Ez mégis csak hallatlan ! Hogy egy felnőtt férfi becsületszavát merje adni arra, hogy valami így vagy úgy lesz, mikor asszonyról van benne szó ! Hallatlan naiv tájékozatlanság ! Jegyezd meg magadnak, te beh­emét testű férfi, hogy mindig és maiden úgy van, a­hogy az asszony akarja. Neked legfeljebb annyi a jogod, hogy betöretheted a fejedet érte. Na! .. . Érted ! Ezt jegyezd meg mindenek előtt! (Veszi a kalapját .) Most pedig elmegyek, mert diszkrét ember vagyok. De a fejbetörésnél becses lapom képviseletében meg fogok jelenni. Szervusz ! (El.) Domokos (a kezében egy nagy darab agyaggal, bárgyú tekintettel utána bámul. Végre felocsúdik) : Tud mindent . . . Mindent tud ez & csirkefogó ! Csak sejteném legalább, hogy ki mondta el neki!...­­ A honvédelmi miniszter bécsi útja. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter ma Bécsben királyi kihallgatáson volt s este parancsőr­tisztjével, Nyékhegyi századossal visszaérkezett Budapestre. A miniszter utazásával kapcsolat­ban a bécsi Zeit ezt írja : — Nem tételezhetni föl, hogy a miniszter uta­zása a májusi előléptetésekkel függjön össze, a hadi­játékok sem adnak okot ittlétére, sokkal valószí­nűbb, hogy­ az újonczlétszámemelés dolgában ta­nácskozott. Lehetséges az is, hogy látogatása a múlt héten fölfedezett nagy kémkedéssel függ össze, a­melyből kifolyóan Budapesten és Bécsben is tör­téntek letartóztatások. Ha azonban ezek a katonai okok nem magyarázzák meg eléggé Hazai báró bécsi útját, hátramarad még az a föltevés, hogy belpolitikai kérdések megvitatása végett hívták Bécsbe. A mi értesülésünk szerint a honvédség élén és a honvédelmi minisztériumban egyes magasabb pozíc­iókon bekövetkező változások megbeszélése volt a honvédelmi miniszter bécsi útjának legfontosabb czélja. E változá­sok között a legjelentősebb az, hogy Klobucsár báró lovassági tábornok, a honvédség főpa­rancsnoka, ötven évi tényleges katonai szol­gálat után nyugalomba vonul, s a király min­den valószínűség szerint nagy kitüntetésben fogja részesíteni. A félhivatalos ezeket jelenti: Ő felsége ma hosszabb magánkihallgatáson fogadta Hazai Samu báró honvédelmi minisztert. Ez alka­lommal a miniszter tárczájabeli ügyekről tett jelentést, a­melyek főként a honvédség májusi előléptetéseivel állanak összefüggésben. Az a jelentés, hogy a honvédelmi miniszter Bécsben az állítólag tervezett újonczlétszámemelés kér­désében tanácskozott, tisztára találgatáson alapul.­ ­ AZ ÚJSÁG TE­LEFON­SZÁMAI Szerkesztőség: Kiadóhivatal: József 13-35 József 16-26 és 13-36 Olvasóterem és­­ fiókkiadóh­ivatal:1 ,9-BW Interurbán külföld és vidék 57. 1 m 1 ■ ■ ■ ai ■ a

Next