Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)

1913-05-01 / 103. szám

Budapest, 1913. XI. évfolyam, 103. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ _ 1­28 k. —­­ Félévre _ _ _ 14 » — * Negyedévre « _ 7 » — » Egy hóra-------2­­­40 »­­ Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 64. ha. Telefon: József 13—35. ; KIADÓHIVATAL:? Budapest, Rákóczi­ út 54. ss. Telefon: József 16-26 és 13-38. Mentesén hétfő kivételével­­ minden nap, Ünnep után la, ROVÁS. Holnapután esetleg már elsülnek az ágyuk, topognak a puskák, s számolják az első ha­lottakat és sebesülteket. Ma pedig még mindig olvashatjuk, hogy micsoda disznóság bántani szegény jó Nikitát, s mennyivel több köze van neki Szkutarihoz, mint minekünk. S ez Justh-párti politika, ez összefügg június ne­gyedikével, általános titkossal és főleg szerb radikális voksokkal, vagy mondjuk , szim­pátiákkal. Nagyon merész játéknak mondanék ezt, ha nem tudnék, hogy nagyon frivol játék. A Justh-párt szólam­aiból már régen kiveszett a magyar nemzeti állam é­s a magyarság elsőbbségéé, nagyon elharapódzott bennük az általános és titkos emberi jogoké. De hogy mindazok tetejébe üljön a szlávbarát, sőt szláv-soviniszta korm­ánybuktató kortesnóta, ezt szeretnék hallatlannak mondani, ha ezek­ről az urakról nem kellene mindent föltéte­lezni, s ha arról az oldalról jöhetne még valami, a­mi meglephetne.* Kitűnő gondolat lenne, ha tekintettel a háborús világra, lefújnák a Tisza-bankeret. Háborúba nem illik a teszt és Tisza István az utolsó, a­ki ünneplésre számot tart. Ellenben szörnyű sivárnak mutatkoznék a magyar poli­tikusoknak ez a teljes érzéketlensége és ki­­kapcsoltsága az ország történelmi fordulatai­ból. Így is borzasztó elgondolni, hogy exisz­­tencziáls érdekeinket érheti valamilyen európai fordulat, s odabent a képviselőházban kitiltott képviselőkről lenne szó, a­kikkel ki nem til­tott kép­viselők szolidárisak, formákról, miket nem lett volna szabad megsérteni, s ezzel szem­ben magasröptű­­kijelentésekről többségi jogok és ellenzéki túlkapások felől. Hagyják el a bankeret és próbálják meg pártkülönbség nél­kül a lehetetlenséget : legynek komoly em­berek.P Justh Gyula hazaérkeztével aligha nyélbe nem ütik a választójogi blokot. A­mi annyit jelent, hogy megtaláltak egy szöget s arra fölakasztják a legkülönbözőbb színű és szabású kabátokat. Mindenki fentartja a maga kabát­ját, csak ugyanaz a szög hordja. Ezt a leg­nagyobb egyetértéssel és békességgel meg­tehetik. S annak a szögnek igazán súlya lesz, összeveszni majd csak akkor fognak, mikor mindenki keresi a maga­ kabátját, s meg­találja a másét. Mű­vészbecsétletű írta Karinthy Frigyes. I. Az író harmadik hete dolgozott a drámán. Három hete visszavonultan élt, nem érint­kezett senkivel : a botrány, a­mi ezt a kény­szer-egyedüllétet előidézte, nagyon alkalmasan érkezett, irodalmi szempontból. Egyéb szem­pontokból egészen úgy hatott az íróra, mint a­hogy akármilyen közönséges emberre hatott volna. Mikor az emlékezetes estén a nagy étterem asztalánál megjelent az oroszlán vadász és szó nélkül karonfogta a sárgahajú nőt, egyébiránt jogos és régi tulajdonát, miközben a megrendült írót kézfejjel megütötte , — akkor az író egy pillanatra azt az egyszerű és elemi mérgelődést érezte, a­mit gyerekek tapasztalnak, ha egy erősebb fiú elveszi a vajaskenyeret. Látva a nő remegését, hirtelen úgy jött, hogy mérgesen kiöltse nyelvét az oroszlánvadászra és hangosan kihirdesse : igenis, a sárgahajú nő magától eljött hozzám és az enyém volt, maga pedig egy oktalan és bornirt barom, akárhány embert lőtt már agyon párbajban, maga, maga szarvasmarha. De mindezeket nem tette, szépen, egyedül elment sétálni, sétált a Dunaparton és el­lágyult. Bolond fejével egyszerre rájött, hogy milyen jó egyedül sétálni. A munkások zsáko­kat vittek, a Lánczhid halkan remegett az éjben,­­ és a Lánczhid közepén, egy pillér fölött, váratlanul, remegő izgalomban és még félénk ujjongással találkozott lelkével a Téma. Először csak halvány körvonalait látta meg, túl, a Jánoshegy sötét rajzában, aztán döb­benve, elálló szívveréssel ismerte meg a gon­dolat kemény magvát, melyet e hangulat ködösen emelt ki a mélyből. Mire lefeküdt, az egész dráma fel volt építve, felvonásokkal együtt. . Másnap aztán megtette azt a szépen fo­galmazott és hihetetlenül lovagias nyilatko­zatot a segédek előtt, hogy így meg úgy, őnagyságát mindig tisztelte, igényt nem tá­masztott rá soha és szívesen verekszik érte, de kijelenti egyúttal, hogy az oroszlánvadász felháborodását maga is jóhiszeműnek és téves­nek bár, de jogosnak tartja. Ezután követ­kezett az oroszlánvadász heves bocsánatkérése és az író körül csend lett. Lehet hogy mások is sejtették, ő maga biztosan tudta, hogy egyszerűen gyáva, volt és félt a haláltól. Való­­színű, hogy a nő is így tekintette az elintézést, kitűnő nemi ösztönével megszimatolta, nem tért vissza titokban sem, az író jól tudta, hogy megveti, mert nem akart meghalni érte. És csodálatos, erre a megismerésre, bár a nőnek igaza volt, az írót valami nagy nyu­galom fogta el. Kissé csodálkozva, de könnye­dén megállapította magáról, hogy tehát ő gyáva, és így nem érdemel nőt. Ezekben a napokban saját magáról bizo­nyos objektív közönynyel gondolkodott , lírai élete nem érdekelte. Egész lelkét és minden képzeletét a Téma rabolta magának, önkívü­letben élt. Lázas kezei sebesen és nyugtalanul babráltak a mese nehéz anyagában, — utczán, éjfélben, az ágyban, hirtelen jött rá, felugrott, szobájába futott, egy szót, egy mondatot irt le, egy szint rakott fel idegesen, így alakult a Dráma, — keze-lába lassan, simán, kemény és nyugodt formákban bújt elő a kusza és zavaros anyagból. Egyik szál szülte, húzta a másikat, — egyetlen szál összefogott minden­ és kacskaringós vonalaiban selyemgubót göm­bölyűett lassanként az ivó feje köré. A gubó egyre sűrűbb és nehezebb lett, de ő fogta a szálat, nem engedte ki kezéből, mert újra kell kezdeni, ha egyetlen ponton elszakad. Egy nap lelkendezve futott fel szobájába. Egy képet látott meg útközben, emlékei közt kutatva újabb színekért,­­ egy jellemző­en éles vonást, mely alkalmas volt, hogy a Dráma gondolatát plasztikusan, keményen hozza ki a háttérből. Három óra alatt, gyors, lelkendező sza­vakban írta meg ezt a jelenetet: az író, ön­­maga, áll a hídon, szemben a lemenő nappal Egy embert húznak ki a vízből. Megjelenik az asszony. Most ama kegyetlen és borzongató párbeszéd következik,­­ kiderül, honnan jött az asszony és hogyan. És mindennek daczára, az elszéledő tömeg után, együtt mennek el, sírva és remegve egymástól, a művész laká­sára , — és kiderül, hogyan lett akkor is, elő­ször, az övé. Letette a tollat, felugrott, levegő után kapott. Izgatottan szaladgált perczekig. Most most érezte : a Dráma túl van legmagasabb pontján, a­hová eddig emberfölötti erővel fe­­szítette, most nyugodt, csendes decrescendo következik, hogy aztán egy ködös akkordba merüljön és haljon el a gondolat. Nagyot sóhajtott, boldog volt. Még egy­szer elolvasta a kéziratot. Ekkor éles, metszd szúrás érte agyát, — mint valami rémes, nyit­korgó és hasogató hang, egy zenemű har­­móniáján keresztül — valaki beverte az ab­­lakot, a hangversenyteremben. Hanghatalmi politika. Huszonnégy órán belül tudni fog­juk, visszanyertük-e akc­iószabadságun­­kat. A reunió holnapi ülésén el fog dőlni, együtt marad-e Európa, vagy összeomlik-e hat hónap keserves munkája. S további huszonnégy óra múlva utolsó üzenetvál­tás lesz Montenegróval Szkutari kiürí­tése tárgyában. Három nap múlva pedig megtudjuk, lesz-e háború. A montenegrói haderő kezd határain­kon felvonulni. A B 1­vcen-hegyen, Cat­­taro fölött, nehéz szerb ágyukat és gép­­fegyvereket helyeztek el. Ez azt jelenti, hogy Nikita nem enged s vissza fog uta­sítani minden ultimátumot. Oly vissza­élés ez a maga gyengeségével, a­mely fölmenti az erősebbiket a kímélet alól. Pár nap alatt kiderül, ki játszott becsü­letesen a londoni zöld aszá­ónál és ki csalt. Ha valamennyi nagyhatalomnál meglenne az a jóhiszeműség, a­melylyel mi hat hónapon keresztül néztük a bal­kán eseményeket, s a türelem legvégső határáig deferáltunk az európai egyértel­műségnek, akkor a holnapi reunión egy pillanat alatt oly helyzetet lehetne terem­teni, mely megadásra késztetné Nikitát. Ha a hat nagyhatalom közösen szállítana partra katonaságot s útnak indítaná Szku­tari felé, a montenegrói király huszon­négy óra alatt visszavonná seregeit Szku­­tariból. Hisz makacs és daczos ellent­­állása arra épült, hogy a nagyhatalmak közt a komoly, a végső fordulatnál, meg­bomlik az eddigi egyetértés. Ezt a szá­mítást igazolják a reunió legutóbbi ese­ményei, az orosz és franczia hivatalos és félhivatalos világ legutóbbi magatartása. Francziaország és Oroszország alapjában sohasem lett volna ellene Albánia felosz­tásának Montenegró, Szerbia és Görög­ország közt, ha az európai konflagráczió veszélye nem ólálkodott volna e hajlan­dóság nyílt beismerése mögött. Hogy mi­csoda motívumok rejlenek a két entente nagyhatalom albán politikája mögött, nem nehéz kitalálni. Franczia tengerész­­szakértők már régen fejtegetik annak szükségét, hogy Valona kikötőjét vala­mely szláv balkán állam kezére kell jut­tatni, hogy Oroszország flottájának tá­maszpontja legyen az esetben, ha az orosz hajóraj a Biserta felől érkező franczia hajórajjal egyesülni akarna­k Ausztria, Magyarország és Olaszország ellen. Egy olasz képviselő éppen most ír annak je­lentőségéről, ha az albán partvidék San Giovanni di Mediától Prevezáig a balkán államoké lenne. Ez esetben Valona meg­ Lapunk mai száma 46 oldal.

Next