Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)
1913-05-01 / 103. szám
Budapest, 1913. XI. évfolyam, 103. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ _ 128 k. — Félévre _ _ _ 14 » — * Negyedévre « _ 7 » — » Egy hóra-------240 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 64. ha. Telefon: József 13—35. ; KIADÓHIVATAL:? Budapest, Rákóczi út 54. ss. Telefon: József 16-26 és 13-38. Mentesén hétfő kivételével minden nap, Ünnep után la, ROVÁS. Holnapután esetleg már elsülnek az ágyuk, topognak a puskák, s számolják az első halottakat és sebesülteket. Ma pedig még mindig olvashatjuk, hogy micsoda disznóság bántani szegény jó Nikitát, s mennyivel több köze van neki Szkutarihoz, mint minekünk. S ez Justh-párti politika, ez összefügg június negyedikével, általános titkossal és főleg szerb radikális voksokkal, vagy mondjuk , szimpátiákkal. Nagyon merész játéknak mondanék ezt, ha nem tudnék, hogy nagyon frivol játék. A Justh-párt szólamaiból már régen kiveszett a magyar nemzeti állam és a magyarság elsőbbségéé, nagyon elharapódzott bennük az általános és titkos emberi jogoké. De hogy mindazok tetejébe üljön a szlávbarát, sőt szláv-soviniszta kormánybuktató kortesnóta, ezt szeretnék hallatlannak mondani, ha ezekről az urakról nem kellene mindent föltételezni, s ha arról az oldalról jöhetne még valami, ami meglephetne.* Kitűnő gondolat lenne, ha tekintettel a háborús világra, lefújnák a Tisza-bankeret. Háborúba nem illik a teszt és Tisza István az utolsó, aki ünneplésre számot tart. Ellenben szörnyű sivárnak mutatkoznék a magyar politikusoknak ez a teljes érzéketlensége és kikapcsoltsága az ország történelmi fordulataiból. Így is borzasztó elgondolni, hogy exisztencziáls érdekeinket érheti valamilyen európai fordulat, s odabent a képviselőházban kitiltott képviselőkről lenne szó, akikkel ki nem tiltott képviselők szolidárisak, formákról, miket nem lett volna szabad megsérteni, s ezzel szemben magasröptűkijelentésekről többségi jogok és ellenzéki túlkapások felől. Hagyják el a bankeret és próbálják meg pártkülönbség nélkül a lehetetlenséget : legynek komoly emberek.P Justh Gyula hazaérkeztével aligha nyélbe nem ütik a választójogi blokot. Ami annyit jelent, hogy megtaláltak egy szöget s arra fölakasztják a legkülönbözőbb színű és szabású kabátokat. Mindenki fentartja a maga kabátját, csak ugyanaz a szög hordja. Ezt a legnagyobb egyetértéssel és békességgel megtehetik. S annak a szögnek igazán súlya lesz, összeveszni majd csak akkor fognak, mikor mindenki keresi a maga kabátját, s megtalálja a másét. Művészbecsétletű írta Karinthy Frigyes. I. Az író harmadik hete dolgozott a drámán. Három hete visszavonultan élt, nem érintkezett senkivel : a botrány, ami ezt a kényszer-egyedüllétet előidézte, nagyon alkalmasan érkezett, irodalmi szempontból. Egyéb szempontokból egészen úgy hatott az íróra, mint ahogy akármilyen közönséges emberre hatott volna. Mikor az emlékezetes estén a nagy étterem asztalánál megjelent az oroszlán vadász és szó nélkül karonfogta a sárgahajú nőt, egyébiránt jogos és régi tulajdonát, miközben a megrendült írót kézfejjel megütötte , — akkor az író egy pillanatra azt az egyszerű és elemi mérgelődést érezte, amit gyerekek tapasztalnak, ha egy erősebb fiú elveszi a vajaskenyeret. Látva a nő remegését, hirtelen úgy jött, hogy mérgesen kiöltse nyelvét az oroszlánvadászra és hangosan kihirdesse : igenis, a sárgahajú nő magától eljött hozzám és az enyém volt, maga pedig egy oktalan és bornirt barom, akárhány embert lőtt már agyon párbajban, maga, maga szarvasmarha. De mindezeket nem tette, szépen, egyedül elment sétálni, sétált a Dunaparton és ellágyult. Bolond fejével egyszerre rájött, hogy milyen jó egyedül sétálni. A munkások zsákokat vittek, a Lánczhid halkan remegett az éjben, és a Lánczhid közepén, egy pillér fölött, váratlanul, remegő izgalomban és még félénk ujjongással találkozott lelkével a Téma. Először csak halvány körvonalait látta meg, túl, a Jánoshegy sötét rajzában, aztán döbbenve, elálló szívveréssel ismerte meg a gondolat kemény magvát, melyet e hangulat ködösen emelt ki a mélyből. Mire lefeküdt, az egész dráma fel volt építve, felvonásokkal együtt. . Másnap aztán megtette azt a szépen fogalmazott és hihetetlenül lovagias nyilatkozatot a segédek előtt, hogy így meg úgy, őnagyságát mindig tisztelte, igényt nem támasztott rá soha és szívesen verekszik érte, de kijelenti egyúttal, hogy az oroszlánvadász felháborodását maga is jóhiszeműnek és tévesnek bár, de jogosnak tartja. Ezután következett az oroszlánvadász heves bocsánatkérése és az író körül csend lett. Lehet hogy mások is sejtették, ő maga biztosan tudta, hogy egyszerűen gyáva, volt és félt a haláltól. Valószínű, hogy a nő is így tekintette az elintézést, kitűnő nemi ösztönével megszimatolta, nem tért vissza titokban sem, az író jól tudta, hogy megveti, mert nem akart meghalni érte. És csodálatos, erre a megismerésre, bár a nőnek igaza volt, az írót valami nagy nyugalom fogta el. Kissé csodálkozva, de könnyedén megállapította magáról, hogy tehát ő gyáva, és így nem érdemel nőt. Ezekben a napokban saját magáról bizonyos objektív közönynyel gondolkodott , lírai élete nem érdekelte. Egész lelkét és minden képzeletét a Téma rabolta magának, önkívületben élt. Lázas kezei sebesen és nyugtalanul babráltak a mese nehéz anyagában, — utczán, éjfélben, az ágyban, hirtelen jött rá, felugrott, szobájába futott, egy szót, egy mondatot irt le, egy szint rakott fel idegesen, így alakult a Dráma, — keze-lába lassan, simán, kemény és nyugodt formákban bújt elő a kusza és zavaros anyagból. Egyik szál szülte, húzta a másikat, — egyetlen szál összefogott minden és kacskaringós vonalaiban selyemgubót gömbölyűett lassanként az ivó feje köré. A gubó egyre sűrűbb és nehezebb lett, de ő fogta a szálat, nem engedte ki kezéből, mert újra kell kezdeni, ha egyetlen ponton elszakad. Egy nap lelkendezve futott fel szobájába. Egy képet látott meg útközben, emlékei közt kutatva újabb színekért, egy jellemzően éles vonást, mely alkalmas volt, hogy a Dráma gondolatát plasztikusan, keményen hozza ki a háttérből. Három óra alatt, gyors, lelkendező szavakban írta meg ezt a jelenetet: az író, önmaga, áll a hídon, szemben a lemenő nappal Egy embert húznak ki a vízből. Megjelenik az asszony. Most ama kegyetlen és borzongató párbeszéd következik, kiderül, honnan jött az asszony és hogyan. És mindennek daczára, az elszéledő tömeg után, együtt mennek el, sírva és remegve egymástól, a művész lakására , — és kiderül, hogyan lett akkor is, először, az övé. Letette a tollat, felugrott, levegő után kapott. Izgatottan szaladgált perczekig. Most most érezte : a Dráma túl van legmagasabb pontján, ahová eddig emberfölötti erővel feszítette, most nyugodt, csendes decrescendo következik, hogy aztán egy ködös akkordba merüljön és haljon el a gondolat. Nagyot sóhajtott, boldog volt. Még egyszer elolvasta a kéziratot. Ekkor éles, metszd szúrás érte agyát, — mint valami rémes, nyitkorgó és hasogató hang, egy zenemű harmóniáján keresztül — valaki beverte az ablakot, a hangversenyteremben. Hanghatalmi politika. Huszonnégy órán belül tudni fogjuk, visszanyertük-e akciószabadságunkat. A reunió holnapi ülésén el fog dőlni, együtt marad-e Európa, vagy összeomlik-e hat hónap keserves munkája. S további huszonnégy óra múlva utolsó üzenetváltás lesz Montenegróval Szkutari kiürítése tárgyában. Három nap múlva pedig megtudjuk, lesz-e háború. A montenegrói haderő kezd határainkon felvonulni. A B 1vcen-hegyen, Cattaro fölött, nehéz szerb ágyukat és gépfegyvereket helyeztek el. Ez azt jelenti, hogy Nikita nem enged s vissza fog utasítani minden ultimátumot. Oly visszaélés ez a maga gyengeségével, amely fölmenti az erősebbiket a kímélet alól. Pár nap alatt kiderül, ki játszott becsületesen a londoni zöld aszáónál és ki csalt. Ha valamennyi nagyhatalomnál meglenne az a jóhiszeműség, amelylyel mi hat hónapon keresztül néztük a balkán eseményeket, s a türelem legvégső határáig deferáltunk az európai egyértelműségnek, akkor a holnapi reunión egy pillanat alatt oly helyzetet lehetne teremteni, mely megadásra késztetné Nikitát. Ha a hat nagyhatalom közösen szállítana partra katonaságot s útnak indítaná Szkutari felé, a montenegrói király huszonnégy óra alatt visszavonná seregeit Szkutariból. Hisz makacs és daczos ellentállása arra épült, hogy a nagyhatalmak közt a komoly, a végső fordulatnál, megbomlik az eddigi egyetértés. Ezt a számítást igazolják a reunió legutóbbi eseményei, az orosz és franczia hivatalos és félhivatalos világ legutóbbi magatartása. Francziaország és Oroszország alapjában sohasem lett volna ellene Albánia felosztásának Montenegró, Szerbia és Görögország közt, ha az európai konflagráczió veszélye nem ólálkodott volna e hajlandóság nyílt beismerése mögött. Hogy micsoda motívumok rejlenek a két entente nagyhatalom albán politikája mögött, nem nehéz kitalálni. Franczia tengerészszakértők már régen fejtegetik annak szükségét, hogy Valona kikötőjét valamely szláv balkán állam kezére kell juttatni, hogy Oroszország flottájának támaszpontja legyen az esetben, ha az orosz hajóraj a Biserta felől érkező franczia hajórajjal egyesülni akarnak Ausztria, Magyarország és Olaszország ellen. Egy olasz képviselő éppen most ír annak jelentőségéről, ha az albán partvidék San Giovanni di Mediától Prevezáig a balkán államoké lenne. Ez esetben Valona meg Lapunk mai száma 46 oldal.