Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)
1913-05-06 / 107. szám
patok kivonulásával, már alkotórészévé válik a független Albániának, amelynek létesítése szintén európai határozat. Ha bármely hatalom komplikációt, esetleg összeütközést, vagy leszámolást tervezett volna, Szkutari elég alkalmas és biztos ürügyet szolgáltathatott neki. Hogy minden erő és befolyás, még az entente hatalmak részéről is, Szkutari kiürítésére irányult, az kétségtelen jele annak, hogy a londoni reunió határozatát Albániát illetőleg ugyancsak végre akarják hajtani. Esszad pasa kalandja elveszti minden komolyságát, amely pillanatban az európai flotta különítménye ideiglenesen birtokba veszi Szkutarit Albánia számára. A londoni reuniónak könnyű lesz megtalálni a módját, hogy Esszad pasát kitessékelje Albániából , akár azzal, hogy az albán partokon szintén szárazföldre lépnek a flották matrózai, akár oly módon, hogy Albánia megtisztogatását, európai mandátum alapján, egy-két nagyhatalomra bízza. Rövid néhány nap múlva tisztázódnia kell a helyzetnek. Amily erélyesen követeltük Szkutari elárulása után a könyörtelen készséget Nikita makacsságának megtörésére, ma nem látunk különösebb okot valamely elhamarkodott lépésre. Ha diplomáciánk igen hamarosan meg tudja szerezni a kellő garanciákat a londoni reunió határozatainak programmszerű és sima lebonyolítására, akkor fölösleges, sőt káros visszahatása lenne oly katonai lépés erőltetésének, amely az európai egyetértést megbonthatná. Azért hogy derék katonáink már marsra készen állnak, s Bécsben a főgenerálisok már megcsinálták a felvonus 113 tervét, nem okvetetlenül sürgős a tényleges katonai beavatkozás. Mi egy pillanatra sem hittünk azokban a mendemondákban, hogy voltaképpen okkupálni akarja a monarchia Albániát. Igazán nincs szükségünk még egy nemzetbn^Xttmasmwrmeamm8Kmmam tstk*mm «vi rtrs. 4o«cf5JwrjtraEUAan»aBOiaBWWBa«a»KBisBrBrségi kérdivitani helyzetünket, s még kemiogy valamely nagyhatalom fzét provokáljuk. Ha pedig önze tán politikai és gazdasági szelvi kívántuk eddig a független megalkotását, sem a montenegró is, sem az Esszad pasa kalán változtathatott eredeti fölfogás szándékainkon. Olaszország s jogunk hódítási szándékoka is, pláne olyanokat, amelyekek eddigi szabadságát teszi. Ha tehát Szkutarit az ejrópa nyomása kivette a vés.problémák szférájából, az. egye. ...rópa békevágyától remélnünk lehet az albán kérdésnek vértelen megoldását is. Nincs okunk a helyzet e jobb fordulatán valami különös diadalra, mert hisz nem hadi dicsőséget kerestünk, nem jogtalan ügyért voltunk készek a végső áldozatra, s nem más hatalommal szemben erőltettük igazunkat. Elégtétellel konstatálhatjuk azonban, hogy a monarchia , nagyhatalmi pozícziója, melyet a szerb és montenegrói paczkázások mármár megrendíteni látszottak, újra megszilárdult, s presztízsünk úgy Európával szemben, mint a Balkánon, megint tisztán ragyog. Hogy ez tetemes gazdasági és pénzáldozatba került, óhatatlan volt. Mindenesetre sokkal olcsóbban kerülünk így ki a válságból, mintha fiaink vére a montenegrói karsztokban, vagy Albánia harcrterein omlott volna. A béke még nem teljes , a végleges Balkán-rendezésnek még sok fogas kérdése függ a levegőben , de a háború felhői oszladoznak, a feszültség a politikai légkörben engedni kezd. Higgadtság, türelem és okosság elvégezhetik a még hátralévő munkát. felépített Torlonia-gyűjteménybeli Leto-szobor fényképének a bemutatása. A sajátos művészi koncepczió teljes megértéséhez menynyire fontos, hogy a szemlélő tudja, hogy a szobor felső teste is természetellenesen kifordult a képsíkba ! Csak így érezheti át a benne megnyilatkozó architektonikus kötöttséget, s azt az ellentétet, mely a lépő alak művészi felfogásában és ábrázolásában torzónkat a 10. sz. töredéktől elválasztja. A míg az előbbi egész művészi tartalmát egy síkban fejti ki, a képsíkban mozog, addig a 10. sz. töredék a kopsikra merőlegesen, felénk halad. Művésze elsősorban a mozgás térbeli erejét éreztette. Míg az előbbi torzón a mozgás kifejező értéke a lábszárak tört körvonalaiban s a ferdén futó redőkben rejlik, addig itt a kilépő testidomok és a suhogó, mély redők ellentéte kelti fel bennünk a mozgás képzetét. A lépő alaknak ez a merész új megoldása és beállítása a mendei Paionios (KB e. 5. sz. második fele) föllépése előtt el nem képzelhető. A két torzó összevetése tehát a művészi problémák történeti fejlődésére is érdekes világosságot vet. De a fejlődő görög szobrászat még ezen a ponton sem állott meg. A lépő, tovasiető, ruhás nőalak ábrázolásának teljesen érett megoldása áll előttünk a 4. század végéről a gyűjtemény 140. sz. szobrában, mely valószínűleg Niobe egyik menekülő lányát ábrázolja. A mozgás meggyőző erejének kifejezésére a művész nemcsak a körvonalak dinamikai szerepcserére utaló ellentétét használta fel, hanem azáltal is növelte a benyomásvalószerűségét, hogy a felső testet fordulatával beledöntötte a mozgás irányába. Az egész alak lendületének térbeli erejét növeli a karok mozdulata, melyek a lábak mozgási értékének ellentétes értelemben felelnek meg. Érdekes, hogy a kisebbenő redők művészi értékesítéséről ez a mester teljesen lemondott; a körvonalak oly beszédesek és erőteljesek, hogy fokozásra nem volt szükség. Bár nem hevesen mozgó alakkal van dolgunk, de mint a mozgási problémának művészileg még bonyolultabb ábrázolását, ebben a kapcsolatban említhetjük azt a bájos tánczosnő-szobrot (13. sz.), mely bizonynyal hamarosan sok csodájéra fog akadni. A lány tulajdonképpen alig hogy megmozdul. Ballábát kissé előreteszi, a jobbat maga után húzza, miközben felső testét negédes félfordulattal kissé előrehajtja s jobb kezével testén átnyúlva, a bal térd táján a köpeny szövetébe markol. A felső és alsótest ellentétes irányú fordulatában a mozgásnak azt a komplikált, csavarszerű fölépítését látjuk, mely a hellenisztikus művészet alkotásaira annyira jellemző. A mi művészünket a bonyolult, szűk keretekbe szorított mozgási tartalmon kívül azonban a szövetszerű hatások is érdekelték. Mesteri márványtechnikával ábrázolta, miként tükröződik a lány kedves, kaczérkodó, játszi mozdulata a dúsan aláomló köpeny redőzetében. Figyelemreméltó, hogy az alak főnézetében az egész mozgási tartalom teljes világossággal rajzolódik meg. De a főnézeten kívül vannak a szobornak igen finom oldalnézetei, melyekben az elhibázott testarányok nem hatnak zavarólag. Íme minő következetesen és szervesen fejleszti tovább a görög szobrászat a mozgás művészi problémáját s minő tanulságos példákkal szolgál ez irányban a Szépművészeti Múzeum kis gyűjteménye ! Menynyire kínálkozik az alkalom, hogy a szemlélőt ezekre a fejlődéstörténeti mozzanatokra figyelmessé tegyük ! Csak így fogja az egyes szobrok művészi tartalmát s az ezekben rejlő megoldás kormeghatározó erejét igazán átérezni ! Hasonló tanulságokkal szolgál a gyűjtemény, ha az ülő alak fejlődését kisérjük figyelemmel. Még a IV. század második feléből való az Eudoxost, a nagy matematikust ábrázoló dombormű (75. sz.), mely a köpenybe burkolt, magába merülő filozófusnak megragadó naturalizmussal való ábrázolása. Ezzel szemben a III. század elejéről való Eutyphides műve, az antiochiai Tyche, melynek legjobb márványmásolatát gyűjteményünk őrzi s melynek teljes képét kis bronzmásolatokról ismerjük (9. sz.). Az ülés helyzete ezen a szobron sokkal bonyolultabb. Mennyi mozgási tartalom ismét a látszólag teljesen nyugodt alakon, a helyzet minden természetes könynyedsége mellett ! A keresztbe vetett lábak, az alsó testhez viszonyítva tompa szögben elforduló felső test s a hátranyúló, feltámaszkodó balkar mind hozzájárulnak, hogy bennünk a térbeliség képzetét keltsék, de e mellett a főnézetben az alak egész helyzete világosan és érthetően bontakozik ki előttünk. Kis téren minél több mozgási tartalom egyesítése, összesűrítése, a képszerű benyomás világosságának megőrzése mellett, oly művészi probléma, mely, mint látjuk, a hellenisztikus kor művészeit is foglalkoztatta, de alkotásaikon mindig hiányzik a formai beállításnak az a titáni, szinte fájdalmas kényszerűsége, ami Michelangelo hasonló irányú műveit jellemzi, amint hogy az antik művészet alkotásaiból mindig hiányzik a lélek és test összeütközése ; egészen mások ennek a művészetnek a belső feltételei. A nyugodtan álló férfialak ábrázolásának fejlődésére is találunk a gyűjteményben néhány példát. Teljesen hiányzik az archaikus időszak, az u. n. Apollók kora. Ezen a hiányon könnyen lehetne segíteni. A Nemzeti Múzeum •JSÁ& Kedd, 1913 BELFÖLD. A képviselőház ülése. A ki nap, kedden, délelőtt tiz órakor újságokat választ. A miniszterek is ’ be törvényjavaslataikat és jeleit Sürgös interpelláczid. Pop-' *• B»z .»t* tikomán nemzetiségi képviselő ma délután is István grófot, a képviselőház elnökét és bej holnap sürgős interpellácziót szándékozik e zászkabányai választás ügyében s bejelemmunitásának megsértését is. A képviselőjelentést tudomásul vette és a sürgős idélyt megadta, az engedm választójogi térítése. Az Országos Törvénytár vasár számában a következő újonnan szentiyeket teszi közzé : XIII. t.-cz. A lóvéz üzlete'erű vagy nyilvános fogadásos csönekdások közvetítését szabi éri törvényezikk módosítása gyűlési képviselők válaszmsarvig. 7 OY&zán* . A törökbecsei mandátum. /án dr.. a nemzeti munkapárt jelöltje — Törökbecséről jelentik — vasárnap tartotta meg prog A választást május hetedikére tűzték ki, a cmbeszédét. Jegyzők a miniszterelnöknél. A Községi és Körjegyzők Országos Egyesületének azok a tagjai, akik az egyesület mostani vezetőségének irányításával elégedetlenek, tegnap Czinkotán, a »Czinkotai nagy itezésben gyűlést tartottak. Szegedy Albert rákoskeresztúri főjegyző elnök kijelentette, hogy a gyűlésnek politikai tendenciája nincs, tisztán a jegyzői kart érdeklő szociális, anyagi és közigazgatási kérdésekkel akar foglalkozni. Horváth Ferencz, Bicskey Gyula felszólalása után határozati javaslatot fogadtak el, amelyben utasítják a mostani vezetőséget, hogy az alapszabályokát revideálja. Elhatározták végül, hogy küldöttségileg keresik fel Lukács László miniszterelnököt és átnyújtják neki memorandumba foglalt kívánságaikat. Ma délben volt a tisztelgés a képviselőházban. A küldöttséget Almássy László országgyűlési képviselő mutatta be a miniszterelnöknek. Szegedy Albert rákoskeresztúri főjegyző tolmácsolta a gyűlés határozatait és kérelmét, hogy a községi tisztviselők javadalmazása a velük egyformán minősített tisztviselők javadalmazásával egyforma legyen, s részükre a szolgálati pragmatika teljes részletességgel megállapíttassák. Lukács László miniszterelnök, belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a kormány ismeri a községi jegyzők helyzetét és ismer.