Az Ujság, 1913. május/1 (11. évfolyam, 103-115. szám)
1913-05-15 / 115. szám
8 láttára a rendőrkapitány. — Maga, úgy látszik, mégis csak tervszerűen ... — Nem, nem, — vágott közbe zokogva az ifjú — ezt is bevallom. Tegnap, kedden este a Népoperában sikerült egy gukkert lopnom, elzálogosítottam és ezen felbátorodva, ma újra r megkisérlettem ... Ami a visszatérőket illeti, azokat egy népoperás ismerősömtől kaptam, valami Nagy nevű szolgától. Esküszöm atyám és anyám ősz fejére, hogy össze-vissza ez a két bűn terheli telkemet. Esküszöm ... S. Zokogott, esküdött a tévedt fiú, de azért bűneinek lassan egész sorozata derült ki. Ma délig ő maga ismert be hét gukkerlopást, estig három tucatot. Mikor e sorokat írom,már ott tart, hogy két hónap óta, amióta Budapesten tartózkodik, állandóan lopkodta a színházak nézőteréről nemcsak a látcsöveket, hanem minden egyebet, retikülöket, selyemsálokat, muffokat, a mi kezeügyébe, illetve bandájának kezeügyébe akadt, mert az is kiderült, hogy egy jól szervezett bűnszövetség élén állott. Czinkosait igyekszik most összefogdosni a rendőrség. (…) Katonai díszszemle a Vérmezőn. — Saját tudásirányul. — Hiába no, mindennek a maga idején van keletje! Kora tavaszszal a jóféle, gyönge spárga népszerű, május elején a zamatos, friss zöldség, háborús időkben pedig a zordon, a marczona katonaság. Bizony. És szegény magyar vezényszó ide, gőgös osztrák császári hadsereg oda, valljuk csak be szépen, lojálisan, hogy nincs ma népszerűbb intézménye a kettős monarchiának a fegyveres hadseregnél. Még ideát Hunniában is az. Sőt több ! Egyszerre mindnyájunk büszkesége lett, amelyet a magunkénak vallunk, amelyre önérzetesen hivatkozunk. Bizony ! Ugyanaz a német kommandóru, közös hadsereg, amely 1867 óta gravamente a magyar politikának. Ilyen gyökeres metamorfózist tud művelni egy hirtelen támadt, hidegen elvitó, háborús szellőcske. És ez a friss szeretem, tartózkodás nélkül meg is nyilvánult ma reggel, Budapest saját külön kis házi haderejének nagy napján. Ma délelőtt folyt le ugyanis a Vérmezőn a hagyományos, minden esztendei katonai díszkivonulás. Terstyánszky Károly hadtestparancsnok tartott szemlét a főváros helyőrsége fölött. És soha még akkora czivilközönség nem gyönyörködött katonáék ragyogó parádézásán, mint ma reggel. Amilyen széles és hosszú a Vérmező hatalmas háromszöge, már reggel hét órakor rakva volt sűrű embertömegekkel. Az óriási tábla északkeleti sarkát pedig elegáns hintók, gépkocsik és rozoga frakkerek sokasága tartotta megszállva. Zajos, jókedvű emberek mindenütt, s főleg gyönyörű asszonyok. Tont Budapest kint van a nyers, tiszta hajnali levegőn. Ezt a csudát igazán csak valami igen nagy dolog csinálhatta meg. A nagy dolog pedig megvan. Bánk bán és Tiborcz népe szerelmes lett a közös hadseregbe ... De ezen kívül volt még egy más nevezetessége is a mai parádénak, aminek szintén része lehetett benne, hogy hajnali hét órára így megmozdult ez a sokáig alvó, lusta város. A legnépszerűbb Habsburg herczeg, a nagy palatínus unokája volt bennre a főszereplő személy. József királyi herczeg altábornagy vezényelte ugyanis a kivonuló összes csapatokat és pedig ezúttal először hadosztályparancsnoka minőségében. A csapatok felvonulása már jóval nyolcz óra lőtt megkezdődött. Vig zeneszóval, zászlók alatt kígyózott végig a Vérmezőre vezető főútvonalaton a végevárhatatlan, hatalmas menet, kocsiforgalmat, villamos közlekedést megakasztva. Tizenötezer fegyveres ember hömpölygött le lassan a budai platóra, ahol káprázatos tengernyi egészszé ömlött össze. Minden fegyvernem, az összes budapesti kaszárnyák egész legénysége kivonult. Ezúttal láttuk először az új honvédtüzérség felvonulását is. És amerre a csapatok elvonultak, a közönség honvédséget, közöseket egyaránt, meleg szimpátia érdeklődésével fogadta. Lent a Vérmezőn tömör hadrendbe álltak a csapatok. A tér bejáratánál ötszáz tüzér és műszaki katona tartotta szabadon a csapatok útját. A felvonulás a legnagyobb rendben történt, úgyszintén a csapatok elhelyezkedése is. Pontban fél kilenczkor minden ember a helyén volt már s a parancsnoki tisztek a tér közepén egy csomóban beszélgetve várták a királyi herczeg érkezését. Valamivel félkilencz után, tehát csaknem egy teljes órával a parádé kezdete előtt érkezett meg a térre József királyi herczeg altábornagy, hadosztályparancsnok, a csapatok főparancsnoka. A királyi herczeg huszártábornoki egyenruhát viselt. A parancsnokló tisztek elébe siettek. A királyi herczeg átvette Braun altábornagy, Podhoránszky vezérőrnagy, Mayr vezérőrnagy és Beux ezredes jelentését, aztán ellovagolt a csapatok előtt. A szemle kitűnően ütött ki. Vakító tisztaság ragyogott az egyszerű gyakorló felszerelésben kivonult csapatok minden emberén. A királyi herczeg meg is dicsérte a csapatok állapotát és külsejét. Negyed tíz órakor hatalmas tearózsákból kötött csokrot hoztak a térre. A helyőrség tisztikara a bokrétát Auguszta királyi herczegasszonynak készíttette. A csokrot aranyzsinórkötés tartotta össze. Pontban fél tiz órakor a Vérmező déli oldalán hármas kürtjei harsant fel. Megérkezett Terstyánszky Károly lovassági tábornok, hadtestparancsnok. Abban a pillanatban hogy belovagolt a térre, érkezett meg Auguszta kir. herczegasszony is,balján József Ferencz kir. htrczeggel. A tisztítsar bokrétáját egy főhadnagy nyújtotta át a királyi herczegasszonynak, aki mosolyogva fogadta el. A hadtestparancsnok a hintó mellé vágtatott, tisztelgett, azután megkezdődött a bevonulás. A Vérmező Mikó-utcza felé eső részén a vezérkar már együtt várta a szemlét végző hadtestparancsnokot. A mikor Terstyánszky Károly lovassági tábornok a Vérmezőn megjelent, József királyi herczeg eléje lovagolt és jelentést tett a csapatok állásáról. Ezután megkezdődött a szemle. A legelső vonalban álló 23-as gyalogezred zenekara rázendített a Gotterhaltéra, amelyet mihelyt a hadtestparancsnok közeledett, átvettek a többi zenekarok is. A himnusz hangjai mellett, dobpergés és kürtszó közepette, a hadtestparancsnok, jobbján a királyi herczeggel elvonult a Ludovika Akadémia, a közös hadapródiskola növendékei, a 23., 38. és 36. gyalogezredek arezése előtt, az oszlop végén pedig Braun altábornagy rapportját fogadta. Ezután következett a vártüzérek, az 1., 29. és 30. honvédgyalogezredek, a 32. és 44. közös gyalogezredek, majd a harmadik arczvonalban a 3. bosnyák ezred, a 4. lovastüzérezred, a 10. és 12. tábori ágyúsezred, az 1. honvédtüzérezred és a nehéz taraczküteg inspicziálása. A honvédtüzérek fegyelmezett magatartása olyan jó benyomást keltett a király képviselőjében, hogy egy vezérkari ezredes útján külön dicséretben részesítette az ezredest. A hadtestparancsnok, akit a királyi herczegi hintó és a kétszáz törzs- és főtisztből álló ragyogó suite követett, még ellovagolt a10. huszárezred, a honvédhuszárok és a vonatezred előtt, aztán ismét a csapatok elé lovagolt, megköszönte József királyi herczeg fáradozását, s parancsot adott a defilére. A csapatok felvonultak a tér északi részébe, századonként oszlopokba fejlődtek és a királyi herczeg feladására megkezdődött a defilé. A díszfelvonulás a legfegyelmezettebb menetekben ford le. Semmi inczidens, semmi hiba sehol. Katonailag kitűnően sikerült minden csapattest bemutatkozása. Utolsónak a huszárok vonultak el a hadtestparancsnok előtt a Prinz Eugén induló harczias hangjai mellett. Az egész parádé nem tartott tovább harmincz peremet. Egynegyed tizenegykor már indultak is a csapatok vissza a kaszárnyák felé. A szemle végén a hadtestparancsnok maga köré gyűjtötte az ezredparancsnokokat és megelégedését fejezte ki a csapatok kitűnő magatartása, fegyelmezettsége és az egész parádé lefolyása fölött. A megbeszélés után a királyi herczeg és Auguszta királyi herczegnő együtt tért vissza a várba, még pedig úgy, hogy a királyi herczeg adjutánsaival a herczegnő kocsiját lóháton kisérte. A közönség mindenütt lelkesen megéljenezte a királyi herczegi családot. HÍREK* •&*| É|© keresztsk. Róma, május 12. Tegnap, a constantini ünnep legfőbb vasárnapján, ahogy az est beköszöntött, lágyultak Róma fölött az égő keresztek. A nappal eltelt a pünkösdi ünneplésekkel. A San Pietro bazilikájában Rampolla bíboros tartotta meg a pápai misét, s ugyanő intonálta a Te Deumot a szent atya felgyógyulásáért. A sok zarándok, aki Rómába gyűlt, válogathatott az ünnepek között. Ha valaki történetesen az Aventinre tévedt, be Sant Anselmo templomába, ott abban a kivételes látványban lehetett része, hogy a misén negyven benedekrendi apátot láthatott, ami egy csoportban igazán szokatlan látvány. S mind a sok templomi dísz, selyem és virág, ami ezen a napon megtöltötte a templomokat, s hozzá a napfényes, gyönyörű idő, örvendezővé tette a különben is örvendező, ünnepi Rómát. Este pedig lágyultak az égő keresztek, a keresztény világ örömtüzei, a pápa felgyógyulásáért. A templomok kupoláin és a tornyokon égtek ezek, százával és százával, távol és közel. A kupolákat és tornyokat, azok körvonalait eltakarta az est, csak a keresztek látszottak, mintha pusztán álltak volna a levegőben sziporkázó tüzeikkel. Az utczákon a tömeg hömpölygött, hogy nézze a templomok, a pápai paloták kivilágított fagadó-jait. A hány zárda, — pedig de sok van Rómában — a hány kongregácziós épület, mind tündökölt ezen az estén a gyertyák és lampionok ezer fényétől. A San Pietro homlokzata volt a legszebb és a Bernini-colonnade, amelyen az égő fáklyák lobogtak. Az a kis darab terrasz, amely a Trinita dei Montitól a Medici-villáig, a Pincio bejáratáig húzódik, tele volt az est kiváncsi népével. Ezenközben kocsik tolongtak ott, hogy magasról nézzék Rómának ezt a tündéri képét, ezt a fényözönt, ezeket a lángoló szigeteket, amik alul fellobogtak a többi homályos foltok között. Az ember mindig ugyanazokat gondolja végig, amikor Róma valamely ok miatt esti tüzeit meggyújtja. Hogyha ez a város egyszer feltétlenül ünnepelne, feltétlenül és egészben, nemcsak részben, mint ma is. Mert a Quirinál ezen az estén sötét volt és mind sötétek a minisztériumok, a királyi és állami épületek! Ha Róma egyszer egészen ünnepelne! Mert itt, ha a Quirinál csinál kivilágítást, akkor sötétek a templomok és a pápai családok palotái. Ha a királyi palotán és a körülötte lévő minisztériumokon égnek a villanylámpák, — és gyakran égnek — akkor közöttük állnak daczosan, komoran, ellenségesen az ősi herczegi paloták, beborult homlokzatukkal, és a hallgatag templomtornyok és kupolák. Ha egyszer Róma egészen felgyúlna az örömtüzekben ! A pápai és királyi Róma együtt! Ez akkora tűz volna, hogy igen messzire ellátszanék a fénye ! Ez akkora tűz volna, hogy az emberek Rómában ezen az éjszakán nem hajtanák álomra a fejüket! Ha a San Pietro kupolája ragyogna mint egy óriás tüzes gömb, mint egy izzó csillag és vele szembe nézne a Quirinál lángoló Gok ablakszemével! Mennyi mindent jelentene ez Itália történelmében ! A világ történelmében ! De egyelőre még csak kis szigetekként gyúlnak ki a tüzek a sötét városban, akár a Vatikán tart ünnepet, akár a Quirinál. Itt egyszerre! AZ ÚJBÁO Csütörtök, 1913. májra 15.