Az Ujság, 1913. május/2 (11. évfolyam, 116-129. szám)

1913-05-18 / 118. szám

Vasárnap, 1913. május 18. AZ ÚJSÁG és tapos Irnasztocok i(­atezekrán^eh.E8P^anyii«ániaptás. Teljes intézeti £ jei rend­esések. 4»d­ w m IHiA »a jelenkor !eg-f| jjgaw^aSM íük ésorossbb Orsiágnerle dijiaentes bemutatás» Pénz, Rone»«skmányszekrények SfserűBdu­snanus-Sg. ••• Szolid arak. ?/«, Alkotmásig*utca 19. sz. BmtkP­EST, Telefon 84—27, Hinds is Társa, Ő császári és királyi fensége osztrák estei Ferencs Ferdinánd kir. herczeg legmagasabb védnöksége alatt Osztrák SSÉliás És Bessics Cs. k. práter. % Május— október. D. e. 10 óráig! reggel 2 óráig nyitva­­ kölcsönöz, magánzó meg­bízható embereknek 5%. Részletvissza fizetés 5 év. Czim: Napio C. Pontlag. Boriin 47. 25 7495 EmaasmmamoBBms^ Hasi is batorelatfis százalékkal olcsóbban mint bárhol. Elsőrendű asztalosmesterektől si­került előnyös alkalmi vételek által azon kel­lemes helyzetben vagyunk. .. hogy legmodernebb háló, ebédlő szalon és úriszobákat, valamint számos egres bútordarabokat 25 százalékkal olcsóbban ad­hatunk el, mint bárhol. Varga Mihály és Társai Magyar Bútoripar Társaság Budapest, Kristóf-tér 8 szám ügyes ügynökök kik sorsjegyeknek részletfizetésre való eladásával ------------------ foglalkozni kivánnak, -----------------­havonta I­oe-soo feor. keresetre tehetnek szert. Egész.uj alapon. Nem szakmabeliek alapos kioktatást nyernek Jelentkezések „Buda­pesti Bankintézet" 899 1 jeligére Blockner hirdető irodájába, Semmelweis-II. 4. küldendők.7478 f­irdetések Felvételnek a kiadó MvaSalfoan­., S Luda­­pest, VII„ Rákóczi-út 54. lllMn­al int OFVh, esi! !Salon és bőrgarnitúrák (teljas lakberendezések lege'csibbean kaphatók: 138138 Alkalmi katoráimbázli 8flj J Las­ oss­utesa S. naárn, az egész házban a Magyar-verrat Tengeri Gőzhajózási R-Társaság, Fin­itie, Fiuméból Dalmácziába és Clas208»ssassifesi. A turisták által elismert legrövidebb 33 to»fcén­ye!msseb­ b ---------------------- összaköttetés.---------------------­Finme-Dalmácia: Járat Fiuméból. Zara, Spalato, Curzola, Crat03a (RAGUSA) Castelnuovo cs Cat­taróba. Az utazás tartama Gnívósáig csak 20 óra Cattaróig csak 24 óra Fiume-fenem: Sí.15 cyo C3 hai 6. Fiume -ancena: 0.8 SZC k­öttet C3, hetenként egy járat oda és vissza. hétszer havonként. Ezen gőzösök közvetlen csatlakozásban közlekednek a Budapest felől érkező és Budapestre induló gyors­vonatokkal, melyek a hajóállomásig és onnan közle­kednek, úgyszintén Veneziában és Anconában az olasz vonatokkal csatlakoznak Róma, Nápoly, Bari, Brindisi Bologna, Firenze, Milano Cole stb. stb. A gőzhajók modern kényele­mm­el, h­őfülkékkel, kitűnő étteremmé­ és a kényelmes és kellemes kis utazás minden kellékével vannak felszerelve. ------------— Bővebb felvilágosítást nyújt a —------------­Központi levéljegyiroda, Budapest, (V.,Vigadó-tér 1) és armakosszes sKagyarorszigi. liiUrodhi Fiume-Bavenna: Fiume-(Coríu-)Patras Budapest M § fUZ05P£C!flLÍS.ra jTM í Budapest =s nbkaai w£9. DMiflta '«fiL DRoir-pewwri Drill s-.űvetho!. Ara: K-‘5r^.-"*A-aO.Íg pí\ J Elíciheírtteni S flAS § D.iJIStS'alMt Ri. anyagból ÍÜA. I!. k.í.-Q.50.íi ÁK:Kor. 13-15.50-23 1 nclLTfiRTÓ K.3.-<1.-5, MAROKKÓI REGÉNY Lieblein Szeverin után norvégból «-40 (Folytatás:.) (53) — Nem engedelmeskedik a lábam Szaid, Allah tudja, miért. — Bort' ittál Jahia ? — kérdezte Szaid és megvető mosoly játszott az ajka körül. — Allah óvjon attól. Nem nem semmi mást nem ittunk mint teát az idegen tobib meg én. Most eszembe jut, hogy hirtelen úgy elfáradtam . . . nagyon soká alhattam. Milyen napszaka van ? — Éjfél elmúlt. Jere ki a friss levegőre, Jahia. Hívom a tobibot — mondotta s ki­­kisérte urát a folyosóra. — Tudniillik, ha ba­rátodat is nem támadta meg ugyanez a beteg­ség — tette hozzá és a tobib szobája felé sietett. — A tobib ? — kérdezte magában útköz­ben s egyszerre fölébredt benne a bizalmat­lanság. — Voltaképpen miféle ember is az ? Mióta itt van folyton került engem. Alig is hallottam pöffeszkedő hangját . . . volt benne valami, a­mi ismerősnek tűnt fel előttem . . . valami ... oh én barom ! — kiáltotta han­gosan és homlokára ütött az öklével. — Hi­szen Nazarian az idegenvezető az, ki új alakot öltve járt-kelt itt közöttünk, bizonyosan egész bizonyosan ! Talán már nincs is itt, messze jár azzal a kis franczia madárral ! Egy rúgással leszakította a tobib szobá­jának ajtaját. — Nincs benn senki ! — dörmögte. — Gondoltam. Visszasietett a sejkhez. — Jahia ! — kiáltotta. — Szedd össze magad. Az átkozott tobib elment. Hol van a fogoly leány ? Siess ! Karon ragadta a sejket s magával von­szolta. Egy pillanat múlva beléptek Róza szo­bájába. Szaid magasan fentartotta a lámpát és körül világított vele , aztán a sejkhez fordult. — Jahia lóvá tétetted magad mint egy balga gyermek — mondotta. — A madár ki­repült­. Ez hát a jutalom minden fáradsá­gomért . Gúnyosan tolta előre az alsó ajkát. — Italita, nem szégyenled magad ? — kér­dezte haragtól reszkető hangon. — Hová lett óvatosságod és nagyra tartott okosságod ? Siket és vak bolonddá süllyedtél ? Az asszonyok ki fognak nevetni, barátaid meg fognak vetni. Légy férfi, Jahia ! Ébred­j ! Utána kell sietnünk a szökevényeknek. Nincs időnk veszteni való ! E szavakkal vállon ragadta és erősen meg­rázta az álomittas férfi­at. A fekete sejk nagy erőfeszítéssel fölegye­nesedett egész magasságában, mintha egyszerre úrrá akart volna lenni kábultságán. — Megérdemlem a gáncsolást. — mon­dotta. — De még nincs későn, fordítani a dol­gokon. Nyergesd fel a­ lovakat, Szaid ! Jól fog esn az éjszaka levegő. Máris jobban érzem magam. Jer. A Hahra ! Nem menekülnek ha­talmunkból ! A két férfiú, nemsokára azután, kilova­golt a fonnak kapuján. ■ — Nagyon lassan haladtak — jegyezte meg Szaid, s lámpájának fényével megvilágí­­­totta az ösvényt. •— Óvatos férfiú az a job­b. — Szokatlanul vakmerő és ügyes férfiú — tette hozzá a sejk elgondolkozva. — Nem gon­dolnám, hogy valaha is találkoztam volna hozzá hasonlóval. Azt is nagyon kevéssé tu­dom, m­i legyek vele, ha­­utolérjük. — Még nincs a kezünkben — felelte Szaid szárazon. —­ De azt tudom, hogy mit tennék a te helyedben. — Ugyan mit, Szaid ? — Elpusztítanám, Jahia. — Az ember nagy hasznát veheti az ilyen embereknek. Szaid sötét pillantást vetett a sejkre. — A Hadra mondom ! Nagyon megváltoz­tak a nézeteid, mióta együtt ide jöttünk dél­­felől — mondotta aztán. — Akkor égett ben­ned a gyűlölet a sápadtképüek ellen s meg­esküdtél, hogy ott taposod el őket, a­hol az utadba akadnak, noha . . . noha . . . Nagy sulylyal nehezült a fekete sejk keze társának vállára. — Tartsd féken a nyelvedet, hogy meg ne feledkezzél magadról! — mondotta szigorú hangon. Szaid boszosan tolta félre a kezét. — Nem feledkezem meg semmiről — fe­lelte. — Nem felejtem el, kit mentettem meg az ellenség kezéből, kinek a fejére kötöttem a szent zöld turbánt ; nem felejtem el a hazug­ságot és csalást, a legnagyobbat talán, melyet ez országban valaha elkövettek. Nem felejtem el, hogy elszakadtam atyámfiaitól, barátaim­tól, hogy téged kövesselek, a gyaurt, hogy­­éheztem, szomjaztam, s miattad sajnáltam magamtól a nyugalmat, azokért a nagy ter­vekért, melyek nagggyá és szabaddá tették volna Moghrebet. Nem feledkezem meg a győ­zelem szerencsés napjairól és merész álmaink­ról. Hm. Nem, nem ... Szaid egy pillanatig elhallgatott, aztán növekvő szenvedélylyel, igy folytatta : — De te most cserben akarsz hagyni, Jahia, te, kire építettem. Fürkészve néztem pillantásaidat, figyeltem szavaid csengését, mi­kor szólottál a néphez, egymáshoz mérten tetteidet — s megláttam az örvényt a más és a jelen között. (Folyt, kör.): 6b

Next