Az Ujság, 1913. május/2 (11. évfolyam, 116-129. szám)
1913-05-18 / 118. szám
Vasárnap, 1913. május 18. AZ ÚJSÁG és tapos Irnasztocok i(atezekrán^eh.E8P^anyii«ániaptás. Teljes intézeti £ jei rendesések. 4»d w m IHiA »a jelenkor !eg-f| jjgaw^aSM íük ésorossbb Orsiágnerle dijiaentes bemutatás» Pénz, Rone»«skmányszekrények SfserűBdusnanus-Sg. ••• Szolid arak. ?/«, Alkotmásig*utca 19. sz. BmtkPEST, Telefon 84—27, Hinds is Társa, Ő császári és királyi fensége osztrák estei Ferencs Ferdinánd kir. herczeg legmagasabb védnöksége alatt Osztrák SSÉliás És Bessics Cs. k. práter. % Május— október. D. e. 10 óráig! reggel 2 óráig nyitva kölcsönöz, magánzó megbízható embereknek 5%. Részletvissza fizetés 5 év. Czim: Napio C. Pontlag. Boriin 47. 25 7495 EmaasmmamoBBms^ Hasi is batorelatfis százalékkal olcsóbban mint bárhol. Elsőrendű asztalosmesterektől sikerült előnyös alkalmi vételek által azon kellemes helyzetben vagyunk. .. hogy legmodernebb háló, ebédlő szalon és úriszobákat, valamint számos egres bútordarabokat 25 százalékkal olcsóbban adhatunk el, mint bárhol. Varga Mihály és Társai Magyar Bútoripar Társaság Budapest, Kristóf-tér 8 szám ügyes ügynökök kik sorsjegyeknek részletfizetésre való eladásával ------------------ foglalkozni kivánnak, -----------------havonta Ioe-soo feor. keresetre tehetnek szert. Egész.uj alapon. Nem szakmabeliek alapos kioktatást nyernek Jelentkezések „Budapesti Bankintézet" 899 1 jeligére Blockner hirdető irodájába, Semmelweis-II. 4. küldendők.7478 firdetések Felvételnek a kiadó MvaSalfoan., S Ludapest, VII„ Rákóczi-út 54. lllMnal int OFVh, esi! !Salon és bőrgarnitúrák (teljas lakberendezések lege'csibbean kaphatók: 138138 Alkalmi katoráimbázli 8flj J Las ossutesa S. naárn, az egész házban a Magyar-verrat Tengeri Gőzhajózási R-Társaság, Finitie, Fiuméból Dalmácziába és Clas208»ssassifesi. A turisták által elismert legrövidebb 33 to»fcénye!msseb b ---------------------- összaköttetés.---------------------Finme-Dalmácia: Járat Fiuméból. Zara, Spalato, Curzola, Crat03a (RAGUSA) Castelnuovo cs Cattaróba. Az utazás tartama Gnívósáig csak 20 óra Cattaróig csak 24 óra Fiume-fenem: Sí.15 cyo C3 hai 6. Fiume -ancena: 0.8 SZC köttet C3, hetenként egy járat oda és vissza. hétszer havonként. Ezen gőzösök közvetlen csatlakozásban közlekednek a Budapest felől érkező és Budapestre induló gyorsvonatokkal, melyek a hajóállomásig és onnan közlekednek, úgyszintén Veneziában és Anconában az olasz vonatokkal csatlakoznak Róma, Nápoly, Bari, Brindisi Bologna, Firenze, Milano Cole stb. stb. A gőzhajók modern kényelemmel, hőfülkékkel, kitűnő étteremmé és a kényelmes és kellemes kis utazás minden kellékével vannak felszerelve. ------------— Bővebb felvilágosítást nyújt a —------------Központi levéljegyiroda, Budapest, (V.,Vigadó-tér 1) és armakosszes sKagyarorszigi. liiUrodhi Fiume-Bavenna: Fiume-(Coríu-)Patras Budapest M § fUZ05P£C!flLÍS.ra jTM í Budapest =s nbkaai w£9. DMiflta '«fiL DRoir-pewwri Drill s-.űvetho!. Ara: K-‘5r^.-"*A-aO.Íg pí\ J Elíciheírtteni S flAS § D.iJIStS'alMt Ri. anyagból ÍÜA. I!. k.í.-Q.50.íi ÁK:Kor. 13-15.50-23 1 nclLTfiRTÓ K.3.-<1.-5, MAROKKÓI REGÉNY Lieblein Szeverin után norvégból «-40 (Folytatás:.) (53) — Nem engedelmeskedik a lábam Szaid, Allah tudja, miért. — Bort' ittál Jahia ? — kérdezte Szaid és megvető mosoly játszott az ajka körül. — Allah óvjon attól. Nem nem semmi mást nem ittunk mint teát az idegen tobib meg én. Most eszembe jut, hogy hirtelen úgy elfáradtam . . . nagyon soká alhattam. Milyen napszaka van ? — Éjfél elmúlt. Jere ki a friss levegőre, Jahia. Hívom a tobibot — mondotta s kikisérte urát a folyosóra. — Tudniillik, ha barátodat is nem támadta meg ugyanez a betegség — tette hozzá és a tobib szobája felé sietett. — A tobib ? — kérdezte magában útközben s egyszerre fölébredt benne a bizalmatlanság. — Voltaképpen miféle ember is az ? Mióta itt van folyton került engem. Alig is hallottam pöffeszkedő hangját . . . volt benne valami, ami ismerősnek tűnt fel előttem . . . valami ... oh én barom ! — kiáltotta hangosan és homlokára ütött az öklével. — Hiszen Nazarian az idegenvezető az, ki új alakot öltve járt-kelt itt közöttünk, bizonyosan egész bizonyosan ! Talán már nincs is itt, messze jár azzal a kis franczia madárral ! Egy rúgással leszakította a tobib szobájának ajtaját. — Nincs benn senki ! — dörmögte. — Gondoltam. Visszasietett a sejkhez. — Jahia ! — kiáltotta. — Szedd össze magad. Az átkozott tobib elment. Hol van a fogoly leány ? Siess ! Karon ragadta a sejket s magával vonszolta. Egy pillanat múlva beléptek Róza szobájába. Szaid magasan fentartotta a lámpát és körül világított vele , aztán a sejkhez fordult. — Jahia lóvá tétetted magad mint egy balga gyermek — mondotta. — A madár kirepült. Ez hát a jutalom minden fáradságomért . Gúnyosan tolta előre az alsó ajkát. — Italita, nem szégyenled magad ? — kérdezte haragtól reszkető hangon. — Hová lett óvatosságod és nagyra tartott okosságod ? Siket és vak bolonddá süllyedtél ? Az asszonyok ki fognak nevetni, barátaid meg fognak vetni. Légy férfi, Jahia ! Ébredj ! Utána kell sietnünk a szökevényeknek. Nincs időnk veszteni való ! E szavakkal vállon ragadta és erősen megrázta az álomittas férfiat. A fekete sejk nagy erőfeszítéssel fölegyenesedett egész magasságában, mintha egyszerre úrrá akart volna lenni kábultságán. — Megérdemlem a gáncsolást. — mondotta. — De még nincs későn, fordítani a dolgokon. Nyergesd fel a lovakat, Szaid ! Jól fog esn az éjszaka levegő. Máris jobban érzem magam. Jer. A Hahra ! Nem menekülnek hatalmunkból ! A két férfiú, nemsokára azután, kilovagolt a fonnak kapuján. ■ — Nagyon lassan haladtak — jegyezte meg Szaid, s lámpájának fényével megvilágította az ösvényt. •— Óvatos férfiú az a jobb. — Szokatlanul vakmerő és ügyes férfiú — tette hozzá a sejk elgondolkozva. — Nem gondolnám, hogy valaha is találkoztam volna hozzá hasonlóval. Azt is nagyon kevéssé tudom, mi legyek vele, hautolérjük. — Még nincs a kezünkben — felelte Szaid szárazon. — De azt tudom, hogy mit tennék a te helyedben. — Ugyan mit, Szaid ? — Elpusztítanám, Jahia. — Az ember nagy hasznát veheti az ilyen embereknek. Szaid sötét pillantást vetett a sejkre. — A Hadra mondom ! Nagyon megváltoztak a nézeteid, mióta együtt ide jöttünk délfelől — mondotta aztán. — Akkor égett benned a gyűlölet a sápadtképüek ellen s megesküdtél, hogy ott taposod el őket, ahol az utadba akadnak, noha . . . noha . . . Nagy sulylyal nehezült a fekete sejk keze társának vállára. — Tartsd féken a nyelvedet, hogy meg ne feledkezzél magadról! — mondotta szigorú hangon. Szaid boszosan tolta félre a kezét. — Nem feledkezem meg semmiről — felelte. — Nem felejtem el, kit mentettem meg az ellenség kezéből, kinek a fejére kötöttem a szent zöld turbánt ; nem felejtem el a hazugságot és csalást, a legnagyobbat talán, melyet ez országban valaha elkövettek. Nem felejtem el, hogy elszakadtam atyámfiaitól, barátaimtól, hogy téged kövesselek, a gyaurt, hogyéheztem, szomjaztam, s miattad sajnáltam magamtól a nyugalmat, azokért a nagy tervekért, melyek nagggyá és szabaddá tették volna Moghrebet. Nem feledkezem meg a győzelem szerencsés napjairól és merész álmainkról. Hm. Nem, nem ... Szaid egy pillanatig elhallgatott, aztán növekvő szenvedélylyel, igy folytatta : — De te most cserben akarsz hagyni, Jahia, te, kire építettem. Fürkészve néztem pillantásaidat, figyeltem szavaid csengését, mikor szólottál a néphez, egymáshoz mérten tetteidet — s megláttam az örvényt a más és a jelen között. (Folyt, kör.): 6b