Az Ujság, 1913. június/1 (11. évfolyam, 130-142. szám)

1913-06-01 / 130. szám

a vallomások után rögtön meghallja, mit c­itálnak a miniszterelnök beszédéből. Hogy ebben a beszédben bizonyos fen­­tartások, bizonyos diplomácziai fordula­tok, bizonyos, a politikai nyilatkozatok­ban számtalanszor alkalmazott kétértel­műségek vannak lerakva, melyeknek bonczolgatása után kisül, hogy első hal­lásra mást mondott, mint értetni akart: megint távol esik a közvélemény gyors felfogóképességétől. • Hogy a bankpénzek elfogadását most fair dolognak akarják feltüntetni, holott előbb letagadni valóknak érezték, nem vág becsületbe, de mindenesetre rossz taktika volt, melynek kényszerű kon­­zekvencziáit viselniök kell. Ezen nem segít semmiféle belső pártvitatkozás és megegyezés, ez így van. A közvéleményt ez a per irritálta, s a nagy tömegekben inkább értették meg, mit mond Désy, mint azt, mit mond Lukács. Hogy pedig a másik félnek teljes oka van nyereségének tekinteni, a­mit a kormány oldalán vesztettek, az csak természetes. Hogy milyen nagyra taksál­ták ezt a nyereséget, mennyire vágyód­tak rá, mennyire vadásztak rá, azt nem is titkolták. Ott ültek végig a tárgyaló­teremben, s újságczikkekben egyre csi­nálták a hangulatot. Okosan tették. Ilyen a háború, ilyen a harcz, ilyen a politika, s hogy nem ilyen az igazságszolgáltatás, az nem tartozik rájuk. S hogy ezt a fordulatot őszintén konstatáljuk, abból sem csinálunk titkot, hogy ez a fordulat deprimál bennünket. Hogy a kormány és pártja vesztett élet­erejéből, az hidegen hagy. Nem egy alkalmunk volt objektív alapon szembe­helyezkedni az ő politikájukkal, s kez­dettől fogva sajnáltuk, hogy a­kiktől egyéniségüknél fogva jobb politikát vár­tunk, annyi csalódást okoztak. De hogy az ellenzéki urak a maguk összességében most a kormánypárti korrupczióval szem­ben a tisztességes blokkot játszszák, hogy az a társaság, melynek koalíc­iós uralma a hatalmi visszaélések, becsapások és korrupczió tobzódása volt, hogy ezek legyenek mandatáriusai a tisztultabb po­litikai erkölcs megteremtésének : ez irtó­­zattal tölt el, s hogy ezek az urak, a­hogy igy együtt vannak, mindent elfelejtettek a maguk idejéből, s a kiket a becsület igérésével maguk mellé csábítanak, újabb kiábrándulásnak s nem uj tisztaságnak bolondittatnak elébe, ezt a közélet olyan veszteségének ítéljük, melyet nem va­gyunk képesek megbocsátani — a munka­pártnak, régiben mindenáron munkát és szabadságot akart. Csendesen éldegélt a terjedelmes Krausz­­házban, meghallgatta délben és este, a­mint az édesapja beszámolt az édesanyjának az üzletről, — a­mely hála Istennek állandóan pompásan ment — egy kicsit részt vett a ház­tartás vezetésében, egy kicsit főzögetett, sokat olvasott, egyszóval készült rá, hogy férjhez menjen. A­mi a zongorát illeti, nemsokára ki­maradt a városi zenedéből, megvette és szépen lejátszotta az új operetteket, sőt a kottás palctán volt egy Chopin-kötet és két Verdi­­opera is, a­melyeket időről-időre szintén levett. Olvasmányai között a legnagyobb helyet Jókai foglalta el, de szorgalmasan olvasta a napi­lapok tereza-novelláit is, és egy-két év múlva — mert anyja határozottan támogatta ezt a kérését — előfizettek egy irodalmi hetilapra is. Az anyjával néha elment az irodalmi kör felolvasásaira, de itt nem érezték jól magukat, mert a felolvasásoknak zsűr­jellegük volt, és mert az ő társadalmi állásuk — az öreg Krausz Farkas igen alacsonyan kezdte — még azon a szűkebb körön belül is bizonytalan volt kissé, a­mely felekezeti korlátoktól megszabott szűkebb kör a számukra egyáltalában szóba jöhetett. Ezért nem jártak szívesen még az ő nőegyletük mulatságaira sem, és a kellemet­len és bizonytalan érzés akkor sem múlt el, a­mikor, a Klárika egyik bátyja már ügyvéd és a másik már mérnök volt, és a­mikor a két házasulandó fiatalember családi értéküket je­lentékenyen emelte. A Krausz Klárika élete így folydogált csendesen előre. Igen csinos, igen kedves és­ igen derék, csendes és egyszerű lány lett belőle, a­kinek a szívéből szinte kicsordult a jóság, a­ki tele volt azzal a vágygyal, hogy szeressen és hogy szeressék. Az idők folyamán rövid ideig szerelmes volt a városi színház bonvi­­vant-jába, de ez a szerelem véget ért, a­mikor a bonvivant-t egyszer színpadon kívül meg­látta ; azután szerelmes volt egy medikusba, a ki távoli rokon volt, de a kit szivében szin­tén elejtett, mikor hire jött, hogy a medikus Budapesten lumpéletet él, rossz nők társa­ságában tölti éjjeleit és költi a pénzt. Ettől kezdve a szerelmei inkább csak álmodozások voltak már : félévig álmodozott egy zongora­művészről, a­ki lejött Budapestről konc­ertet adni és a­kit, mint zeneértő, természetesen meghallgatott ; majd egy évig álmodozott egy híres költőről, a­ki az irodalmi körben verseket olvasott fel; fél év jutott a főispán­ titkárnak, a­ki mindennap az ablakuk előtt ment el, félév egy híres tudósnak, a­kinek csak az arcz­­képét látta egy képes újságban, végül ezek az alakok mind összeolvadtak egyetlen ideális képben és elalvás előtt most már ez a kép jelent meg a Klárika lelki szeme előtt. ) Az idő változatlan következetességgel foly­­dogált, Krausz Klárika belelépett huszadik évébe, majd be is töltötte huszadik évét. Az a csendes, de egyre hevesebbé váló izgalom, a­mely az időnek események nélkül való folyá­sát eddig a Krausz-házban kísérte, ekkor he­ves válságban tört ki. Nyilvánvalóvá lett, hogy az egész ház katasztrófának érzi, hogy Klárika eddig még nem ment férjhez, katasz­trófának érzi titokban még a felvilágosult mérnök-fivér és ügyvéd-fivér is. Ha szemre­hányásokat Klárikának éppen nem is tettek azért, hogy eddig férjhez nem ment, abban a módban, a­hogyan siratták, volt némi szemre­hányás ; öreg Krausz, a­ki általában magán­kívül volt, mindenesetre kijelentette, hogy ime ide visz az a finomság, az a híres művelt­ség, zene és költészet. . .K­-j-F/ Klárika megadással hallgatta a vihar zú­gását, a család azonban lázas tevékenységbe fogott. Levél ment mindenekelőtt a mozgé­kony és kiterjedt ismeretségű Juli nénihez Budapestre, azután Dávid bácsihoz Marosvárra, továbbá Szőllősre, Aradra, Nagyváradra, min­denhová, a­hol csak rokonok voltak. — Nincs-e arrafelé egy jóra való fiatalember ? — Klárikát ismeritek , mennyit kap , tudjátok. Mennyit kap, ez természetesen azt a pénzösszeget jelentette, a­melyet a jóravaló fiatalember átvesz azon a napon, a­melyen Klárikát, a kedves és szelíd szüzet asszonynyá teszi. A rokonok valóban tudták, hogy mekkora ez a tekintélyes összeg, és a szétrebbent leve­lekre, mint a süni zápor, úgy susogtak vissza a levelek. A Krausz-házban reggel és este nagy tanácskozások folytak, többnyire az ügyvéd-fivér és a mérnök-fivér bevonásával, de természetesen mindig Klárika kizárásával. Az élesztőgyár irodájában ott hevertek az asztalon a rokoni levelek és a tanácskozók mintegy sorra tapogatták a felvonuló jóravaló fiatalembereket. Egy különös asszentálás volt ez : a sorozó­bizottság nagy gonddal kereste ki a férjet Klárikának. . Nagy gonddal kereste ki és hetek teltek el, a­míg végre ráakadt . Kiben ez volt a hiba, kiben az­­ tuczatszámra hullottak át a jóravaló fiatalemberek a rostán, míg végre egyikük fenna­ka­dt. Ez a megmaradó fiatalember ügy­véd volt Marosvárott ; kezdő, de igen szorgal­mas , nem hírneves, de maga is igen tehetős, vallásos ortodox családból való, nem lángelme, mint az ügyvédfivér mondta, de rendes, ta­karékos, — egy kissé talán túlságosan is ta­karékos — olyan, a­ki együtt tartja a vagyont és jó férj lesz. Ez a fiatalember, névszerint ASS ÚJSÁG Vasárnap, 1913.­ június 1. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn délelőtt tíz órakor ülést tart. A központi járás­bíróságra, a közveszélyes munkakerülőkre és a választói jog ellen elkövetett bűntettekre és vét­ségekre vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalja.­­ A hajdúdorogi püspöki szék betöltése. A ki­rály a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Miklósy István sátoraljaújhelyi görög katolikus plébánost, zempléni főesperest nevezte ki az újon­nan felállított hajdúdorogi görög katolikus egy­házmegye első püspökévé. Miklósy István 1857-ben született Zemplén megye Rákócz községében szegény szülőktől. Iskoláit Ungvárott végezte kitűnő sikerrel és a papi pályára lépve, püspöke a budapesti központi papnevelő intézetre küldötte. Kez­detben a tanári pályán működött Ungvárott Drohobeczky Gyula mostani körösi püspökkel együtt a tanítóképző­­intézetben. 1888-ban püspöki titkár lett, 1890-ben szent­széki tanácsos. 1893-ban nyerte el a tekintélyes sátoralja­újhelyi plébániát, a­hol azóta nagy buzgalommal és eredményesen működött. Érdemei elismeréséül püspöke 1905-ben a főesperesség effil, a­ király pedig 1907-ben a Ferencz József-rend lovag,keresztjével tüntette ki.­­ Gyoma. A Kovács Gyula lemondásával meg­üresedő gyomai választókerületben a negyvd­nnyolc­as szociáldemokratapárt is jelöltet állít. A párt e ózdiból június 8-án a kerület központjában jelölő gyűlést tart, a­melyen Mezősi Vilmos pártelnök is jelen lesz. A miniszterelnök a királynál. (A fúzió. — Az alkotmánypárt feltámadása.) Lukács László miniszterelnök ma éjjel Bécsbe utazott, holnap kihallgatásra megy a királyhoz, s mindjárt vissza is tér Budapestre. A félhivatalosok szerint a miniszterelnök már régebb idő óta készült erre a bécsi útra és a kihallgatáson csak »folyó kormányzati ügyek­ről« tesz jelentést. Elég érthető a híradás, mi­kor a »folyó kormányzati ügyek« közé a termés­kilátásokhoz fűzhető fináncz­ politikától kezdve a hírlapi hadakozásokig és járványos beteg­ségekig minden, de minden besorozható, és mikor a kezdődő parlamenti munkálkodás menetéről, várható mozzanatairól kell a minisz­terelnöknek a királyt tájékoztatnia. A szövetkezett ellenzék egyik — nagyob­bik — része közel jutott a fúzióhoz. A függet­lenségi párt fővezérei lemondottak egyebek közt a régi függetlenségi programainak meg­felelő hitbizományi és egyházvagyoni reformok­nak a programaiba való felvételéről és az úgy­nevezett konzervatív függetlenségiek már most nem akadályozzák meg a pártfrakc­iók egye­sülését. A személyi kérdést, ha igaz, úgy old­ják meg, hogy se Kossuth, se Justh, se Károlyi nem lesz vezér, hanem csak Désy Zoltán. A­mint ezzel végeztek, akc­ióba lép Andrássy Gyula gróf is, hogy 67-es ellenzéket szervez­zen, s a pártonkívüli csoportot, az ő szemé­lyes híveit, és a munkapárt disszidenseit egy födél alá hozza. A koalícziós rezsimmel jobb­­létre szenderült alkotmánypárt feltámadása lesz ez, s mivel az új 67-es párt paktumot tart a függetlenségi párttal és a néppárttal, volta­képpen az ugyane pártokból alakított és le­­vitézlett koalíczió megújhodása előtt állunk. E­lyrek és készülődések elegendő témát szolgáltatnának a királyi audiencziái, és itt van a Désy-per is, a­melyről szintén lehet a miniszterelnöknek egy és más előterjeszteni valója. Egyes politikai körökben, főleg az ellenzéken az egész kihallgatást úgy tüntetik fel, mintha ez a pör valamelyik mozzanatá­nak következménye volna. A mi értesülésünk az, hogy a bécsi irányadó körök meglehetős jól voltak informálva a perbeli eshetőségek felől és a tárgyalás során semmi olyan részlet nem merült fel, a­mit a kormány részé­ről, mint eshetőséget, jó eleve nem jeleztek volna. A képviselőház hétfőtől kezdve talán nyolc­-tíz napig ismét együtt lesz. Az ellenzéki

Next