Az Ujság, 1913. június/1 (11. évfolyam, 130-142. szám)
1913-06-01 / 130. szám
a vallomások után rögtön meghallja, mit citálnak a miniszterelnök beszédéből. Hogy ebben a beszédben bizonyos fentartások, bizonyos diplomácziai fordulatok, bizonyos, a politikai nyilatkozatokban számtalanszor alkalmazott kétértelműségek vannak lerakva, melyeknek bonczolgatása után kisül, hogy első hallásra mást mondott, mint értetni akart: megint távol esik a közvélemény gyors felfogóképességétől. • Hogy a bankpénzek elfogadását most fair dolognak akarják feltüntetni, holott előbb letagadni valóknak érezték, nem vág becsületbe, de mindenesetre rossz taktika volt, melynek kényszerű konzekvencziáit viselniök kell. Ezen nem segít semmiféle belső pártvitatkozás és megegyezés, ez így van. A közvéleményt ez a per irritálta, s a nagy tömegekben inkább értették meg, mit mond Désy, mint azt, mit mond Lukács. Hogy pedig a másik félnek teljes oka van nyereségének tekinteni, amit a kormány oldalán vesztettek, az csak természetes. Hogy milyen nagyra taksálták ezt a nyereséget, mennyire vágyódtak rá, mennyire vadásztak rá, azt nem is titkolták. Ott ültek végig a tárgyalóteremben, s újságczikkekben egyre csinálták a hangulatot. Okosan tették. Ilyen a háború, ilyen a harcz, ilyen a politika, s hogy nem ilyen az igazságszolgáltatás, az nem tartozik rájuk. S hogy ezt a fordulatot őszintén konstatáljuk, abból sem csinálunk titkot, hogy ez a fordulat deprimál bennünket. Hogy a kormány és pártja vesztett életerejéből, az hidegen hagy. Nem egy alkalmunk volt objektív alapon szembehelyezkedni az ő politikájukkal, s kezdettől fogva sajnáltuk, hogy akiktől egyéniségüknél fogva jobb politikát vártunk, annyi csalódást okoztak. De hogy az ellenzéki urak a maguk összességében most a kormánypárti korrupczióval szemben a tisztességes blokkot játszszák, hogy az a társaság, melynek koalíciós uralma a hatalmi visszaélések, becsapások és korrupczió tobzódása volt, hogy ezek legyenek mandatáriusai a tisztultabb politikai erkölcs megteremtésének : ez irtózattal tölt el, s hogy ezek az urak, ahogy igy együtt vannak, mindent elfelejtettek a maguk idejéből, s a kiket a becsület igérésével maguk mellé csábítanak, újabb kiábrándulásnak s nem uj tisztaságnak bolondittatnak elébe, ezt a közélet olyan veszteségének ítéljük, melyet nem vagyunk képesek megbocsátani — a munkapártnak, régiben mindenáron munkát és szabadságot akart. Csendesen éldegélt a terjedelmes Krauszházban, meghallgatta délben és este, amint az édesapja beszámolt az édesanyjának az üzletről, — amely hála Istennek állandóan pompásan ment — egy kicsit részt vett a háztartás vezetésében, egy kicsit főzögetett, sokat olvasott, egyszóval készült rá, hogy férjhez menjen. Ami a zongorát illeti, nemsokára kimaradt a városi zenedéből, megvette és szépen lejátszotta az új operetteket, sőt a kottás palctán volt egy Chopin-kötet és két Verdiopera is, amelyeket időről-időre szintén levett. Olvasmányai között a legnagyobb helyet Jókai foglalta el, de szorgalmasan olvasta a napilapok tereza-novelláit is, és egy-két év múlva — mert anyja határozottan támogatta ezt a kérését — előfizettek egy irodalmi hetilapra is. Az anyjával néha elment az irodalmi kör felolvasásaira, de itt nem érezték jól magukat, mert a felolvasásoknak zsűrjellegük volt, és mert az ő társadalmi állásuk — az öreg Krausz Farkas igen alacsonyan kezdte — még azon a szűkebb körön belül is bizonytalan volt kissé, amely felekezeti korlátoktól megszabott szűkebb kör a számukra egyáltalában szóba jöhetett. Ezért nem jártak szívesen még az ő nőegyletük mulatságaira sem, és a kellemetlen és bizonytalan érzés akkor sem múlt el, amikor, a Klárika egyik bátyja már ügyvéd és a másik már mérnök volt, és amikor a két házasulandó fiatalember családi értéküket jelentékenyen emelte. A Krausz Klárika élete így folydogált csendesen előre. Igen csinos, igen kedves és igen derék, csendes és egyszerű lány lett belőle, akinek a szívéből szinte kicsordult a jóság, aki tele volt azzal a vágygyal, hogy szeressen és hogy szeressék. Az idők folyamán rövid ideig szerelmes volt a városi színház bonvivant-jába, de ez a szerelem véget ért, amikor a bonvivant-t egyszer színpadon kívül meglátta ; azután szerelmes volt egy medikusba, a ki távoli rokon volt, de a kit szivében szintén elejtett, mikor hire jött, hogy a medikus Budapesten lumpéletet él, rossz nők társaságában tölti éjjeleit és költi a pénzt. Ettől kezdve a szerelmei inkább csak álmodozások voltak már : félévig álmodozott egy zongoraművészről, aki lejött Budapestről koncertet adni és akit, mint zeneértő, természetesen meghallgatott ; majd egy évig álmodozott egy híres költőről, aki az irodalmi körben verseket olvasott fel; fél év jutott a főispán titkárnak, aki mindennap az ablakuk előtt ment el, félév egy híres tudósnak, akinek csak az arczképét látta egy képes újságban, végül ezek az alakok mind összeolvadtak egyetlen ideális képben és elalvás előtt most már ez a kép jelent meg a Klárika lelki szeme előtt. ) Az idő változatlan következetességgel folydogált, Krausz Klárika belelépett huszadik évébe, majd be is töltötte huszadik évét. Az a csendes, de egyre hevesebbé váló izgalom, amely az időnek események nélkül való folyását eddig a Krausz-házban kísérte, ekkor heves válságban tört ki. Nyilvánvalóvá lett, hogy az egész ház katasztrófának érzi, hogy Klárika eddig még nem ment férjhez, katasztrófának érzi titokban még a felvilágosult mérnök-fivér és ügyvéd-fivér is. Ha szemrehányásokat Klárikának éppen nem is tettek azért, hogy eddig férjhez nem ment, abban a módban, ahogyan siratták, volt némi szemrehányás ; öreg Krausz, aki általában magánkívül volt, mindenesetre kijelentette, hogy ime ide visz az a finomság, az a híres műveltség, zene és költészet. . .K-j-F/ Klárika megadással hallgatta a vihar zúgását, a család azonban lázas tevékenységbe fogott. Levél ment mindenekelőtt a mozgékony és kiterjedt ismeretségű Juli nénihez Budapestre, azután Dávid bácsihoz Marosvárra, továbbá Szőllősre, Aradra, Nagyváradra, mindenhová, ahol csak rokonok voltak. — Nincs-e arrafelé egy jóra való fiatalember ? — Klárikát ismeritek , mennyit kap , tudjátok. Mennyit kap, ez természetesen azt a pénzösszeget jelentette, amelyet a jóravaló fiatalember átvesz azon a napon, amelyen Klárikát, a kedves és szelíd szüzet asszonynyá teszi. A rokonok valóban tudták, hogy mekkora ez a tekintélyes összeg, és a szétrebbent levelekre, mint a süni zápor, úgy susogtak vissza a levelek. A Krausz-házban reggel és este nagy tanácskozások folytak, többnyire az ügyvéd-fivér és a mérnök-fivér bevonásával, de természetesen mindig Klárika kizárásával. Az élesztőgyár irodájában ott hevertek az asztalon a rokoni levelek és a tanácskozók mintegy sorra tapogatták a felvonuló jóravaló fiatalembereket. Egy különös asszentálás volt ez : a sorozóbizottság nagy gonddal kereste ki a férjet Klárikának. . Nagy gonddal kereste ki és hetek teltek el, amíg végre ráakadt . Kiben ez volt a hiba, kiben az tuczatszámra hullottak át a jóravaló fiatalemberek a rostán, míg végre egyikük fennakadt. Ez a megmaradó fiatalember ügyvéd volt Marosvárott ; kezdő, de igen szorgalmas , nem hírneves, de maga is igen tehetős, vallásos ortodox családból való, nem lángelme, mint az ügyvédfivér mondta, de rendes, takarékos, — egy kissé talán túlságosan is takarékos — olyan, aki együtt tartja a vagyont és jó férj lesz. Ez a fiatalember, névszerint ASS ÚJSÁG Vasárnap, 1913. június 1. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn délelőtt tíz órakor ülést tart. A központi járásbíróságra, a közveszélyes munkakerülőkre és a választói jog ellen elkövetett bűntettekre és vétségekre vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalja. A hajdúdorogi püspöki szék betöltése. A király a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Miklósy István sátoraljaújhelyi görög katolikus plébánost, zempléni főesperest nevezte ki az újonnan felállított hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye első püspökévé. Miklósy István 1857-ben született Zemplén megye Rákócz községében szegény szülőktől. Iskoláit Ungvárott végezte kitűnő sikerrel és a papi pályára lépve, püspöke a budapesti központi papnevelő intézetre küldötte. Kezdetben a tanári pályán működött Ungvárott Drohobeczky Gyula mostani körösi püspökkel együtt a tanítóképzőintézetben. 1888-ban püspöki titkár lett, 1890-ben szentszéki tanácsos. 1893-ban nyerte el a tekintélyes sátoraljaújhelyi plébániát, ahol azóta nagy buzgalommal és eredményesen működött. Érdemei elismeréséül püspöke 1905-ben a főesperesség effil, a király pedig 1907-ben a Ferencz József-rend lovag,keresztjével tüntette ki. Gyoma. A Kovács Gyula lemondásával megüresedő gyomai választókerületben a negyvdnnyolcas szociáldemokratapárt is jelöltet állít. A párt e ózdiból június 8-án a kerület központjában jelölő gyűlést tart, amelyen Mezősi Vilmos pártelnök is jelen lesz. A miniszterelnök a királynál. (A fúzió. — Az alkotmánypárt feltámadása.) Lukács László miniszterelnök ma éjjel Bécsbe utazott, holnap kihallgatásra megy a királyhoz, s mindjárt vissza is tér Budapestre. A félhivatalosok szerint a miniszterelnök már régebb idő óta készült erre a bécsi útra és a kihallgatáson csak »folyó kormányzati ügyekről« tesz jelentést. Elég érthető a híradás, mikor a »folyó kormányzati ügyek« közé a terméskilátásokhoz fűzhető fináncz politikától kezdve a hírlapi hadakozásokig és járványos betegségekig minden, de minden besorozható, és mikor a kezdődő parlamenti munkálkodás menetéről, várható mozzanatairól kell a miniszterelnöknek a királyt tájékoztatnia. A szövetkezett ellenzék egyik — nagyobbik — része közel jutott a fúzióhoz. A függetlenségi párt fővezérei lemondottak egyebek közt a régi függetlenségi programainak megfelelő hitbizományi és egyházvagyoni reformoknak a programaiba való felvételéről és az úgynevezett konzervatív függetlenségiek már most nem akadályozzák meg a pártfrakciók egyesülését. A személyi kérdést, ha igaz, úgy oldják meg, hogy se Kossuth, se Justh, se Károlyi nem lesz vezér, hanem csak Désy Zoltán. Amint ezzel végeztek, akcióba lép Andrássy Gyula gróf is, hogy 67-es ellenzéket szervezzen, s a pártonkívüli csoportot, az ő személyes híveit, és a munkapárt disszidenseit egy födél alá hozza. A koalícziós rezsimmel jobblétre szenderült alkotmánypárt feltámadása lesz ez, s mivel az új 67-es párt paktumot tart a függetlenségi párttal és a néppárttal, voltaképpen az ugyane pártokból alakított és levitézlett koalíczió megújhodása előtt állunk. Elyrek és készülődések elegendő témát szolgáltatnának a királyi audiencziái, és itt van a Désy-per is, amelyről szintén lehet a miniszterelnöknek egy és más előterjeszteni valója. Egyes politikai körökben, főleg az ellenzéken az egész kihallgatást úgy tüntetik fel, mintha ez a pör valamelyik mozzanatának következménye volna. A mi értesülésünk az, hogy a bécsi irányadó körök meglehetős jól voltak informálva a perbeli eshetőségek felől és a tárgyalás során semmi olyan részlet nem merült fel, amit a kormány részéről, mint eshetőséget, jó eleve nem jeleztek volna. A képviselőház hétfőtől kezdve talán nyolc-tíz napig ismét együtt lesz. Az ellenzéki