Az Ujság, 1913. július/1 (11. évfolyam, 155-167. szám)

1913-07-01 / 155. szám

Kedd, 1913. július 1. AZ ÚJSÁG eredményeinek ismertetése után áttértek a napi­rend tárgyalására s Szalay Lajos verseczi főmérnök ismertette a memorandumot. Az ülés részletes vita után, a­melyben Pavlovics György (Pancsova), Nádory (Budapest), Berzenczey Domokos (Zenta), Müller Mihály (Pancsova), Erdélyi István (Szat­márnémeti), Bereczk Sándor, Frankl István (Sza­badka), Farkas (Csongrád), Gyula Mihály (Nyitra) vettek részt, az emlékiratot több módosítással magáévá tette s elhatározta, hogy ezt küldöttségi­­leg terjeszti a kormány elé.­­ A gyomai választás. A gyomai választókerület nemzeti munkapártja a napokban fogja Perényi Zsigmond báró uj belügyi államtitkárt a jelöltség elfogadására felkérni. Andrássy szalmatlan. (A román paktum. — A horvátok.) Zemplén vármegye köztörvényhatóságának többsége ma bizalmat szavazott a kormány­nak, Andrássy Gyula gróf és hívei erre azt felelik, hogy ez a határozat semmi, s az lesz valami, a melyet Andrássy Gyula indítványára fog hozni a vármegye, mert Andrássy most már egyenes, őszinte bizalmatlansági indít­ványt terjeszt a legközelebbi megyegyű­lés elé. A román paktumot ma minden illetékes oldal kereken c­áfolja. A horvát közvélemény nagyon meg van elégedve a miniszterelnöknek a horvát unio­­nista képviselők előtt tett kijelentéseivel. Zág­rábi politikai körökben azt hangoztatják, hogy Tisza gróf nyilatkozatai megnyitják a tárgyias diskussziónak és testvéri kapac­itálásnak útját. Arad. A nemzeti munkapárt körében ma este meg­jelentek azok a képviselők, a­kik az aradi válasz­tás intézésében részt vettek, sok érdekes meg­figyelést mondottak el. Valamennyiüknek­ feltűnt, hogy a kisiparosok közül, rendkívül sokan szavaz­tak a miniszterelnökre ; azelőtt ezek kérései nél­kül az ellenzék mellett tartottak. Román szavazó alig van a kerületben 400 ; ennyiért — mondották —­ országos paktumot kötni, mint a­hogy az ellen­zék kombinálgatja, igazán nem lett volna érde­mes. És 200 szavazó — a román intelligenc­ia— tartózkodott a szavazástól, ragaszkodott a passzi­vitáshoz ; a másik 200, jórészt géji föklmivel, megoszlott a két párt között. Herczeg Ferencz országgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot teszi közzé a Budapesti Tuc­gsitó útján. Aradon szó volt arról, hogy a hírlapok a Fehér Keresztben elmondott beszédemet kivonatban közölték és hogy azok az urak, a­kiket az ügy esetleg közelebbről érde­kel, külön megszerzehetik tőlem a beszéd teljes szövegét. Ebből egyes ellenzéki lapok azt igyekeztek megmagyarázni, hogy én megbántam és »visszavontam« azt, a­mit mondtam. Kijelentem, hogy ez tévedés. Nekem ebben az ügyben semmi visszavonni, módosítani vagy kimagyarázni valóm nincs. A pártkörben tréfásan szóbahozták, hogy Herczeg Ferenczet Andrássy Gyula gróf Aradon börtönbejuttatással fenyegette s Herczeg ezeket mondotta: — Nagyon érdekes volna a nyarat a kraszna­­horkai vártömlöczben tölteni, de egész bizonyos vagyok abban, hogy ezek az urak nem fognak pörre menni. Az egyesült függetlenségi párt közhelyiségében sokan jártak fenn az este, kikkel Károlyi Mihály gróf, a párt elnöke, sokáig tárgyalt az aktuális politikai kérdések felől. Szóba került annak az agitácziónak részletezése is, a­melyet az ellenzék a hosszú parlamenti vakáczió ideje alatt ki fog fejteni. Az aradi választást illetőleg a párt több tagja kifogásolta, hogy a jelölt és társai olyan hangon kezdték meg az agitácziót, hogy a válo­­gatósabb ízlésű polgárság soraiból sokat elriasz­tottak, továbbá, hogy a Désy-pörnek a választó publikum soraiban voltaképp semmi utóhatása nem mutatkozott. Széchenyi Aladár gróf, az új függetlenségi párt és a koalíc­ió volt aradi képviselőjelöltje a követ­kező nyílt levelet intézi volt szavazóihoz : Tisztelt polgártársaim ! A rossz időjárás lehetetlenné tette, hogy a képviselőválasztás napján önöktől szemé­lyesen elbúcsúzhattam volna. Mint hóre láttam­, a függet­lenségi és 48-as párt zászlaja a velünk szemben kifejtett lélekvsárlás, megfélemlítés következtében elbukott. Tisza István grófnak ezt a mandátumot minden áron meg kel­lett kapnia. A sors nem engedte meg, hogy mi győzelmet arassunk. Nehéz is Magyarországon olyan rendszernek felülkerekedni, mely a fent említett eszközökkel küzdeni nem kíván. Erkölcsi lehetetlenség reánk, nézve ilyen fegyvereket használni, hisz mi elsősorban a közéleti tiszta­ság helyreállítása érdekében hajorolunk. Mindazonáltal csüggedni nem szabad. Meg fog feltétlenül jönni az idő, a­mikor az igaz ügy győzni fog vagy mindannyian el fogunk pusztulni. Mert a világtörténelem tanúsága szerint korrupczió és erőszak eddig minden nemzetnek megásta sírját. Nem kell messze mennünk a­ példáért, itt van Törökország. Ne adja Isten, hogy a magyar is erre a sorsra kerüljön. Hálás köszönetet mondok Arad szabad királyi város azon derék polgárainak, a­kik hozzáférhetetlenek voltak és mellettem végig kitartottak. Különösen áll ez vasutas polgártársaimra, a­kik létfentartási viszonyaik koc­káztatásával tartottak ki az igaz ügy mellett. Az úristen fizesse meg nekik. Köszönetet mondok továbbá Arad lelkes asszonyainak és mindazoknak, a­kik ma még az alkotmány sánczain kívül állanak, azon nagy szeretetért, a­melylyel igénytelen személyemet körülvették. Bizton remélem, hogy rövid idő múltán becsületes jogkiterjesz­téssel meglesz a demokratikus Magyarország. Isten áldja­­ meg önöket. Tart­sanak meg továbbra is becses jóindula­tukban. Széchenyi Aladár gróf. Karlsbadból a következő gratulácziót küldöt­­ték a miniszterelnöknek: Távolból üdvözöljük S aradi dicső megválasztása alkalmából: Honig Zsigmond (Topolya), Schwarcz Mór (Kiskőrös), Tószegi János (Topolya), Peczarszki Dusán (Szabadka), Bayer Zsiga, Feldman Mór (Budapest), Ullman Mór (Nagyvárad), Schwarcz Lajos, Rosenbaum Antal, Herzl Herman, Propper Sándor, Binetter Ignácz, Gutman Soma, Schwarcz Jenő, Zucker József (Pécs), Chlamtics Lajos ((Szölgyén), Steiner Gyula (Dunaszerdahely), Schön­feld Náthán (Somorja), Deutsch Imre, Schweitzer Ferencz (Félegyháza), Stupin Leon, Polacsek Vilmos, Stern Jakab (Bród), Horvát Sándor (Budapest), Goldberger Mihály (Miskolcz), Singer Dávid (Pozsony), Földvári Mór (Buda­pest), Ravics Stefánia és Hermann (Budapest), Fried­mann Zélig (Nyíregyháza), Neumann Zsigmond, Löw- Beer Zsiga (Nagytapolcsány), Stadler Jakab, Grünwald Adolf (Magyaróvár), Klein Béni, Kohn Sámuel, (Debre­­czen), Jocsvay Sándor, Runttner Dávid, Horn Jakab, Pulzer Henrik, Weiss Mór, Weisz Salamon, Rozenberger Jakab, Rozenbaum József, Ehrenfeld Adolf (Nyitra), Wolf Arnold (Szekszárd), Szántó Ernő (Budapest), Jassinger József, Herzfeld József (Miskolcz), Heiman József (De­­vecser) Bizalom. Zemplén megye, törvényhatósági bizottsága ma délelőtt Sátoraljaújhelyben Meczner Gyula főispán elnöklésével közgyűlést tartott, melynek tárgy­­sorozatán Tisza István gróf miniszterelnöknek és kormányának kinevezéséről szóló leirat szerepelt. Dókus Gyula, Zemplén megye alispánja, a követ­kező indítványt terjesztette elő : Zemplén vár­megye közönsége Tisza István grófot és kormá­nyát törvényes, hazafias és közhasznú tevékeny­ségében támogatni fogja. Meczner Béla főrendiházi tag, a zempléni el­lenzék vezére, kijelentette az indítvány felolvasása után, hogy az ellenzék nem akarja a megye köz­békéjét zavarni s ezért, bár nincs az indítvány állás­pontján, elfogadja az alispán indítványát. Molnár Viktor országgyűlési képviselő kijelentette, hogy a megyei munkapárt, a maga részéről tovább akarna menni az alispán indítványánál és bizalmat akarna szavazni, de szintén nem akarja a vármegye béké­jét háborgatásnak kitenni, ha az ellenzék meg­nyugszik az alispán indítványában. Meczner Gyula főispán erre kimondotta, hogy a vármegye egy­­hangúkig elfogadja az alispán indítványát. Meczner Béla erre tiltakozott a határozat egyhangú voltá­som láttának , mert nem merének a törökre menni, a­ki Fejérvárnál táborban vala, hanem nagy szégy­ennel, pirult orczával menének haza feleségükhez«. Mi mindent kellett népünknek a több hónapig itt élősködő császári seregtől szen­vednie, ki-ki elgondolhatja. A büszke vitézek a védtelen népet nézték ellenségnek ; azon jár­­tatták hatalmukat, attól ragadtak el mindent. Ha boritalnak ereszkedtek, — a­mi minden istenadta nap megtörtént — semmi kímélést nem tettek ők sem uron, sem szegényen. Még az udvarnak legnagyobb hive, a minden iziben lojális Batthyány Ferencz bán is azt írja róluk : »Csak hogy az embert meg nem ölik, de mindent ugyan megmivelnek, mint az török !« A császári hadsereg szétoszlása Európa gunykaczaja között megtörtént. A törököt nem látott nagy hadsereg dicstelen haza­futásán kacsagott mindenki, — csak a szegény magyarok sírtak ! A fölháborodás és a gúnyo­lódás Európaszerte oly nagy volt, hogy Miksa király kénytelen volt a maga védelmére írást kibocsátania ! És — nem lévén mással elő­állnia — Thury Györgynek, Török Ferencznek, Zrínyi Miklósnak a tetteit kellett magasz­talnia ! Most már a magyar is ért valamit ! Miksa is úgy tett, mint a­kinek a tüze kialudt ; a hamuban is szikrát keresett . Ezenközben a törökök szépen elhelyez­kedtek az elfoglalt Szigetvárában, helyreütvén azt, a­hogy az idő engedte. A budai basának egyik főtisztje , Kurt aga, a­ki azelőtt keresz­tény volt, s a diplomácziai ügyekben szép sikerrel forgolódott, a győri generálissal foly­tatott beszélgetésben azt mondá, hogy Sziget­vár a törököknek tizennégyezer emberükbe került. Ha .—­ monda Kurt­aga — Zrínyi Miklósnak több katonája lett volna, Sziget­el nem esett volna. Ismeretes dolog, hogy Zrínyi Miklóst a kirohanás alkalmával két golyó érte. Mind a kettő halálos sebet ütött, rajta. A­mint a törökök testét fölismerték, fejét vették neki. A levágott fej a bevett szokás szerint a szul­tánt illette, de mivel az meghalt, Zrínyi Miklós feje Mehemet nagyvezér kezére jutott. A fel­­vétel és a győztes részéről a levágott fejnek birtokbavétele nálunk csak úgy dívott, mint a töröknél. A török a magyar fővitézek fejét és testét katonai tisztességgel szokta volt el­­temettetni. Ez a szép szokás nálunk már nem járta. Pedig az egész magyar nemzetnek jól esett, mikor hallotta, mily szépen temettette el Ali basa Szondy Györgyöt, vagy a nagyvezér Thury György fejét. Zrínyi Miklós, a­mint tudjuk, egész életé­ben tüske volt a törökök szemében. Rettentő sok kárt okozott nekik. Még az ostrom idején is az elfogott janicsár vitézeket a vár előtt sorba karóra vonatta. Az ember azt hinné, hogy a barbárnak és pogány ebnek nevezett török most boszuját tölti Zrínyi Miklós testén és elfogott társain. Egyik sem történt meg. Musztafa budai basa, a­ki mint herczegovinai bég és boszniai basa sokat harczolt Zrínyi ellen és személyesen ismerte őt, a legnagyobb vitézt megillető katonai pompával temetteté őt el Szigetvár szomszédságában. A temetés után pedig levelet irt a szigeti hős fiának , Zrínyi György­nek s jószomszédságbeli barátságát ajánlván neki, elmondja, mint temettette édes atyáját. »Kár lett volna. —Írja Musztafa — ha egy ilyen lovagias vitéznek a testét az ég madarai falják föl! Ha­ kivánod — Írja tovább Musztafa — atyád holttestét elküldöm. Vagy küldj érte te megbízható embereket és én átadatom a holttestet.« Zrínyi Miklósnak a feje egy ideig a nagy­vezér sátora előtt kopjára szúrva állott. A lovagias és vitéz Musztafa pasa ezt is meg-’­szerezvén, nagy tisztességgel Budára hozatá, aztán drága szövetekbe burkolva nagy pom­pával elküldé a császár táborába. A Miksa királyhoz irt magyar levelében a többi között igy magyarázza ezen eljárását : »Énnekem jó szomszédom volt és az a halálán most is bán­kódom. Evvel is megbizonyitottam, hogy az a feje karóba ne álljon. Azért küldtem föl, tisztes­séget tettem nékie, testét is eltemettettem. Kár volna, olyan vitézlő urnák testét hogy az madarak ennék.« Levele további részében elmondja, hogy Mahmut aga Zrínyi Miklósnak a rabja volt. De háromezer talléron megváltotta magát. A sarezot háromszáz tallér hijján meg is fizette, de Zrínyi Miklós mégis fejét vetette Mahmut­­nak. Már most a váltságdíj is, meg Mahmut aga is oda van. A miatt is panaszkodik levelé­ben, hogy Petheő János komáromi kapitány lába alá tapodja s fel nem bocsátja ő felségé­hez az ő leveleit. »Petheő uram—írja Musz­tafa — oly dolgot cselekedik rajtam, kit én Budában lakó fejedelem nem érdemlettem volna t­őle !« Zrínyi Miklós feje megérkezvén Komá­romba, Salm Miklós generális egész hadával Győrre kisérte. Miután a rokonok és Zrínyi gyermekei is megérkeztek, nagy katonai pom­pával Csáktornyára, kisérték. Itt azután a Szent Ilonáról nevezett monostorban levő csa­ládi mauzóleumba temették, a­hol első felesége , Frangepán Katalin pihent a leányával. Musztafa budai basa Zrínyi testének az eltemetésével megmutatta­, hogy volt szive, volt embersége. Nemes tette, melyet később sok hasonlóval tetézett, valóban megérdemli minden gondolkozó lélek elismerését. S mégis azt látjuk, hogy a bécsi udvar még egy kö­szön­ő szóra sem tartotta érdemesnek. 1566. november 9-én feleltek Bécsből Musztafá­­nak fentebbi levelére. Nincsen abban egy betű sem háláról, vagy köszönetről, a miért Musztafa Zrínyi testét eltemetteté és fejét elküldeté. 3

Next