Az Ujság, 1913. július/1 (11. évfolyam, 155-167. szám)
1913-07-01 / 155. szám
Kedd, 1913. július 1. AZ ÚJSÁG eredményeinek ismertetése után áttértek a napirend tárgyalására s Szalay Lajos verseczi főmérnök ismertette a memorandumot. Az ülés részletes vita után, amelyben Pavlovics György (Pancsova), Nádory (Budapest), Berzenczey Domokos (Zenta), Müller Mihály (Pancsova), Erdélyi István (Szatmárnémeti), Bereczk Sándor, Frankl István (Szabadka), Farkas (Csongrád), Gyula Mihály (Nyitra) vettek részt, az emlékiratot több módosítással magáévá tette s elhatározta, hogy ezt küldöttségileg terjeszti a kormány elé. A gyomai választás. A gyomai választókerület nemzeti munkapártja a napokban fogja Perényi Zsigmond báró uj belügyi államtitkárt a jelöltség elfogadására felkérni. Andrássy szalmatlan. (A román paktum. — A horvátok.) Zemplén vármegye köztörvényhatóságának többsége ma bizalmat szavazott a kormánynak, Andrássy Gyula gróf és hívei erre azt felelik, hogy ez a határozat semmi, s az lesz valami, a melyet Andrássy Gyula indítványára fog hozni a vármegye, mert Andrássy most már egyenes, őszinte bizalmatlansági indítványt terjeszt a legközelebbi megyegyűlés elé. A román paktumot ma minden illetékes oldal kereken cáfolja. A horvát közvélemény nagyon meg van elégedve a miniszterelnöknek a horvát unionista képviselők előtt tett kijelentéseivel. Zágrábi politikai körökben azt hangoztatják, hogy Tisza gróf nyilatkozatai megnyitják a tárgyias diskussziónak és testvéri kapacitálásnak útját. Arad. A nemzeti munkapárt körében ma este megjelentek azok a képviselők, akik az aradi választás intézésében részt vettek, sok érdekes megfigyelést mondottak el. Valamennyiüknek feltűnt, hogy a kisiparosok közül, rendkívül sokan szavaztak a miniszterelnökre ; azelőtt ezek kérései nélkül az ellenzék mellett tartottak. Román szavazó alig van a kerületben 400 ; ennyiért — mondották — országos paktumot kötni, mint ahogy az ellenzék kombinálgatja, igazán nem lett volna érdemes. És 200 szavazó — a román intelligencia— tartózkodott a szavazástól, ragaszkodott a passzivitáshoz ; a másik 200, jórészt géji föklmivel, megoszlott a két párt között. Herczeg Ferencz országgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot teszi közzé a Budapesti Tucgsitó útján. Aradon szó volt arról, hogy a hírlapok a Fehér Keresztben elmondott beszédemet kivonatban közölték és hogy azok az urak, akiket az ügy esetleg közelebbről érdekel, külön megszerzehetik tőlem a beszéd teljes szövegét. Ebből egyes ellenzéki lapok azt igyekeztek megmagyarázni, hogy én megbántam és »visszavontam« azt, amit mondtam. Kijelentem, hogy ez tévedés. Nekem ebben az ügyben semmi visszavonni, módosítani vagy kimagyarázni valóm nincs. A pártkörben tréfásan szóbahozták, hogy Herczeg Ferenczet Andrássy Gyula gróf Aradon börtönbejuttatással fenyegette s Herczeg ezeket mondotta: — Nagyon érdekes volna a nyarat a krasznahorkai vártömlöczben tölteni, de egész bizonyos vagyok abban, hogy ezek az urak nem fognak pörre menni. Az egyesült függetlenségi párt közhelyiségében sokan jártak fenn az este, kikkel Károlyi Mihály gróf, a párt elnöke, sokáig tárgyalt az aktuális politikai kérdések felől. Szóba került annak az agitácziónak részletezése is, amelyet az ellenzék a hosszú parlamenti vakáczió ideje alatt ki fog fejteni. Az aradi választást illetőleg a párt több tagja kifogásolta, hogy a jelölt és társai olyan hangon kezdték meg az agitácziót, hogy a válogatósabb ízlésű polgárság soraiból sokat elriasztottak, továbbá, hogy a Désy-pörnek a választó publikum soraiban voltaképp semmi utóhatása nem mutatkozott. Széchenyi Aladár gróf, az új függetlenségi párt és a koalíció volt aradi képviselőjelöltje a következő nyílt levelet intézi volt szavazóihoz : Tisztelt polgártársaim ! A rossz időjárás lehetetlenné tette, hogy a képviselőválasztás napján önöktől személyesen elbúcsúzhattam volna. Mint hóre láttam, a függetlenségi és 48-as párt zászlaja a velünk szemben kifejtett lélekvsárlás, megfélemlítés következtében elbukott. Tisza István grófnak ezt a mandátumot minden áron meg kellett kapnia. A sors nem engedte meg, hogy mi győzelmet arassunk. Nehéz is Magyarországon olyan rendszernek felülkerekedni, mely a fent említett eszközökkel küzdeni nem kíván. Erkölcsi lehetetlenség reánk, nézve ilyen fegyvereket használni, hisz mi elsősorban a közéleti tisztaság helyreállítása érdekében hajorolunk. Mindazonáltal csüggedni nem szabad. Meg fog feltétlenül jönni az idő, amikor az igaz ügy győzni fog vagy mindannyian el fogunk pusztulni. Mert a világtörténelem tanúsága szerint korrupczió és erőszak eddig minden nemzetnek megásta sírját. Nem kell messze mennünk a példáért, itt van Törökország. Ne adja Isten, hogy a magyar is erre a sorsra kerüljön. Hálás köszönetet mondok Arad szabad királyi város azon derék polgárainak, akik hozzáférhetetlenek voltak és mellettem végig kitartottak. Különösen áll ez vasutas polgártársaimra, akik létfentartási viszonyaik kockáztatásával tartottak ki az igaz ügy mellett. Az úristen fizesse meg nekik. Köszönetet mondok továbbá Arad lelkes asszonyainak és mindazoknak, akik ma még az alkotmány sánczain kívül állanak, azon nagy szeretetért, amelylyel igénytelen személyemet körülvették. Bizton remélem, hogy rövid idő múltán becsületes jogkiterjesztéssel meglesz a demokratikus Magyarország. Isten áldja meg önöket. Tartsanak meg továbbra is becses jóindulatukban. Széchenyi Aladár gróf. Karlsbadból a következő gratulácziót küldötték a miniszterelnöknek: Távolból üdvözöljük S aradi dicső megválasztása alkalmából: Honig Zsigmond (Topolya), Schwarcz Mór (Kiskőrös), Tószegi János (Topolya), Peczarszki Dusán (Szabadka), Bayer Zsiga, Feldman Mór (Budapest), Ullman Mór (Nagyvárad), Schwarcz Lajos, Rosenbaum Antal, Herzl Herman, Propper Sándor, Binetter Ignácz, Gutman Soma, Schwarcz Jenő, Zucker József (Pécs), Chlamtics Lajos ((Szölgyén), Steiner Gyula (Dunaszerdahely), Schönfeld Náthán (Somorja), Deutsch Imre, Schweitzer Ferencz (Félegyháza), Stupin Leon, Polacsek Vilmos, Stern Jakab (Bród), Horvát Sándor (Budapest), Goldberger Mihály (Miskolcz), Singer Dávid (Pozsony), Földvári Mór (Budapest), Ravics Stefánia és Hermann (Budapest), Friedmann Zélig (Nyíregyháza), Neumann Zsigmond, Löw- Beer Zsiga (Nagytapolcsány), Stadler Jakab, Grünwald Adolf (Magyaróvár), Klein Béni, Kohn Sámuel, (Debreczen), Jocsvay Sándor, Runttner Dávid, Horn Jakab, Pulzer Henrik, Weiss Mór, Weisz Salamon, Rozenberger Jakab, Rozenbaum József, Ehrenfeld Adolf (Nyitra), Wolf Arnold (Szekszárd), Szántó Ernő (Budapest), Jassinger József, Herzfeld József (Miskolcz), Heiman József (Devecser) Bizalom. Zemplén megye, törvényhatósági bizottsága ma délelőtt Sátoraljaújhelyben Meczner Gyula főispán elnöklésével közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatán Tisza István gróf miniszterelnöknek és kormányának kinevezéséről szóló leirat szerepelt. Dókus Gyula, Zemplén megye alispánja, a következő indítványt terjesztette elő : Zemplén vármegye közönsége Tisza István grófot és kormányát törvényes, hazafias és közhasznú tevékenységében támogatni fogja. Meczner Béla főrendiházi tag, a zempléni ellenzék vezére, kijelentette az indítvány felolvasása után, hogy az ellenzék nem akarja a megye közbékéjét zavarni s ezért, bár nincs az indítvány álláspontján, elfogadja az alispán indítványát. Molnár Viktor országgyűlési képviselő kijelentette, hogy a megyei munkapárt, a maga részéről tovább akarna menni az alispán indítványánál és bizalmat akarna szavazni, de szintén nem akarja a vármegye békéjét háborgatásnak kitenni, ha az ellenzék megnyugszik az alispán indítványában. Meczner Gyula főispán erre kimondotta, hogy a vármegye egyhangúkig elfogadja az alispán indítványát. Meczner Béla erre tiltakozott a határozat egyhangú voltásom láttának , mert nem merének a törökre menni, aki Fejérvárnál táborban vala, hanem nagy szégyennel, pirult orczával menének haza feleségükhez«. Mi mindent kellett népünknek a több hónapig itt élősködő császári seregtől szenvednie, ki-ki elgondolhatja. A büszke vitézek a védtelen népet nézték ellenségnek ; azon jártatták hatalmukat, attól ragadtak el mindent. Ha boritalnak ereszkedtek, — ami minden istenadta nap megtörtént — semmi kímélést nem tettek ők sem uron, sem szegényen. Még az udvarnak legnagyobb hive, a minden iziben lojális Batthyány Ferencz bán is azt írja róluk : »Csak hogy az embert meg nem ölik, de mindent ugyan megmivelnek, mint az török !« A császári hadsereg szétoszlása Európa gunykaczaja között megtörtént. A törököt nem látott nagy hadsereg dicstelen hazafutásán kacsagott mindenki, — csak a szegény magyarok sírtak ! A fölháborodás és a gúnyolódás Európaszerte oly nagy volt, hogy Miksa király kénytelen volt a maga védelmére írást kibocsátania ! És — nem lévén mással előállnia — Thury Györgynek, Török Ferencznek, Zrínyi Miklósnak a tetteit kellett magasztalnia ! Most már a magyar is ért valamit ! Miksa is úgy tett, mint akinek a tüze kialudt ; a hamuban is szikrát keresett . Ezenközben a törökök szépen elhelyezkedtek az elfoglalt Szigetvárában, helyreütvén azt, ahogy az idő engedte. A budai basának egyik főtisztje , Kurt aga, aki azelőtt keresztény volt, s a diplomácziai ügyekben szép sikerrel forgolódott, a győri generálissal folytatott beszélgetésben azt mondá, hogy Szigetvár a törököknek tizennégyezer emberükbe került. Ha .— monda Kurtaga — Zrínyi Miklósnak több katonája lett volna, Szigetel nem esett volna. Ismeretes dolog, hogy Zrínyi Miklóst a kirohanás alkalmával két golyó érte. Mind a kettő halálos sebet ütött, rajta. Amint a törökök testét fölismerték, fejét vették neki. A levágott fej a bevett szokás szerint a szultánt illette, de mivel az meghalt, Zrínyi Miklós feje Mehemet nagyvezér kezére jutott. A felvétel és a győztes részéről a levágott fejnek birtokbavétele nálunk csak úgy dívott, mint a töröknél. A török a magyar fővitézek fejét és testét katonai tisztességgel szokta volt eltemettetni. Ez a szép szokás nálunk már nem járta. Pedig az egész magyar nemzetnek jól esett, mikor hallotta, mily szépen temettette el Ali basa Szondy Györgyöt, vagy a nagyvezér Thury György fejét. Zrínyi Miklós, amint tudjuk, egész életében tüske volt a törökök szemében. Rettentő sok kárt okozott nekik. Még az ostrom idején is az elfogott janicsár vitézeket a vár előtt sorba karóra vonatta. Az ember azt hinné, hogy a barbárnak és pogány ebnek nevezett török most boszuját tölti Zrínyi Miklós testén és elfogott társain. Egyik sem történt meg. Musztafa budai basa, aki mint herczegovinai bég és boszniai basa sokat harczolt Zrínyi ellen és személyesen ismerte őt, a legnagyobb vitézt megillető katonai pompával temetteté őt el Szigetvár szomszédságában. A temetés után pedig levelet irt a szigeti hős fiának , Zrínyi Györgynek s jószomszédságbeli barátságát ajánlván neki, elmondja, mint temettette édes atyáját. »Kár lett volna. —Írja Musztafa — ha egy ilyen lovagias vitéznek a testét az ég madarai falják föl! Ha kivánod — Írja tovább Musztafa — atyád holttestét elküldöm. Vagy küldj érte te megbízható embereket és én átadatom a holttestet.« Zrínyi Miklósnak a feje egy ideig a nagyvezér sátora előtt kopjára szúrva állott. A lovagias és vitéz Musztafa pasa ezt is meg-’szerezvén, nagy tisztességgel Budára hozatá, aztán drága szövetekbe burkolva nagy pompával elküldé a császár táborába. A Miksa királyhoz irt magyar levelében a többi között igy magyarázza ezen eljárását : »Énnekem jó szomszédom volt és az a halálán most is bánkódom. Evvel is megbizonyitottam, hogy az a feje karóba ne álljon. Azért küldtem föl, tisztességet tettem nékie, testét is eltemettettem. Kár volna, olyan vitézlő urnák testét hogy az madarak ennék.« Levele további részében elmondja, hogy Mahmut aga Zrínyi Miklósnak a rabja volt. De háromezer talléron megváltotta magát. A sarezot háromszáz tallér hijján meg is fizette, de Zrínyi Miklós mégis fejét vetette Mahmutnak. Már most a váltságdíj is, meg Mahmut aga is oda van. A miatt is panaszkodik levelében, hogy Petheő János komáromi kapitány lába alá tapodja s fel nem bocsátja ő felségéhez az ő leveleit. »Petheő uram—írja Musztafa — oly dolgot cselekedik rajtam, kit én Budában lakó fejedelem nem érdemlettem volna tőle !« Zrínyi Miklós feje megérkezvén Komáromba, Salm Miklós generális egész hadával Győrre kisérte. Miután a rokonok és Zrínyi gyermekei is megérkeztek, nagy katonai pompával Csáktornyára, kisérték. Itt azután a Szent Ilonáról nevezett monostorban levő családi mauzóleumba temették, ahol első felesége , Frangepán Katalin pihent a leányával. Musztafa budai basa Zrínyi testének az eltemetésével megmutatta, hogy volt szive, volt embersége. Nemes tette, melyet később sok hasonlóval tetézett, valóban megérdemli minden gondolkozó lélek elismerését. S mégis azt látjuk, hogy a bécsi udvar még egy köszönő szóra sem tartotta érdemesnek. 1566. november 9-én feleltek Bécsből Musztafának fentebbi levelére. Nincsen abban egy betű sem háláról, vagy köszönetről, a miért Musztafa Zrínyi testét eltemetteté és fejét elküldeté. 3