Az Ujság, 1913. július/2 (11. évfolyam, 168-181. szám)
1913-07-16 / 168. szám
Budapest, 1918. XL évfolyam, 163. szám. Szerda, julius 16. Előfizetési árak: Egész évre........ 28 k. — 1. Félévre _____... 14 » — › Negyedévre _ ... 7 » — ‹ Egy hóra _ „. ... 2 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi Hát 54. sz. Telefon: József 13—38 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon: József 16-26 és 13-38. Hegyelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Tisza István egyetért Berchtold külpolitikájával. Ezt többször hallottuk, de nem lettünk okosabbak tőle, mert nem sikerült megtudnunk, hogy milyen a Berchtold külpolitikája. Ez nem panasz Berchtolddal szemben, mert hiszen Aehrenthal, Goluchowski és Kálnoky külpolitikáját se ismertük mindaddig, míg külügyminiszterek voltak. Tradíció a monarchiában, hogy a nép sohase tudja, hogy mi a külügyminiszter politikája. Igaz hogy gyakran maga a külügyminiszter se tudja ezt. Valószínű, hogy most nem így van, mert ha így lenne, Tisza István bajosan értene egyet ilyen külpolitikával. De nem is ez a fontos abban a minduntalan megismétlődő hírben, hogy a miniszterelnök teljesen egyetért a külügyminiszterrel. Jelentősége csak annak van, hogy ezt a harmóniát mértékadó helyen oly sokszor hangsúlyozzák. Mert eddig Bécsben nem sokat törődtek azzal, hogy a magyar miniszterelnök egyetért-e a külügyminiszterrel. Most különösen is hangsúlyozzák ezt. Szinte a fülébe kiáltják Magyarországnak egyszer, kétszer, sőt háromszor. Mintha azt várnák fönt, hogy eszméljen és értse meg ezt a figyelmeztetést az ország. A hangsúly a monarchia súlypontjára hívja föl a figyelmet, de ki törődik itt ma ilyen csekélységgel? Tiszadobon nagy most a ricsaj, s ilyen formában elvész még a hangsúlyozott figyelmeztetés is. * Berlinben jól vannak informálva a monarchia hadseregéről, mi mindazonáltal nem hiszünk Conrad vezérkari főnök lemondásában, mert kizártnak tartjuk, hogy a monarchia hadseregének legfőbb tábornokai beavatkozzanak a diplomáczia és a kormányférfiak dolgaiba. A legújabb balkán háború megdöbbentően véres példákkal bizonyítja, hogy milyen bonyodalmak keletkeznek abból, ha a katonák és politikusok zavarják egymás köreit. Danev beavatkozott Szavov mesterségébe és Szavov ágyukkal szólt bele Danev dolgába. A tábornok sürgette, forszírozta a háborút, mikor a diplomácziai tárgyalások még folytak, és Danev parancsot adott Szavovnak, hogy csak a macedóniai harctéren operáljon, de ne igyekezzék az északi hadsereggel Belgrád felé. A hatáskörök kölcsönös megsértésének eredményeit jól ismerik a monarchia tábornokai is. Nem mondjuk, hogy ugyanilyen eljárás nálunk is ugyanilyen következményekkel járna. Sőt meggyőződésünk, hogy az eredmények Conradot igazolnák. De mi nem akarunk háborút, s nem akarunk különösen olyan háborút, mely tábornokaink akaratának diadalát jelenti kormányférfiaink akarata fölött. Békét akarunk a Balkánon, de ha verekednünk kell, a tábornokok csak akkor jussanak szóhoz, ha a kormányférfiak átadták nekik a szót. A mi jogunk dönteni, a tábornokok kötelessége : verekedni. • — Az európai hatalmak első gondja, hogy megőrizzék a maguk harmóniáját — ezt mondja Grey külügyminiszter, s mi örömmel állapítjuk meg, hogy ez a törekvés sikerrel járt mostanáig. Az európai hatalmak még nem vesztek össze, de eddig nem is került még sor a Balkánon az osztozkodásra. Pedig az osztozkodás lesz a békeszeretet próbaköve, mivelhogy a balkáni osztozkodást minden hatalmi csoport a maga legsajátabb ügyének tekinti. A balkán államok a hatalmi csoportok politikai expozitúrai, s minden csoport a maga javára is spekulál, amikor a maga kedvenc balkán államának minél nagyobb földdarabot akar juttatni. Legyünk hát őszinték : a koncert már akkor felbomlott, amikor a balkán háború kitört. Ezt azonban nem illik bevallani, mert a hatalmak kultúrnépek, s ezenfelül elég előkelőek is ahhoz, hogy helyettük mások ve- e fedjenek. Pali hódit. írta Gajáry István. A színpadról rámosolygott, mikor pedig táncra végeztével a függöny elé hívták, csókokat dobált feléje. A fiú zavartan nézett körül, hogy neki szól-e a mosoly és a csók. Barátja, kinek figyelmét nem kerülte el a tánczcsarnokokban különben mindennapos jelenet, csodálkozva fordult hozzá. — Pali. Honnan ismered te Gyertyánosi Miczikét? — Ki az? — Ugyan ne tetesd magad! Mintha nem láttam volna, hogy az imént csókot intett neked. — Lehetetlen ! Nekem? — Nem ! A római pápának integetett le a színpadról! — Tőlem integethetett akár az afganisztáni emirnek is. Csak az lehetetlenség, hogy nekem integetett volna. Hiszen mindössze csak egyszer találkoztam vele. — Na látod, mégis. Mikor? — A múltkori nagy esőben. Kocsit keresett és nem talált. Felajánlottam neki az enyémet és hazavittem. Tönkreázott volna a ruhája, ha gyalog megy. — Ez az egész? ♦ — Igen. * — Egy cseppet sem érdekel. Már azt hittem, hogy a hátam mögött Don Juannak csaptál fel és sorra hódítgatod a legszebb lányokat. De igazán rendkívüli dolog, hogy az a leány még visszaemlékezik erre a jelentéktelen kis esetre. — Mi van ebben rendkívüli? Szívességet tettem neki és nem felejtette el. — Szívességet tettél, mert haza vitted? Az ő felfogásuk más. Ő bizonyára úgy gondolkodik, hogy tartsd szerencsédnek, ha a kocsidba beszáll. Ezek másfajta nők, barátom, mint akiket te ismersz. A zsúrokon elég, ha mulattatod a leányokat. Ha ezeket akarod itt mulattatni, hamarosan elfogy az aprópénzed, s ha netán beleveszekednél valamelyikbe, volna dolga az öreg Perjéssy papának, míg az adósságaidat rendezni tudja. Megismernéd, hogy mi a váltó és mi a zálogház. — Ha téged hallgat az ember, igazán azt hinné, hogy az egész világ fekete. Mindent túlságos sötéten nézel. — De világosan látok és ismerem az életet. Te, aki az ifjúság idealizmusának aranykorát éled, csak napfényt és derűt láttál magad körül és nem vetted észre, mert nem akartad észrevenni a nyomorúságot, bűnt, piszkot. Csak nézel, de nem látsz semmit. Hiszel és bízol, mert ez jól esik neked, míg a kételkedés és gyanakvás talán megzavarná kissé a nyugalmadat. Optimista vagy, de nem meggyőződésből, csak a magad szeretete miatt, s mindenkit pesszimistának gondolsz, aki tisztább szemmel, s maga is az emberek iránt kevésbé elfogultan nézi a világot. A másik megvetőleg legyintett: — Filozófia ! Mindjárt jön Nietzsche. — Az éppen nem. Inkább más. Nézz csak oda. Gyertyánosi Miczi közelgett feléjük, vizsgaszemmel nézegetve az asztalok körül ülő férfisereget. Tekintete összetalálkozott a fiukéval. Odasietett. — Szerbusz, apukám — mondta közönyös hangon. — Rég nem láttalak. Pali kissé meglepődve és zavartan válaszolt : — Szolidan élek. Sok a dolgom és nem igen érek rá kimaradni éjszaka. Barátja közbevágott . — Mintha bizony ha ráérsz, ki szoktál volna maradni. — Nem éppen, de néha én is kirúgok a hámból. •— Tegnapelőtt is pompásan mulattunk együtt — dicsekedett a leány. Pali tágra meresztette a szemét. — Tegnapelőtt? — kérdezte csodálkozva és hitetlenül. — Igen, igen, tegnapelőtt. A gyárossal... Hát nem emlékszel? Gyertek be valamelyik üres páholyba. Ma még jobban fogunk mulatni. — összetévesztes valakivel. A gyárossal nem én voltam itt. — Akkor hát máskor mulattunk együtt másokkal. — Nem. Itt még nem mulattam. Mondom, hogy összetévesztesz. — Pedig ismerlek valahonnan. — Hogyne ! A múltkori esőben én vizelek haza kocsin. — Miért nem mondtad mindjárt, , te nem az apukám, hanem a bácsik? Nem is hívtalak volna mulatni, ám csak itt és beszélgessünk, aradjan Szótlanul ültek pár pillanatig, sem akadt semmi mondanivalója törte meg a csendet. — Talán az orrotok vére ! . .. , ilyen némák vagytok? Beszélje 0.^1 ’ , Pali zavartan keresgéltém ,va am . a lányt is érdekelhetné, de még ajtan’ azonos mondatocska sem jutó csa ^ e^-va Végre felfedezett a leány nyakán ^ az‘ e^zebe. — Kinek a képe van ben egy medaillont. bátortalanul. nem — kérdős*19 Egyiknek A leány Lapunk mai száma 28 oldal. országos csapás. Magyarország keleti felén vad erőszakkal hömpölyög végig a hirtelen jött nyári áradás. Amennyi folyó a Kárpátok keleti félköréből a nagy Alföldre, vagy Erdély virányai felé indul, az most örült vágtatással pusztítja végesvégig a völgyeket. Legelői a Tisza, melyet Máramarosban nagy vizmennyiség töltött meg és az most mint valami öldöklő angyal húzódik végig Szolnokon, Szegeden keresztül Titelig. A másik tiszta magyar folyó, a Maros, az erdélyi vármegyében pusztít végig. Mellékfolyóik egész rendszere követi e borzalmas példát. A levágásra készen álló istenáldása, a sárga kalásztenger sokfelé ezer holdanként az iszapos áradás alá temetkezett. Hidak, épületek, összeomlott házak födelei és