Az Ujság, 1913. július/2 (11. évfolyam, 168-181. szám)

1913-07-16 / 168. szám

Budapest, 1918. XL évfolyam, 163. szám. Szerda, julius 16. Előfizetési árak: Egész évre........ 28 k. — 1. Félévre _____... 14 » — › Negyedévre _ ... 7 » — ‹ Egy hóra _ „. ... 2­­ 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi Hát 54. sz. Telefon: József 13—38 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon: József 16-26 és 13-38. Hegyelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Tisza István egyetért Berchtold külpoli­tikájával. Ezt többször hallottuk, de nem let­tünk okosabbak tőle, mert nem sikerült meg­tudnunk, hogy milyen a Berchtold külpoli­tikája. Ez nem panasz Berchtolddal szemben, mert hiszen Aehrenthal, Goluchowski és Kál­­noky külpolitikáját se ismertük mindaddig, míg külügyminiszterek voltak. Tradíc­ió a monarchiában, hogy a nép sohase tudja, hogy mi a külügyminiszter politikája. Igaz hogy gyakran maga a külügyminiszter se tudja ezt. Valószínű, hogy most nem így van, mert ha így lenne, Tisza István bajosan értene egyet ilyen külpolitikával. De nem is ez a fontos abban a minduntalan megismétlődő hírben, hogy a miniszterelnök teljesen egyetért a kül­ügyminiszterrel. Jelentősége csak annak van, hogy ezt a harmóniát mértékadó helyen oly sokszor hangsúlyozzák. Mert eddig Bécsben nem sokat törődtek azzal, hogy a magyar mi­niszterelnök egyetért-e a külügyminiszterrel. Most különösen is hangsúlyozzák ezt. Szinte a fülébe kiáltják Magyarországnak egyszer, kétszer, sőt háromszor. Mintha azt várnák fönt, hogy eszméljen és értse meg ezt a figyelmez­tetést az ország. A hangsúly a monarchia súly­pontjára hívja föl a figyelmet, de ki törődik itt ma ilyen csekélységgel? Tiszadobon nagy most a ricsaj, s ilyen formában elvész még a hangsúlyozott figyelmeztetés is. * Berlinben jól vannak informálva a mon­archia hadseregéről, mi mindazonáltal nem hi­szünk Conrad vezérkari főnök lemondásában, mert kizártnak tartjuk, hogy a monarchia hadseregének legfőbb tábornokai beavatkoz­zanak a diplomáczia és a kormányférfiak dol­gaiba. A legújabb balkán háború megdöbben­tően véres példákkal bizonyítja, hogy milyen bonyodalmak keletkeznek abból, ha a katonák és politikusok zavarják egymás köreit. Danev beavatkozott Szavov mesterségébe és Szavov ágyukkal szólt bele Danev dolgába. A tábor­nok sürgette, forszírozta a háborút, mikor a diplomácziai tárgyalások még folytak, és Danev parancsot adott Szavovnak, hogy csak a ma­­c­edóniai harc­téren operáljon, de ne igyekez­zék az északi hadsereggel Belgrád felé. A ha­táskörök kölcsönös megsértésének eredményeit jól ismerik a monarchia tábornokai is. Nem mondjuk, hogy ugyanilyen eljárás nálunk is ugyanilyen következményekkel járna. Sőt meg­győződésünk, hogy az eredmények Conradot igazolnák. De mi nem akarunk háborút, s nem akarunk különösen olyan háborút, mely tábornokaink akaratának diadalát jelenti kor­­mányférfiaink akarata fölött. Békét akarunk a Balkánon, de ha verekednünk kell, a tábor­nokok csak akkor jussanak szóhoz, ha a kor­mányférfiak átadták nekik a szót. A mi jo­gunk­­ dönteni, a tábornokok kötelessége : verekedni. • — Az európai hatalmak első gondja, hogy megőrizzék a maguk harmóniáját — ezt mondja Grey külügyminiszter, s mi örömmel állapítjuk meg, hogy ez a törekvés sikerrel járt mostanáig. Az európai hatalmak még nem vesztek össze, de eddig nem is került még sor a Balkánon az osztozkodásra. Pedig az osz­tozkodás lesz a békeszeretet próbaköve, mivel­hogy a balkáni osztozkodást minden hatalmi csoport a maga legsajátabb ügyének tekinti. A balkán államok a hatalmi csoportok poli­tikai expozitúrai, s minden csoport a maga ja­vára is spekulál, a­mikor a maga kedvenc­ balkán államának minél nagyobb földdarabot akar juttatni. Legyünk hát őszinték : a konc­ert már akkor felbomlott, a­mikor a balkán há­ború kitört. Ezt azonban nem illik bevallani, mert a hatalmak kultúrnépek, s ezenfelül elég előkelőek is ahhoz, hogy helyettük mások ve- e fedjenek. Pali hódit. írta Gajáry István. A színpadról rámosolygott, mikor pedig táncra végeztével a függöny elé hívták, csó­kokat dobált feléje. A fiú zavartan nézett körül, hogy neki szól-e a mosoly és a csók. Barátja, kinek figyelmét nem kerülte el a táncz­csarnokokban különben mindennapos je­lenet, csodálkozva fordult hozzá. — Pali. Honnan ismered te Gyertyánosi Miczikét? — Ki az? — Ugyan ne tetesd magad! Mintha nem láttam volna, hogy az imént csókot in­tett neked. — Lehetetlen ! Nekem? — Nem ! A római pápának integetett le a színpadról! — Tőlem integethetett akár az afganisz­táni emirnek is. Csak az lehetetlenség, hogy nekem integetett volna. Hiszen mindössze csak egyszer találkoztam vele. — Na látod, mégis. Mikor? — A múltkori nagy esőben. Kocsit kere­sett és nem talált. Felajánlottam neki az enyé­met és hazavittem. Tönkreázott volna a ruhája, ha gyalog megy. — Ez az egész? ♦ — Igen. * — Egy cseppet sem érdekel. Már azt hittem, hogy a hátam mögött Don Juannak csaptál fel és sorra hódítgatod a legszebb lá­nyokat. De igazán rendkívüli dolog, hogy az a leány még visszaemlékezik erre a jelenték­telen kis esetre. — Mi van ebben rendkívüli? Szívességet tettem neki és nem felejtette el. — Szívességet tettél, mert haza vitted? Az ő felfogásuk más. Ő bizonyára úgy gon­dolkodik, hogy tartsd szerencsédnek, ha a kocsidba beszáll. Ezek másfajta nők, barátom, mint a­kiket te ismersz. A zsúrokon elég, ha mulattatod a leányokat. Ha ezeket akarod itt mulattatni, hamarosan elfogy az aprópén­zed, s ha netán beleveszekednél valamelyikbe, volna dolga az öreg Perjéssy papának, míg az adósságaidat rendezni tudja. Megismernéd, hogy mi a váltó és mi a zálogház. — Ha téged hallgat az ember, igazán azt hinné, hogy az egész világ fekete. Min­dent túlságos sötéten nézel. — De világosan látok és ismerem az éle­tet. Te, a­ki az ifjúság idealizmusának arany­korát éled, csak napfényt és derűt láttál magad körül és nem vetted észre, mert nem akartad észrevenni a nyomorúságot, bűnt, piszkot. Csak nézel, de nem látsz semmit. Hiszel és bízol, mert ez jól esik neked, míg a kételkedés és gyanakvás talán megzavarná kissé a nyu­galmadat. Optimista vagy, de nem meggyőző­désből, csak a magad szeretete miatt, s min­denkit pesszimistának gondolsz, a­ki tisztább szemmel, s maga is az emberek iránt kevésbé elfogultan nézi a világot. A másik megvetőleg legyintett: — Filozófia ! Mindjárt jön Nietzsche. —­ Az éppen nem. Inkább más. Nézz csak oda. Gyertyánosi Miczi közelgett feléjük, vizsga­szemmel nézegetve az asztalok körül ülő férfi­sereget. Tekintete összetalálkozott a fiukéval. Odasietett. — Szerbusz, apukám — mondta közö­nyös hangon. — Rég nem láttalak. Pali kissé meglepődve és zavartan vála­szolt : — Szolidan élek. Sok a dolgom és nem igen érek rá kimaradni éjszaka. Barátja közbevágott . — Mintha bizony ha ráérsz, ki szoktál volna maradni. — Nem éppen, de néha én is kirúgok a hámból. •— Tegnapelőtt is pompásan mulattunk együtt — dicsekedett a leány.­­ Pali tágra meresztette a szemét. — Tegnapelőtt? — kérdezte csodálkozva és hitetlenül. — Igen, igen, tegnapelőtt. A gyárossal... Hát nem emlékszel? Gyertek be valamelyik üres páholyba. Ma még jobban fogunk mulatni. — összetévesztes valakivel. A gyárossal nem én voltam itt. — Akkor hát máskor mulattunk együtt másokkal. — Nem. Itt még nem mulattam. Mon­dom, hogy összetévesztesz. — Pedig ismerlek valahonnan. — Hogyne ! A múltkori esőben én vize­lek haza kocsin. — Miért nem mondtad mindjárt, , te nem az apukám, hanem a bácsik? Nem is hívtalak volna mulatni, ám csak itt és beszélgessünk, aradjan Szótlanul ültek pár pillanatig, sem akadt semmi mondanivalója törte meg a csendet. — Talán az orrotok vére ! . .. , ilyen némák vagytok? Beszélje 0.^1 ’ , Pali zavartan keresgélt­­ém ,va am . a lányt is érdekelhetné, de még a­­jtan’ a­zonos mondatocska sem jutó csa ^ e^-v­­a Végre felfedezett a leány nyakán ^ az‘ e^zebe. — Kinek a képe van ben egy medaillont. bátortalanul. ne­m — kérdős*19 Egyiknek A leány Lapunk mai száma 28 oldal. országos csapás. Magyarország keleti felén vad erő­szakkal hömpölyög végig a hirtelen jött nyári áradás. A­mennyi folyó a Kárpátok keleti félköréből a nagy Alföldre, vagy Erdély virányai felé indul, az most örült vágtat­ással pusztítja végesvégig a völ­gyeket. Legelői a Tisza, melyet Máramaros­­ban nagy vizmennyiség töltött meg és az most mint valami öldöklő angyal húzódik végig Szolnokon, Szegeden ke­resztül Titelig. A másik tiszta magyar folyó, a Maros, az erdélyi vármegyében pusztít végig. Mellékfolyóik egész rend­szere követi e borzalmas példát. A le­vágásra készen álló istenáldása, a sárga kalásztenger sokfelé ezer holdanként az iszapos áradás alá temetkezett. Hidak, épületek, összeomlott házak födelei és

Next