Az Ujság, 1913. augusztus/1 (11. évfolyam, 182-194. szám)

1913-08-01 / 182. szám

e­ lőtt, hogy őszinte bizodalmuk és az iga­zukba vetett hit okozta bukásukat, s a pánszláv Macchiavellik ejtették tőrbe őket: a politikában a rövidlátás és köny­­nyenhivőség a legnagyobb hiba, a­mely­nek következményeiért a rövidlátó és könnyenhivő csak önmagát okolhatja. Ha a bolgár szűkkeblüség nem izgatja Ro­­mániát, ha szövetségeseinek kivánsága iránt csak egy kis engedékenységet tanú­sít. Bulgária hadserege csorbítatlan presz­­tiz­zsel állna ma a világ előtt s hódított területeinek nagy részét megtarthatta volna. Be­bízott az orosz támogatásban, fölényben érezte magát szövetségeseivel szemben és semmibe vette Romániát. Ezért kell ma, az ötnapos fegyverszünet pressziója alatt, egykori fegyvertársainak győzelmi hangulatát éreznie s túlzott követeléseik redukálásáért könyörögnie. Senki és semmi el nem háríthatja Bul­gáriáról ezt a megalázód­ást, s kegyetlen csalódásra vezetne, ha a bolgárok még e komoly időkben is inkább a romantika és a kalandok politikáját kísérelnék meg, semmint a férfias beletörődést a végzetbe s az események következményeinek le­vonását addig a határig, a­meddig a bal­kán egyensúly megengedi. Sokat jóvá tehet Bulgária, sokat visszanyerhet Európa rokonszenvében, ha most nem kofálkodik egy kis terület­rongyért s nem idézi fel újabb bonyodal­mak és válságok veszedelmét. A kellő békehajlandóság és engedékenység egy­kori szövetségeseivel szemben annyival is inkább indikált, mivel a török invázió Trácziába­n Drinápoly visszafoglalása rop­pant mértékben súlyosítja Bulgária hely­zetét. Már­pedig sem maga nem verheti ki a törököt, a­míg hadai mostani állá­saikat kénytelenek védeni, sem az európai jegyzékektől nem remélheti a törökök önkéntes kitakarodását. Az egyetlen­­ legbiztosabb mód, ha a bukaresti béke mielőbb létrejön s a balkán államok Ro­mániával egyetemben gondoskodnak a törökök kellő visszaszorításáról. A­mily mértékben a bukaresti tanácskozások a béke reményeit élesztik, maga a török is annál hamarébb észretér, s tán nem fog ugyanabba a hibába esni, mint Bulgária, hogy a kalandvágy és makacsság poli­tikájával kihívja a végzetet s még mé­lyebbre zuhanjon, mint a­hová a háború sodorta. A gyilkos és pusztító hadjárat keser­ves tiz hónapja után a legközelebbi öt nap a béke jegyében fog eltelni. A pilla­natnyi megkönnyebbülés sóhaja tör ki mindnyájunkból, a­kik a czivilizáczió és humanizmus megcsúfolásának éreztük ezt a háborút, mely százezrek vérébe és tö­mérdek anyagi és erkölcsi áldozatba ke­rült. Az emberség nevében követelnünk kell, hogy minden tényező, a­melynek a béke előmozdításában valami szerepe jut, becsületes odaadással, a végletekig menő komoly szándékkal járuljon hozzá az ellentétek elsimításához, az érdekek ki­egyenlítéséhez. Egész Európára irtóza­tosan ránehezedett e tíz hónapos átok­nak a súlya. A bizonytalanság érzete, a konflagrácziók veszedelme mellett tömér­dek kárt szenvedett minden nemzet a gazdasági viszonyok kedvezőtlenségétől. Nagy pangás a termelésben, drága pénz, megijedt tőke, lelohadt vállalkozási kedv járt a balkán válság nyomában, pusztít­ván ezrivel az exisztencziákat s megren­dítvén a magán- és államgazdaság pillé­reit. El kell már végre némulniok az ágyuknak s vissza kell térniök hajlé­kaikba a fegyver alatt tartott százezrek­nek, hogy újra megindulhasson az ál­dást hozó munka, a mely meggyógyítja a sebeket és új vért visz az elgyengült erekbe. De hát a barátai közbenjártak és a kőszivü hitelezők keble is fölengedett. Feltételesen ki­engedték a lovagot a kalitkából. (Az adósok börtönében nem lehet megnősülni, s hogy eme jó partit nem szabad elrepülni hagyni, azt még az uzsorások is belátták.) Még pénzt is adtak a lovagnak. Boldoguljon, a­hogy tud. Virággal borított bárkán érkezett meg Lubeczki lovag Zárába. Az arcza kissé fakó volt, megérzett még rajta a börtön dohos leve­gője. De gomblyukában virág illatozott, s régi kedve is visszatért. Különösen hogy minden oldalról biztatták, hogy jövendőbelije oly szép hölgy, a­­milyennek tündérmesékben is alig akad párja.­­• S hogy éppen ezt a bolondos Lubeczkit szerette meg a csodálkozások. Maga Lubeczki csodálkozott a legjobban. Kábítóan sütött a nap, hogy kikötött a kis csapat a h­alszagú mólón. Távoli hegyek felől tavaszi virágok kábító illatát sodorta a szél Lubeczki és társai felé. Mintha szerel­mes lányok piros ajkának lihegő lehellete lenne. De a kikötőben őrködő városi darabontok mégis aggodalmasan szorongatták markuk­ban az alabárd nyelét, hogy az ármányos lovagot megpillantották. — No, ezt is mely gonosz szélvihar ve­tette erre. Bianchini kisasszonynak is sietve jöttek a hírrel. — Megjött a lovag. Maga a duenna újságolta kipirult arczczal. — Csak kívánnod kellett, már itt ter­mett, mint a kobold. Julia arcza kifehéredett, mint a rózsa. — Vájjon megtetszem-e majd neki ? — kérdezte. Izgatottan csinosítgatta magát a tükör előtt. Barna hajékét igazgatta. Kis szivecs­kéje szenvedelmesen dobolt, zakatolt, mint parányi kalapács ezüst üllőn. — Vonzódni fog-e majd hozzám? —sut­togta aggodalmasan. Lavinia vigasztalni próbálta: — Ugyan, s ha nem is lennél szép, mint valami erdei najád, hanem rut és visszataszító, mint az éjszakai forgószél, akkor is elvenne. Mert tudja, hogy az apád gazdag. Julia elsápadt. — Az nem lehet. Lubeczki sokkal neme­sebb jellem, semhogy a pénzéért szeressen valakit. A duenna vállat vont. — Égyük férfi olyan gonosz, mint a másik — sápítozta. —Valamennyi megérett az akasztó­­fára, Julia az ablakhoz lépett. Kitekintett a tenger fölé, a­mely fehéren lángolt a nap sze­relmes ragyogásában. — Próbára fogom tenni — suttogta. — Próbára ! Az öltözőszobájába vonult. Minden elő­készületet megtett a lovag fogadására. Arczát szerecsikával maszatolta be, száját eltor­zította, szeme fölé furcsa visszataszító szem­öldököt rajzolt korommal. Száz évet vonu­lt egy pillanat alatt. Azután, hogy a hatás még teljesebb legyen, a vállát régi ruhákkal, vászon­­rongygyal tömte ki, mintha púpos is lenne. A duenna összecsapta a kezét. — Mit csináltál, kis bolondom ? — Ez a próba — felelte Júlia elhatáro­­zottan.* Megjött a lovag. Már éjfélre járt . A duenna fáklyával világította be az utat előtte a ko­pott lépcsőkön. — Csak erre, szép fiatal úrfi, Julia mária várja. — Az ágyasházban félhomály volt. Csak feketelányú magános fáklya égett. Lubeczki megdöbbenve lépett vissza, mikor Júliát meg­pillantotta. A lány a nagyobb hatás kedvéért mankókon támolygott feléje. — Ez káprázat! — kiáltott fel a lovag. — Nekem a világszép Bianchini Júliáról re­géltek. — Szépségemet gonosz betegség rabolta el — rikácsolta Bianchini kisasszony­­át és elvált ezt az ott hangon. — De kincseim még mindig rendelkezésedre állanak. — Inkább az adósok börtöne — felelte a lovag távozásra készen. — Nem vagyok hozomány­vadász. Julia alakja kiegyenesedett. — Várj! — kiáltotta Lubeczkira. — Vala­mit emlékbe akarok adni neked, mielőtt el­meimél. Mankóit lecsapta az ámuló lovag lába elé, azután huss ! — mielőtt a gavallér fölocsúdha­­tott volna, eltűnt a szomszédos öltözőszobá­ban mint a forgószél. A huenna fölgyújtotta a gyertyákat. A terem most már tündér­­fényben úszott. — Sokáig kell várnom ? — kérdezte Lu­beczki türelmetlenül. A selyemkárpit szétnyílt. Mint a dajka­­mesékben. S ott állott Bianchini Julia ezüst­színű selyemruhában. Arczán a kívánság és a babonás szépségének tündéri rózsái égtek, Lubeczki meglepetten kiáltott fel. — Emlékbe — suttogta a zárai lány, fehér liliomkezet nyújtva Lubeczki felé. — Örök emlékbe — felelte ez, s térdre omolva az igéző szépségű hölgy előtt, meg­csókolta ennek kinyújtott kezét. '!E\ ---------------| AZ Ú­JSÁO Péntek, 1913. augusztus BELFÖLD.­ ­ A hadügyminiszter tárgyalásai. Bécsből je­lentik a következőket: Krobatin hadügyminiszter, a­ki tegnapelőtt kihallgatáson volt Ischlben a ki­rálynál, visszatért Bécsbe és tegnap sokáig tár­gyalt Brückl'M gróf közös külügyminiszterrel. Berchteld ezután Stürgich miniszterelnökkel és Za­­leski osztrák pénzügyminiszterrel tanácskozott. Politikai körökben azt mondják, hogy e tárgyalá­sok az új katonai követelésekkel és elsősorban a létszámemeléssel vannak összefüggésben.­­ Országos szervezkedés. Károlyi Mihály gróf Zlinszky Istvánnal, Tóth Jánossal, Bakonyi Samu­val naponként összeül s tárgyalja a függetlenségi pártnak országszerte való megszervezését, közben el is mondja a tervét együk ujságíró barátjának, a következőképpen : — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ország­szerte ki fogja építeni a párt szervezetét. E czélból a nagyobb városokban és kerületi székhelyeken népgyűlé­­seket fog rendezni. Sürgősen megszervezi a függetlenségi köröket a városokban és a községekben. Ennélfogva fel fogjuk kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerüle­teikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezésé­hez ; ugyanily kérelmet intézünk a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, a­kikkel szemben a múlt választás alkalmával a munkapárti terror és pénz aratott diadalt. A központ egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy hogy a vidéket az alapszabályok meg­szerkesztésének munkája alól is tehermentesíti. Az alap­szabályok a már létező függetlenségi körök alapszabályai­nak mintájára készülnek, nehogy a kormány az alapszabá­lyok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket tá­maszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni gyűlés­­bejelentő-, jegyzőkönyv-mintákkal és egyéb nyomtatvá­nyokkal, a­melyeket mindenkinek megküld, a­ki ez iránt akár szóval, akár írásban a párthoz fordul. Az egyes füg­getlenségi köröket a párt a Függetlenségi Körök Szövet­­ségé­be fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne a maguk erejére utalva, hanem az összesség tá­mogatásának tudatában léphessenek fel mindenütt. A füg­getlenségi körök országos szövetségének élén egy szövet­­ségtanács fog állni és ez fogja a kapcsolatot alkotni az or­szágos párt és a körökbe tömörített választók között. Arra fogjuk kérni a párt tagjait, hogy ne várják a köz­pont inic­iatíváját, hanem már most alakítsa meg min­denki a maga kerületében a függetlenségi kört és a meg­alakítás megtörténtéről értesítse a pártot. A párt erre vonatkozó munkálatait legközelebb országszerte meg­indítja.­­ Választások. Hire járt, hogy a belügy­miniszter a berettyóújfalui választási mozgalmakból kifolyólag hozzáintézett távirati panaszra nem in­tézkedett. Ezzel szemben a Budapesti Tudósító

Next