Az Ujság, 1913. augusztus/1 (11. évfolyam, 182-194. szám)
1913-08-02 / 183. szám
6 Gerliczy Ferencz báró csalással vádolja Szapáry Pál grófot. (Mit felel erre a gróf ügyvédje? — Beszélgetés Szapáry Pál gróffal. — Farnady doktor nyilatkozzata. — A gróf provokálta a bárót.) — Saját tudósítónktól. — Julius hónap harmadikán a főkapitánysághoz postán gépírásos feljelentés érkezett Szapáry Pál gróf ellen. A huszonkét oldalra terjedő panaszban Gerliczy Ferencz báró, Fejérváry Géza báró veje, Szeged város egyik képviselője azzal vádolta meg a grófot, hogy mintegy háromszázezer koronával megkárosította. Megcsalta és kifosztotta — szólt a feljelentés és kérte a gróf letartóztatását. A rendőrségen a panaszt áttanulmányozták és minthogy úgy találták, hogy a feljelentés egyike azoknak az erőszakos bűnvádi panaszemeléseknek, amelyeket — sajnos — igen sok ügyvéd akkor tesz, mikor a polgári bíróság előtt nem remél gyors sikert, nem avatkoztak bele az ügybe, nem fogtak bele semmiféle tárgyalásba, vagy kihallgatásba, hanem egyszerűen áttették az aktát a királyi ügyészséghez. A királyi ügyészség a minap tanulmányozta át az ügyiratokat és visszaküldötte a főkapitányságra azzal az utasítással, hogy hallgassák ki huszonnégy órán belül vagy Gerliczy Ferencz bárót, vagy ügyvédjét, Szőke Gyula doktort azokra a pontokra nézve, amelyekre a kriment alapítani igyekeztek. Mivel a báró ez idő szerint nincs Budapesten, a rendőrség az ügyvédet hallgatta ki ma délelőtt s aztán visszaküldte az aktákat az ügyészségre. Az alábbiakban közöljük az eset részleteit. Kezdjük a vádon, folytatjuk a védelmen, helyt adunk aztán annak, a mit Szapáry Pál gróf mond és megszólaltatjuk a gróf régi ügyvédjét is. (A vád.) A feljelentés mondja : Szapáry Pál gróf eltékozolva örökségét és vagyonát s hitelét teljesen kimerítve, üzletek szerzésére és közvetítésére adta magát, hogy legyen miből élnie. 1911 őszén azonban ezek is apránként elmaradoztak s a balkáni háború kitörésekor beállott rossz pénzügyi viszonyok a gróf teljes vagyoni összeomlását okozták. Ügyvédje, Farnady József dr. útján ehhez, majd ahhoz a bankhoz fordult, hogy rendezzék zilált helyzetét, de erre éppen a rossz gazdasági viszonyok miatt egy pénzintézet sem volt kapható. A kétségbeesett helyzetben Farnady dr. és Pitros Károly ügyvédek felkeresték a Szeged- Alföldi Takarékpénztár volt igazgatóját, Kugler Albertet és megkérték, hogy bírja rá Gerliczy Ferenc bárót, a Szeged-Alföldi Takarékpénztár elnökét a Szapáry Pál gróf megmentése érdekében létesítendő tranzakczió véghezvitelére. Amíg az ügyvédek hivatalosan jártak el a kölcsön megszerzése érdekében, az alatt a gróf személyesen is megkérte a Nemzeti Kaszinóban Gerliczy bárót, hogy legyen segítségére. Gerliczy hajlandó volt segíteni Szapáry Pál grófon, annál is inkább, mert rokoni kötelék fűzi hozzá, de kijelentette, hogy az obligót mint magánember s nem mint a Szeged-Alföldi Takarékpénztár elnöke vállalja. Ezt is csak azért teszi, mivel a kijáró ügyvédek azzal biztatták, hogy Szapáry grófnak összesen csak három és fél millió korona adóssága van s ezt az összeget könnyen ki lehet hozni a parczellázandó sorokujfalui birtokból. Az ügyvédek azt, hogy ez a birtok is értékén jóval felül van terhelve, elhallgatták. Megindult a tranzakczió, Gerliczy Ferencz báró kilenczszázezer koronás obligót vállalt a Pesti Magyar Keerskedelmi Banknál s megkezdődött a Szapáry által bejelentett hitelezők kielégítése. De közben nap-nap után érkeztek be olyan követelések, amelyek nem szerepeltek a három és fél milliós adóssági listában. Alig múlott hét, hogy egyegy ki nem elégített hitelező ne kért volna foglalást, végrehajtást vagy csődöt a még mindig Szapáry néven szereplő vagyonra. Mivel ezek a követelések a vagyoni rendezést nagyban akadályozták, arra késztették Gerliczyt, hogy a folyton jelentkező újabb hitelezőket is kielégítse. A báró feltétlenül megbízott barátjában s elhitte neki, hogy csak három és fél millió koronával tartozik, de midőn meggyőződött arról, hogy a tartozás jóval több s hogy ő már több mint egy millió koronával túlfizette a bejelentett összeget, újabb fedezetet kért Szapárytól. A gróf erre úgy a maga, mint felesége nevében írást adott Gerliczynek arról, hogy összes bútorát, elzálogosított és még meglevő részvényeit, felesége elzálogosított ékszereit, valamint feleségének a Belvárosi Takarékpénztárban őrzött ékszereit biztosítékul adja és amennyiben két hónapon belül a Gerliczy által kifizetett, a három és fél millió koronán felül levő összeget vissza nem adja, az összes értéktárgyak a báró tulajdonába mennek át. Telt, múlt az idő s a hitelezők mind nagyobb számban és nagyobb követelésekkel léptek fel. Gerliczy már bizalmatlankodni kezdett s ügyvédje által megindította az adott értékek lefoglalását. Megindult az eljárás s a bíróság megidézte gróf Szapáry Pált és feleségét. Az idézést a gróf Ritzszállóbeli lakásán függesztették ki, a grófné azonban rögtön tiltakozását jelentette be az idézés ellen. Az ő ékszernemüke foglalást vezetni nem lehet, mert ő különváltan él férjétől, férje adósságaihoz semmi köze. Gerliczy a bejelentést a legnagyobb meglepetéssel vette, mert a grófné még a legutóbbi időben is együtt lakott a Ritz-szállóban férjével s együtt látogatták meg György Teréz grófnőt Perkátán. Rosszat sejtett a dologban s ügyvédjének sürgősen meghagyta, hogy az értékeket foglalja le. Ekkor megdöbbentő dolgok kerültek napfényre. A Mank és Davidsohn czégnél ötvenezer koronára elzálogosított, de százezer korona értékű részvényeket a grófné testvérje titkárának, Trejdojsevits Szvetozár nevére íratták át, a Belvárosi Takarékpénztártól a több százezer koronát érő ékszereket elvitték, a Reáltanoda-utczai és a sorokújfalui kastély bútorait pedig eladták. A háromszázezer koronával megkárosított báró most már meghatalmazást adott ügyvédjének, hogy jelentse fel Szapáry Pált és feleségét csalás miatt a főkapitányságon. A feljelentésben részletesen ismerteti a tényállást, a gróf vagyona elherdálásának körülményeit, s végül arra kéri az ügyészséget, hogy a terhelő bizonyítékok alapján Szapáry Pál grófot, akinek sem állandó lakása, sem foglalkozása nincsen, sem neki, sem feleségének Magyarországon vagyona nincs, tartóztassák le. (Mit mond Szapáry Pál gróf ügyvédje, Vázsonyi Vilmos doktor ?) Tudósítónk ma este felkereste Vázsonyi Vilmos doktort, Szapáry ügyvédjét, aki a következőket mondotta : — Minden feljelentés, mely mielőtt még bármely hatósági intézkedés történt volna, nyilvánosságra jut, önmagában hordja kritikáját. Az igazi bűnügy érdeke a feljelentés titokban tartása, mert hiszen csak így lehet a nyomokat biztosítani. A csinált bűnügy érdeke a feljelentés nyilvánossága, mert hiszen az ilyen bűnügy csak éppen addig él, míg maga a közlés. A feljelentés e közlések szerint vakmerő valótlanság. Még annyi sem igaz, hogy a kir. ügyészség elrendelte volna a nyomozást. Ugyebár az csak elég erős dolog, mikor a közlések már úgy tüntetik fel Szapáry Pál grófot, a ki — csodák csodája — Budapesten van, mintha szökésben volna. Még a nyomozás sincs elrendelve, hanem csak a feljelentők kihallgatása rendeltetett el és az ügyészség csak ezután fog a fölött dönteni, hogy nyomozást rendeljen-e el. A feljelentők minden egyéb kérelme elutasíttatott. A ki elkövette az indiszkrécziót, abban kellett volna annyi tisztességnek lenni, hogy ezeket a dolgokat el ne hallgassa. Én Szapáry Pál gróf ügyeit, már mint a grófnő ügyvédje is ismerem. Tudom, hogy a gróf körül sokan gazdagodtak, de arról nem hallottam, hogy ő bárkit megkárosított volna. A gróf egész vagyonát elvesztette, minden jövedelmét, igazgatósági fizetéseit, jutalékait a feljelentők számára lekötötte, akik e mellett a grófnő háromszázezer korona értékű ékszereit is biztosítékul bírják. Mégis immagine apró-cseprő értékek állítólagos elvonása czímén feljelentik és nyilvánosan meghurczolják. És betetézik mindezt azzal, hogy úgy tüntetik fel magukat, mintha ők nem üzleteket csináltak volna a gróffal, hanem ők volnának egy szamaritánus, jótékonysági akczió szegény áldozatai. A legérdekesebb, hogy a gróf egy olyan egyezség alapján vállalt kötelezettségeket, melynek kötelmeit a grófnő sohasem ismerte el, sőt képviseletemben most is perben vonja kétségbe a feljelentők igényeinek valódiságát és legjobb jogászi meggyőződésem szerint mondhatom, hogy a grófnő kifogásai helytállók. A feljelentés tartalmán a gróf mosolyogva térhet napirendre, amin mosolyogni nem lehet, csak az, hogy valakit ilyen könnyen lehet pellengérre állítani. * A grófnak sorokujfalui ötezer holdas birtokára vevő jelentkezett Pitros Kornél és Kugler Albert, a Szeged-Alföldi Takarékpénztár volt vezérigazgatója személyében. Minthogy nekik nem volt elegendő pénzük, magukhoz vették a konzorcziumba Gerliczy Ferencz bárót s a konzorczium most már meg is kötötte a vásárt Szapáry Pál gróffal, vételárként köteleztek három millió ötszázezer koronát, azonkívül harmincz százalék nyereményrészesedése volt a grófnak a parczellázandó birtok hasznában. A birtokot eladták s a grófnak haszonrészesedési jutaléka háromszázezer korona lett volna, azonban a konzorczium nem akart elszámolni, sőt úgy a gróf, mint a grófné ellen polgári pert tett folyamatba. A keresetet a külföldön tartózkodó grófnőnek régi lakására kérték kikézbesiteni s minthogy a kézbesítés igy nem sikerülhetett, a grófné ellen makacssági ítéletet kaptak. A királyi törvényszék a grófnő kérelmére ezt a makacssági ítéletet feloldotta s jelenleg a per érdemi része vár elintézésre; egyelőre még csak a válasziratnál tartanak. A gróf is védekezett. A konzorczium tagjai azonban csődkéréssel fenyegették meg a grófot, ki erre kiegyezett velük, biztosítékul lekötötte negyvenezer korona különböző igazgatósági jutalékát és kétszáznyolczvanezer korona haszonrészesedését. AZ ÚJSÁG Szombat, 1913. augusztus 1. (Farnady dr. nyilatkozata.) Farnady József dr., Szapáry Pál gróf egyik ügyvédje, igy nyilatkozott tudósítónk előtt: A lapokban megjelent és Szapáry Pál gróf elleni bűnügyre vonatkozó közleményekre, minthogy azokban az én személyem is olyképp van érintve, amint az a való tényállásnak meg nem felel, kénytelen vagyok reflektálni, bár eredetileg nem volt szándékomban. Nem igaz, hogy én Gerliczy Ferencz báró urat, vagy bárkit a Szapáry Pál gróf tulajdonát képező sorokujfalui uradalom megvételére rábeszéltem. Csupán az igaz, hogy Pitros Kornél barátom, aki parczellázási ügyekkel foglalkozott, véletlenül tudomást szerzett Sorokujfalu áruba bocsájtásáról és ajánlatot tett nekem, hogy ő társaival, Gerliczy Ferencz báró és Kugler Albert urakkal (a Hungária bank volt igazgatója az utóbbi) egyetemben az uradalmat megvenné, illetve parczellázás útján értékesítené, olyképpen, hogy a Szapáry grófnak fizetendő 3.500.000 korona alapvételáron felül elérendő haszonból a gróf 30%-ot, a vállalkozók pedig 70%-ot mint nyereséget tarthatnak meg. Én Pitros Kornélnak azt mondtam, menjenek le, becsüljék meg az uradalmat és összes tartozékait , ha jónak látják, megköthetjük az ügyletet. Hát jónak látták és megkötötték az üzletet, miután apróra megbecsülték az uradalmat előzőleg. Az uradalmat ők értékesítették négy millió koronát meghaladó vételáron, az elszámolást megejtették a gróffal, amelynek értelmében a mutatkozó nyereséghasznuk biztosítására a gróf lekötött még előzően több százezer korona értékű családi ékszereket, továbbá egyes üzletei után járó haszonrészesedést, küntevő követeléseit, elraktározott bútorait. Ennyi érdekel engem, mint a gróf képviselőjét, az egész ügyből. A feljelentés tartalmát nem ismerem, de amint hallomásból tudom, ennek adatai nem állhatnak meg, mert a mivel Szapáry grófot megvádolják, — hogy némi biztosítékul lekötött ezüstnemű a letétből kivétetett — arról neki sem volt tudomása. A mi pedig a bútorokat illeti, azok a raktárban őrizet alatt állanak. Maga a parczellázási ügy mennyiben volt sikeres a vállalkozókra, mennyiben nem, annak elbírálása rám nem tartozhatik. Én sem a parczellázásban, sem a befolyt vételárak kezelésében részt nem vettem, csak a terhek rendezése adott nekem nagy, évekre terjedő munkát. Egyébként a parczellázás folytán természetszerűleg beállt az elszámolás szükségessége, amely részben a budapesti királyi törvényszék előtt megindított per, részben pedig egyezség útján Szapáry Pál gróf és Pitros Kornél, úgyis mint Gerliczy Ferencz báró és Kugler Albert meghatalmazottja között szabályszerű és Rohrer Géza dr. királyi közjegyző által hitelesített egyezséggel végleg és teljes befejezést nyert. Egyáltalában nem látom semmiképp igazoltnak a dolog bűnügyi oldalát. Az egész ügy a budapesti királyi törvényszék polt