Az Ujság, 1913. október/2 (11. évfolyam, 246-259. szám)

1913-10-30 / 258. szám

18 A hires detektív. — Frédéric Boutet. — Az eset Chicagóban történt. Carter, a hires detektív, kinek baráti köréhez tartoztam, egy délután együtt ült velem a dolgozó­szobájában. Ó, boldogan, hogy némi kis nyugalomban s­gy jó szivarban gyönyörködhetik ; én, czigarettá­­val az ajkaim között, érdeklődve figyeltem lebilin­cselő csevegésére. Éles csengettyűhang szakította félbe hirtelen a sziesztánkat. A szolga, egy néma kínai, látogatót vezetett a szobába, látogatót, ki a legnagyobb izgatottság jeleivel közeledett a detektívhez. — Segítsen rajtam, mentsen meg ! — Szívesen, — felelte Carter — szóljon. — A dolog a következőképpen áll — magya­rázta hévvel a látogató. — Wilson Archibald va­gyok, s van egy ikertestvérem, a­kit Wilson Arthur - nak hívnak, s a­ki úgy hasonlít hozzám, mint egyik tojás a másikhoz. Az emberek mindig összetévesz­tenek bennünket egymással, bár ő nagy zsivány, én pedig becsületes ember vagyok. Ő gonosz, én pedig jó vagyok ; ő gazdag, — mert nincs már igazság a földön — én pedig szegény ! — Helyes — mondotta Carter. — Dehogy, — felelte a látogató — helytelen! Tíz nappal ezelőtt elrabolta Arthur testvéremet az a rablóbanda, mely a »Fekete kéz« nevén űzi gaztetteit. Valahol rejtegetik, de nem tudom hol. És az a banda azt írja nekem egy levélben, hogy öt napot enged arra, hogy fizessek le ötvenezer dol­lár váltságpénzt. E határidő lejárta után a bandi­ták minden nap egy-egy darabot vágnak le a test­véremről s elküldik nekem, a huszadik napon pedig végre a fejét küldik el. Ma van már a tizedik nap. Már­is megkaptam — oh borzalom — a két ujja­­végét s egy darabot a füle czínapájából. — Melyik kézről Valók voltak az ujjak s melyik oldalról a fülezimpa? — Azt nem tudom — felelte a látogató. Carter feljegyezte magának ezt a feleletet. — A dolog azonban úgy áll, hogy csak három nap alatt kaphatom meg az ötvenezer dollárt, e szerint hát addig még kapok két darabot a test­véremből .. . — Borzasztó — nyögtem én. — Bizony hogy borzasztó — felelte ő , — de az a legborzasztóbb a dologban, hogy a rablók azt hiszik, hogy én vagyok a foglyuk ! — Ezt nem értem — jelentette ki Carter. — Pedig úgy van. A testvérem, az a nyomo­rult, mondotta úgy nekik. Mikor a rablók elrabol­ták, s felismerte a veszélyt, mely fenyegette, hasz­not húzott a hasonlatosságunkból és Wilson Archi­­baldnak adta ki magát. Ezt az én nevemet írta az alá a levele alá is, a­melyben értesített a tény­állásról. Hatalmába ejtette a személyemet, hogy én legyek az, a­kit megcsonkítanak. S én, Wilson Archibald vagyok az, a­kinek levágják az ujját, a füle czimpáját! Rokkant, szerencsétlen ember vagyok, s tudom, hogy napról-napra még rosszabb sorsra jutok ! Mi történjék ? Mit tegyek ? . . . — Most menjen haza, hogy nyugodtan gon­dol­kozhassam az esetről. Carter három nap és három éjjel gondolkozott. Ez idő alatt a híres detektív nem evett, nem ivott, ellenben elszitt három font legerősebb minőségű dohányt. Három nap múlva táviratozott a megbízó­jának : — Vágja le testének ugyanazokat a részeit, melyek a testvéréből is hiányoznak. Ily módon visszaszerezheti az ellopott személyiségét. De néhány nap múlva Carter a következő választáviratot kapta : »Tegnap óta meghaltam. Elfelejtettem el­küldeni az ötvenezer dollárt. Tegnap megkap­tam postacsomagban a­ fejemet! Wilson.« Igen, igen, milyen eszesek is néha azok a hires detektívek ! AZ ÚJSÁG csütörtök, 1913. október 30. INKEM-GHNAM. Ő Leonardo da Vinci kastélyépítménye. Francziaország egyik legszebb renaissance-kori profán épülete a chambordi kastély. Nagyszabású hatalmas épülettömb, a­mely szeszélyesen van megtagozva. I. Ferencz korában épült és több építész dolgozott rajta. Eddig általán az volt a hit, hogy Denis Sourdeau volt az első építésze és Trinqueau a má­odik. De dolgozott rajta náluk több építész is. A »Gazette des Beaux Arts« leg­újabb számában most Marcell és Charles Reymond érdekes új adatok alapján azt kísértik meg ki­mutatni, hogy a kastély tervezője Leonardo da Vinci volt, a­ki élete végét, mint ismeretes, I. Fe­rencz szolgálatában töltötte és franczia földön is halt meg. A két franczia műtörténetíró Leonardo­­nak egy levelére akadt, melyet az 1506-ban kül­dött Milánóból XII. Lajos franczia királynak. A levélben a chambordi kastély terveiről beszél a művész. A chambordi kastély legjellemzőbb építészeti nevezetessége, hogy négyzet alapú, belső udvar nélkül való tömeg, melyet négy folyosó jár át ; ezeket középütt töri meg a főlépcső. A főlépcső azonban utólag épült a kastélyhoz. Régi építészeti vázlatok alapján megállapították, hogy a folyosók eredetileg összefüggésben voltak egymással s egy görög kereszt alaprajzú terembe torkoltak, mely kupolából kapta világítását. Ez az ötlet abban a korban egészen új volt és a két Reymond szerint jellemző tulajdonsága a leonardói építő stílusnak. Kézirataiban templomokra, kas­télyokra, erődítésekre alkalmazottan több helyütt előfordul. A klasszikus oszloprendek, a kön­ves bolthajtású ablakok és a homlokzat több szinti berakása is Leonardo szerepére vallanak. Bizo­nyos, hogy Leonardónak az építés munkájában már nem lehetett része, mert ugyanabban az évben — 1519-ben — halt meg, a­melyikben a kastély építése megkezdődött. Igen valószínű azonban, hogy az építészek fölhasználták terveit. 1f Az Eiffel-torony, az egész férfi normál­órája. A Párisban ülésező e Idő konferenczia«, a napokban egyhangúlag a franczia fővárost vá­lasztotta ki központul, honnan naponként két­szer tudatják majd az egész föld kerekségével, dróttalan táviró segélyével az idő állását. A hatá­rozathozatalnál 15 ország képviselője volt jelen. Naponként kétszer 15 perczig lesz az Eiffel-torony Marconi-állomása a normális idő tudósításával elfoglalva. Ez az idő pedig a greenwichi idő lesz. A normál idő pontos lesz a másodpercz egy század­részéig és segélyével a tenger közepén levő hajók pontosan megállapíthatják majd azt, hogy hol is vannak, de természetesen csak akkor, ha fel vannak szerelve drótnélküli távirda-állomással. képzőművészet. ** Andrássy Gyula gróf Benczúr mesterhez. Andrássy Gyula gróf titkos tanácsos, legelső képző­művészeti intézményünknek, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak az elnöke, Benczúr mesterhez tiszteletbeli doktorrá avattatása alkal­mából a következő üdvözlő táviratot intézte: »Csak most értesültem arról, hogy méltóságo­dat félszázados művészeti jubileumának az alkalmá­ból, ő felsége beleegyezésével, a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává avatja. Legnagyobb örömmel tölt el méltóságodnak ez a kitüntetése, mert igazán örülök azon, hogy a tudományos világ is hódolattel­­jes elismeréssel járul nemzetünk kiváló fia elé, mikor ő a művészettel aranylakodalmát üli. A­mikor igen tisztelt mesternek ez alkalomból minden jót kívánok, vagyok kiváló tisztelettel Budapest, 1913. október 28. Andrássy.« Ugyancsak meleghangú levélben és táviratban üdvözölték Benczúr mestert Forster Gyula báró titkos tanácsos és Hauszmann Alajos építőművész­­professzor, a Képzőművészeti Társulat alelnökei, Riedl Frigyes és Hochhalt Károly egyetemi pro­fesszorok, Kisfaludy Lipthay Árpád, Mikszáth Kálmán özvegye, Hopp Ferencz, Horváth Géza igazgató, Tarnay Alajos, Schickedanz Albert, Boemm Ritta, Bosznay István és igen sok magán­­építész. ** Olasz aranyérem magyar művésznek. Olgyay Ferenczet, a jeles magyar tájképfestőt művészt, a­ki egyik megalapítója volt a szolnoki és most a kecskeméti művésztelepnek, ritka szép kitüntetés érte. A művésznek egy Visegrádot ábrázoló hatal­mas festménye volt kiállítva a turini világkiállí­táson a magyar pavillonban és ezért a festményéért a nemzetközi bírálóbizottság Olaszország művé­szeti nagy aranyérmével tüntette ki, a­melyet az olasz kultuszminiszter Olgyaynak most kézbesített meleghangú átirattal. Olgyay itthon már 1905-ben megkapta az állami művészeti nagy aranyérmet. ** A Ciceróm október havi első számában Wal­ter Bombe Federigo Barocci ismeretlen rajzait mutatja be. Egy következő czikk az árverésre kerülő Beckerath­­féle olasz majolika-gyűjteményt ismerteti. A követ­­kező dolgozatok a drezdai grafikus kiállításról és Heine­­mann müncheni műkereskedő Tiepolo-kiállításával fog­lalkoznak. A folyóirat októberi második számában Fischer professzor maga alapította kölni múzeumát ismerteti, mely a keletázsiai művészetnek első rendszeres és nyil­vános gyűjteménye a világon. Mind a két számot gaz­dag hírrovat egészíti ki. A Cicerone Lipcsében jelenik meg és előfizetési ára félévre (12 füzetre) 10 márka. VIDÉK.­ oc Hajdúböszörményből jelentik : A városi képviselő- testület ma délelőtt Kovács Gyula alispán elnöklete alatt időközi tisztújító közgyűlést tartott, a­melyen gyám­­pénztári ellenőrré Tóth Imrét, városi takarékpénztári igazgatóvá pedig Kozma Imre dr. ügyvédet választották meg. De Trencsénből jelentik: Trencsén megye mai köz­gyűlésén vármegyei jegyzővé Némák Imrét, árvaszéki helyettes elnökké Porubszky Endrét, árvaszéki ülnökké Merey Béla dr.-t, másodfőjegyzővé Sirchieh Lajost válasz­tották meg. éa Debreczenből jelentik : A városi törvényhatóság mai ülésén, mely Domahidy Elemér főispán elnöklésével folyt le, Freund Jenő dr. napirend előtt felszólalt és éle­sen támadta azokat a lapokat, melyek panamákkal vá­dolják a város vezetőségét. A közgyűlés e felszólalás nyo­mán egyhangúlag tiltakozik a valótlan hírek ellen, melyek­nek terjesztőin a város elégtételt fog keresni. A közgyűlés figyelmezteti a fővárosi lapokat e híresztelések alaptalan­ságára. Révy Nándor dr. interpellácziójára Kovács Jó­zsef polgármester visszautasítja a vádat, hogy a csator­názásnál panaméztak. A város ki fogja nyomatni a költ­ségvetést és az összes elszámolási okmányokat, hogy a közönség kétséget kizárólag meggyőződjön a vádaskodá­sok alaptalanságáról.

Next