Az Ujság, 1913. november/1 (11. évfolyam, 260-271. szám)

1913-11-06 / 263. szám

t­ek. A karzati látogatók voltak, urinők, több ügy­véd, orvös és vagy ötven egyetemi hallgató. — Fodor újságírót — közölték velünk meg­botránkozással — a rendőrfelügyelő megkötöztette és a rendőrségre hurczoltatta. E híradás elképzelhetően oly meglepetést kel­tett bennünk, oly hihetetlenül hangzott, hogy el sem akartuk hinni. Sajnos, való volt. Maga Já­­nossy exkuzálta magát előttem így:­­— Meg kellett tennem, mert Fodor ellene sze­gült intézkedésemnek. Sápadtan, lihegve védekezett a rendőrfel­ügyelő, de a körülöttünk csoportosult tömeg — hangsúlyozom: körülbelül száz főnyi intelligens úri népség — közbekiáltott: — Nem igaz, Fodor úr nem vétett semmit sem. Mi láttuk, mi tanúskodunk mellette. Fodor úr egy frakkerről akarta lefotografálni a távozó képviselőket és a felügyelő úr minden ok nélkül elparancsolta a helyéről. Fodor ur jogaira hivat­kozva nem engedelmeskedett, mire a felügyelő úr rendőröket küldött rája és megkötöztette. Az ötödik kerületi kapitányságon Marinovich Jenő rendőrtanácsos, a­ki ott lakik, éppen a ka­pun lépett be, a midőn a rendőrök odahurczolták Fodort. A rendőrtanácsos haladéktalanul elren­delte szabadonbocsátását. Egyúttal utasította Fo­dort, siessen a főkapitányságra és tegyen panaszt hivatalos hatalommal való visszaélés és szemé­lyes szabadság megsértése czímén Jánossy ellen. Mialatt Fodor a főkapitányságra sietett, Marino­­vichs telefonon közölte az esetet Boda Dezső fő­­kapítánynyal, a­ki azonban már akkor értesült a dologról. Még a helyszínéről telefonon jelentette neki az esetet Török Sándor dr. fővárosi ügyvéd. A főkapitány a legelőzékenyebben járt el a súlyosan inzultált újságíró iránt. Felháborodással vette tudomásul az esetet és egy félórával később a sajtóiroda útján közzétette a következő kommü­nikét : »Ma délután­ néhány perc­c­el két óra után a parlament előtt szolgálatot teljesítő rendőrfel­ügyelő az V. kerületi kapitánysághoz kísértette be Fodor Aladár hírlapírót a miatt, mert ez a parla­mentből kijövő minisztereket és képviselőket egy mozivállalat részére fényképeztetni akarta és a midőn a felügyelő ezt megtiltotta és őt távo­zásra szólította fel, ellenszegült. A rendőrfelügyelő azon intézkedése, hogy a fényképezést nem en­gedte meg s ezen rendelkezésének ellenszegülő hírlapírót bekisértette, teljesen indokolatlan és helytelennek látszik. Ezen okból a főkapitány az illető rendőrfelügyelő ellen a fegyelmi eljárást meg­előző vizsgálatot azonnal elrendelte.­ Ezalatt a tömeg a főkapitányságra vonult és sorából tizenhatan mint közvetlen szem- és fültanuk jelentkeztek tanuságtételre Fodor igaza mellett. A felháborító eset az Újságírók Egyesületé­nek és az Otthon­ Körnek is tudomására jutott és már megindult a mozgalom, hogy a két klub magáévá tegye Fodor ügyét. Az esti órákban hire terjedt, hogy a képviselőházban is szóvá fogják tenni az esetet.* A főkapitányságon ugyancsak nagy konster­­nácziót keltett a dolog. A rendőrség egész vonalán elítélik Jánossy oktalan tettét és az általános fel­fogás, hogy a legszigorúbban meg kell torolni cselekedetét, a­mely alkalmas arra, hogy az egész testületet megint ferde világításba helyezze a nagy nyilvánosság előtt. (ij) hármas entente hatalmainak és Németországnak köszönetet mondott. A háború során a kormány számos hibát követett el. A drága és áldozatteljes albániai akc­ió a hiányos diplomácziai szolgálat folytán káros volt. A kormány kénytelen volt en­gedni a monarchia ultimátumának, mert nem volt más választása. Basics ugyan az annexiós válság idején azzal henczegett, hogy ha ő lett volna akkoriban miniszterelnök, azonnal elrendelte volna a hadsereg mozgósítását. A­mikor azonban még a válság folyamán miniszter lett, éppen úgy, mint­ most, a békés megoldás mellett foglalt állást, mert az volt és az most is az egyedül lehetséges meg­oldás. A szerb kölcsön, Pak­s, november 5. Félhivatalos jelentések szerint Szerbia elfogadta a­ franczia kormány által a szerb kölcsön tőzsdei jegyzése ügyében ki­kötött föltételeket, abban a föltevésben, hogy ugyanily elbánásban részesülnek a többi balkáni államok is, a­melyek kölcsönt akarnak felvenni. Csütörtök, 1913. november 11. AZ ÚJSÁG Legalább. A monarchia a szkupstinában­. Belgrád, november 5. (Szkupstina.) A felirati vita további folyamán Arangyelovics kormánypárti­­képviselő kifejti, hogy a monarchia és Szerbia közti bizalmatlanság oka az, hogy a monarchia aggo­dalommal látja Szerbia szerepét, míg viszont Szerbia attól tart, hogy a monarchia hódító­­poli­tikát akar folytatni. Hasonló viszonyok állanak fenn a többi szomszéd állammal is. Ez aggodalom azonban nem zárja ki a korrekt viszony feltartásá­nak lehetőségét. Kívánatos tehát, hogy a szerb kormánynak a monarchiához való viszony meg­javítására irányuló törekvései sikerrel járjanak. Draskovics Milorád if­ju­ radikális pártvezér utal arra a nagy ellentállásra, a­melyet Albániában fej­tenek ki a szerb akc­ióval szemben. Basics a szerb polgárok nagy része nevében beszél, a­midőn a HIJIK» Mát esztandő. Az abruzzói herczegnek, szegénynek, még mindig nincs nyugta miss Elkinstől. Tíz esztendeje már, hogy az olasz király­nak ez a közeli rokona beleszeretett Elkins amerikai szenátor leányába, vagy talán ennek 'a hölgynek a millióiba, ugyanakkor, a mikor miss Elkins beleszeretett a daliás herczegbe, vagy talán abba a megkülönböztetett tiszte­letbe és fényes rangba, a­melyet az abruzzói herczeg hitvese az olasz udvarban megkövetel­het a maga személyének. Az abruzzói herczeg sem a hegymászásnak, sem a kalandoknak nem volt ellensége. Minthogy azonban miss Elkins megszámlálhatatlan millióihoz csak az oltáron át vihetett az út, az abruzzói herczeg őszintén óhajtotta feleségévé tenni miss Elkinst. És éppen oly őszinte volt miss Elkinsnek az az óhajtása, hogy az abruzzói herczeg legyen a férje, mert máskülönben nem juthatott volna abba a mindennél jobban boldogító hely­zetbe, hogy az olasz anyakirálynét vagy az olasz királyt kedves rokonnak szólíthassa. A két nemes szándékból azonban még sem lett üdvözítő tett. Hiába tetszettek az abruzzói herczegnek miss Elkins milliói, az olasz királyi család szagolgatni kezdte ezt a tömérdek pénzt és végre kinyomozta, hogy az öreg Elkins sze­nátor üzletei, a­melyek e pénzek szülői voltak, nem dicsekedhettek valami finom, előkelő illat­tal. És hiába tetszett miss Elkinsnek az az udvari rang, a­mely az abruzzói herczeg olda­lán várt reá, a­mikor édesapja nemcsak a leá­nyának, hanem magának is fejedelmi szemé­lyeket megillető tiszteletet követelt az új ro­konság részéről. Az olaszok elfinomult szaglásán és az amerikai szenátor mértéktelen pöffeszkedésén aztán meghiúsult a házassági terv, éppen hét esztendővel ezelőtt. Az abruzzói herczeg egy ideig siratta a milliókat, bujában körülutazta a világot, megmászta a legmagasabb hegyeket, aztán beletörődött abba, hogy, édes Istenem, mint szegény herczeg fog valamikor őseinek sírboltjába térni. Miss Elkins egy ideig szin­tén kevésbé jóízűen evett és aludt, bujában szenvedélyesebben tenniszezett, mint rende­sen, aztán belenyugodott abba, hogy, teszem azt, Heléna aostai herczegnővel soha ebben az életben nem fog tegeződni. De a­mikor önmagával és önmagában hősiesen elintézte, a balul sikerült ügyet, azzal, a­mi szemében­ a legfontosabbik volt, az úgynevezett világgal még nem jutott rendbe. Miss Elkinsnek nem volt szabad alulmaradnia. Nem bírta volna túlélni, ha azt hiszik róla, hogy az abruzzói herczeg lemondott róla, mert a vőlegény rokonai nem akarták be­fogadni, így hát füllentett, még­pedig aránylag keveset, mert hiszen ugyanazzal a fáradsággal többet is fantáziálhatott volna. Azt nem ta­gadta, hogy az olasz királyi család nem lel­kesedik érette, de viszont azt hangoztatta, hogy az abruzzói herczeg az élete árán is meg fogja törni kőszívű családjának zord ellent­­állását. Az abruzzói herczegnek esze ágában sem volt, hogy miss Elkinsért inzultálja az olasz anyakirálynét, vagy párbajra hívja ki az olasz királyt, de finom és udvarias fiú volt, a­ki soha egy szóval sem c­áfolta meg azokat a híreket, a­melyek vérengző lovaggá ütötték. Miss Elkinsnek időközben több kérője is akadt, de a­hogy, hogy nem, valamennyi idő előtt oldott kereket. Valahányszor jelent­­kezett egy kérő, a menyasszony-jelölt kijelen­tette, hogy az abruzzói herczeghez semmi köze többé. De valahányszor a kérő visszavonult és a menyasszony-jelöltség megszűnt, ismét föl­támadtak a harc­téri tudósítások azokról a rettenetes küzdelmekről, a­melyeket a min­denre elszánt abruzzói herczeg miss Elkins miatt vív a családjával. Most végre oly kérő is akadt, a­ki elég bátor volt ahhoz, hogy kitartson egészen az oltárig, úgy hogy a gyakori menyasszony­jelöltből ezúttal nemcsak igazi menyasszony, hanem már asszony is lett. Most aztán igazán nincs többé szükség az abruzzói herczeg le­gendájára, a­mely immár megtette köteles­ségét. Miss Elkins, néhány hete missis Hitt, elbocsátotta a jó öreg szolgát, hadd pihenjen békében. Elhíresztelte, hogy 1906-ban, hét esztendővel ezelőtt, megígérte az abruzzói her­czegnek, hogy hét évig még várakozik reá, annyi időt ad a kétségbeesett szerelmesnek, hogy az olasz királyi családtól küzdje ki a boldogság akadályát elhárító igen­t. De a her­czeg, bármily kétségbeesetten viaskodott is, hiába küzdött, a hét esztendő letelt, és miss Elkins, a­kit már nem köt hét évre lekötött szava, a maga szabad útjára indult, Hitt­er karjába. Bizony, bizony, az abruzzói herczegnek szerencséje van. Csak hét évbe került, míg miss Elkins férjet kerített magának, így tehát a boldogtalan vőlegény romantikus glóriája, de utálatos legendája sem tartott tovább. Hiszen megeshetett volna, hogy miss Elkins még újabb hét esztendeig hiába keres meg­felelő férjet és akkor az abruzzói herczeg nem hét, hanem tizennégy esztendeig állhatott volna az amerikai világ előtt az olasz királyi családdal miss Elkinsért birkózó szerelmes kellemetlen pózában. Az abruzzói herczeg igazán hálás lehet a derék Kittnek, a­ki fele­ségül vevén Elkins kisasszonyt, fölöslegessé tette nejének, hogy továbbra is idők során nevetségessé torzító hazugságot kényszerít­sen rá a lovagiasan hallgató herczegre. Aegrotus, — Személyi hír. Vértesy Géza, a király, személye körüli minisztérium államtitkára ma délután rövid tar­tózkodásra Budapestre érkezett. — A király kabinetirodájából. A király Mazuranics- Jankovics Marian susáki járási hivatali II. osztályú segédet kabineti és I. osztályú udvari fogalmazóvá ne­vezte ki. — Kitüntetés. A király Perelj Ján­os nyugalmazott: pénzügyi hivatalszolgának, hű és buzgó szolgálata elisme­réséül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Külföldi rendjel. A király megengedte, hogy Baumgartner János II. osztályú főkonzul a porosz királyi­­ korona-rend II. osztályát, Lejhanecz Venczel konzul az olasz királyi korona-rend középkeresztjét és Rudnay Lajos alkonzul az olasz királyi Szent Mauritius- és Lázár-rend tisztikeresztjét elfogadják és viseljék. — A német császár rendjelei. A német császár Gerstenberger Emil királyi tanácsos, építőmesternek a porosz királyi koronarend III. osztályát, Wolff Ernő igazgatónak pedig a vörös sas-rend IV. osztályát ado­mányozta. Gerstenberger királyi tanácsos elnöke a német tanítónők és nevelőnők budapesti otthonának, Wolff igazgató pedig a Budapesten élő birodalmi németek egyesületének elnöke s e minőségükben szerzett kiváló érdemeikért érte őket a legfelsőbb kitüntetés. —■ A spanyol király egészséges. A Fabra­ügynökség jelenti: A miniszterelnök megc­áfolja azt a híresztelést, hogy a királynak legközelebb meg kell magát operáltatnia. Valótlan az is, hogy Moore dr. Madridban tartózkodik­ A király egész­ségi állapota annyira kielégítő, hogy holnap részt­­vehet egy hajtóvadászaton. Madridból táviratoztak nekünk. Az ifjú Moore dr., a bordeauxi hasonnevű sebész fia, va­dászatra volt hivatalos Madridba. Ez a körülmény adott alkalmat azokra a híresztelésekre, hogy a királynak hol orrán, hol gégéjén, hol fülén súlyos műtétet kell végrehajtani. Még a tőzsde is reagált ezekre a híresztelésekre, a­mennyiben a járadékok hatvan centime-mal csökkentek. — Miklóssy püspök a képviselőházban. Mi­lássy István, az új hajdúdorogi püspök ma délelőtt megjelent a képviselőházban és bemutatkozó látogatást, tett­­Tuza István gróf miniszterelnöknél, valamint Jankwich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternél. 13

Next