Az Ujság, 1913. november/2 (11. évfolyam, 272-284. szám)

1913-11-16 / 272. szám

Vasárnap, 1913. november 11f. AZ ÚJSÁG tető szakasz felhatalmazást ad, hogy Bosznia és Hercze­­govina saját költségén a banjaluka- -doberlini vasút Novi állomásától Bikácsig szabványos nyomtávú országos vasutat építsen. A következő pedig felhatalmazza a magyar kormányt, hogy beleegyezését adja ahhoz, hogy a banja­luka­ do berlini katonai vasút összes tartozékaival együtt Bosznia és Herczegovinának a bosnyák-herczegovinai országos vasutak szerves tartozékaként átadassák, a­mi mellett ez a vasút továbbra is katonai igazgatás alatt fog maradni. E törvény kihirdetése napján lép életbe oly feltétel alatt, hogy annak megfelelő törvényes határozmá­­nyok. Ausztriában is törvényerőre emelkednek és ezzel a törvénynyel egyidejűleg hirdettesenek ki. A törvény végre­hajtásával a minisztérium bizatik meg.­­ Záróra a patikában. Sándor János belügy­miniszter ma délben fogadta a képviselőházban a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségének küldöttségét. A gyógyszerészek me­morandumba foglalták sérelmeiket és arra kérték a minisztert, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvényt vegye sürgős revízió alá. Hívjon össze ankétot és hívja meg arra az érdekelteket, addig pedig, a­míg ez megtörténik, váltsa valóra Lukács László volt belügyminiszternek azt az ígéretét, hogy a gyógyszertárakra vonatkozólag is behozza a nyolca órai zárást. Sándor János belügyminiszter kijelentette, hogy a gyógyszerészsegédek kérését jóakarattal fogja kezelni és a­mennyiben a súlyos politikai viszonyok megjavulnak, módját fogja ejteni, hogy a közegészségügyi törvény revízió alá kerüljön. A­mi a nyolcz órai zárást illeti, elismeri a kérés méltányosságát, mert ha a kormány telje­sítette a kereskedelmi alkalmazottak kívánságát, kétszeresen méltányos, hogy e diplomával bíró, fontos közegészségügyi hivatást betöltő értelmiségi osztály is megkapja az esti nyolcz órai zárást. Ígéri, hogy ezt a kérdést a legrövidebb időn belül dűlőre juttatja.­­­ Kérvények. A képviselőház kérvény­­bi­zottsága ma délután öt órakor Kálmán Gusztáv elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen mintegy 300 kérvényt intézett el. A kormány részéről jelen voltak Perényi Zsigmond báró belügyi államtitkár, M­adarassy Gábor pénzügyi államtitkár, Töry Gusztáv igazságügyi államtitkár, Karátson Lajos honvédelmi államtitkár és a földmi­ve­lésügyi mi­nisztérium részéről Koós Jenő miniszteri tanácsos. A kérvényeket előadták Blanár Béla, Gziffra Kál­mán, Neugeboren Emil és Szász Pál bizottsági tagok.­­ A bosnyákok­ Bécsből jelentik . A kinet­­megváltásra szükséges összeget a szeszadóból és külön bosnyák osztálysorsjáték jövedelméből akar­ják fedezni. A közös pénzügyminiszter az osztrák kormányt­ már megkérdezte a dolog­ felől, e­­it ellenzi a külön osztály sorsjátékot. Az ellenzék a delegáczióban. — H­orvát­ok a miniszterelnöknél. — Manőver az elnöki szék körül. — Bármit mondjanak a pártközi félhivata­losok, a koalíczió minden frakc­iója fáradt, vagy kedvetlen. A­ki a vezérkarból mással is érintkezik, mint Károlyi Mihálylyal és Andrássy Gyulával, az hamarosan megállapíthatja, hogy itt az ország felforgatásába vetett remény meg­lehetős fogytán van. A képviselőházi manő­verbe nem igen tudnak új fogást illeszteni. Ma délután azt hangoztatták, hogy most az elnökséget fogják megostromolni. Az ötletet az a körülmény sugalmazta, hogy Beöthy Pál ma elhagyta az elnöki széket s vitába eresz­kedett. Azt hiszik, ha Beőthyt, Lázár grófot, Szász Károlyt támadni fogják, mind a hármat alaposan belesodorhatják majd a vitatkozásba. A­hogy mi értesülünk, ez a reménykedés nem fog beváli. Az ellenzéknek a képviselőház által a delegáczióba megválasztott tagjai tegnap este Károlyi Mihály gróf lakásán megbeszélést tar­tottak, ma délután pedig úgy a képviselőházi, mint a főrendiházi ellenzéki delegátusok újból összegyűltek Károlyi Mihály grófnál és a de­legáczióban követendő taktikáról értekeztek. A megállapodás titok. Mindössze annyi szi­várgott ki, hogy hétfőn utaznak Bécsbe és hogy csak a delegáczió plenáris ülésein jelenn­nek meg. Tisza István gróf miniszterelnök ma este Bethlenbe utazott, de hétfőn reggelre vissza­érkezik Budapestre. Zágrábi ki­adások szerint hétfőn délelőtt fontos tanácskozása lesz né­hány horvát politikussal és a horvátországi királyi biztossal, Skerlecz báróval, a felől, hogy a horvát országgyűlésre hogyan lehetne munkaképes unionist­a többséget teremteni. Lovászy törvényjavaslata. A képviselőház a sajtótörvény reformjával kapcsolatosan ülésről-ülésre napirenden tartja Lovászy Márton függetlenségi képviselő törvény­­javaslatát i­s. E javaslat iránt fokozott érdeklődés mutatkozik, s ma délelőtt ellenzéki és kormány­párti képviselők egyaránt szorgosan olvasgatták, a Ház irományai közt kinyomatva közzétett kis elaborátumot, így szól : Törvényjavaslat a sajtótermékek terjesztéséről. 1. §. Az 1818: XVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében a sajtótermékek terjesztésének módját azok kiadói — mások jogainak sérelme nélkül — szabadon választják meg. ■ 2. §: A ki időszaki sajtóterméket utczai elárusító útján kiván terjeszteni, köteles ebbeli szándékát városok­ban a polgármesternél, járásokban a főszolgabírónál nyilvántartás és tudomásul vétel végett bejelenteni. A tudomásul vétel meg nem tagadható. A­kik az időszaki sajtótermékek utc­ai darusításáva,­ iparszerűleg foglal­koznak, az említett hatóságok által nyilvántartandók és igazolványnyal látandók el. Hogy milyen egyének látha­tók el ilyen igazolványnyal, azt a belügyminiszter rendeleti­leg határozza meg. 3. §. Belföldön megjelenő időszaki sajtótermékek­től a m. kir. postán és a m. kir. államvasutakon megfelelő viteldij ellenében való szállítás — bírói intézkedés esetét kivéve — meg nem tagadható. Az egynemű sajtótermékek úgy a viteldij, mint a szállítás módozatai és a pal­yudvaro­­kon való árusítás tekintetében egyforma elbánásban része­­sítendők. 4. §. Utasíttatik az igazságügym­iniszter, hogy a sajtó útján elkövetett büntettek és vétségek büntetéséről és az e körüli eljárásról jelen törvény életbeléptétől számított hat hó alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő. 5. §. Jelen törvény kihirdetésekor életbe lép és végre­hajtásával a belügyi és igazságügyminiszterek bízatnak meg. Budapesten, 1911. évi augusztus 28-ikán. Beadja­­ Lovászy Márton s. k., országgyűlési képviselő. A delegécziós jelölések. A közös ügyek tárgyalására kiküldött­ magyar országos bizottság tagjai ma délben egy órakor a parlamenti épület delegácziós termében értekez­letre gyűltek össze, hogy a november 18-án Bécs­­ben kezdődő delegáczióra az albizottsági jelöléseket elintézzék. Az értekezleten ott voltak az ellenzéki delegátusok is. Elnökké Láng Lajos bárót, helyettes elnökké Zichy Ágost grófot, jegyzőkké Teleki Sán­dor grófot, Werner Gyulát és Vojnich Sándor bárót, háznagygyá pedig Telegdy Józsefet jelölték. Az albizottsági jelölések a következők : Kül­ügyi albizottság : elnök Berzeviczy Albert, előadó Nagy Ferencz ; hadügyi albizottság : elnök Tallián Béla báró, előadó Hegedűs Lóránt; hadseregelhelye­zési szűkebb albizottság : elnök Cziráki Antal gróf, előadó Okolicsányi László; élelmezési szűkebb al­bizottság : elnök Miklós Ödön, előadó Solymossy Ödön báró, helyettese Okolicsányi László ; hadi­tengerészeti albizottság : elnök Dániel Ernő báró, előadó Molnár Viktor. Az ipari beszerzéseket ellen­őrző bizottság : elnök Serényi Béla gróf, előadói a szárazföldi hadsereg beszerzésére Kabos Ferencz, a haditengerészet beszerzésére Darvas Fülöp ; pénz­ügyi albizottság : elnök Harkányi­ Frigyes báró, előadó Szüllő Géza ; négyes albizottság­­ elnök Czi­­ráky Antal gróf, előadó Papp Géza báró. Az albizottságokba való tag­jelölések is a meg­történtek szokás szerint jórészt jelentkezés alap­ján. Az ellenzéki delegátusok azonban nem jelent­keztek ilyen albizottsági tagságért vagy mun­káért. A­mikor a jelentkezésre került a sor, egyenként eltávoztak a teremből Vázsonyi Vil­mos maradt közülök ott legtovább. El­őtem mondott beszéd. Ma ismét nyilatkozik Andrássy Gyula gróf. Elmondja egy esti lap írójának azt, a mit a képviselő­­házban tegnap Tiszának kellett volna válaszolnia. — Miután a Házban még személyes meg­­támadtatás esetén sem lehet saját jogom alapján szólni, hanem csak a többség kegyes engedelmével, tegnap nem válaszolhattam Tiszának azon állí­tására, hogy én beszédemben valami burkolt té­nyezőre tettem czélzást, s a­mi neki parancsokat ad. Miután tudom, hogy a királyt a vitába bele­vonni nem illik és nem szabad és Tisza parancso­kat csak onnét kaphatna, én természetesen nem ezt értettem felszólalásomban, hanem azt, hogy Tisza az, a­ki megparancsolta az elnöknek, a Háznak és meg akarja parancsolni az ellenzéknek, hogy egy bizonyos dátumra literálja be a sajtó­­szabadságot. A miniszterelnök az a magyar par­lamentben, a­ki a vezérférfiak között a legagresszí­­vabb, a­mi pedig nem felel meg a miniszterelnöki állás és a parlamenti tárgyalások érdekének. Tisza a koalíc­ió uralmának végén hajlandó volt minket támogatni abban, hogy kormányon maradjunk és tényleg fáradt is abban, hogy ez irtóztatásan veszélyes és a nemzetet tönkretevő rendszer to­vábbra is fenmaradjon. Azt mondja, hogy én a Ház rögtöni feloszlatását kívánom, noha a csak a régi névjegyzék alapján lehetne választani. Ellenkezőleg, én magam mondtam, hogy ilyenkor nem lehet feloszlatni a Házat. A Ház igenis végez­het munkát, de nem olyat, a­mely a nemzet egy­­részét vérig sérti, a­melyben a nemzet veszélyt lát az alkotmányra. Hát nem látja maga körül a nagy pusztulást, az elszegényedést és kivándor­lást, nem gondolja, hogy nagyszabású politikával kellene foglalkoznia. T már ismerős a fejlette életű leánynyal ? Apa: Miféle festet­t életű leánynyal ? Az illető — végeredményében — egy­ comme-il­­laut hölgy, a pályáján, annak természeténél fogva pletykák kísérték. Az anyjával lakik. Az illető bankár vérrokona volt. Eredetre nem előkelő, de ez sem egészen bizonyos. A messze múltban minden családnak vannak homályos pontjai. Viszont az ő polgári csa­ládjában fényesek lehetnek. Maga különben olvasta a semi-gothát és tudja, hogy még mi is, nem vagyunk teljesen mentek. És egyébként is, •M­eh, értem a fiamat, szegényt. Anytt: Ha érti, mért szegény ? Apa : Mert a hölgy, bár kezét neki ígérte, nem szereti őt. Anya : És kit szeret ? Apa : Engem. . Anya : És maga, maga mit fog csele­kedni ? Apa: Még nem tudom. Egyelőre alud­nom kell, hogy kipihenjem elmém izgalmát. Anya ...Honnan jön ? Apa : Eddig sohsa kérdett . Most .■ nem felelek. Negyedik éjszaka. (Közös hálószobában. Az anya felöltözve vir­­raszt. Beront a fia.) Fiú : Anyám, mindnyájunknak meg kell halnunk. Nem élhetünk egy óráig se tovább. Apámnak, neked, nekem­,. . végünk van az Isten, az emberek és magunk előtt ! Anya: Nincsen ok, nem lehet bűn, nem történhetik olyan szerencsétlenség, hogy­ ne­kem téged el kelljen veszítenem. Apád csele­kedett valamit ? Fitt: Cselekedett, apám. Elment a meny­asszonyommal. Elszöktette. A Riviérára. Mint egy. . . Anya: Az apádról beszélsz, vigyázz. Te­hát annak a hölgynek jobban tetszett ő, mint te ?! Megsértette a­ hiúságodat. Az enyémet nem sértette. Pedig valamelyest csak hozzám is tartozott. De te nekem jobban tetszel, mint ő. És szívesen adom érted cserébe, hacsak te megmaradsz nekem. Ne sírj, ne reszkess a dühtől és a szégyentől, add ide azt az alávaló fegyvert, a­melyet titkon a kezedben szoron­gatsz, így ni. És ülj az ölembe, kis fiam, sze­relmes fiam nékem. Millió meg millió nő van a világon, a te számodra, mindenki számára. Ilyen asszonyod csak egy van, mint én, csak egyetlen egy, — az anyád. Most csókolja meg a számat, — a szájam. A tied az enyém, az enyém a tied. Kis­fiú korod óta ezt nem tet­ted és nem tettem én veled. Most itt, lefektet­lek az apád ágyába és addig simogatlak, a­míg el nem alszol. És fölébredsz. Megnyugodva, talán boldogan is ébredsz. Nekem nincs többé uram, de az enyém, egészen az enyém a fiam. És nem is fogod megérezni, hogy elment az az idegen nő az idegen férfival. Értesz-e en­gem, érzel-e engem, szólj ! Kihez tartozol, ahhoz-e, vagy hozzám ? Fiú : Hozzád. Hozzád bújok. Veled aka­rok maradni. Soha idegen nőt nem akarok látni közelről. Veled és éretted akarok élni. És az apámat se ismerem többé. Anya : Mért ne ? Mégis csak kellett ahhoz, hogy te legyél. Majd ha megkoppasztva, össze­törve, halálos fáradtan visszamenekül hoz­zánk , úgy fogadjuk, mint a tékozló fiút. Gyengéd lenézéssel, szánakozó melegséggel. Rokonul fogadjuk a szegényt. Most pedig aludj, kicsiny fiam, aludd ki lelkedből az irtózatot ! 3

Next