Az Ujság, 1913. november/2 (11. évfolyam, 272-284. szám)
1913-11-16 / 272. szám
Vasárnap, 1913. november 11f. AZ ÚJSÁG tető szakasz felhatalmazást ad, hogy Bosznia és Herczegovina saját költségén a banjaluka- -doberlini vasút Novi állomásától Bikácsig szabványos nyomtávú országos vasutat építsen. A következő pedig felhatalmazza a magyar kormányt, hogy beleegyezését adja ahhoz, hogy a banjaluka do berlini katonai vasút összes tartozékaival együtt Bosznia és Herczegovinának a bosnyák-herczegovinai országos vasutak szerves tartozékaként átadassák, ami mellett ez a vasút továbbra is katonai igazgatás alatt fog maradni. E törvény kihirdetése napján lép életbe oly feltétel alatt, hogy annak megfelelő törvényes határozmányok. Ausztriában is törvényerőre emelkednek és ezzel a törvénynyel egyidejűleg hirdettesenek ki. A törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. Záróra a patikában. Sándor János belügyminiszter ma délben fogadta a képviselőházban a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségének küldöttségét. A gyógyszerészek memorandumba foglalták sérelmeiket és arra kérték a minisztert, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvényt vegye sürgős revízió alá. Hívjon össze ankétot és hívja meg arra az érdekelteket, addig pedig, amíg ez megtörténik, váltsa valóra Lukács László volt belügyminiszternek azt az ígéretét, hogy a gyógyszertárakra vonatkozólag is behozza a nyolca órai zárást. Sándor János belügyminiszter kijelentette, hogy a gyógyszerészsegédek kérését jóakarattal fogja kezelni és amennyiben a súlyos politikai viszonyok megjavulnak, módját fogja ejteni, hogy a közegészségügyi törvény revízió alá kerüljön. Ami a nyolcz órai zárást illeti, elismeri a kérés méltányosságát, mert ha a kormány teljesítette a kereskedelmi alkalmazottak kívánságát, kétszeresen méltányos, hogy e diplomával bíró, fontos közegészségügyi hivatást betöltő értelmiségi osztály is megkapja az esti nyolcz órai zárást. Ígéri, hogy ezt a kérdést a legrövidebb időn belül dűlőre juttatja. Kérvények. A képviselőház kérvénybizottsága ma délután öt órakor Kálmán Gusztáv elnöklete alatt ülést tartott, amelyen mintegy 300 kérvényt intézett el. A kormány részéről jelen voltak Perényi Zsigmond báró belügyi államtitkár, Madarassy Gábor pénzügyi államtitkár, Töry Gusztáv igazságügyi államtitkár, Karátson Lajos honvédelmi államtitkár és a földmivelésügyi minisztérium részéről Koós Jenő miniszteri tanácsos. A kérvényeket előadták Blanár Béla, Gziffra Kálmán, Neugeboren Emil és Szász Pál bizottsági tagok. A bosnyákok Bécsből jelentik . A kinetmegváltásra szükséges összeget a szeszadóból és külön bosnyák osztálysorsjáték jövedelméből akarják fedezni. A közös pénzügyminiszter az osztrák kormányt már megkérdezte a dolog felől, eit ellenzi a külön osztály sorsjátékot. Az ellenzék a delegáczióban. — Horvátok a miniszterelnöknél. — Manőver az elnöki szék körül. — Bármit mondjanak a pártközi félhivatalosok, a koalíczió minden frakciója fáradt, vagy kedvetlen. Aki a vezérkarból mással is érintkezik, mint Károlyi Mihálylyal és Andrássy Gyulával, az hamarosan megállapíthatja, hogy itt az ország felforgatásába vetett remény meglehetős fogytán van. A képviselőházi manőverbe nem igen tudnak új fogást illeszteni. Ma délután azt hangoztatták, hogy most az elnökséget fogják megostromolni. Az ötletet az a körülmény sugalmazta, hogy Beöthy Pál ma elhagyta az elnöki széket s vitába ereszkedett. Azt hiszik, ha Beőthyt, Lázár grófot, Szász Károlyt támadni fogják, mind a hármat alaposan belesodorhatják majd a vitatkozásba. Ahogy mi értesülünk, ez a reménykedés nem fog beváli. Az ellenzéknek a képviselőház által a delegáczióba megválasztott tagjai tegnap este Károlyi Mihály gróf lakásán megbeszélést tartottak, ma délután pedig úgy a képviselőházi, mint a főrendiházi ellenzéki delegátusok újból összegyűltek Károlyi Mihály grófnál és a delegáczióban követendő taktikáról értekeztek. A megállapodás titok. Mindössze annyi szivárgott ki, hogy hétfőn utaznak Bécsbe és hogy csak a delegáczió plenáris ülésein jelennnek meg. Tisza István gróf miniszterelnök ma este Bethlenbe utazott, de hétfőn reggelre visszaérkezik Budapestre. Zágrábi kiadások szerint hétfőn délelőtt fontos tanácskozása lesz néhány horvát politikussal és a horvátországi királyi biztossal, Skerlecz báróval, a felől, hogy a horvát országgyűlésre hogyan lehetne munkaképes unionista többséget teremteni. Lovászy törvényjavaslata. A képviselőház a sajtótörvény reformjával kapcsolatosan ülésről-ülésre napirenden tartja Lovászy Márton függetlenségi képviselő törvényjavaslatát is. E javaslat iránt fokozott érdeklődés mutatkozik, s ma délelőtt ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt szorgosan olvasgatták, a Ház irományai közt kinyomatva közzétett kis elaborátumot, így szól : Törvényjavaslat a sajtótermékek terjesztéséről. 1. §. Az 1818: XVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében a sajtótermékek terjesztésének módját azok kiadói — mások jogainak sérelme nélkül — szabadon választják meg. ■ 2. §: A ki időszaki sajtóterméket utczai elárusító útján kiván terjeszteni, köteles ebbeli szándékát városokban a polgármesternél, járásokban a főszolgabírónál nyilvántartás és tudomásul vétel végett bejelenteni. A tudomásul vétel meg nem tagadható. Akik az időszaki sajtótermékek utcai darusításáva, iparszerűleg foglalkoznak, az említett hatóságok által nyilvántartandók és igazolványnyal látandók el. Hogy milyen egyének láthatók el ilyen igazolványnyal, azt a belügyminiszter rendeletileg határozza meg. 3. §. Belföldön megjelenő időszaki sajtótermékektől a m. kir. postán és a m. kir. államvasutakon megfelelő viteldij ellenében való szállítás — bírói intézkedés esetét kivéve — meg nem tagadható. Az egynemű sajtótermékek úgy a viteldij, mint a szállítás módozatai és a palyudvarokon való árusítás tekintetében egyforma elbánásban részesítendők. 4. §. Utasíttatik az igazságügyminiszter, hogy a sajtó útján elkövetett büntettek és vétségek büntetéséről és az e körüli eljárásról jelen törvény életbeléptétől számított hat hó alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő. 5. §. Jelen törvény kihirdetésekor életbe lép és végrehajtásával a belügyi és igazságügyminiszterek bízatnak meg. Budapesten, 1911. évi augusztus 28-ikán. Beadja Lovászy Márton s. k., országgyűlési képviselő. A delegécziós jelölések. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tagjai ma délben egy órakor a parlamenti épület delegácziós termében értekezletre gyűltek össze, hogy a november 18-án Bécsben kezdődő delegáczióra az albizottsági jelöléseket elintézzék. Az értekezleten ott voltak az ellenzéki delegátusok is. Elnökké Láng Lajos bárót, helyettes elnökké Zichy Ágost grófot, jegyzőkké Teleki Sándor grófot, Werner Gyulát és Vojnich Sándor bárót, háznagygyá pedig Telegdy Józsefet jelölték. Az albizottsági jelölések a következők : Külügyi albizottság : elnök Berzeviczy Albert, előadó Nagy Ferencz ; hadügyi albizottság : elnök Tallián Béla báró, előadó Hegedűs Lóránt; hadseregelhelyezési szűkebb albizottság : elnök Cziráki Antal gróf, előadó Okolicsányi László; élelmezési szűkebb albizottság : elnök Miklós Ödön, előadó Solymossy Ödön báró, helyettese Okolicsányi László ; haditengerészeti albizottság : elnök Dániel Ernő báró, előadó Molnár Viktor. Az ipari beszerzéseket ellenőrző bizottság : elnök Serényi Béla gróf, előadói a szárazföldi hadsereg beszerzésére Kabos Ferencz, a haditengerészet beszerzésére Darvas Fülöp ; pénzügyi albizottság : elnök Harkányi Frigyes báró, előadó Szüllő Géza ; négyes albizottság elnök Cziráky Antal gróf, előadó Papp Géza báró. Az albizottságokba való tagjelölések is a megtörténtek szokás szerint jórészt jelentkezés alapján. Az ellenzéki delegátusok azonban nem jelentkeztek ilyen albizottsági tagságért vagy munkáért. Amikor a jelentkezésre került a sor, egyenként eltávoztak a teremből Vázsonyi Vilmos maradt közülök ott legtovább. Előtem mondott beszéd. Ma ismét nyilatkozik Andrássy Gyula gróf. Elmondja egy esti lap írójának azt, a mit a képviselőházban tegnap Tiszának kellett volna válaszolnia. — Miután a Házban még személyes megtámadtatás esetén sem lehet saját jogom alapján szólni, hanem csak a többség kegyes engedelmével, tegnap nem válaszolhattam Tiszának azon állítására, hogy én beszédemben valami burkolt tényezőre tettem czélzást, s ami neki parancsokat ad. Miután tudom, hogy a királyt a vitába belevonni nem illik és nem szabad és Tisza parancsokat csak onnét kaphatna, én természetesen nem ezt értettem felszólalásomban, hanem azt, hogy Tisza az, aki megparancsolta az elnöknek, a Háznak és meg akarja parancsolni az ellenzéknek, hogy egy bizonyos dátumra literálja be a sajtószabadságot. A miniszterelnök az a magyar parlamentben, aki a vezérférfiak között a legagresszívabb, ami pedig nem felel meg a miniszterelnöki állás és a parlamenti tárgyalások érdekének. Tisza a koalíció uralmának végén hajlandó volt minket támogatni abban, hogy kormányon maradjunk és tényleg fáradt is abban, hogy ez irtóztatásan veszélyes és a nemzetet tönkretevő rendszer továbbra is fenmaradjon. Azt mondja, hogy én a Ház rögtöni feloszlatását kívánom, noha a csak a régi névjegyzék alapján lehetne választani. Ellenkezőleg, én magam mondtam, hogy ilyenkor nem lehet feloszlatni a Házat. A Ház igenis végezhet munkát, de nem olyat, amely a nemzet egyrészét vérig sérti, amelyben a nemzet veszélyt lát az alkotmányra. Hát nem látja maga körül a nagy pusztulást, az elszegényedést és kivándorlást, nem gondolja, hogy nagyszabású politikával kellene foglalkoznia. T már ismerős a fejlette életű leánynyal ? Apa: Miféle festett életű leánynyal ? Az illető — végeredményében — egy comme-illaut hölgy, a pályáján, annak természeténél fogva pletykák kísérték. Az anyjával lakik. Az illető bankár vérrokona volt. Eredetre nem előkelő, de ez sem egészen bizonyos. A messze múltban minden családnak vannak homályos pontjai. Viszont az ő polgári családjában fényesek lehetnek. Maga különben olvasta a semi-gothát és tudja, hogy még mi is, nem vagyunk teljesen mentek. És egyébként is, •Meh, értem a fiamat, szegényt. Anytt: Ha érti, mért szegény ? Apa : Mert a hölgy, bár kezét neki ígérte, nem szereti őt. Anya : És kit szeret ? Apa : Engem. . Anya : És maga, maga mit fog cselekedni ? Apa: Még nem tudom. Egyelőre aludnom kell, hogy kipihenjem elmém izgalmát. Anya ...Honnan jön ? Apa : Eddig sohsa kérdett . Most .■ nem felelek. Negyedik éjszaka. (Közös hálószobában. Az anya felöltözve virraszt. Beront a fia.) Fiú : Anyám, mindnyájunknak meg kell halnunk. Nem élhetünk egy óráig se tovább. Apámnak, neked, nekem,. . végünk van az Isten, az emberek és magunk előtt ! Anya: Nincsen ok, nem lehet bűn, nem történhetik olyan szerencsétlenség, hogy nekem téged el kelljen veszítenem. Apád cselekedett valamit ? Fitt: Cselekedett, apám. Elment a menyasszonyommal. Elszöktette. A Riviérára. Mint egy. . . Anya: Az apádról beszélsz, vigyázz. Tehát annak a hölgynek jobban tetszett ő, mint te ?! Megsértette a hiúságodat. Az enyémet nem sértette. Pedig valamelyest csak hozzám is tartozott. De te nekem jobban tetszel, mint ő. És szívesen adom érted cserébe, hacsak te megmaradsz nekem. Ne sírj, ne reszkess a dühtől és a szégyentől, add ide azt az alávaló fegyvert, amelyet titkon a kezedben szorongatsz, így ni. És ülj az ölembe, kis fiam, szerelmes fiam nékem. Millió meg millió nő van a világon, a te számodra, mindenki számára. Ilyen asszonyod csak egy van, mint én, csak egyetlen egy, — az anyád. Most csókolja meg a számat, — a szájam. A tied az enyém, az enyém a tied. Kisfiú korod óta ezt nem tetted és nem tettem én veled. Most itt, lefektetlek az apád ágyába és addig simogatlak, amíg el nem alszol. És fölébredsz. Megnyugodva, talán boldogan is ébredsz. Nekem nincs többé uram, de az enyém, egészen az enyém a fiam. És nem is fogod megérezni, hogy elment az az idegen nő az idegen férfival. Értesz-e engem, érzel-e engem, szólj ! Kihez tartozol, ahhoz-e, vagy hozzám ? Fiú : Hozzád. Hozzád bújok. Veled akarok maradni. Soha idegen nőt nem akarok látni közelről. Veled és éretted akarok élni. És az apámat se ismerem többé. Anya : Mért ne ? Mégis csak kellett ahhoz, hogy te legyél. Majd ha megkoppasztva, összetörve, halálos fáradtan visszamenekül hozzánk , úgy fogadjuk, mint a tékozló fiút. Gyengéd lenézéssel, szánakozó melegséggel. Rokonul fogadjuk a szegényt. Most pedig aludj, kicsiny fiam, aludd ki lelkedből az irtózatot ! 3