Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)

1913-02-15 / 40. szám

Szombat, 1913. február 13. AZ ÚJSÁG — Ráismerne az illetőre? — kérdi az elnök. — Hogyne! Ez az itt­ni! — azzal rámutat a vádlott Soudyra. Masson felesége az egész jelenetnek lakásuk ablakából volt szemtanúja. Ő ráismer Soudyra. Ez viszont mindannyiszor torka szakadtából han­goztatja, hogy ártatlan, és hogy soha életében nem járt. Chantillyben. A vakmerő tagadásra a közön­ség­ is zúgolódni kezd, mire az elnök csendre inti a Hallgatóságot. Egyre-másra vonulnak föl ezután a tanúk. Többjük a leghatározottabban Soudyban is iiteli föl a karabélyos embert. Egy fuvaros szeke­rével útját akarta állani a menekülő automobilnak, de Soudy rálőtt. A golyó a lábába fúródott. A chantilly-i gyógyszerész elmondja , hogy látta, a­mint a rablás és gyilkolás után Soudy elájult és társai eszméletlenül tették föl a kocsira. Ennyi terhelő vallomással szemben Soudynak csak néhány alibi-igazoló tanúja van. Egy fiatal kőműveslegény azt vallja, hogy a gyilkosság délelőttjén, márczius 25-én Soudyval együtt dolgozott egy épületen. A tanú vallomását alaposan meggyöngítette egy pal­lér, a­ki kijelentette, hogy a kérdéses napon senki idegen embert nem látott az épületen. BUDAPESTI EMLÉK. Napiparancs. Zászlóaljparancsnok : ezredes ur Also. Napos tiszt : főhadnagy ur Nieder. Napos káplár : káplár ur Vergatterung. Napo­s : infanterist Tornister. Kirukkolás : holnap reggel hét órakor. Hat órakor áll a század. Idefigyelni. Az utóbbi időben megint tele van piszokkal a folyosó vége. A­ki nem tud vigyázni a folyosóra, az nem katona, az barom. A­ki papírszeleteket és mócsingokat dobál el és a czigarettavégeket bele­dobálja a vízvezetékbe, az olyan embernek nincs becsülete, az olyan embernek nincs jelleme, az olyan ember olyan, mint az oktalan állat. Az ok­talan állat is tudja, hogy hová kell dobálni a papírszeleteket, meg a czigarettavéget, ha már el­szívta a czigarettát. Ha a balszárnyon még egy hangot hallok, haptákba állítom az egész századot és csinálunk majd egy kis salutiernbungot, úgy kilencz óráig. Hallja, infanterist Maródi, nem pa­rancsol egy lábmelegítőt ? Idefigyelni. Az ezredes, úr megparancsolta, hogy azok, a­kik nem mennek szolgálatba, a délutáni be­­settigung alatt valamivel foglalkoztatva legyenek, és pedig a szerint, a­mihez ért, vagy a­milyen mestersége van czivilben. Ezzel azt akarja az ezredes úr, hogy részint mindenki gyakorolhatja magát a mesterségében, a­mivel saját magának is használ, legalább nem felejti el egészen, meg a katonaságnak is szolgálatot tehet. Ruht! Hapták ! Hallja, freiwilliger Szépligethy, maga egy intelligens embernek nevezi magát és nem tudja, hogy haptáknál azt a parasztlőcs két tenyerét odaragaszsza kend a zsinór mellé ? Mi maga czivilben, freiwilliger ? Újságíró ? Mit szóljon akkor az a buta paraszt, ha maguk az újságnál nem tudnak megtanulni annyit, hogy haptáknál az ember hüvelykujja elvág a nadrág­­zsinórral ? Mi ? Hát ha maga újságíró, parancs után bejön hozzám és majd megírja az új kops­­zettliket, a­mik az ágy fölé jönnek. Ruht! Hapták ! Maga, freiwilliger Fekete, mi maga czivil­ben ? Csillagász ? Maga nem csillagász, önkén­tes, hanem : »Jelentem a lássan, csillagász, őr­mester úr!« megértette ? Ez a maga foglalko­zása. Hol tanulta maga azt, hogy az ember csak úgy odavágja, hogy »csillagász!« Ezt maguk így tanulták a csillagászatnál ? Nagyon csodálom,­­hallja. Én úgy hallottam, hogy a csillagászoknál tanulnak egy kis modort is, mert a nélkül egy csillagász nagyon szomorúan néz ki. Maga bejön hozzám és felvarrja a káplár ur­­anyád blúzára a csillagokat, a­kit előléptettek. De nekem úgy dolgozzék, mintha czivilbe csinálná és ott ülne a boltjában, megértette ? Nem »igen«, hanem »Je­lentem a lássan őrmester urnak, igenis megértet­tem«, mert itt nem lakodalmon vagyunk, hogy annyit lehessen beszélni, hanem egy katonánál a rövidség a fő. Ruht! Hapták ! Freiwilliger Untauglich ! Mi van magával? Okleveles mérnök? Nagyon csodálom, hogy nem tudja kimérni a tenyérnyi távolságot, a­minek két baka közt kell lenni, hanem úgy hozzáragad ahhoz az infanterist Szabóhoz, mint egy bélyeg. Maga majd bejön hozzám parancs után és ír egy oklevelet nekem, megértette? Majd én megmon­dom, kihez fogja ínni és mit, — kiváncsi vagyok, jobban ért-e az oklevelezéshez, mint a feltakarás­hoz. Ruht ! Hapták! Bundás, parancs után lejösz a kantinba és hozol fel nekem egy pohár sört. Ruht ! Hapták ! Abtreten! (m­ti) legújabb. Albánia határai. Lordon, február 11. A Re­uterügynökség j­lenti, hogy anarg­ö­tt­k­án konferencziá­in Uránia­­ vé­dő határai­nk kérdését tárg­el­té­k. A nagykövetek már megkap­ták Ausztriá­id­u­, garor­szá­j és ori­szó­szág javaslatait. Szerbia meg nem küld csapatokat a bolgároknak. Belgrád, február 14. Azt a hírt, a­mely szerint Spalajkovics szerb követet külön misz­­szióval bízták meg és a minisztertanács hatá­rozatot hozott arról, hogy csapatokat bocsát Bulgária rendelkezésére, hivatalos szerb ol­dalról alaptalannak jelentik ki, mert e tekintet­ben a kormány nem hozott semmiféle határoza­tot. Ezért teljesen tárgytalan az a hír is, hogy új csapatokat küldtek Bulgáriába. Az angol kormány és a férölok háza. London, február 14. Az alsóház ma már­czius 6-ig elnapolta magát. Akkor újra összeül, hogy tárgyalja azokat a módosító javaslato­kat, a­melyeket a felsőház kisebb törvényja­vaslatokhoz fűzött. Márczius 7-én az alsó­házat ismét elnapolják. A tárgyalások közötti szünet szükséges, hogy a home-rule javaslatot és a walesi egyháznak az államtól való el­szakadására vonatkozó javaslatot a házszabály szerint intézhessék el, a­mely szerint törvény­javaslatokat a felsőház ülésszakának befeje­zése előtt egy hónappal kell oda megküldeni. A walesi egyház és állam szétválasztásáról szóló javaslat csak február 6-án érkezett a felsőházhoz. Anglia és Oroszország Perzsiában. London, február 14. Az alsóház általános vitájának során Ackland államtitkár válaszolt különböző kérdésekre Perzsia ügyében. Remény­­teljes tünet az, —­ mondotta — hogy új kormány alakult, a­mely sokkal tehetségesebb tagokból áll és sokkal inkább át van hatva a közérdek szem­pontjaitól, mint bármely kabinet, a­mely Per­zsiában egy idő óta kormányzott. Az angol kor­mány ezért az indiai kormánynyal egyetértésén elhatározta, hogy előleget bocsát a perzsa kor­mány rendelkezésére, a­mely különösen Shiras tartomány igazgatására fog szolgálni. Ezenkívül a brit kormány az orosz kormánynyal együtt el­határozta, hogy másik előleget folyósít a perzsa kormány általános szükséglet­einek fedezésére. Ack­land kifejtette továbbá, hogy nem kell attól tar­tani, hogy a perzsa öbölben a predomináló brit érdekeket háttérbe szorít­ják, vagy mások kezébe juttatják. Az új perzsa kormány alatt az ország helyzete minden tekintetben biztosítottabbnak és reményteljesebbnek látszik, mint a­milyen Schus­­ter főkincstáros idején volt. A medzslisz egybe­­hívása tekintetében kénytelen azonban kijelen­teni, hogy a­míg az ország gyenge, a gyülekezet eg­ybehívása nem mozdítaná elő erős kormány alakulását. Mihelüt­­azonban erős kormány ala­kul, reméli Anglia kormánya, hogy nem fogják tovább halogatni a medzslisz egybehívását és hogy Perzsia ezután alkotmányos országként fejlődhetik. Az államtitkár beszéde végén az orosz csapatok visszavonásával is foglalkozott. Az orosz kormány azonban még nem hajlandó visszavonni a csapatokat. Remélhető, hogy mihelyt az új perzsa kormány beigazolja, hogy reményei megvalósít­hatók, az orosz kormány hajlandó lesz a Perzsiá­ban lévő katonaságot fokozatosan visszahívni. Időt kell adni az orosz kormánynak, hogy megítél­hesse, vájjon az új perzsa kormány megszilárdul-e és képes e fentartani a rendet, mielőtt az orosz csapatok létszámát Perzsiában leszállítják. Amerika és az analfabéta bevándorlók. Washington, február 14. Taft elnök vétót mondott az ellen a törvényjavaslat ellen, a­mely az analfabétákat eltiltja a bevándorlástól. A mexikói forradalom, Newyork, február 14. Mexikóból jelentik, hogy Diaz még erősebb ágyutüzelést akar f­oy­atni az arzen­ál és a nemzeti palota e­len, s e ezéiből már aki csapatokkal felrobban­tana az arzenál és a nemzeti palota közötti épületcsop­orto­kát. ESSEK. a hétről. Szegény Schuhmeier! Halála nemcsak az ő szerencsétlensége, nemcsak gyilkosa tragé­diája. Szinte torz tükörben megmutatja a mai szocziális etikának az igazi mivoltát, félelmetes hatalmával és még félelmetesebb képmutató kegyetlenségével. Ha szegény Schuhmeier gaz­dag gyáros, vagy egy gyár szigorú mérnöke volna, olvashatnék : ime a kapitalista kegyet­lenség reakcziója, ime a szívtelenség, mely emberölésig kétségbeejti kenyerétől megfosz­tott áldozatát ! De a bécsi képviselő szoc­ialista vezér, a munkások szószólója, ez eset után is a szer­vezett munkásság örök tiszteletben tartott mártírja. Temetésén dokumentálják, hogy azo­nosítják magukat vele, eljárásával, mely nem is az övé, hanem az összes szervezett mun­kások könyörtelen elve : munkás, a­ki nem tart velünk, nem élhet meg. Tanuld meg, munkás­társ, hogy a szervezet a te atyaúr­­istened, s ha nem hajolsz meg előtte, halálnak halálával halsz meg, földönfutóvá válsz ma­gad, ínség martaléka lesz a családod harmad- és negyedsziglen. A szervezet nem szentimen­tális, az nem ad semmit holmi emberi izgal­makra és egyéb fogalmakra, melyek csak arra jók, hogy velük a kapitalista visszásaj­tó kezét megbénítsák. Ha tüntetéskor agyonütnek né­hány rendőrt, az a néplélek jogos kitörése volt, ha néhány munkás vérzik, az a hatalom brutális embertelensége. Ha nincs munka és fölmondasz a családos munkásnak: komisz vagy. De ha szétmegy a fekete levél , ez meg az áruló, ne kapjon munkát,­­ akkor ez a suprema lex szolgálata. Azt sem mondom, hogy nincs igazuk. Másképp a szervezetnek nincs tápláló ereje, ha nincs könyörtelenül sújtó keze. A szoczializ­­musnak talán legnagyobb ereje, hogy kegyet­lenségében nincs emberi vonás, hogy példái valóban elrettentőek, mert még a felség­folyamodás sem segít a kimondott ítéleten, ártatlan asszony, éhes gyermekek haladása sem állítja, meg a sújtó öklét. Ez így van, ez így meg van okolva, s a tanulság csak az, hogy akár kapitalista, akár proletár , em­berek vagyunk egyformán, mert egyaránt embertelenek vagyunk. És emberek vagyunk egyformán, mert egyaránt poéták vagyunk. A Martin-kemencze ! Tudják, mi az a Martin-kemencze ? Vasmob­eh. Szünet nélkül vagyonszámra tömik beléje a hulladékvasat, s ez megolvasztja nyers vassá. A munkások hóhérja, mert ezerötszáz fok körül van hevitve, a­ki körülötte dolgozik, félig megsül, félig megfulad, egészben pedig a biztos korai halált vállalja. S a csepeli sztrájkból a munkások kiveszik a Martin-kemenczét, — senki nem dolgozik, de a Martin-kemencze kiszolgálására otthagyják elvtársaikat, s majd » «»

Next