Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)

1913-02-11 / 36. szám

6 lakosság egyik városrészből a másikba menekül a bolgár ágyúgolyók elől. A Csataldsa-vonalon a törökök minden támadó kísérlete teljes vereséggel végződik. A se­besült és elesett törökök közt szerecsen ka­tonák is vannak. A Fekete-tenger partján fekvő Bodimánál, Szandsa közelében a törökök csapatokat akar­tak partra szállítani, de sikertelenül. A törökök harmincz halottat vesztettek. Szemtanúk a gallipolii ütközetről. Konstantinápoly, február 10. A San Marco és a Pisa olasz állomáshajók tisztjei végignézték út­közben a gallipolii ütközetet, s így beszélik el a látottakat.­­ A bolgárok három üteget állítottak fel egy magaslaton és onnan gránátokkal zúdították el a bulairi erődöket. A törökök nagy hősiességgel rohan­tak a bolgár hadállások ellen, többször egész közel jutottak a bolgár ütegekhez és végül látták az olasz tengerésztisztek, a­mint mindkét oldalon harcz­­vonalba fejlődött a gyalogság. Ezt azonban már nem várhatták be, mert a két olasz hadihajó foly­tatta útját. Karkőji magasságában tanúi voltak az olasz tisztek egy újabb ütközetnek. Török hadihajók bombázták a karkőji bolgár sánczokat s még lát­ták az olasz hadihajókról távozóban, hogy Karkesi városa lángba borult. Tegnap este kilencz órakor a török hadihajók beszüntették a tüzelést, de akkor már a bolgárok kiürítették a hegytetőkön lévő had­állásokat. Rodostó török kézen van. Berlin, február 10. A Berliner Tageblatt jelenti Konstantinápolyból . Rodostó és egész környéke török kézen van. A Linz nevű osztrák Lloyd gőzös kapitánya elbeszélte, hogy szom­bat délelőtt Maltepe mellett, nyolc­ kilomé­terre Bulakrtól keres ütközet volt, melynek végeztével a bolgárok kénytelenek voltak: a nyolczszázhatvan méter magas hegyet, mely a község mellett van, elhagyni és visszavonulni. A Dardanellák egész partja Myriophitóig török kézen van. Rodostó és Konstantinápoly között Szilivrinél erős harczok voltak, de a bolgárokat onnan is visszavonulásra kény­szerítettek. Ütközet Csataldsánál, Frankfurt, február 10. A csataldsai vo­nalon vasárnap rövid, de nagyon elkeseredett ütközet volt. A törökök el akarták vágni a bol­gárok visszavonulásának útját, a­mi csak részben sikerült. A bolgárok utóhadából a tö­­rökok nyolc­vanegy foglyot ejtettek, köztük egy bolgár ezredest is, negyven bolgárt megöltek és negyvenöt súlyos sebesültje volt a bolgár hátvédnek. A török flotta vasárnap eredményesen ágyúzta a bolgár erődítéseket a Márvány-tenger partján, Sziliviinél. Nyolcz ágyat hátrahagyva, a bolgárok kiürítették ezeket a sánczokat. Csataidsa nem ég. Konstantinápoly, február 10. Az előnyomuló török csapatok megállapították, hogy a bolgárok védelmi földerődöket építettek. Jenidse falu egy része leégett. Az a hír, mintha Csataidsa város is leégett volna, nem nyert megerősítést. A szultán a csatatéren. Konstantinápoly, február 10. (Saját tudósítónk távirata.) Itteni lapok jelentése szerint a szultán legközelebb Csataldiába utazik, hogy a harczoló sereget jelenlétével fellelkesítse. Marsz Drinápolyért, Drinápoly ostroma. Konstantinápoly, február 10. Vasárnap reggel a nagykövetségek a hadügyminisztérium közvetí­tésével Drinápolyból dróttalan táviratokat kap­tak konzulaiktól, melyek szerint a bombázás már négy napja folyton tart. Egy bolgár repülőgép át­repült Drinápoly fölött, ágyúlövésekkel azonban e­l­üldözték. AZ ÚJSÁG Kedd, 1913. február 11. Roosevelt levele Danevhez, Szófia, február 10. Roosevelt egy üdvözlő fel­iratra, a­melyet abból az alkalomból kapott, hogy czikket írt, a­melyben nagy dicsérettel nyilatko­zott Bulgáriáról. Danevhez szívélyes hangú leve­let intézett, a­melyben a bolgár nemzet hazafias polgári erényei iránt nagy csodálatát és a bolgár katonák nagyszerű győzelmei fölött örömét fejezi ki, mert azokkal a czivilizált emberiséget az euró­pai török uralom nyomasztó terhétől megszabadítot­ták. Roosevelt hangsúlyozza annak szükségét, hogy Drinápoly városa, a­melynek eleste száz évet jelent a középkori török jobbágyok haladá­sában, most ismét visszaadassék a czivilizáczió­­nak és a bolgároknak. Szkutari ostroma: Harcz Szkutari körül. Czetinje, február 10. Szombatról vasár­napra virradó éjjel a török helyőrség harmad­szor is kirohant, hogy visszafoglalja az elvesz­tett hadállásokat Szkutaritól keletre, de nagy veszteséggel kénytelen volt visszavonulni. Ebben az utolsó ütközetben sok nszam­ katona jutott fogságba s ezek beszélik, hogy a fegyverszünet után a szkutarni csapatok egy része nem akart tovább harczolni. Hasszán Riza bey elrettentő példa gyanánt sok gyáva katonát a vár udvarán agyonlövetett. A Tarabos-erődök, Czetinje, február 10. (Hivatalos monte­negrói jelentés.) Martinovics tábornok had­oszlopának jobbszárnya Djonsisie falut, a­mely a Tarabos-erődök alatt fekszik, meg­szállotta. A hadoszlop balszárnya, a­mely a Szkutari-tó partján nyomul elő, majdnem Szirekáig jutott. A középen lévő csapatok kétszáz méterrel közelebb jutottak a tarabosi sánczokhoz, miután előbb utászcsapatok a szö­gesdrótból készített akadályt tizenkét helyen elpusztították. A Szirokagora és az Oblika hegyekről a Tarabost szakadatlanul bombázzzák. Popovics ezredes parancsnoksága alatt egy szerb katonai csapat és három golyószórókkal felszerelt montenegrói zászlóalj Brdiza ellen nyomult és hevesen megtámadta az ellenséget. A trónörökös seregétől érkezett jelentések szerint a törököket az egész vonalon megverték. A mon­tenegrói csapatok előnyomultak és körülzárták a kis Bardagnolt. A nagy Bardagnolt már megszállották. Tegnap fogságra jutott törökök megerősítik azt a hírt, hogy Hasszán Rita elesett és Szkutariban kezd érezhetővé válni az élelmiszerek hiánya, muníczió azonban van elég. Szkutari és a diplomáczia, Bécs, február 10. Itteni diplomácziai körökben nagy érdeklődéssel kisérik a Szkutari ostromáról érkező híreket. Az egyesült szerb és a montenegrói seregek erősen szorongatják a várost és most már számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy sikerül azt megadásra kényszeríteni. Ebben az esetben azonban alighanem újabb bonyodalmak lesznek, mert Ausztria-Magyarország ragaszkodik ahhoz a régebbi álláspontjához, hogy Szkutari ne a szövet­ségeseké, hanem az új Albániáé legyen. A londoni nagykövetségi konferenczián a monarchia Albánia határainak kérdésében a legnagyobb előzékeny­séget tanúsította a szerb és montenegrói kívánsá­gokkal szemben, de ismételten hangsúlyozta, hogy az új Albánia csak akkor lehet életképes, ha Szku­­tarit nem szakítják ki belőle. A monarchiának ez az elhatározása már valamennyi hatalom előtt ismeretes, csak, úgy látszik, Szerbia és Monte­negró előtt nem. Annál inkább érthetetlen ez, mert az újabb hírek szerint Oroszország is hajlandónak mutatkozik hozzájárulni a monarchia kívánságához. A Kölnische Zeitung egy pétervári távirata azt mondja, hogy Oroszország már beleegyezett abba, hogy Szkutari legyen a jövendő Albánia fővárosa. Pétervár, február 10. (Saját tudósítónk táv­irata.) Ausztria-Magyarország és Oroszország­nak az albán kérdésben elfoglalt álláspontja még meglehetősen ellentétes. Oroszország támo­gatja Montenegrónak Szk­utarira vonatkozó kí­vánságait, azonban mégis kész volna oly egyezségbe belemenni, hogy Szkutarit ugyan az új albán állam kapná, azonban a tó és a nagyon termékeny síkság Montenegró birtokába menjen át. Ausztria-Magyarország azonban ed­dig nem mutatott hajlandóságot ily egyezségre. Oroszország támogatja még a szerbeknek Ipehre, Prizrendre és Djakovára vonatkozó kívánsá­gait. Ausztria-Magyarország kész volna Ipeket a szerbeknek átengedni, azonban követeli, hogy Djakovát és Prizrendet Albánia kapja. Az ostrom áldozatai. Czetinje, február 10. (Hivatalos.) Három napi elkereskedett harcz után, mely a Bar­dagnol leírásáért folyt, a montenegróiak veszte­sége körülbelül kétezerötszáz halott és sebesült. A törökök oldalán mintegy négyezer ember elesett, kik a csatatéren fekszenek temetetlenül. A Taraboson és Brdizánál három nap óta dühöng a harcz. Bár a csapatoknak szöges sövé­nyekkel körülvett erődök ellen kellett har­­czolniuk, mégis lépésenként sikerrel nyomul­tak előre. Több sánczot már el is foglaltak. A veszteségek mindkét részről igen érzékenyek, de a pontos veszteség, tekintettel arra, hogy az elkeseredett harczok még folyamatban van­nak, nem állapítható meg. Béketárgyalások ? lakki pasa Bukarestben, Konstantinápoly, február 10. Lakki pasa volt nagyvezér tegnap és tegnapelőtt a portán tanácskozott Mahmud Sejket pasa nagyvezér­rel. Hír szerint Haki pasa megbízást fog kapni, hogy a félhivatalos béketárgyalást folytassa a bolgár delegátusokkal, a­kikkel Bukarestben fog találkozni. A bolgár békedelegátus egyike a bukaresti bolgár követ lesz. „Korlátlan felhatalmazás.“ London, február 10. Konstantinápolyból jelenti a Times tudósítója. A porta Hakki pasát sürgős megbízással Londonba küldi. A volt nagyvezérnek állítólag korlátlan felhatalma­zása van a béke megkötésére. Hakki pasa ked­den utazik el. Grey a békéért. Páris, február 10. A Temps londoni híre megerősíti, hogy a török nagykövet arra kérte Sir Edward Grey államtitkárt, hogy a béke érdekében kezdeményezze a nagyhatalmak közbe­lépését. Grey ama kijelentésére, hogy erre haj­landó, ha Törökország hivatalosan megkeresi, a török nagykövet azt válaszolta, hogy nem kapott utasítást formális megkeresésre, csak arra, hogy a hatalmakat kezdeményezésre ösz­tönözze, s tőlük függ, várjon ezt megteszik-e, vagy sem. Az államtitkár erre azt mondta, hogy ilyen körülmények között feltétlen for­mális török megkeresés szükséges. A király levele: Hohenlohe herczeg útja. Pétervár, február 10. Itten a külügyi hiva­talban úgy vélekednek, hogy: Hohenlohe herczeg missziója nagyon sikeres volt. Ezen a véleményen vannak az osztrák és magyar nagykövetségen is. Orosz hivatalos körök azt mondják, hogy Ho­henlohe herczeg látogatása majdnem minden kérdésben előkészítette a talajt a két monarchia között való további tárgyalásra. Az utóbbi na­pokban többször hosszabb tanácskozás volt Szaszonov és Cernin gróf nagykövetségi taná­csos között, a­ki az influenzában megbetegedett Thurn-Valszasszina gróf nagykövetet helyet­tesítette és ezekben a tárgyalásokban megálla­pították, hogy a két kabinet között majdnem minden kérdésben csak jelentéktelen differen­­cziák vannak, a­melyeknek kiegyenlítése nem lehetetlen. Bécs, február 10. Hohenlohe Gottfried herczeg Pétervárról ma reggel megérkezett. A herczeg meg­érkezése után az északi pályaudvaron lévő posta­­hivatalba ment, a­honnan telefonon apósával, Frigyes királyi herczeggel néhány perczig beszélt. A herczeg a telefonbeszélgetés után palotájába haj­tatott, a­hol háziorvosát fogadta. Az orvos meg­vizsgálta a herczeget, a ki az egész után rosszul volt, s azt mondta neki, hogy legalább két napig ágyban kell maradnia. Frigyes királyi herczeg a­­ vejével való telefonbeszélgetés után Schönbrunnba

Next