Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)

1913-02-01 / 28. szám

s pénzt, míg ha a jelölt elbukott, visszaadta neki a kapott összeget. Barna Izidorról egyébként kiderült, hogy két évvel ezelőtt, a­mikor híre járt, hogy a fogtömésekre és foghúzásokra vonatkozólag a fogtechnikusok szabályrendeletét megváltoztatják, huszonöt fog­technikus fejenként háromezer koronát gyűjtött össze, hogy megvesztegessék a szabályrendelet elő­adóját, illetve reájuk nézve kedvező formában intézhessék el a módosítást. Ezt az összeget Barna egy takarékpénztárba helyezte el, de később fel­mondotta a betétet. Erről tudomást szereztek a szövetkezett fogművesek és maguk vették ki a betétet, Barna ellen pedig megtették a feljelentést. A nyomozás során tudta meg a rendőrség, hogy a vidékről felérkezett fogtechnikusok, a­kik valamennyien vizsgázni készültek, Róna Imre elnök közbenjárását kérték, de Hóna elutasította őket. Megmondotta nekik, hogy ő ugyan semmit sem tehet az érdekükben, hanem Hirsch W. Mór Rákóczi­ úti fogtechnikus már inkább lehet szol­gálatukra. Hirsch jól ismeri a vizsgálat anyagát , könnyebben kioktathatja őket a kérdésekre. A jelöltek erre Hirschhez fordultak, a­ki azzal fogadta őket, hogy Róna Imre hervadhatatlan érdemeit kezdte magasztalni. A fogtechnikusok érdekében már annyit fáradozott Róna elnök, — mondotta Hirsch — hogy érdemeit meg is kell jutalmazni. És a vizsgára készülőknek mindjárt meg is mu­tatta azt az ívet, a­melyen már eddig is gyűjtöttek ajándékot Róna számára. A jelöltek természetesen szintén adakoztak, de egyikük sem adott keveseb­bet száz koronánál. Antal dr. feljelentése folytán tudódott ki, hogy Mucsik Pál dr., az Irgalmas-rend kórházának fog­orvosa egy Görög nevű nagyszebeni fogtechnikus­tól kétezer koronát vett át azzal, hogy a második vizsgán átsegíti, minthogy az első vizsgálaton el­bukott. Görög át is adta a pénzt, de Mucsik nem tudott vállalt kötelezettségének eleget tenni. Mu­­csik dr.-t szintén kihallgatták a rendőrségen, a­hol beismerte ugyan, hogy Görögtől kétezer koronát kapott, de ezt az összeget honorárium gyanánt vette fel, mivel Görögöt a vizsga előtt hosszabb ideig oktatta. A rendőrség Barna Izidoron kívül még két ember ellen folytatja a nyomozást, letartóztatásra azonban eddig nem került sor. A nyomozás érde­kében az ügy részleteit egyelőre még titokban tartják, annyi azonban bizonyos, hogy a tiszteletre­méltó orvosokból álló vizsgáló­bizottság felül áll minden gyanúsításon és a szélhámosságot Barna és társai követték el. Le£nJabb: Újabb demarche Ko­zs­­­ia isii nápolyban. Konstantinápoly, január 31. Diplomá­­cziai körökben azt hiszik, hogy Konstan­tinápolyban legközelebb kollektív lépést tesznek a hatalmak. Az idő rövidsége miat­t azonban a demarche csak szóbeli lesz. A megindult hazafias mozgalmak ellenére is általában azt reményük, hogy a bolgárok csak Drinápolyt fogják meg­támadni, Csataldiánál azonban tétlenek maradnak. Drinápoly nélkül nincs béketárgyalás. London, január 31. A t­euter-ügynökség arról értesül, hogy Danev dr. közölte Sir Edward Grey államtitkárral a szövetségesek­nek azt az elhatározását, hogy Drinápoly át­engedése nélkül a tárgyalást nem fogják újból felvenni és hogy ezt Grey tegnap Danev dr. látogatása után közölte a török delegátusokkal. Előőrsi csatározások, Konstantinápoly, január 31. Csataldiában és Gallipoli félszigeten egy estilap híradása szerint nagyobb arányú előőrsi csatározások folynak. AZ ÚJSÁG Szombat, 1913. február 1 HÍREK. Jegyzetek a hétről. — Hogy ezt megérhettem! — sóhajtja boldogan és elégedetten valaki. Mit ?­ Hogy a kalendárium egy 1913 januári lapját letépték előtte és szobája tele van virággal. Hogy ezt megérhettem! Virágillat a szobában! Ki az a boldog gyermek, a­ki ennek örülni tud ! Hiszen tudjuk. Görgei Artur. Kilenczvenöt éves lett és örül a virágnak. Csaták gőze volt a légköre, sebesültek jajgatása, haldoklók hör­­gése, a megsebzett ló iszonyatos nyerítése volt a muzsikája. Egy nemzet átka volt a nyomaték, melylyel a vállán kellett a kilenczvenötödik évét elérnie. S örül a virágnak. S örül ennek az egy napnak, a születésnapnak, ennek az ima­ginárius életfordulatnak, melynek semmi köze a valódi élethez. A virág, a virág ! Elbámulva s fenségétől áthatva állok m­eg e kis kisforgács előtt, s imádom az Élet bölcseségét, mely annyi véres balszerencsét, ekkora rettentő mártiriumot ellensúlyozni tud egy másik virággal. Meg­békélve és szeretően gondolok az emberi bestiára, mely annyi vad kegyetlenséggel szőtte át az életet, s mégsem vált bestiává, csak komédiázza a bestiát. Kis­lányok játéka, sze­relem lehellete, tavasz reszketése, ti vagytok ez ember igazi jellemzői. S a­ki kilenczvenöt évvel a vállán, az utolsó hetekben szinte túl­élve a halálát, élete minden élvező képességét még a világban találja meg, az sohasem volt áruló, mindig igaz ember volt, s kilenc­ven­­htodik éve első napján íme bölcsnek is mu­tatkozott ! A drámaírók megint kikaptak az Akadé­miától, s a sajtóban ez nagyobb emócziót kel­tett, mint az írókban. Hogy az ügy felvető­dött, az akadémiai gondolkodásra irányítja a figyelmemet, mert ez az elmeproduktum igazán ritkán kelti föl a figyelmet. S nagyon, de na­gyon csóválom a fejemet, mert mint újságíró­nak, igen tiszteletteljes véleményem van a tudományról és a tudományosságról. Nagyon el tudom képzelni, hogy egy fegyelmezett tudósnak valósággal fizikai fájdalmat okoz az a könnyelmű, felületes apodiktikusság, mely­lyel mi újságírók egyes dolgokról ítéletet mondunk, vagy minden megokolás nélkül, vagy olyan megokolással, mely argumentum­nak az ötletet, meg az impressziót teszi meg. De íme, az akadémiai ítélet mintha mo­ralistább volna az újságíróénál. Hogy példát mondjak : a Szomory Dezső Bellá­jában éppen csak azt látják, hogy ime egy leány, a­kinek grófja van, s egy feleség, a­kinek egy tuc­at férfia van. Ez elég egy újságírónak, hogy er­kölcstelennek mondjon egy darabot, de tudós vélekedésnek egy kicsit a látszat alá is kellene tekintenie. S észrevennie, hogy ez az erkölcs­telenség a külsőség, s alatta a tisztaság és a tisztesség imádata vonaglik és küzködik a ráerőltetett piszok szorítása alatt. Észre kellene vennie, hogy a modern életnek is vannak Melindái és Zách Klárái, a­kiket a tudós sem mond ledéreknek, éppen csak az Ottók­nak és Kázméroknak mások a módszerei. S míg Ottók és Kázmérok kipéczézendő kivéte­lek voltak, a Melindák és Kláráik pedig tragikus áldozatok, addig a modern élet magától ér­tetődően berendezkedett e tragédiákra, s meg­írásuk már szinte társadalmi természetrajz, nem pedig szörnyű abnormitás. S talán illenék észrevenni, hogy ebben a darabban nemcsak Bella íródott meg, hanem néhány más emberalak is, a­kiknek a művészi megírása csak olyan irodalmi kvalitás, a­mi­lyen művészi kvalitás egy festmény egyes alak­jainak az artisztikusan tökéletes kivitele. Ha a tudósoknak ehhez nincs elég érzékük, ha nem tudják aprecziálni, hogy egy dráma keretében egyes emberalakok megírása mek­kora érték s lélekbeli reveláczió, akkor nem ártana informác­ióért a színészekhez fordulni, a­kiknek a mestersége kifejlesztette bennük az érzéket az egyes emberalakok művészi és emberileg tartalmas volta iránt. Megkérdezhetnék például Hegedűs Gyulát, várjon mindegy-e neki, ha a grófja művészileg igazán van-e megírva, vagy kontárul. Hogy tud-e egy rosszul megírt alakból olyan félel­metesen tökéletes szerepet kidolgozni, mint a Bellá­ban ? S megkérdezhetnék főképpen Tanay Frigyest, vájjon miért éppen ebben a darab­ban alakult ki az eddigi kitűnő művészből igazán nagy művészszé ? A tehetsége, a tudása és a vágya megvolt hozzá eddig is, de nem volt meg az a szerepe, melyben így minden oldalról és minden idegszálával meg tudta találni az Embert, úgy a­hogy az ő lelkében kialakulhat, az emberi szenvedéseknek és bol­dogságoknak, vágyaknak és lemondásoknak olyan mélységes találkozásai, melyek a komi­kumot a legmardosóbb tragikummá fokozzák. — Igazán, a tudósnak nem idegen a források kezelése és igénybevétele, —• hát mert éppen drámánál mellőzik a legértékesebb forrás­munkát, a színész alakítását, s a legkompeten­­sebb forrást: magát a színészt ? Hiába, vagy jobban mondva : sajnos,­­ van őszinteség az életben. íme, meghalt egy kiváló ember, egy általánosan tisztelt nagy úr, szeretett királyunk rokona , s íródtak a részvét­­beli czikkek itt is, nálunk, és odaát is, Ausztriá­ban. S ismerjük el, a mi czikkeink rövidebbek, elkényszeredettebbek, az osztrákok melegeb­bek, gyászolóbbak. Szóval, mi udvariasan kondoleáltunk, odaát szívből gyászoltak. A különbséget nem illik elismerni, s nem lehet letagadni. Rajner királyi herczeg nekünk is királyi herczeg, ugyanannak a királyi család­nak a tagja, mely Ausztriában a császári család. De a család az odaát él, itt legföljebb reprezen­tál, ott ismerik, itt csak tudnak róla. Ott fontos tényezői az életnek, itt csak ismert személyiségek, melyekkel soha sincs alkalmunk számolni. Ott drága halottak, itt temetések, melyeknél az országot képviselni kell. Érdemes-e ezen változtatni ? Vet-e a dinasztia súlyt arra, hogy fenséges tagjai a monarchia mindkét államában paritásosan él­jenek a népek szívében ? Kétségtelen súlyt vetnek erre, csak nem tesznek semmit, hogy a­mit kívánunk, be is következzék. — Személyi hírek. Bécsből táviratoztak, hogy a király ma délelőtt magánkihalgatáson fogadta Auguszta királyi h­erczegasszonyt, a ki Rainer királyi herczeg teme­tése alkalmából Bécsben időzik. Továbbá kihallgatáson fogadta a király József Ferdinánd és Henrik Ferdinand királyi herczegeket is. — Serényi Béla gróf földmi­velés­­­ügyi miniszter ma reggel Budapestre érkezett. A föld­­­mivelésügyi miniszter február közepéig Budapesten marad s azután utazik el két-három hétre Svájcaba, beorv az orvosok által előirt pihenőkurát mentálisa. —­ Ótátra­­füredről jelentik: Bárczy István polgármester huzamo­sabb tartózkodásra ideérkezett és a Grand Hotel-ban szállt meg. — Gaudernak József lovassági tábornok, a magy. kir. darabont testőrgárda kapitánya, Bécsbe ér­kezett. — Kitüntetés. A király Mayor Lajos dr. győri ügy­védnek a közgazdaság és közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vas­koronaren­de­t 63 Koháry János salgótarjáni bányatársulati elemi népiskolai nyugal­mazott igazgató-tanítónak a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül az arany érdemkeresztet adomá­nyozta. — Ur­alkomál. A király Steiner Brúnó követség­ irodai tanácsost alkonzullá nevezte ki. — József királyi herczeg beteg. József királyi herczeg csütörtök este tíz órakor érkezett Pécsről, a­hol, mint jelentettük, szemlét tartott a honvéd­csapatok fölött, Budapestre. A rendkívül hideg, rossz időjárás következtében a királyi herczeg Pécsen könnyebb meghűlést érzett. Mikor haza érkezett, már kissé lázas is volt. Ma reggel hat órakor értesítés jött a Várból a Margitszigetre, Czyzevszky Gyula dr. főorvoshoz, a­kit azonnal felkérettek a királyi herczeghez. A főorvos meg­vizsgálta a beteget és kisebb hőemelkedést konsta­tált. A meghűlés könnyebb természetű, azonban elővigyázatosságból a királyi herczegnek ágyban kell maradnia. Ma reggel táviratilag értesítették a királyi herczegi udvarból a bécsi főudvarmesteri hivatalt, hogy József királyi herczeg, a­ki ma reggel akart Bécsbe utazni, hogy részt vegyen a Rainer királyi herczeg temetésén, betegsége miatt Buda­pesten kénytelen maradni. — Rudolf trónörökös emléke. Bécsből jelen­tik, hogy a német császár nevében a bécsi német nagykövet gyönyörű koszorút helyezett saját­­kezüleg Rudolf trónörökös koporsójává a császári sírboltban. — Püspöki beiktatás. Frentiu Valér dr.-nak, a múlt hetekben felszentelt új lugosi görög katolikus püspöknek ünnepélyes installácziója február 9-én, vasárnap lesz egyházmegyéje székhelyén, Lugoson. A város polgársága ünnepélyes fogadtatásban részesíti.

Next