Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)
1913-02-01 / 28. szám
s pénzt, míg ha a jelölt elbukott, visszaadta neki a kapott összeget. Barna Izidorról egyébként kiderült, hogy két évvel ezelőtt, amikor híre járt, hogy a fogtömésekre és foghúzásokra vonatkozólag a fogtechnikusok szabályrendeletét megváltoztatják, huszonöt fogtechnikus fejenként háromezer koronát gyűjtött össze, hogy megvesztegessék a szabályrendelet előadóját, illetve reájuk nézve kedvező formában intézhessék el a módosítást. Ezt az összeget Barna egy takarékpénztárba helyezte el, de később felmondotta a betétet. Erről tudomást szereztek a szövetkezett fogművesek és maguk vették ki a betétet, Barna ellen pedig megtették a feljelentést. A nyomozás során tudta meg a rendőrség, hogy a vidékről felérkezett fogtechnikusok, akik valamennyien vizsgázni készültek, Róna Imre elnök közbenjárását kérték, de Hóna elutasította őket. Megmondotta nekik, hogy ő ugyan semmit sem tehet az érdekükben, hanem Hirsch W. Mór Rákóczi úti fogtechnikus már inkább lehet szolgálatukra. Hirsch jól ismeri a vizsgálat anyagát , könnyebben kioktathatja őket a kérdésekre. A jelöltek erre Hirschhez fordultak, aki azzal fogadta őket, hogy Róna Imre hervadhatatlan érdemeit kezdte magasztalni. A fogtechnikusok érdekében már annyit fáradozott Róna elnök, — mondotta Hirsch — hogy érdemeit meg is kell jutalmazni. És a vizsgára készülőknek mindjárt meg is mutatta azt az ívet, amelyen már eddig is gyűjtöttek ajándékot Róna számára. A jelöltek természetesen szintén adakoztak, de egyikük sem adott kevesebbet száz koronánál. Antal dr. feljelentése folytán tudódott ki, hogy Mucsik Pál dr., az Irgalmas-rend kórházának fogorvosa egy Görög nevű nagyszebeni fogtechnikustól kétezer koronát vett át azzal, hogy a második vizsgán átsegíti, minthogy az első vizsgálaton elbukott. Görög át is adta a pénzt, de Mucsik nem tudott vállalt kötelezettségének eleget tenni. Mucsik dr.-t szintén kihallgatták a rendőrségen, ahol beismerte ugyan, hogy Görögtől kétezer koronát kapott, de ezt az összeget honorárium gyanánt vette fel, mivel Görögöt a vizsga előtt hosszabb ideig oktatta. A rendőrség Barna Izidoron kívül még két ember ellen folytatja a nyomozást, letartóztatásra azonban eddig nem került sor. A nyomozás érdekében az ügy részleteit egyelőre még titokban tartják, annyi azonban bizonyos, hogy a tiszteletreméltó orvosokból álló vizsgálóbizottság felül áll minden gyanúsításon és a szélhámosságot Barna és társai követték el. Le£nJabb: Újabb demarche Kozsia isii nápolyban. Konstantinápoly, január 31. Diplomácziai körökben azt hiszik, hogy Konstantinápolyban legközelebb kollektív lépést tesznek a hatalmak. Az idő rövidsége miatt azonban a demarche csak szóbeli lesz. A megindult hazafias mozgalmak ellenére is általában azt reményük, hogy a bolgárok csak Drinápolyt fogják megtámadni, Csataldiánál azonban tétlenek maradnak. Drinápoly nélkül nincs béketárgyalás. London, január 31. A teuter-ügynökség arról értesül, hogy Danev dr. közölte Sir Edward Grey államtitkárral a szövetségeseknek azt az elhatározását, hogy Drinápoly átengedése nélkül a tárgyalást nem fogják újból felvenni és hogy ezt Grey tegnap Danev dr. látogatása után közölte a török delegátusokkal. Előőrsi csatározások, Konstantinápoly, január 31. Csataldiában és Gallipoli félszigeten egy estilap híradása szerint nagyobb arányú előőrsi csatározások folynak. AZ ÚJSÁG Szombat, 1913. február 1 HÍREK. Jegyzetek a hétről. — Hogy ezt megérhettem! — sóhajtja boldogan és elégedetten valaki. Mit ? Hogy a kalendárium egy 1913 januári lapját letépték előtte és szobája tele van virággal. Hogy ezt megérhettem! Virágillat a szobában! Ki az a boldog gyermek, aki ennek örülni tud ! Hiszen tudjuk. Görgei Artur. Kilenczvenöt éves lett és örül a virágnak. Csaták gőze volt a légköre, sebesültek jajgatása, haldoklók hörgése, a megsebzett ló iszonyatos nyerítése volt a muzsikája. Egy nemzet átka volt a nyomaték, melylyel a vállán kellett a kilenczvenötödik évét elérnie. S örül a virágnak. S örül ennek az egy napnak, a születésnapnak, ennek az imaginárius életfordulatnak, melynek semmi köze a valódi élethez. A virág, a virág ! Elbámulva s fenségétől áthatva állok meg e kis kisforgács előtt, s imádom az Élet bölcseségét, mely annyi véres balszerencsét, ekkora rettentő mártiriumot ellensúlyozni tud egy másik virággal. Megbékélve és szeretően gondolok az emberi bestiára, mely annyi vad kegyetlenséggel szőtte át az életet, s mégsem vált bestiává, csak komédiázza a bestiát. Kislányok játéka, szerelem lehellete, tavasz reszketése, ti vagytok ez ember igazi jellemzői. S aki kilenczvenöt évvel a vállán, az utolsó hetekben szinte túlélve a halálát, élete minden élvező képességét még a világban találja meg, az sohasem volt áruló, mindig igaz ember volt, s kilencvenhtodik éve első napján íme bölcsnek is mutatkozott ! A drámaírók megint kikaptak az Akadémiától, s a sajtóban ez nagyobb emócziót keltett, mint az írókban. Hogy az ügy felvetődött, az akadémiai gondolkodásra irányítja a figyelmemet, mert ez az elmeproduktum igazán ritkán kelti föl a figyelmet. S nagyon, de nagyon csóválom a fejemet, mert mint újságírónak, igen tiszteletteljes véleményem van a tudományról és a tudományosságról. Nagyon el tudom képzelni, hogy egy fegyelmezett tudósnak valósággal fizikai fájdalmat okoz az a könnyelmű, felületes apodiktikusság, melylyel mi újságírók egyes dolgokról ítéletet mondunk, vagy minden megokolás nélkül, vagy olyan megokolással, mely argumentumnak az ötletet, meg az impressziót teszi meg. De íme, az akadémiai ítélet mintha moralistább volna az újságíróénál. Hogy példát mondjak : a Szomory Dezső Bellájában éppen csak azt látják, hogy ime egy leány, akinek grófja van, s egy feleség, akinek egy tucat férfia van. Ez elég egy újságírónak, hogy erkölcstelennek mondjon egy darabot, de tudós vélekedésnek egy kicsit a látszat alá is kellene tekintenie. S észrevennie, hogy ez az erkölcstelenség a külsőség, s alatta a tisztaság és a tisztesség imádata vonaglik és küzködik a ráerőltetett piszok szorítása alatt. Észre kellene vennie, hogy a modern életnek is vannak Melindái és Zách Klárái, akiket a tudós sem mond ledéreknek, éppen csak az Ottóknak és Kázméroknak mások a módszerei. S míg Ottók és Kázmérok kipéczézendő kivételek voltak, a Melindák és Kláráik pedig tragikus áldozatok, addig a modern élet magától értetődően berendezkedett e tragédiákra, s megírásuk már szinte társadalmi természetrajz, nem pedig szörnyű abnormitás. S talán illenék észrevenni, hogy ebben a darabban nemcsak Bella íródott meg, hanem néhány más emberalak is, akiknek a művészi megírása csak olyan irodalmi kvalitás, amilyen művészi kvalitás egy festmény egyes alakjainak az artisztikusan tökéletes kivitele. Ha a tudósoknak ehhez nincs elég érzékük, ha nem tudják aprecziálni, hogy egy dráma keretében egyes emberalakok megírása mekkora érték s lélekbeli reveláczió, akkor nem ártana információért a színészekhez fordulni, akiknek a mestersége kifejlesztette bennük az érzéket az egyes emberalakok művészi és emberileg tartalmas volta iránt. Megkérdezhetnék például Hegedűs Gyulát, várjon mindegy-e neki, ha a grófja művészileg igazán van-e megírva, vagy kontárul. Hogy tud-e egy rosszul megírt alakból olyan félelmetesen tökéletes szerepet kidolgozni, mint a Bellában ? S megkérdezhetnék főképpen Tanay Frigyest, vájjon miért éppen ebben a darabban alakult ki az eddigi kitűnő művészből igazán nagy művészszé ? A tehetsége, a tudása és a vágya megvolt hozzá eddig is, de nem volt meg az a szerepe, melyben így minden oldalról és minden idegszálával meg tudta találni az Embert, úgy ahogy az ő lelkében kialakulhat, az emberi szenvedéseknek és boldogságoknak, vágyaknak és lemondásoknak olyan mélységes találkozásai, melyek a komikumot a legmardosóbb tragikummá fokozzák. — Igazán, a tudósnak nem idegen a források kezelése és igénybevétele, —• hát mert éppen drámánál mellőzik a legértékesebb forrásmunkát, a színész alakítását, s a legkompetensebb forrást: magát a színészt ? Hiába, vagy jobban mondva : sajnos, van őszinteség az életben. íme, meghalt egy kiváló ember, egy általánosan tisztelt nagy úr, szeretett királyunk rokona , s íródtak a részvétbeli czikkek itt is, nálunk, és odaát is, Ausztriában. S ismerjük el, a mi czikkeink rövidebbek, elkényszeredettebbek, az osztrákok melegebbek, gyászolóbbak. Szóval, mi udvariasan kondoleáltunk, odaát szívből gyászoltak. A különbséget nem illik elismerni, s nem lehet letagadni. Rajner királyi herczeg nekünk is királyi herczeg, ugyanannak a királyi családnak a tagja, mely Ausztriában a császári család. De a család az odaát él, itt legföljebb reprezentál, ott ismerik, itt csak tudnak róla. Ott fontos tényezői az életnek, itt csak ismert személyiségek, melyekkel soha sincs alkalmunk számolni. Ott drága halottak, itt temetések, melyeknél az országot képviselni kell. Érdemes-e ezen változtatni ? Vet-e a dinasztia súlyt arra, hogy fenséges tagjai a monarchia mindkét államában paritásosan éljenek a népek szívében ? Kétségtelen súlyt vetnek erre, csak nem tesznek semmit, hogy amit kívánunk, be is következzék. — Személyi hírek. Bécsből táviratoztak, hogy a király ma délelőtt magánkihalgatáson fogadta Auguszta királyi herczegasszonyt, a ki Rainer királyi herczeg temetése alkalmából Bécsben időzik. Továbbá kihallgatáson fogadta a király József Ferdinánd és Henrik Ferdinand királyi herczegeket is. — Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter ma reggel Budapestre érkezett. A földmivelésügyi miniszter február közepéig Budapesten marad s azután utazik el két-három hétre Svájcaba, beorv az orvosok által előirt pihenőkurát mentálisa. — Ótátrafüredről jelentik: Bárczy István polgármester huzamosabb tartózkodásra ideérkezett és a Grand Hotel-ban szállt meg. — Gaudernak József lovassági tábornok, a magy. kir. darabont testőrgárda kapitánya, Bécsbe érkezett. — Kitüntetés. A király Mayor Lajos dr. győri ügyvédnek a közgazdaság és közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskoronarendet 63 Koháry János salgótarjáni bányatársulati elemi népiskolai nyugalmazott igazgató-tanítónak a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. — Uralkomál. A király Steiner Brúnó követség irodai tanácsost alkonzullá nevezte ki. — József királyi herczeg beteg. József királyi herczeg csütörtök este tíz órakor érkezett Pécsről, ahol, mint jelentettük, szemlét tartott a honvédcsapatok fölött, Budapestre. A rendkívül hideg, rossz időjárás következtében a királyi herczeg Pécsen könnyebb meghűlést érzett. Mikor haza érkezett, már kissé lázas is volt. Ma reggel hat órakor értesítés jött a Várból a Margitszigetre, Czyzevszky Gyula dr. főorvoshoz, akit azonnal felkérettek a királyi herczeghez. A főorvos megvizsgálta a beteget és kisebb hőemelkedést konstatált. A meghűlés könnyebb természetű, azonban elővigyázatosságból a királyi herczegnek ágyban kell maradnia. Ma reggel táviratilag értesítették a királyi herczegi udvarból a bécsi főudvarmesteri hivatalt, hogy József királyi herczeg, aki ma reggel akart Bécsbe utazni, hogy részt vegyen a Rainer királyi herczeg temetésén, betegsége miatt Budapesten kénytelen maradni. — Rudolf trónörökös emléke. Bécsből jelentik, hogy a német császár nevében a bécsi német nagykövet gyönyörű koszorút helyezett sajátkezüleg Rudolf trónörökös koporsójává a császári sírboltban. — Püspöki beiktatás. Frentiu Valér dr.-nak, a múlt hetekben felszentelt új lugosi görög katolikus püspöknek ünnepélyes installácziója február 9-én, vasárnap lesz egyházmegyéje székhelyén, Lugoson. A város polgársága ünnepélyes fogadtatásban részesíti.