Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-22 / 46. szám

s Hatvany-Deut­seha Sándor , báró temetése. —­ Saját tudósítónktól. —­­ Nagy, általános és őszinte részvét mellett kísérték el ma délután utolsó útjára Hatvany- Deutsch Sándor bárót, a magyar közgazdasági élet egyik legkimagaslóbb alakját. A temetés iránt megnyilvánult óriási részvét­elénk bizonyítéka volt annak a szeretetnek és megbecsülésnek, a­melynek az elhunyt részese volt, nemcsak a közgazdasági v­ilágban, hanem a magyar társadalom minden rétegében, valamint a külföldön is. Fél három órára volt kitűzve a temetés ideje, de már egy órával előbb meg kellett szakítani a Nádor-utczában, a gyászpalota környékén minden közlekedést, mert a sűrű egymásutánban előtörő automobilok és fogatok között veszélyes lett volna a gyalogos közlekedés. A Nádor-utcza 3. számú ház erkélyéről gyászlobogó lengett alá és gyász­­lepellel volt bevonva a palota külsejének egy része is. A kapuban a rendőrség és a család megbízottai ügyeltek fel arra, hogy a palotába csak az jusson be, a­ki az elhunyttal valamilyen összeköttetésben volt. Az utczai gyalogjárókat is csakhamar úgy el­­­özönlötte a közönség, hogy a közlekedés teljesen lehetetlenné vált. A sokféle jótékony­ egyesület, árvaház és egyéb küldöttségek künn rekedtek az utczán és ott álltak sorfalat, benn a palota folyo­sóin és az udvaron a c­ég nagyszámú tisztviselői, a czukorgyárak küldöttségei, valamint az előkelő­ségeknek, jó ismerősöknek és barátoknak olyan nagy tömege állott, hogy az udvar is zsúfolásig tele volt. Az­­ első emeleti nagyteremben állott egyszerű rava­talon a koporsó, körülötte a koszorúk százai. Koszorúkat helyeztek a ravatalra: az özvegy, született Amberg Tilly, Ha­tva­ny-Deuts­ch Lajos dr. báró, Hatvany-Deutsch Ferencz báró, dr. Hirsch Albertné Hatvany-Deutsch Irén bárónő, Hirsch Albert dr., Zempléni Moscovitz Gejzáné, továbbá az Arnberg-, Koppély-, báró­i Schausberger-, báró Herzog-családok tagjai, azonkívül Hegedűs Loránd, a főrendiház, Kornfeld Pál, Erőtakar­mány r.-t., a Kuffner-család, Heinrich Friess dr., Mikusek Gusztáv dr., Orosdy Fülöp báró, Riszné, Mezey Pál, Voith Béla, Koppély Géza, Dirsztay Andor és Gida, Brüll Herla, Dirsztay Béla és neje, Auspitz István, Diószegi czukor r.-t., Vasa Ferencz és neje, Deutsch Ignácz és fia központi személyzete, Fellner Henrik és neje, Politzer Mór, 1111 m­alm Adolf, Marczali Henrik, Háztartási személyzet, Gomperz Olga, Ormody Vilmos, Brüll Ignácz, Fővárosi Sörfőzde, Hatvany Károly tisztviselői, Union-Club, Vasmegyei Czukorgyár, Herzberg-család (Frankfurt), Pap Dávid dr., Mannheimer Leó, a Borsod-miskolczi malom, Garay Károly, Rinka Károly, Sieghardt Rudolf, Léderer Ágost és Emil, Pesti Lloyd-Társulat, lovag Friedrich von Klaudy, Rosenberg A. Oszkár, Sugár Zsigmond és neje, Kelemen Gyula dr., Lánczy Leó és neje, Szécsi Kálmán dr., a Ritz­­szálloda személyzete, Kern Róbert, Gomperz Mikeáék, Országos Iparegyesület czukorka- és csokoládé-gyártási szakosztálya, Basch Gyula és neje, Szitányi Ödön, Sieg­­mund Hellmann, a moraviczai Heinrich-család, Gond­viselés AKE, Kocner Jenő, Hazai Bank, Auspitz et Co. Wien, Chorin Ferencz és neje, Fritz Emil Redlich, Ehren­haft dr., Rosenberg Gyula és neje, Nagyezenki czukorgyár, Nagysurányi czukorgyár tisztikara, Madarassy-Beck Gyula báró, Gombosi uradalom, Hartig et Rothermann, Pesti Hazai Takarékpénztár­ Egyesület, Hatvani gőzmalom, Nagysurányi czukorgyár, Budapesti Giró igazgatósága, Magyar Czukorgyár Központi Egyesület, Pesti Hazai Takarékpénztár igazgatósága, felügyelőbizottsága és tiszti­kara, Magyar czukorgyárak ügyvivősége, Magyar gyapjú­­fonógyár r.-t., Liebig Tódor báró, Österr.-Ungar, Zucker­­raffinerie, Bossányi Endre és családja, Magyar Czukor­­gyárosok Egyesülete, Magyar Középeurópai Közgazda­­sági Egyesület, Garamvölgyi czukorgyár, Julius v. Kinnep, Zentral-Rübenverein Östr.-Ung., "Mansfeld, Ottó dr., Gyáriparosok Országos Szövetsége, Oroszkai czukorgyár, Herczel Manó és neje, Magyar Papíripar, Baumgarten Egmont, báró Haupt-Stummer-család, Rinka Brüll. A koporsó jobbján foglalt helyet a gyászoló özvegy, a gyermekek, valamint a nagyszámú ro­konság tagjai. A többi jelenlevők elhaladtak a ko­porsó mellett, részvétüket fejezték ki a gyászoló családnak és a másik ajtón eltávoztak. Len­ az udvaron gyülekezett azután össze az egész gyászoló közönség, a­melynek soraiban ott voltak : Apponyi Albert gróf, Széll Kálmán, Szterényi József, Lánczy Leó, Ullmann Adolf, Wekerle Sándor, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Stetina József, Széchenyi Béla gróf, Popovics Sándor, Chorin Ferencz főrend, botfai Hűvös József udvari tanácsos, a Városi Villamos elnökigazgatója, botfai Hűvös Iván vezérigaz­gató, Matlekovits Sándor, az Országos Iparegyesület elnöke, Bórn Frigyes báró, Teleki Sándor gróf, Weisz Manfréd, domonyi Domonyi Mór dr., a Magyar Folyam- és Tenger­hajózási Társulat vezérigazgatója, vásárhelyi Wodianer Hugó udvari tanácsos, Szilágyi Artur udvari tanácsos, Tarnay Gyula főispán, Marczali Henrik egyetemi tanár, lovag Wahl Oszkár, Heinrich Gusztáv főrend, Nagy Ferencz miskolczi polgármester, Madarassy-Beck Gyula és Marczell bárók, Mentáik Ferencz, a Munkásbiztosító elnöke, Hönich Henrik, a Concordia vezérigazgatója, Szapáry Pál gróf, Brüll Ignácz főkonzul, Ormody Vilmos főrend, Prauger udvari tanácsos, Schreyer Jakab, Bosányi Endre királyi tanácsos, Herzog Mór Lipót báró és neje, Tschögl Gusztáv, lovag Fest Ede, Darvay Fülöp, Farkas Pál országgyűlési képviselők, Drrsztay báró, Szoknia Gyula királyi tanácsos, Lázár Pál udvari tanácsos, Lévay József báró, Rickl Gyula, Reiner Ignácz miniszteri taná­csosok, Ehrenhoffer Aladár, Oppler Emil, budai Gold­berger, Strasser Sándor, Daniel Ernő, Mezey Sándor dr., Radvánszky báró, Gajári Ödön, Horváth Emil miniszteri tanácsos, a tőzsde elnöke, Teleki Géza gróf, Gelléri Mór, Fodor István udvari tanácsos, Ignotus Veigelstorg Hugó, Rudnyánszky Viktor, Lányi Bertalan, Herzel Manó báró, Rheimann Lázár udvari tanácsos, Frieschmann J. Frigyes udvari tanácsos, Bacher Emil, Singer Zsigmond főszer­kesztő, főrendiházi tag élén a Pester Lloyd szerkesztősége testületileg, Egyedi Lajos, a Pesti Lloyd­ Társulat testü­letileg, Wolfner József és Tivadar, Herzl Vilmos királyi tanácsos. Hatvan város közönségének nagy küldöttsége, a Deutsch Ignácz és Fia-czég tisztikara és személyzete Miklós László, Wilhelm Artur és Morgenstein Emil c­ég­­vezetőkkel az élén, a hatvani czukorgyár Sternberg és Kanders Szigfrid igazgatók vezetésével, A Magyar Gyapjú­­fonógyár Tótis Rezső igazgatóval, a Ritz-szálloda személy­zete testületileg, a Gyáriparosok Országos Szövetsége Hegedűs Loránd és Grátz Gusztáv dr. országgyűlési kép­viselőkkel az élén, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara testületileg, a Hazai Bank Részvénytársaság testületileg Szitányi Ödön miniszteri tanácsos, vezérigazgató vezetésével, a Keres­kedelmi Bank igazgatósága és felügyelőbizottsága testü­letileg, a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete, Kohner Jenő báró, a Nagysurányi Czukorgyár testületileg, Königsthal Jakab igazgató vezetésével, Az Agrárbank Barta és Fellner dr. igazgatók vezetésével. Hajós József a Hazai Takarékpénztár elnöke, a Magyar Czukoripar­­gyár h­arminc­tagú küldöttsége Haupstummer Lipót báró és Zichy Andor gróf alelnökök vezetésével, a pesti izraelita leányárvaház és izraelita siketnéma intézet nagyszámú küldöttsége igazgatója és gondnoka vezetésével, Móricz Zsigmond író, az Union-Club küldöttsége, Marx János és Kotányi Zsigmond máv. igazgatók, Havclka Rezső prágai gépgyár vezérigazgatója, Fleischer Sándor fő­konzul, a hatvani uradalom tisztikara Lőwinger Ferencz jószágigazgató vezetésével, a hatvani Egyesült Ipar­testület, a hatvani katolikus hitközség küldöttsége Odray Czelesztín prépost vezetésével, a Lipótvárosi Kaszinó küldöttsége Ruszt József udvari tanácsos vezetésével, Simon Jakab udvari tanácsos, a tőzsde alelnöke, a hatvani izraelita hitközség Adler Vilmos dr. főrabbival az élen Guttmaim Vilmos báró és neje, Diószeg­ község küldöttsége, az Országos Gyermekvédő Egyesület küldöttsége, a vas­megyei czukorgyárak Goldschmied József igazgató veze­tésével, a­ diószegi czukorgyár képviseletében Brichta Jakab igazgató, a garamvölgyi czukorgyár lovag Klaudy Rezső igazgatóval, a borsod-miskolczi gőzmalom igaz­gatósága testületileg, az újlaki tégla- és mészégetőgyár Müller József vezérigazgatóval az élén, Kornfeld Móricz báró és még igen sokan mások. A temetési gyászszertartás délután fél három órakor vette kezdetét. A gyász­ház tanácstermében felállított ravatal mellett Hevesi Simon dr. fő­rabbi mondott megható búcsúbeszédet, majd Lazarus főkántor vezetése mellett az énekkar gyászdalokat adott elő, miközben az Entreprise díszruhás házitisztjei a koszorúkkal megrakott lépcsőházban az emeletnyi magasságban fekete posztóval bevont udvarra vitték a koporsót. A tágas udvarban köröskörül a küldöttségek tagjai foglaltak helyet; legelőször Wilhelm Arthur c­ég­­vezető mondott nagyhatású beszédet. Siratják őt mindazok — úgymond, — a­kik életé­ben vele találkoztak, a­kik az ő nagy lényének varázsát megismerték, a­kik az ő személyének bűvkörébe jutottak. És ezek között első­sorban és legfőképpen mi, az ő tiszt­viselői, az ő munkásságának szerény osztályosai, a­kik büszkék vagyunk arra, hogy az ő zseniális eszméiben és alkotásaiban parányi segítőtársai lehettünk. Mi ott éltünk körülötte, alkalmunk volt látni, hogyan ölt testet mind, a mi agyában megfogamzott, miképpen válik valóra száz meg száz eszme és boldogok vagyunk, hogy őt vezé­rünknek vallhattuk. Jóságos szavával adta meg nekünk az irányt, a melyen haladtunk és lelkének tüzével serkentett újabb és újabb munkára. Szemrehányó tekintete volt legnagyobb bánatunk, barátságos mosolya legfőbb jutal­munk. Nem főnökünk volt nekünk, atyai barátunk, jó­akarónk, ki mindig megtalálta a helyes szót és bátorítólag nyújtotta felénk segítő kezét, ha arra szükség volt. S most itthagyott bennünket, hirtelen, váratlanul, mélységes mély bánatunkkal, szívünk egész keservével. Siratjuk benne mindazt, a­mi szép és nemes ; gyászoljuk benne azt, a ki évek során át szivünkhöz nőtt. De nem ! Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kulcsét, ámbár napja múl! És ő, az ő lelkének és meleg szivének minden kincseit pazarul szórta s ezzel ércznél maradandóbb emléket emelt mindazok bensőjében, a kik itt ravatalát gyászolva körül­­álljuk. Hatvany-Deutsch Sándor, szeretett felejthetetlen főnökünk, emlékedet hálás kegyelettel fogjuk megőrizni szivünkben. Mindnyájunk forró imája kisér utolsó utadon. Isten veled, Isten veled ! Utána Zichy Andor gróf a Magyar Czukor­­iparok Szövetsége nevében mondott magas szár­nyalásos búcsúztatót. Ezután a koporsót a hat­lo­vas diszhintóra tették és megindult a menet, élén hét koszorúskocsival és díszruhás lovas­­rendőrökkel. Ezután a nagyszámú küldöttségek tagjai következtek, sok egylet gyászfátyolos zász­lajával vonult fel. A gyászkocsi után a kocsik és automobilok beláthatatlan sora következett. A gyászmenet a József­ téren a Deák Ferencz-térre kanyarodott, innen a Károly­ körúton keresztül, mindenütt a közönség ezreitől kísérve, négy óra­kor a kerepesi temetőbe érkezett. A nyitott sír mellett Hegedűs Loránd a Gyáriparosok Országos Szövetsége nevében mondott utolsó búcsúszót. A magyar gyárak munkára hívó kürtje — szól a meghatott hangon — ma hasztalan bug, a legnagyobb munkás nem mozdul többé. Kilobbant fényes elméje 3 Fénysávja még fent látszik az égen, de jön a fekete éjszaka és mindent, de mindent betakar. Ám, itt hagyta nekünk nemes életének nagy tanulságait. Itt hagyta nekünk maradandó alkotásait, mert büszkén mondhatjuk el, hogy senki után annyi munkásnak annyi kenyér nem maradt, mint Hatvany Sándor élete után. És itt hagyta nekünk életének nemzedékekre szóló nagy példáját, a megbízhatóságnak és a baráti hűségnek soha nem feled­hető mintaképét. Most először történt, ezt sohasem hittük volna, most először történt, hogy Hatvany Sándor báró elhagyta barátait, mert elhagyta az életet. És mi azzal a hűséggel fogjuk ápolni élete szent munkáját, a­mely a Hatvany Sándor hűsége volt, mi azzal a bizalommal fogunk eljönni mindig nagy emlékének megőrzésére, a­mely az ő nagy megbízhatóságához méltó legyen. Azért, kedves halottunk, mi nem búcsúzunk tőled. Hanem elhoztuk neked, nem utoljára hoztuk neked, a mi koszo­rúnkat , a rózsát és a babért. Rózsáit a mi szeretetünk­­­nek, babérát a te dicsőségednek. És e szeretet és e dicsőség babérerdejének rejtemles zúgása között indulj utolsó utadra ! Isten veled ! Hevesi Simon dr. imája után az elhunytat a családi sírboltban örök nyugalomra helyezték. * A lapok ellentétes híreket közölnek Hatvany- Deutsch Sándor báró végrendelkezéséről. Megálla­pítjuk, hogy szabályszerű végrendelet maradt ugyan az elhunyt után, de csak a hagyományok tárgyában. Az örökösödésre vonatkozólag az el­hunyt csak feljegyzéseket tett, a­melyeket gyer­mekei épp oly tiszteletben fognak tartani, mintha a rendelkezés szabályos jogi alakban történt volna. Ezekből a feljegyzésekből közöljük a következőket: Nem érzem magam indíttatva arra, hogy jó­tékony alapítványokra összegeket állapítsak meg, mert helyesebbnek tartom, ha az ember ilyen szük­ségletekre életében fordítja azt, a­mit a rendelkezésére álló eszközökkel adni kell és mert kedvesebbnek tar­tom, hogy az ember életében, ajándékozzon, mint hogy halála esetére rendelkezzék. Meg vagyok győ­ződve, hogy gyermekeimnek ugyanez a felfogásuk és hiszem, hogy örökségük átvételekor helyes érzéket fognak tanúsítani ez iránt az én életnézetem iránt.­ Hatvany-Deutsch Sándor báró még életében számos alapítványt tett, így 200.000 koronát adott az izraelita kórháznak egy létesítendő női osztály czéljaira, 200.000 koronát adott a Poli­­klinikai Egyesületnek, a közelmúltban 50.000 ko­ronát adott a Tüdőbetegek Szanatóriumának ágy­­alapítványok czéljaira. Ezenkívül csaknem min­den jótékony és humánus intézményben még éle­tében tett számos alapítványt. Megjegyezzük még, hogy Hatvany-Deutsch Sándor báró állandó jó­tékonysági irodát tartott fenn, a­melynek hiva­tása az volt, hogy minden szegény és szűkölködő az ő megbízásából névtelenül adományt kapjon, a­mennyiben hozzája fordult. * Hatvany-Deutsch Sándor báró kívánságához képest ma, temetése napján a következő adomá­nyokat osztották szét : Budapest székesfőváros szegényei között 3000 koronát, a Chevra Kadisá­­nak 2000 koronát, a pesti izraelita hitközségnek 3000 koronát, Nagysurány szegényei között 1000 koronát, a hatvani szegények között 2000 koronát és Sárvár szegényei között való szétosztásra 1000 koronát. * Hatvany-Deutsch Sándor báró elhunyta alkal­mából a Magyar Czukorgyárosok Országos Egyesü­lete ma teljes ülést tartott, a­melyen az összes hazai czukorgyárak képviselői megjelentek ; a bécsi Zentralverein für Rübenzucker-Industrie Friess dr. elnök vezetése alatt küldöttséggel képviseltette magát. Az ülést Haupt-Stummer Lipót báró al­­elnök nyitotta meg, mély meghatottsággal emlé­kezve meg arról a pótolhatatlan veszteségről, a­mely az egyesület alapítójának és alapítása óta elnöké­nek váratlan elhunytával érte. A teljes ülés egyet­len c­élja az lévén, hogy a c­ukoripar összességének nagy gyászát méltó módon juttassa kifejezésre, az elnök javaslatára a teljes ülés elhatározta, hogy külön gyászjelentést ad ki, az özvegyhez és a csa­ládhoz részvétiratot intéz, koszorút helyez a rava­talra és az összes hazai czukorgyárak képviselői testületileg jelennek meg a temetésen. Elhatározta egyúttal az ülés, hogy az egyesület pótolhatatlan megalapítójának és első elnökének arczképét meg­festeti az ülésterem számára és a folyó évi rendes közgyűlésen emlékbeszédben örökíti meg elnöké­nek érdemeit. Az ülés berekesztése után az egyesü­let tagjai testületileg vettek részt a gyászszertartá­ A 55 ÚJSÁG Szombat, 1913. február 22.

Next