Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-16 / 41. szám

10 román viszonyról, s azt mondta, hogy a hely­zet az utóbbi napokban nagyon kiélesedett. Ro­mánia lakosságának nagy része el van kese­redve Bulgária halogató taktikája miatt. Ghyka szófiai követ tovább tárgyal ugyan a bolgár kormánynyal, de az általános izgatottság miatt nem remélhető a kérdés kielégítő elintézése. Ro­mániában is attól félnek, hogy Bulgária Dob­rudzsát birtokába akarja keríteni. Meg kell gondolni, hogy Dobrudzsának Bulgária által való fenyegetése nem román-bolgár ügy, ha­­­­nem európai fontosságú dolog. A követ ezután így folytatta: „ Románia a mostani keleti válságból nem fog megkisebbedve kikerülni. Meg va­gyok róla győződve, hogy állásunk az alsó- Dunán meg fog erősödni és hogy jelentőségün­ket a békekötés csak fokozni fogja. Újabb román követelések, Pétervár, február 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) Itteni diplomácziai körökben határozottan kijelentik, hogy a Szófiában folyó román-bolgár tárgyalásokat még nem szakították meg és azokat önállóan, a nagyhatalmak minden beavatkozása nélkül fogják tovább folytatni. A megegyezés le­hetősége még most is fennáll, daczára annak, hogy Románia újabb követelést támasztott az egész határterületnek — Szilisztriát is beleértve — át­engedése iránt. A három felsőbb eseményt. Segítség a sebesülteknek, Bécs, február 15. A bolgár kormány kérelmére ma a drinápolyi bolgár ostromló sereghez osztrák magánorvosi expedíc­ió indul, a­melyet Schlein­­zinger dr. és Czernicz dr. sebészorvosok, a közkór­házi sebészeti klinika asszisztensei vezetnek. London, február 15. A montenegrói kormány felszólítására az angol Vöröskereszt-egylet vasár­nap elküldi a harmadik missziót Montenegróba. A Kamidjie leselkedik. Fiume, február 15. A bolgár kormány nagy­­szénavásárlást eszközölt és meg is rakatta az Antonios nevű hajót 80, a Dem­etriost 70, a Lala nevű gőzöst pedig 120 vaggon szénával. A meg­rakott hajóknak most kellett volna elindulniok a fiumei kikötőből Dedeagacsba, de felsőbb utasí­tásra lefújták az indulást. A bolgár kormány ugyanis tudomást szerzett róla, hogy a Hamidjie nevű török czirkálóhajó Máltába érkezett és a Jóni-tengerben okvetlenül lesni fogja a három hajót. Ezt az értesülést megerősíti a Reuter-ügy­­nökségnek az a híre, hogy a Hamidjie csakugyan horgonyt vetett Maltában, a­melynek görög lakos­sága körében nagy riadalmat okozott, és hogy czélja a Jóni-tenger. Málta, február 15. A Haruidie nevű török czirkáló Máltát nem fogja február 17-ike előtt el­hagyni. AZ ÚJSÁG. Az Újság előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: egy hónapra 2 kor. 40 fill két hónapra ...... 4 kor. 80 fill. negyedévre .. ... .2­7 kor. — fill félévre ................. 14 kor. — fill. egész évre ....... 28 kor. — fill. Az Újság előfizetési ára külföldre: A német birodalom államainak területére. egy hónapra____4 márka ( 4 kor. 80 fill.) negyedévre____12 » (14 » 40 » ) Angliába és az angol gyarmatokba:­­ egy hónapra — 5.— shilling ( 6 korona) negyedévre „ ■ - 15.— * (IS » )­­ AZ UJJSÁG Vasárnap, 1913. február 16. „TERRANUOVA". A hajó gazdátlanul tért vissza Új-Zélandba s másnap, a katasztrófa hírének hallatára, el­akadt Anglia szívverése. Angol kikötőből in­dult sarki útjára Scott kapitány, angol lobo­gót cribált a hajó árboczán az északi szél s a kapitány Anglia reménységével, hit- és dicső­ségvágyával megrakodtan indult a csábító messzeségbe, a titokzatos és bizonytalan vég­telenbe. A katasztrófa ránehezedik az egész kulturvilágra, de a gyász és a szomorúság első­sorban Angliáé, a­mely gyermekét vesztette el s gyermekével együtt eltemette mindazt, a­mit a m­­a és a tudomány számára remélt ettől a vakmerő ábrándozótól. A tudománynak s azzal együtt a kulturvilágnak tökéletesen mindegy, hogy Scott, Amundsen vagy Shack­­leton töri magát keresztül a jégpánczélon, hogy közelebb jusson a titokzatos Természet lelké­hez. A tudománynak új felfedezések, új ered­mények kellenek s egyforma szeretettel és meg­hatottsággal fogad mindenkit, a­ki a nagy ismeretlen kapuit sikerrel feszegeti. De a gyermek anyjában elemi erővel dolgozik a hiúság és önzés . Anglia nemcsak a tudományra gondol, hanem önmagára is. Nem mindegy neki, hogy a tudomány kinek a kezéből kapja a kutatások eredményeit, hanem akarja, hogy a kulturhistóriában a legfényesebb fejezetek az angol faj hírének, dicsőségének legyenek dokumentumai. A kultúrát magának akarja lekötelezni, a maga fajának karakterét akarja a tudományra rányomni s szinte felolvad abban a gondolatban, hogy ő maga legyen a tudo­mány, kultúra és czivilizáczió. Ez a nagy, mindent átölelő, semmitől vissza nem rettenő, az alkotás erejétől duzzadó vágyakozás sűrűsödött össze Scott kapitány­ban, a­ki akkumulátora volt egy nagy és ha­talmas nemzet minden hiúságának, önérzeté­nek, dicsőség vágyának. Lehet, hogy az angol nemzet csodás törekvéseit nem a tudomány, nem a kultúra őszinte imádata váltotta ki, hanem a hiúságnak az a neme, mely a versen­gésre csak azért ösztönöz, mert nem tud má­sokat maga előtt látni. A sorban itt is első akar leírni, mint a­hogyan első a tengeri hatal­mak, az ipari népek és az értékgyűjtő nemze­tek sorában. Egy nemzet, melynek ezer mil­liárd korona az­ évi jövedelme, miért mondana le arról a gyönyörűségről, hogy nevét ott is az elsők között emlegessék, a­hol sarkkutató népek dicsőségéről, a tudománynak tett szol­gálatokról szó esik. A mi szkepszisünk és c­inizmusunk ilyen motívumokat is lát abban a határtalan am­­bíczióban, mely Angliát a legmesszebb eső távolságok és a legmagasabb csúcsok megkö­zelítésére serkenti. De a gyermek áhítattal néz fel az anyjára s tiszta csengésűnek hallja sza­vait. Szentségtörésnek venné, ha a gyanúsítás egy pillanatra felvillanna agyában. Ő csak tiszta szándékot, nemes törekvést, önzetlen és minden emberi gyarlóságtól ment szolgálat­­készséget lát abban, hogy az anyja fejleszti a tudomány kultuszát és a saját áhítatával fel­ébreszti és nagyra neveli benne is a tudomány szeretetét. Scott így értékelte nevelő anyjának egyéniségét s nem csoda, ha a nevelés szuggesz­­tiója alatt olyan jellemmé formálódott, a­mi­lyen jellemnek nemzetét ismerte. Semmi sincs akkora befolyással a jellem kialakulására, mint a környezet, a­melyben élünk és Scottnak, az angol tengerészkapitánynak lehetetlen volt a szárazföld valamelyik viskójában elpusztulni, ha az emberekkel való érintkezés közben egyébről sem hallott, mint az angol imperializ­musról, a brit lobogó dicsőségéről és az angol faj kulturmissziójáról. Ugyan ki tudna ellent­­állni a csábításnak, hogy csak akarnunk kell, s nemzetünk rajtunk keresztül betölti hivatá­sát. Ki tudna ellentállni a csalóka képnek, mely bennünket, mint a nemzet álmainak és vágyainak megvalósítóját rajzol meg. A siker hívogat és a sikernek kerítő­je a tenger, a vég­telenbe nyúló poreán, melylyel a tengerpart lakója nem tud szembeszállani. Ibsen a Tenger asszonyában megokolta a tenger után való epedésünket. Ez a vágyakozás és epedés az ébredő és növekvő ösztön nyilvánulása a­­ szabadság után. Napóleon, a mikor Goethével a tragédia természetéről beszélgetett, azt mondotta, hogy az új tragédiák abban különböznek a régiektől, hogy ma már nincsenek sorstragédiák, s hogy a régi fátum helyére a politika lépett. Napó­leon idejében ez a felfogás még helyes volt, de azóta a politika is elvesztette jelentőségét s nincs többé irányító befolyással az egyén életére. A­mint a sorsot kiszorította a politika, ugyanúgy kiszorítja a politikát a tudomány. Az igazi tragédiák tehát, a­melyek a husza­dik század szülöttjét megrendítik, nem a harezmezőkön, nem is a politika porondján, hanem a tudomány műhelyeiben játszódnak le. A tudományért vívott kü­zdelemekben vér­zenek el a mai kor hősei, mivel hogy a mai század nem a romantika, hanem a tudomány százada. Az értékek átértékelődtek: a fajok lassan-lassan elhelyezkedtek, berendezkedtek s ettől fogva megváltozott az erény fogalma és tartalma. A fajokat ma már nem kell meg­menteni, tehát nincs is szükség arra az etnikára, mely férfias bátorságból faragott erényt s hőssé koszorúzta azt, a ki másokkal mérte össze fegyvereit, hogy élete árán megmentse népét, hazáját a veszedelemtől. Ezek a vesze­delmek kimúlóban vannak. A fajt ma már nem az idegen fegyveres erő, hanem az idegen né­pek szellemi­­elsőbbsége sodorhatja pusztu­lásba. Nem a faj megmentése, hanem a fen­­tartása és előbbre vitele a czél. És ez a czél csak a szellemi erők fejlesztésével érhető el. Scott tragikuma ezekből a motívumokból szűrődött össze. Egy kulturnemzet szellemének inkarnácziója ő, a­kiben megelevenült és erőre kapott mindaz, a­miből egy kulturnemzet gon­dolatvilága felépül. De tetteinek legerősebb rugója talán mégis a brit imperializmus volt: meghódítani a világot, lefoglalni újabb és újabb földrészeket s a brit királyság lobogóját kitűzni oda is, a­hová csak a legmerészebb fantázia mer elkalandozni. A brit birodalom hadiflottája sikerrel se­gítette elő ezt az imperialisztikus politikát ott, a­hol fegyveres ellenséget kellett leküzdeni, Scott a természettel szállt szembe. A természet ellen vette fel a küzdelmet s félretolt az útból minden akadályt, melyet a természet emelt, hogy az emberek telhetetlenségével szemben magának biztosítsa a déli sarkvidék rengeteg területeit. És az emberi tudomány, a csodás energia, melyhez foghatót csak a görög mi­tológiában találhatunk, diadalmaskodott a ter­mészet fölött. Scott kitűzte a déli sarkon a brit királyság lobogóját, kitűzte a svéd lobogó mellé s ezzel elvetette az emberi érdekharczok magvát ezen a szűz területen is, a­hol ember még alig fordult meg. Két idegen lobogó egy­más mellett a déli sarkon, íme, a fajok örök harczának messze kiáltó szimbóluma. Igen, az ember diadalmaskodott a ter­mészet fölött, de a diadalt életével fizette meg. A természet érintetlenségén csorba esett, de a természet boszúl állott s­értésére adta az emberiségnek, hogy a titkok, melyeket jég­­pajzszsal elzárt előlünk, nem pattanthatók fel büntetlenül. De a diadal mégis a miénk. Emberi lábnyomok jelzik a hőmezőkön, hogy a tudomány mindennél hatalmasabb s hogy ezzel a hatalommal az ember rendelkezik. Ést ha később, sok ezer esztendő múltával meg­mozdulnak a rejtve működő természeti erők s romokba döntve mindent, elpusztítják a mai kultúra dokumentumait­; a romok fölött épülő uj világ ámulva látja majd a jégkérgek közé temetett emberi csontváz lenyomatából, hogy régen, sok ezer millió év előtt volt már élet a földön. Volt élet és volt kultúra, mert ime az emberiség hősei leigázták a természetet s feltárták annak legtitkosabb titkait. Lynkeusz. BaSBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBb­BBBBBBHSEiSai g | 52! SS fgj AZ ÚJSÁG TELEFON­SZÁJAI | _ ________________ Szerkesztőség: József 13—35 Kiadóhivatal: József 16-26 és 13-36 Olvasóterem és­­ .­­ . |Q flR fiókkiadóhivatal:/ n02set 19—38 Interurbán külföld és vidék 57. — ------- —| 1 8 BBBB99!9BBB9iS9@gSS999nS9ngEHB 999SBa

Next