Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)
1913-02-16 / 41. szám
10 román viszonyról, s azt mondta, hogy a helyzet az utóbbi napokban nagyon kiélesedett. Románia lakosságának nagy része el van keseredve Bulgária halogató taktikája miatt. Ghyka szófiai követ tovább tárgyal ugyan a bolgár kormánynyal, de az általános izgatottság miatt nem remélhető a kérdés kielégítő elintézése. Romániában is attól félnek, hogy Bulgária Dobrudzsát birtokába akarja keríteni. Meg kell gondolni, hogy Dobrudzsának Bulgária által való fenyegetése nem román-bolgár ügy, hanem európai fontosságú dolog. A követ ezután így folytatta: „ Románia a mostani keleti válságból nem fog megkisebbedve kikerülni. Meg vagyok róla győződve, hogy állásunk az alsó- Dunán meg fog erősödni és hogy jelentőségünket a békekötés csak fokozni fogja. Újabb román követelések, Pétervár, február 15. (Saját tudósítónk távirata.) Itteni diplomácziai körökben határozottan kijelentik, hogy a Szófiában folyó román-bolgár tárgyalásokat még nem szakították meg és azokat önállóan, a nagyhatalmak minden beavatkozása nélkül fogják tovább folytatni. A megegyezés lehetősége még most is fennáll, daczára annak, hogy Románia újabb követelést támasztott az egész határterületnek — Szilisztriát is beleértve — átengedése iránt. A három felsőbb eseményt. Segítség a sebesülteknek, Bécs, február 15. A bolgár kormány kérelmére ma a drinápolyi bolgár ostromló sereghez osztrák magánorvosi expedíció indul, amelyet Schleinzinger dr. és Czernicz dr. sebészorvosok, a közkórházi sebészeti klinika asszisztensei vezetnek. London, február 15. A montenegrói kormány felszólítására az angol Vöröskereszt-egylet vasárnap elküldi a harmadik missziót Montenegróba. A Kamidjie leselkedik. Fiume, február 15. A bolgár kormány nagyszénavásárlást eszközölt és meg is rakatta az Antonios nevű hajót 80, a Demetriost 70, a Lala nevű gőzöst pedig 120 vaggon szénával. A megrakott hajóknak most kellett volna elindulniok a fiumei kikötőből Dedeagacsba, de felsőbb utasításra lefújták az indulást. A bolgár kormány ugyanis tudomást szerzett róla, hogy a Hamidjie nevű török czirkálóhajó Máltába érkezett és a Jóni-tengerben okvetlenül lesni fogja a három hajót. Ezt az értesülést megerősíti a Reuter-ügynökségnek az a híre, hogy a Hamidjie csakugyan horgonyt vetett Maltában, amelynek görög lakossága körében nagy riadalmat okozott, és hogy czélja a Jóni-tenger. Málta, február 15. A Haruidie nevű török czirkáló Máltát nem fogja február 17-ike előtt elhagyni. AZ ÚJSÁG. Az Újság előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: egy hónapra 2 kor. 40 fill két hónapra ...... 4 kor. 80 fill. negyedévre .. ... .27 kor. — fill félévre ................. 14 kor. — fill. egész évre ....... 28 kor. — fill. Az Újság előfizetési ára külföldre: A német birodalom államainak területére. egy hónapra____4 márka ( 4 kor. 80 fill.) negyedévre____12 » (14 » 40 » ) Angliába és az angol gyarmatokba: egy hónapra — 5.— shilling ( 6 korona) negyedévre „ ■ - 15.— * (IS » ) AZ UJJSÁG Vasárnap, 1913. február 16. „TERRANUOVA". A hajó gazdátlanul tért vissza Új-Zélandba s másnap, a katasztrófa hírének hallatára, elakadt Anglia szívverése. Angol kikötőből indult sarki útjára Scott kapitány, angol lobogót cribált a hajó árboczán az északi szél s a kapitány Anglia reménységével, hit- és dicsőségvágyával megrakodtan indult a csábító messzeségbe, a titokzatos és bizonytalan végtelenbe. A katasztrófa ránehezedik az egész kulturvilágra, de a gyász és a szomorúság elsősorban Angliáé, amely gyermekét vesztette el s gyermekével együtt eltemette mindazt, amit a ma és a tudomány számára remélt ettől a vakmerő ábrándozótól. A tudománynak s azzal együtt a kulturvilágnak tökéletesen mindegy, hogy Scott, Amundsen vagy Shackleton töri magát keresztül a jégpánczélon, hogy közelebb jusson a titokzatos Természet lelkéhez. A tudománynak új felfedezések, új eredmények kellenek s egyforma szeretettel és meghatottsággal fogad mindenkit, aki a nagy ismeretlen kapuit sikerrel feszegeti. De a gyermek anyjában elemi erővel dolgozik a hiúság és önzés . Anglia nemcsak a tudományra gondol, hanem önmagára is. Nem mindegy neki, hogy a tudomány kinek a kezéből kapja a kutatások eredményeit, hanem akarja, hogy a kulturhistóriában a legfényesebb fejezetek az angol faj hírének, dicsőségének legyenek dokumentumai. A kultúrát magának akarja lekötelezni, a maga fajának karakterét akarja a tudományra rányomni s szinte felolvad abban a gondolatban, hogy ő maga legyen a tudomány, kultúra és czivilizáczió. Ez a nagy, mindent átölelő, semmitől vissza nem rettenő, az alkotás erejétől duzzadó vágyakozás sűrűsödött össze Scott kapitányban, aki akkumulátora volt egy nagy és hatalmas nemzet minden hiúságának, önérzetének, dicsőség vágyának. Lehet, hogy az angol nemzet csodás törekvéseit nem a tudomány, nem a kultúra őszinte imádata váltotta ki, hanem a hiúságnak az a neme, mely a versengésre csak azért ösztönöz, mert nem tud másokat maga előtt látni. A sorban itt is első akar leírni, mint ahogyan első a tengeri hatalmak, az ipari népek és az értékgyűjtő nemzetek sorában. Egy nemzet, melynek ezer milliárd korona az évi jövedelme, miért mondana le arról a gyönyörűségről, hogy nevét ott is az elsők között emlegessék, ahol sarkkutató népek dicsőségéről, a tudománynak tett szolgálatokról szó esik. A mi szkepszisünk és cinizmusunk ilyen motívumokat is lát abban a határtalan ambíczióban, mely Angliát a legmesszebb eső távolságok és a legmagasabb csúcsok megközelítésére serkenti. De a gyermek áhítattal néz fel az anyjára s tiszta csengésűnek hallja szavait. Szentségtörésnek venné, ha a gyanúsítás egy pillanatra felvillanna agyában. Ő csak tiszta szándékot, nemes törekvést, önzetlen és minden emberi gyarlóságtól ment szolgálatkészséget lát abban, hogy az anyja fejleszti a tudomány kultuszát és a saját áhítatával felébreszti és nagyra neveli benne is a tudomány szeretetét. Scott így értékelte nevelő anyjának egyéniségét s nem csoda, ha a nevelés szuggesztiója alatt olyan jellemmé formálódott, amilyen jellemnek nemzetét ismerte. Semmi sincs akkora befolyással a jellem kialakulására, mint a környezet, amelyben élünk és Scottnak, az angol tengerészkapitánynak lehetetlen volt a szárazföld valamelyik viskójában elpusztulni, ha az emberekkel való érintkezés közben egyébről sem hallott, mint az angol imperializmusról, a brit lobogó dicsőségéről és az angol faj kulturmissziójáról. Ugyan ki tudna ellentállni a csábításnak, hogy csak akarnunk kell, s nemzetünk rajtunk keresztül betölti hivatását. Ki tudna ellentállni a csalóka képnek, mely bennünket, mint a nemzet álmainak és vágyainak megvalósítóját rajzol meg. A siker hívogat és a sikernek kerítője a tenger, a végtelenbe nyúló poreán, melylyel a tengerpart lakója nem tud szembeszállani. Ibsen a Tenger asszonyában megokolta a tenger után való epedésünket. Ez a vágyakozás és epedés az ébredő és növekvő ösztön nyilvánulása a szabadság után. Napóleon, a mikor Goethével a tragédia természetéről beszélgetett, azt mondotta, hogy az új tragédiák abban különböznek a régiektől, hogy ma már nincsenek sorstragédiák, s hogy a régi fátum helyére a politika lépett. Napóleon idejében ez a felfogás még helyes volt, de azóta a politika is elvesztette jelentőségét s nincs többé irányító befolyással az egyén életére. Amint a sorsot kiszorította a politika, ugyanúgy kiszorítja a politikát a tudomány. Az igazi tragédiák tehát, amelyek a huszadik század szülöttjét megrendítik, nem a harezmezőkön, nem is a politika porondján, hanem a tudomány műhelyeiben játszódnak le. A tudományért vívott küzdelemekben vérzenek el a mai kor hősei, mivel hogy a mai század nem a romantika, hanem a tudomány százada. Az értékek átértékelődtek: a fajok lassan-lassan elhelyezkedtek, berendezkedtek s ettől fogva megváltozott az erény fogalma és tartalma. A fajokat ma már nem kell megmenteni, tehát nincs is szükség arra az etnikára, mely férfias bátorságból faragott erényt s hőssé koszorúzta azt, a ki másokkal mérte össze fegyvereit, hogy élete árán megmentse népét, hazáját a veszedelemtől. Ezek a veszedelmek kimúlóban vannak. A fajt ma már nem az idegen fegyveres erő, hanem az idegen népek szellemielsőbbsége sodorhatja pusztulásba. Nem a faj megmentése, hanem a fentartása és előbbre vitele a czél. És ez a czél csak a szellemi erők fejlesztésével érhető el. Scott tragikuma ezekből a motívumokból szűrődött össze. Egy kulturnemzet szellemének inkarnácziója ő, akiben megelevenült és erőre kapott mindaz, amiből egy kulturnemzet gondolatvilága felépül. De tetteinek legerősebb rugója talán mégis a brit imperializmus volt: meghódítani a világot, lefoglalni újabb és újabb földrészeket s a brit királyság lobogóját kitűzni oda is, ahová csak a legmerészebb fantázia mer elkalandozni. A brit birodalom hadiflottája sikerrel segítette elő ezt az imperialisztikus politikát ott, ahol fegyveres ellenséget kellett leküzdeni, Scott a természettel szállt szembe. A természet ellen vette fel a küzdelmet s félretolt az útból minden akadályt, melyet a természet emelt, hogy az emberek telhetetlenségével szemben magának biztosítsa a déli sarkvidék rengeteg területeit. És az emberi tudomány, a csodás energia, melyhez foghatót csak a görög mitológiában találhatunk, diadalmaskodott a természet fölött. Scott kitűzte a déli sarkon a brit királyság lobogóját, kitűzte a svéd lobogó mellé s ezzel elvetette az emberi érdekharczok magvát ezen a szűz területen is, ahol ember még alig fordult meg. Két idegen lobogó egymás mellett a déli sarkon, íme, a fajok örök harczának messze kiáltó szimbóluma. Igen, az ember diadalmaskodott a természet fölött, de a diadalt életével fizette meg. A természet érintetlenségén csorba esett, de a természet boszúl állott sértésére adta az emberiségnek, hogy a titkok, melyeket jégpajzszsal elzárt előlünk, nem pattanthatók fel büntetlenül. De a diadal mégis a miénk. Emberi lábnyomok jelzik a hőmezőkön, hogy a tudomány mindennél hatalmasabb s hogy ezzel a hatalommal az ember rendelkezik. Ést ha később, sok ezer esztendő múltával megmozdulnak a rejtve működő természeti erők s romokba döntve mindent, elpusztítják a mai kultúra dokumentumait; a romok fölött épülő uj világ ámulva látja majd a jégkérgek közé temetett emberi csontváz lenyomatából, hogy régen, sok ezer millió év előtt volt már élet a földön. Volt élet és volt kultúra, mert ime az emberiség hősei leigázták a természetet s feltárták annak legtitkosabb titkait. Lynkeusz. BaSBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBbBBBBBBHSEiSai g | 52! SS fgj AZ ÚJSÁG TELEFONSZÁJAI | _ ________________ Szerkesztőség: József 13—35 Kiadóhivatal: József 16-26 és 13-36 Olvasóterem és . . |Q flR fiókkiadóhivatal:/ n02set 19—38 Interurbán külföld és vidék 57. — ------- —| 1 8 BBBB99!9BBB9iS9@gSS999nS9ngEHB 999SBa