Az Ujság, 1913. szeptember (11. évfolyam, 220-232. szám)
1913-09-16 / 220. szám
a lakosság jólétét, nem akarja, hogy legyen nagy produkció, nagy forgalom, nagy fogyasztás, s ha ma rosszak a pénzviszonyok, hogy azok javuljanak ? De hiszen éppen arra volna szükség, amiről Andrássy nem beszél, a hogyan mús a megjelöléséről. Mondja meg, mit kell csinálni, hogy a külföld vásárolja járadékainkat, reég pedig jó áron, s máris fölcsapunk zászlaja alá. De kijelenteni, hogy ez is jó lenne, ha volna, nem politikai programm. Akkor mér dicsérjük fegyverbarátait, akik legalább azt hiszik, hogy minden gazdasági bajnak a közös vámterület és közös bank az oka, s a meglevő bajokkal szemben önálló vámterületet és külön bankot akarnak. Meggyőződésünk szerint nincs igazuk, de ez legalább reális, megfogható, akczeptálható, vagy visszautasítható gondolat, ha megvalósítják, valami más történik, mint eddig történt. De hát most vegye át Andrássy a hatalmat. — fog-e a külföld drágábban több járadékot venni, mint most ? Kormányzati tarsolyában hord-e olyan szert, mely a külföldet erre készti, vagy kényszeríti ? Ez csak példa, de végigmehetnénk így az egész soron. És ezt az általánosságot, a hogyanoknak ezt a teljes mellőzését igazolja be azzal, hogy ellenzéki programm pozitívumra nem köteles. Dehogynem. Ha csak a frázisnál marad meg, akkor nem programmot adott, hanem reklámot, melylyel nem az országnak használ, hanem magának, gyűjtvén maga köré olyan embereket, akik hiszik azt, amit ő nem hisz, hogy az ígéretnek a földjére ő ismeri az utat. Elvontan, mint ő, mi nem tekinthetjük programmját. Mert elvontan tekintve, Tisza István is beléphetne Andrássy pártjába, Andrássy is beléphetne Tisza pártjába. Persze, csak a reparáczió után. Mert ez a programmja főveleje, ez indította meg a pártalakítás gondolatát, ehhez készítette a többi programmot. Hát reparáczió. Erről már megmondtuk véleményünket ismételten. Egészen az urak dolga. Az országnak mindegy az is, ha megcsinálják, s nem érzi hiányát, hogy nem csinálták meg. Ettől a reparáczió-hiánytól még mindig lehetett törvényeket gyártani, éppen csak Andrássyék és Károlyiék nem szóltak hozzá. Persze, ők ezt az alkotmány sérelmének mondják. Nem aggódunk érte. Mihelyt kezükbe kapják a hatalmat, abban a pillanatban ki fogják jelenteni, hogy az alkotmány ime föltámadt romjaiból, s ha ugyanazokat a házszabályokat állapítják meg még egyszer s ugyanazt a parlamenti őrséget installálják, akkor is az alkotmány fölépült — ugyanazokból a kövekből, csak más kőművesekkel. Tudomásul veszszük tehát, hogy van Andrássynak egy pártja, mely a hatalomra törekszik. Teljesen jogos törekvés. Sajnos, ha czélját eléri, ő örülhet neki, az országnak pedig megint mindegy minden: a lovag, a többi a gyalog. Reggel három órakor Buda közelébe értek. Lent a völgyben harmincz török sátor fejér lett. A sátrak körül legelésztek a lovak. A huszárok azonnal a füvelőkre ütöttek s rövid küzdelem után összefogdosták a törököket is, meg a lovakat is. A sátorokat is fölszedvén, a gazdag zsákmánynyal visszaindultak. A fényes siker fölött való örömükben verték a rézdobokat és futták a trombitákat. A lárma tán még a budai pasát is fölverte volna, ha ébren nem lett volna. Bizony ő figyelme talpon volt, mert tudta, hogy készül valami ellene. S amint az első hírvivő Budán termett, a pasa a lovas előcsapatot azonnal száguldásra bocsátá. A szállongó török lovasokat csakhamar észrevették a mieink, akik a Vértes lejtőin Bicske felé tartottak, hogy ott a gyalogságukkal egyesüljenek. Pálffy ugyanis az egész gyaloghadat a bicskei erdő mellett hagyta, s csak a huszárjaival fogta tánczva a, füvelő "törököket. A magyar lovas nép a szerzett zsákmánynyal együtt kényelmesen hazavonulhatott volna, mert a török lovasok még jó távolban voltak tőlük. Pálffynak és Nádasdynak csakugyan az volt a szándékuk, hogy nem vetik koczkára az eddigi sikert és szép módjával hazavonulnak. A huszárok azonban nem így gondolkodtak. Azt tartották ugyanis, ha most hevenyében rajta lennének, még nagyobb prédát szerezhetnének. A tisztek és a szájasabb főlegények tehát könyörögni kezdtek Pálffynak. »Bocsáss, uram, minket a törökökre, — kiálták — könnyen elbánunk velük.« »Csak negyven kopjás lovast adj mellém, uram, — esedezék Berenhidai Huszár Mátyás — és hátokon megyek a pogány ebeknek Is . Pálffy Miklós, félretevén az óvatosságot, hajlott a huszárok lármás kérésére, s visszafordult, hogy a közeledő török lovasokkal megütközzék. A huszárok vad örömmel, de minden rend nélkül rontottak a törökök elöljáró lovasaira. Nem nehéz munka volt ezeket szétverniök. Egyszerre azonban elhülve látják, hogy a budai pasa az egész lovasságával, ötszáz puskás janicsárral, nagy sereg martalóczczal és tizennyolcz ágyúval közeledik. Éne már Pálffy is, meg Nádasdy is meghökkentek. Visszavonulniok azonban már nem lehetett, tehát akarva, nem akarva harczot kellett adniok. Pálffy és Nádasdy lóhalálába rendelték a Bicske mellett heverő gyalogságukat a csata helyére. Megérkezvén ez, Pálffy és Nádasdy a lovasságot három rendre oszták, a gyalogságot pedig a szárnyakra helyezék. Erre teljes csatarendben s folytonos garczolás közt visszafelé vonultak. Az utócsapatokat a janicsárok lövése megszalasztá. Erre a huszáraink a törökökre rohantak s nagy erővel és véres küzdelem közt visszaverték őket a pasa főseregéig. Most megint tovább vonultak, de a törökök mindenütt nyomukban lévén, a harcz egy perczre sem szünetelt. A mieink épp egy erdőszélhez jutottak, mikor a törökök ágyúzni kezdték a huszárságot. A lovak vadultak-e meg, avagy a huszárokat fogta volt el a félelem, nem tudhatni, csak ennyi bizonyos, hogy hirtelen az egész magyar lovasság megszaladt. Pálffy és Nádasdy kivont karddal próbálták a szaladókat visszatartani. Hiábavaló erőlködés volt ez. A vadul száguldó lovasokat emberfia föl nem tartóztathatta. Még Nádasdyt is magukkal ragadták. A gyalogság tehát magában maradt a túlnyomó erővel rendelkező törökkel szemben. Pálffy Miklós azonban visszatért az elhagyott gyalogrendhez. Itt volt a jeles Görög János Sennyey Sándorral és Zamaria Ferrando Specie de Casa főkapitánynyal. Amint Görög uram meglátáa« kipirult és elkeseredett Pálffyt, igy kiáltott hozzá : »Uram, mit akarsz itt; nem itt van a te helyed ; neked élned kell; a haza érdekében menekülj innét«. »Nem hátrálok, — kiáltá Pálffy — veletek halok meg.« Görög János és a naszádos vajdák kezüket tördelve kérték Pálffyt, hogy mentse meg az életét s távozzék onnét, a hol immár minden veszve vagyon. De Pálffy hajthatatlan maradt. Először a német gyalogokhoz lovagolt, majd meg a komáromi naszádosokhoz s hősi halálra buzditá őket. — Én — kiáltá — veletek maradok s veletek halok meg ! A gyalogságunk ekkor három külön sereget alkotott. A német gyalogokat a janicsárok és a török szpáhik teljesen szétverték. Ekkor a jobb szárnyon lévő magyar gyalogok és naszádosok végső erőfeszítéssel és nagy veszteséggel áttörték magukat a török seregen és egyesültek a bal szárnyon levő gyalogságunkkal. Aztán folytonos harcz közben elérték az erdőt s igy megmenekültek. Pálffy Miklóst Görög János és emberei úgyszólván erőszakkal czipelték magukkal. Ha Pálffy egy kődobásnyira hátramarad, — írja Görög János — nem jön élve Komáromba ! Junius hó 27-én este jött a vert sereg maradványa Komáromba. Pálffy Miklóssal, Görög Jánossal és Zamaria Ferrandóval mindössze negyvenen érkeztek meg. Hire futván a történteknek, a városban rettenetes sirás és jajgatás támadt. Nem csoda, hisz egész sereg AZ IJJSÁG Kedd, 1913. szeptember 16. BELFÖLD. Osztrák nagyiparosok a külügyi politika ellen. Az osztrák iparosok központi szövetsége Aussigban tegnap tartotta nagygyűlését, amelyen Ginzkey főrendiházi tag sürgősségi indítványban kemény kritikát mondott külügyi politikánk vezetéséről a balkán válság idején. Hibát hibára követtek el, s az osztrák ipar jogot érez magában annak kimondására, hogy külpolitikánk irányát elhibázottnak tartja. Miatta elvesztek a monarchia évszázados piaczai, s a politikai barátságok eltűntek. Sajnálkozását fejezte ki a gyűlés, hogy káros politikai befolyások a monarchia kereskedelmi viszonyait zavarják. A határozat, melyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott, egész Ausztriában óriási feltűnést keltett. Szögyény-Marieh lemondása. Berlinből jelentik : Szögyény-Marieh László gróf, Ausztria- Magyarország berlini nagykövete a minap hazautazott cseri birtokára pihenni és Berlinbe már csak búcsúzni tér vissza. Szögyény-Marich nagyon belefáradt a hivatalába, mely az utolsó esztendőkben sok munkát adott neki. A horvátok Zágrábból jelentik : Horvátország királyi biztosa, Skerlecz Iván báró holnap Budapestre érkezik, hogy kibontakozási tervét, amelylyel a horvát válságot megoldani szeretné, a miniszterelnök elé terjeszsze. Eszékről jelentik : Az országos kormány, mely a közigazgatási törvény reformjával foglalkozik, a megyei hatóságok véleményét is kérte. A verőczemegyei közigazgatási bizottság Gavrancsics ügyvéd javaslatára elhatározta, hogy a kormánynak javasolni fogja a teljesen czéltalan és költséges főispáni állások eltörlését. A bosnyákok Szerajevóból jelentik: A bosnyák országos kormány tegnap hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, amelylyel az országos horvát jogpárti klubnak alakítására az engedélyt megtagadta. Úgy látszik, az országos kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a munkálkodni akaró többség mielőbb biztosíttassák és ezért történt a rendelet visszavonása. Ugyancsak a szobor munkaképességének mielőbbi helyreállítását czélozza a kormány egy másik, nagy feltűnést keltett intézkedése is. Tudvalévő, hogy a hodzsák a Réisul Ulema méltóságára Csusevics efendi teológiai tanárt jelölték, a kormány azonban e jelölést megsemmisítette. A hodzsák azonban a napokban újból Csusevics efendit jelölték és most már a kormány is hozzájárult e jelöléshez, amelyet jóváhagyás végett már fel is terjesztett a királyhoz. Pártalakulása (Andrássy és a hatalom. — A katonai követelmények kikapcsolása. — Hadik János felköszöntője.) Az új párt, az országos alkotmánypárt tegnap alakult meg forma szerint a budapesti ferenczvárosi polgári körben. A pártalakító gyűlésen Andrássy Gyula gróf nagy beszédet mondott, a melyben azt hangoztatta egyebek közt, hogy a kormányképesség érdekében programmjából kikapcsolja a katonai követeléseket, továbbá hogy az új párt leplezetlen elszántsággal a kormányhatalomra fog törekedni. Ezután következett a programm előterjesztése. Tigrán Gábor olvasta fel. Jó félóráig tartott. A programmot másutt közöljük, itt nem részletezzük. Egyhangúlag elfogadták. Ezután még Désy Zoltán és Mezőssy Béla beszéltek, mire a gyűlés elhatározta, hogy az új pártnak országos alkotmánypárt leszen a neve. A közhelyiség előtt, az utczán is volt publikum. A templomból kiözönlő ünnepi közönséghez Bédy-Schwimmer Róza intézett beszédet s