Az Ujság, 1913. szeptember (11. évfolyam, 220-232. szám)

1913-09-16 / 220. szám

a lakosság j­ólétét, nem akarj­a, hogy legyen nagy produkc­ió, nagy forgalom, nagy fogyasztás, s ha ma rosszak a pénz­viszonyok, hogy azok javuljanak ? De hiszen éppen arra volna szükség, a­miről Andrássy nem beszél, a hogyan­ mús a megjelöléséről. Mondja meg, mit kell csi­nálni, hogy a külföld vásárolja járadé­kainkat, reég pedig jó áron, s máris föl­csapunk zászlaja alá. De kijelenteni, hogy ez is jó lenne, ha volna, nem politikai programm. Akkor mér dicsérjük fegyver­barátait, a­kik legalább azt hiszik, hogy minden gazdasági bajnak a közös vám­terület és közös bank az oka, s a meglevő bajokkal szemben önálló vámterületet és külön bankot akarnak. Meggyőződésünk szerint nincs igazuk, de ez legalább reális, megfogható, akczeptálható, vagy vissza­­utasítható gondolat, ha megvalósítják, valami más történik, mint eddig történt. De hát most vegye át Andrássy a hatal­mat. — fog-e a külföld drágábban több járadékot venni, mint most ? Kormány­zati tarsolyában hord-e olyan szert, mely a külföldet erre készti, vagy kény­szeríti ? Ez csak példa, de végigmehetnénk így az egész soron. És ezt az általános­ságot, a hogyanoknak ezt a teljes mellő­zését igazolja be azzal, hogy ellenzéki programm pozitívumra nem köteles. De­hogy­nem. Ha csak a frázisnál marad meg, akkor nem programmot adott, ha­nem reklámot, melylyel nem az ország­nak használ, hanem magának, gyűjtvén maga köré olyan embereket, a­kik hiszik azt, a­mit ő nem hisz, hogy az ígéretnek a földjére ő ismeri az utat. Elvontan, mint ő, mi nem tekint­hetjük programmját. Mert elvontan te­kintve, Tisza István is beléphetne Andrássy pártjába, Andrássy is belép­hetne Tisza pártjába. Persze, csak a reparáczió után. Mert ez a programmja főveleje, ez indította meg a pártalakítás gondolatát, ehhez készítette a többi pro­grammot. Hát reparáczió. Erről már meg­mondtuk véleményünket ismételten. Egé­szen az urak dolga. Az országnak mind­egy az is, ha megcsinálják, s nem érzi hiányát, hogy nem csinálták meg. Ettől a reparáczió-hiánytól még mindig lehe­tett törvényeket gyártani, éppen csak Andrássyék és Károlyiék nem szóltak hozzá. Persze, ők ezt az alkotmány sérelmének mondják. Nem aggódunk érte. Mihelyt kezükbe kapják a hatalmat, abban a pillanatban ki fogják jelenteni, hogy az alkotmány ime föltámadt romjaiból, s ha ugyanazokat a ház­szabályokat állapítják meg még egyszer s ugyanazt a parlamenti őrséget installál­ják, akkor is az alkotmány fölépült — ugyanazokból a kövekből, csak más kő­művesekkel. Tudomásul veszszük tehát, hogy van Andrássynak egy pártja, mely a hata­lomra törekszik. Teljesen jogos törek­vés. Sajnos, ha czélját eléri, ő örülhet neki, az országnak pedig megint mindegy minden: a lovag, a többi a gyalog. Reggel három óra­kor Buda közelébe értek. Lent a völgyben harmincz török sátor fejér lett. A sátrak körül legelésztek a lovak. A huszárok azonnal a füvelőkre ütöttek s rövid küzdelem után össze­­fogdosták a törököket is, meg a lovakat is. A sátorokat is fölszedvén, a gazdag zsák­mánynyal visszaindultak. A fényes siker fölött való örömükben verték a rézdobokat és futták a trombitákat. A lárma tán még a budai pasát is fölverte volna, ha ébren nem lett­ volna. Bizony ő figyelme talpon volt, mert tudta, hogy készül­ valami ellene. S a­mint az első hírvivő Budán termett, a pasa a lovas előcsapatot azonnal szágul­dásra bocsátá. A szállongó török lovasokat csakhamar észrevették a mieink, a­kik a Vértes lejtőin Bicske felé tartottak, hogy­ ott a gyalogságukkal egyesüljenek. Pálffy ugyanis az egész gyaloghadat a bicskei erdő mellett hagyta, s csak a huszárjaival fogta tánczva a, füvelő "törököket. A magyar lovas nép a szer­zett zsákmánynyal együtt kényelmesen haza­­vonulhatott volna, mert a török lovasok még jó távolban voltak tőlük. Pálffy­na­k és Nádasdy­­nak csakugyan az volt a szándékuk, hogy nem vetik koczkára az eddigi sikert és szép módjával hazavonulnak. A huszárok azonban nem így gondolkodtak. Azt tartották ugyanis, ha most hevenyében rajta lennének, még na­gyobb prédát szerezhetnének. A tisztek és a szájasabb főlegények tehát könyörögni kezd­tek Pálffynak. »Bocsáss, uram, minket a tö­rökökre, — kiálták — könnyen elbánunk velük.« »Csak negyven kopjás lovast adj mel­lém, uram, — esedezék Berenhidai Huszár Mátyás — és hátokon megyek a pogány ebeknek Is . Pálffy Miklós, félretevén az óvatosságot, hajlott a huszárok lármás kérésére, s vissza­fordult, hogy a közeledő török lovasokkal megütközzék. A huszárok vad örömmel, de minden rend nélkül rontottak a törökök elöl­járó lovasaira. Nem nehéz munka volt ezeket szétverniök. Egyszerre azonban elhülve látják, hogy a budai pasa az egész lovasságával, ötszáz puskás janicsárral, nagy sereg mar­­talóczczal és tizennyolcz ágyúval közeledik. Éne már Pálffy is, meg Nádasdy is meghök­kentek. Visszavonulniok azonban már nem lehetett, tehát akarva, nem akarva harczot kellett adniok. Pálffy­ és Nádasdy lóhalálába rendelték a Bicske mellett heverő gyalog­ságukat a csata helyére. Megérkezvén ez, Pálffy és Nádasdy a lovasságot három rendre oszták, a gyalogságot pedig a szárnyakra he­­lyezék. Erre teljes csatarendben s folytonos garczolás közt visszafelé vonultak. Az utócsa­patokat a janicsárok lövése megszalasztá. Erre a huszáraink a törökökre rohantak s nagy erő­vel és véres küzdelem közt visszaverték őket a pasa főseregéig. Most megint tovább vonul­tak, de a törökök mindenütt ny­omukban lévén, a harcz egy perczre sem szünetelt. A mieink épp egy erdőszélhez jutottak, mikor a törökök ágyúzni kezdték a huszárságot. A lovak vadultak-e meg, avagy a huszárokat fogta volt el a félelem, nem tudhatni, csak ennyi bizonyos, hogy hirtelen az egész magyar lovasság megszaladt. Pálffy és Nádasdy ki­vont karddal próbálták a szaladókat vissza­tartani. Hiábavaló erőlködés volt ez. A vadul száguldó lovasokat emberfia föl nem tartóz­tathatta. Még Nádasdyt is magukkal ragadták. A gyalogság tehát magában maradt a túlnyomó erővel rendelkező törökkel szemben. Pálffy Miklós azonban visszatért az elhagyott gyalogrendhez. Itt volt a jeles Görög János Sennyey Sándorral és Zamaria Ferrando Specie de Casa főkapitánynyal. A­mint Görög uram meglátá­a« kipirult és elkeseredett Pálffyt, igy kiáltott hozzá : »Uram, mit akarsz itt; nem itt van a te helyed ; neked élned kell; a haza érdekében menekülj innét«. »Nem­ hátrálok, — kiáltá Pálffy — veletek halok meg.« Görög János és a naszádos vajdák kezüket tördelve kérték Pálffyt, hogy mentse meg az életét s távozzék onnét, a hol immár minden veszve vagyon. De Pálffy hajthatatlan maradt. Elő­ször a német gyalogokhoz lovagolt, majd meg a komáromi naszádosokhoz s hősi halálra buz­­ditá őket. — Én — kiáltá — veletek maradok s veletek halok meg ! A gyalogságunk ekkor három külön sere­get alkotott. A német gyalogokat a janicsárok és a török szpáhik teljesen szétverték. Ekkor a jobb szárnyon lévő magyar gyalogok és naszádosok végső erőfeszítéssel és nagy vesz­teséggel áttörték magukat a török seregen és egyesültek a bal szárnyon levő gyalogságunk­kal. Aztán folytonos harcz közben elérték az erdőt s igy megmenekültek. Pálffy Miklóst Görög János és emberei úgyszólván erőszakkal czipelték magukkal. Ha Pálffy egy kődobás­­nyira hátramarad, — írja Görög János — nem jön élve Komáromba ! Junius hó 27-én este jött a vert sereg maradványa Komáromba. Pálffy Miklóssal, Görög Jánossal és Zamaria Ferrandóval mind­össze negyvenen érkeztek meg. Hire futván a történteknek, a városban rettenetes sirás és jajgatás támadt. Nem csoda, hisz egész sereg AZ IJJSÁG Kedd, 1913. szeptember 16. BELFÖLD.­ ­ Osztrák nagyiparosok a külügyi politika ellen. Az osztrák iparosok központi szövetsége Aussigban tegnap tartotta nagygyűlését, a­melyen Ginzk­ey főrendiházi tag sürgősségi indítványban kemény kritikát mondott külügyi politikánk veze­téséről a balkán válság idején. Hibát hibára kö­vettek el, s az osztrák ipar jogot érez magában annak kimondására, hogy külpolitikánk irányát elhibázottnak tartja. Miatta elvesztek a monarchia évszázados piaczai, s a politikai barátságok eltűn­tek. Sajnálkozását fejezte ki a gyűlés, hogy káros politikai befolyások a monarchia kereskedelmi viszo­nyait zavarják. A határozat, melyet a gyűlés egy­hangúlag elfogadott, egész Ausztriában óriási fel­tűnést keltett. Szögyény-Marieh lemondása. Berlinből je­lentik : Szögyény-Marieh László gróf, Ausztria- Magyarország berlini nagykövete a minap haza­utazott cseri birtokára pihenni és Berlinbe már csak búcsúzni tér vissza. Szögyény-Marich nagyon belefáradt a hivatalába, mely az utolsó esztendők­ben sok munkát adott neki.­­ A horvátok­ Zágrábból jelentik : Horvát­ország királyi biztosa, Skerlecz Iván báró holnap Budapestre érkezik, hogy kibontakozási tervét, a­melylyel a horvát válságot megoldani szeretné, a miniszterelnök elé terjeszsze. Eszékről jelentik : Az országos kormány, mely a közigazgatási tör­vény reformjával foglalkozik, a megyei hatóságok véleményét is kérte. A verőczemegyei közigazga­tási bizottság Gavrancsics ügyvéd javaslatára el­határozta, hogy a kormánynak javasolni fogja a teljesen czéltalan és költséges főispáni állások el­törlését.­­ A bosnyákok­ Szerajevóból jelentik: A bos­­nyák országos kormány tegnap hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, a­melylyel az országos horvát jogpárti klubnak alakítására az engedélyt megtagadta. Úgy lát­szik, az országos kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a munkálkodni akaró többség mielőbb biztosíttassák és ezért történt a rendelet visszavonása. Ugyancsak a szobor munkaképességének mielőbbi helyreállítását czé­­lozza a kormány egy másik, nagy feltűnést keltett intéz­kedése is. Tudvalévő, hogy a hodzsák a Réis­ul Ulema méltóságára Csusevics efendi teológiai tanárt jelölték, a kormány azonban e jelölést megsemmisítette. A hodzsák azonban a napokban újból Csusevics efendit jelölték és most már a kormány is hozzájárult e jelöléshez, a­melyet jóváhagyás végett már fel is terjesztett a királyhoz. Pártalakulása (Andrássy és a hatalom. — A katonai követelmé­nyek kikapcsolása. — Hadik János felköszöntője.) Az új párt, az országos alkotmánypárt tegnap alakult meg forma szerint a budapesti ferenczvárosi polgári körben. A pártalakító gyűlésen Andrássy Gyula gróf nagy beszédet mondott, a melyben azt hangoztatta egyebek közt, hogy a kormányképesség érdekében pro­­grammjából kikapcsolja a katonai követelése­ket, továbbá hogy az új párt leplezetlen el­szántsággal a kormányhatalomra fog töre­kedni. Ezután következett a programm előter­jesztése. Tigrán Gábor olvasta fel. Jó félóráig tartott. A programmot másutt közöljük, itt nem részletezzük. Egyhangúlag elfogadták. Ezután még Désy Zoltán és Mezőssy Béla be­széltek, mire a gyűlés elhatározta, hogy az új pártnak országos alkotmánypárt leszen a neve. A közhelyiség előtt, az utczán is volt publikum. A templomból kiözönlő ünnepi közönséghez Bédy-Schwimmer Róza intézett beszédet s

Next