Az Ujság, 1914. július (12. évfolyam, 175-180. szám)

1914-07-26 / 175. szám

Vasárnap, 1914. július 28. AZ U­JSAG piacára, az árfolyamok délben 1 órakor újból estek.­­ Orosz bank, valamint Phönix-részvények és az egyes hazai hajózási értékek kivétel nélkül jelen­tékenyen estek. Naphta Nobel-részvények 27%-ig­­estek. A többi orosz érték is állandóan legalacso­­sttyabb árfolyamon maradt, csak zárlat felé javult­­a tőzsde kedvezőbb bécsi jelentésekre. A hangulat "azonban jelentéktelen javulás daczára" izgatott maradt. Az osztrák-magyar értékek 1—3%-kal oroszok 314, románok 1'/1%-kal alacsonyabbak. _A készpénzpiaci ipari értékekben oly viharos volt, hogy a jegyzések pontos megállapítása czéljából az árfolyamok nagy részét kénytelenek voltak tö­rölni. Napipénz 2% és feljebb, ultimapénz 31/2%, magánleszámítolási kamatláb 3% és 2%-kal feljebb. BELFÖLD.­ ­ Az amerikai görög-katolikus püspökség. Szepticky András lembergi herczegérsek, Orlinski István amerikai görög­katolikus püspök, Pap An­tal munkácsi és Novák János eperjesi görög-kato­likus püspök tegnap este Budapestre érkeztek, hogy a magyar kormánynyal az amerikai görög­katolikus püspökség ügyéről tanácskozzanak. Tisza István gróf miniszterelnök — jelenti egy tudósító — Szepticky herczegérseket és Ortinszki püspököt ma délben ebéden látta vendégeiül. Az ebéd előtt a miniszterelnök és a két főpap két óra hosszáig tanácskozott. Egy ideig Jankovich Béla kultusz­­miniszter is ott volt. A miniszterelnök előzékenyen fogadta a főpapok előterjesztéseit és felkérte a fő­papokat, hogy óhajaikat emlékiratba foglalva ter­­jeszszék a magyar kormány elé. E memorandumot magyar nyelven Pap Antal püspök nyomban el­készítette és még a délután folyamán kézbesítették is egy-egy példányban Tisza István gróf miniszter­­relnöknek és Jankovich Béla kultuszminiszternek, Klebersberg Kunó gróf kultusz-államtitkárnak, Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár­nak és Petry Pál kultuszminisztériumi osztály­főnöknek. A memorandum utal arra, hogy miután ■a római kúria határozottan elutasította az önálló­­amerikai magyar görög­katolikus püspökség tervét, sőt még ahhoz sem járult hozzá, hogy Ortinszki mellé saját kérelmére magyar koadjutort nevez­zenek ki, szükségessé vált, hogy az amerikai görög­­katolikus egyházban­ helyreálljon a teljes béke és egységesen lehessen felvenni a harczot a pravoszláv (orosz agitáczióval. Az amerikai püspökség papsága 1 .........................­...... ..... Budapestiek. .• Irta Biró Lajos. A hatodik osztály. A városi felső leányiskola kapuján két ü­ölgy fordult be : egy alacsony gömbölyű és ■egy sovány magas. Az alacsony gömbölyű Várdai Anna volt, a költőnő, — Novák Aurél­nak, a szobrásznak a felesége­­— a sovány magas Landauer Margit, Nikisch Józsefnek, a bankigazgatónak a felesége. A két hölgy pár szót váltott a portással, azután felment az első emeletre és türelmesen álldogált egy becsukott ajtó előtt. Tíz percz múlva csengetés hallat­szott, a becsukott ajtó kinyílott és egy ősz­­­haju hölgy jött ki rajta. A két fiatalabb elébe stoppant.­­|* — Kezét csókolom, Olivia néni —mondták jegyszer­re. Olivia néni rövidlátó szemével gyorsan végignézte őket. — Ni, — mondta derülten — a Várdai. II és a Landauer. No, jöjjenek le a tanári szó­fiába. A Várdai és a Landauer közrefogták Olivia nénit, mögöttük hangosan csipogva­­árasztotta el a folyosót a negyedik osztály, a­melyet Olivia néni éppen elhagyott , ők mentek ide a tanári szoba felé és közben előadták Olivia­­ néninek, miért jöttek ide. A két hölgy egymás­­szájából vette ki a szót, de azért Olivia néni­­hamarosan megértette, mit akarnak. Arról­­van szó, hogy ezelőtt tíz évvel a hatodik osz­­ítíály őket bízta meg a tíz éves találkozó ren­­­dezésével, ők most ki akarják a felhívást bo­­­csátani, de előbb eljöttek bejelenteni a dolgot ,és meghívni a tanári kart, de legelsősorban a drága Olivia nénit a találkozóra. Számíthat­ok­T-ra.-,. ' *, ■ Beértek a tanári szobába. Olivia néni le­ültette őket. Szótlanul bólintott néhányat. — Köszönöm — mondta. — Elmegyek. Mindig szívesen nézem meg, milyen virágok lettek azokból a bimbókból, a­melyeket én is ápoltam. Az ilyen meghívás nem jelent ugyan semmiféle különös rokonszenvet, de én nem is számítok és nem is számíthatok rá, hogy . . . A két hölgár tiltakozott. Eddig is úgy be­széltek Olivia nénivel, mintha kis iskolás lá­nyok lennének, most pedig Várdai Anna sely­píteni kezdett, mint hajdan, a­mikor erős indulat vett rajta erőt, Nikischné pedig el­pirult, mint hajdan, a­mikor Olivia néni va­lami nehéz kérdést intézett hozzá. — Oh, édes Olivia néni, ha sejtené, hogy szeretjük mi — mondta Várdai Anna sely­pítve. — Maga a legtiszteltebb emlékünk­­— mondta Nikischné elpirulva. — Magának kö­szönhetjük, hogy erős és tiszta lélekkel me­gyünk az életen keresztül. Olivia néni elhárította a lelkesedést, az­után a találkozásra összehívandó lányokról beszélgettek, a tíz év előtti hatodik osztályról. — Rakonczátlan osztály volt, — szólt Olivia néni elgondolkozva — de gyors felfo­gású és nemes hajlandóságú. A két hölgy erre gyorsan — egymás szá­jából vévén ki a szót — felelevenítette néhány régi csínynek a történetét. Emlékszik-e Olivia néni erre, emlékszik-e arra. Olivia néni min­denre emlékezett, azután elővette a szem­üvegét és elgondolkozva pillantott az asztalon lévő füzetcsomóra. A két hölgy megértette, hogy menniök kell. Felálltak. — Hát Isten velük lányok — mondta Olivia néni. — Hát csak hívják össze az osz­­t­álytRemélem, mindenki­ eljön.^ —­ Én remélem, hogy nem — mondta erre Várdai Anna. Olivia néni csodálkozva nézett rá.­­— bio, — mondta a költőnő — a Neu­­wirt Emma mégis csak furcsa vendég volna.­­— Miért ?­­— kérdezte Olivia néni. A két hölgy szinte felsikoltott. — Oh, Olivia néni, — mondták lázasan — hát nem tudja ? Hát nem hallott róla ? — Mit ! Miről ? A két hölgy lázasan kapkodta el egymás szájából a szót : — Neurvirt Emma most Nyitrai Evelin. — Azt se tudja, kicsoda ? — De hiszen azt mindenki tudja. — Egész Budapest ismeri. —­­Hordárok is ujjal mutogatnak rá. Olivia néni meghökkenve kérdezősködött, a két hölgy szóáradata pedig váratlanul meg­akadt. Minthogy újra iskoláslányok lettek, nem tudták, hogyan mondják el a dolgot. A költőnő végre rászánta magát: — Neuwirt Emma — mondta szigorúan — Budapest legnagyobb stílű és legfeslettebb életű kurtizánja. Néha fellép a Parisianában, de ez csak arra való, hogy mások is láthassák félig meztelenül, ne csak a . . . Olivia néni ránézett. A költőnő lesütötte a szemét. — Most a fiatal Illésházy grófot teszi tönkre — szólt halkan. — Laczffy Dénest már tönkretette — mondta gyorsan Nikischné. — Báró Perger Arthur miatta lőtte magát főbe — mondta a költőnő. — És szemérmetlen, féktelen és kicsa­pongó — szólt Nikischné. — Hihetetlen dol­gokat művei. —­ Egyszer meztelenül tánczolt a vendé­gei előtt. • .. .— Egyszer pedig .. • és Ortinszki között éppen ezen okból már meg is szűntek az ellentétek, az akczió azonban csak akkor lehet sikeres, ha a magyar kormány támogatja. A főpapok tehát azt óhajtják, hogy a magyar kor­mány gondoskodjék a kivándorlás hathatós ellen­őrzéséről és a fontosabb amerikai kikötőkben ott­honokat állítson fel, a­hol a kivándorolt ruténok megszállhatnak és a­hol a lelkészek gondjaikba vehetik őket, még mielőtt elszélednek és az orosz apostolok kezébe kerüljenek.­­ A papi kongrua Horvátoszágban, Zágrábból jelentik: Skerlecz Iván báró horvát bán bizottságot küldött ki a római katolikus egyházi jövedelmek meg­állapítása végett, hogy ennek alapján a kongrua országo­san rendezhető legyen. E bizottságban a bán által ki­küldött tagokon kívül résztvesz az egyházmegyék egy­­egy kiküldöttje egy-egy bizalmi férfival. Az országos bizottság elnöke Bauer Antal dr. érsek, alelnöke Rakodczay Sándor dr. volt bán, előadója Gálics József dr., az országos kormány titkára. Zichy Gyula gróf pécsi püspök, kinek egyházmegyéje Horvátország területére is kiterjed, szin­tén kiküldött egy képviselőt és egy bizalmi férfiút az országos bizottságba. TÁVIRATOK. Az albániai zavarok. Bécs, julius 25. Tarkán pasa tegnap este Párisból ideérkezett. Durazzo, július 24. (Este.) Általában a helyzet változatlan. A múlt éjszaka és a mai nap nyugodtan telt el. Ma este kilencz óra táj­ban megláttak egy közeledő felkelő őrjáratot, a­melyre azonnal minden pozíczióból puská­val és gépfegyverrel tüzelni kezdtek és csak­hamar az ágyuk is megszólaltak. A tüzelést a felkelők előőrsei a mocsár túlsó oldaláról viszo­nozták. Mintegy félóra múlva elhallgattak a fegyverek és csakhamar ismét nyugalom ál­lott be. Durazzo, július 24. (Este.) Naponként nagy mirditacsapatok utaznak el, mások pedig ideérkeznek. Tegnapelőtt és tegnap több mint kétszáz török asszony utazott el gyermekeivel Szkutariba, illetve Dulcignóba. Itt az a hír terjedt el, hogy a felkelők még nem támadják meg Valonát, hanem előbb a mirditák földjére vonulnak, hogy a Durazzóban lévő mirditákat hazatérésre késztessék. A városban nagy bi­zonytalanságot és nyugtalanságot okoz az, hogy a mirditák és malisszorok mindig újabb és újabb lopásokat követnek el. Durazzo, július 24. (Este.) A fejedelem vasárnap akar elioazni Valonába. Az epiróták­ ­ a Lagora-hágónál vannak, a­nélkül hogy elő­nyomulnának. A felkelők csapatai Phillips ezredes jelentése szerint a Mati folyónál álla­nak és onnan nyomulnak elő Alesszió felől Nagyobb felkelő csapatok a Porta Romana körül elsánczolták magukat. Sikkasztással vádolt pénzügyminiszter. Mexikó, július 25. Paredes, a Huerta­­kormány pénzügyminisztere ellen elfogató pa­rancsot bocsátottak ki. Azzal vádolják­, hogy hivataloskodása idején két millió pezót elsik­kasztott. Buid­apest laz­an. Az a hír, hogy Szerbia nem hódol be fel­tétlenül a démarche-nak, nem jött váratlanul. Még jóival hat óra előtt magán­jelentések érkez­tek Zimonyból, a­melyek beszámoltak róla, hogy Giesl belgrádi követ és a követség tagjai odahagyták Szerbiát, a­mi egyértelmű volt azzal, hogy ütött a cselekvés órája. A főváros közönsége, hogy úgy mondjuk, lázban égett. A kora délutáni óráktól kezdve feketéllettek az utczák, autók, kocsik kerget­ték egymást bizonytalan ezék felé. Bár min­denki óhajtotta a háborút, hinni nem tudott benne, nem tudván elképzelni, hogy Szerbia az energikus démarche-nak be ne hódoljon. A délután érkezett hírek, melyek arról szólottak, hogy Belgrádban ellene szegülnek a démarche minden egyes pontjának, nem sok hitelre ta­láltak. A­mint hogy a fantázia szülte azt a szen­­zácziós hírt is, hogy az orosz czárt levegőbe röpítették. És az izgalmas érdeklődés még egyre nőtt, óráról-órára, perczről-perezre, szívszorongva és türelmetlenül lesték az emberek, mikor lesz már hat óra, mikor telik le a szerb válasz határ­ideje. Mert az utcza népe, úgy képzelte, hogy a terminust követő legelső perc­ben már tudni fogja az eredményt, holott az autentikus jelen­tésre még egy teljes órát kellett várakoznia. De ez az egyetlen óra felért egy esztendővel. Az összes lapok tudósítói ezenközben a miniszterelnökségi sajtóirodát tartották meg­szállva, mert hiszen oda kellett jönnie a leg­első biztos hírnek. Pontban hat órakor lejött a sajtóirodába Drascsce-Lázár Jáfréd miniszteri tanácsos, sajtófőnök, a­kit elképzelhető érdek­lődéssel fogadtak. 1

Next