Az Ujság, 1914. augusztus (12. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-21 / 201. szám
Péntek, 1914. augusztus 21. AZ TJJSixtt hajókat, Angliában és Francziaországban élénk visszatetszést keltett. Mindkét kormány erélyes tiltakozásra készül. Állítólag egy angol hadihajó már útban van a Dardanellák felé. Norvégia intézkedései, Krisztiánia, augusztus 20. A storting tegnap egyhangúlag elfogadta az egyesített és kiegészített, költségvetési és katonai bizottság javaslatát, melylyel 15 millió korona megszavazását ajánlja. A kormány által a helyzetre való tekintettel tett intézkedéseket egyhangúlag helyeselték. A német-francia háborít. A német hadsereg sikerei. Berlin, augusztus 20. A Lokalanzeiger írja: A nyugati német hadseregek mindig szerencsésen oldják meg feladataikat. Az általános helyzet tényleg jó reményekre jogosít. A világháború aktáiból. Berlin, augusztus 20. (Saját tudósítónk távirata.) A Norddeutsche Allgemeine Zeitung aktákat közöl a Németország és Anglia közt közvetlenül a háború előtt folyt eszmecseréről. Ebből kitűnik, hogy Németország kész lett volna Francziaországot kímélni, ha Anglia semleges maradt volna és Francziaország semlegességét is garantálta volna. Henrik porosz herczegnek 1914. július harminczadikán az angol királyhoz intézett távirata így szólt: Vilmos igen aggódik és a legszélső erőfeszítést is megteszi, hogy Miklós kérését teljesítse és a béke fenntartása érdekében működjék. Állandó távirati összeköttetésben áll Miklóssal, aki ma megerősíti azt a hírt, hogy oly katonai intézkedéseket rendelt el, amelyek a mozgósítással egyértelműek és hogy e rendszabályok már öt nappal ezelőtt létettek. Azonkívül híreket kaptunk arról, hogy Francziaország katonai előkészületeket tesz, míg mi semmiféle rendszabállyal sem éltünk, amire azonban minden pillanatban rákényszerülhetünk, ha szomszédaink előkészületeiket folytatják. Ez azután az európai háborút jelentené. Ha igazán és őszintén óhajtod, hogy ezt a borzasztó szerencsétlenséget elhárítsd, akkor legyen szabad Neked javasolnom, hogy befolyásodat Francziaországra és Oroszországra oly irányban érvényesítsd, hogy semlegesek maradjanak. Ez, nézetem szerint, igen nagyon hasznos volna. Ezt tartom a béke megóvása bizton czélhoz vezető, sőt talán egyetlen módjának. Hozzátehetem, hogy Németország és Anglia most, inkább mint valaha, kellene hogy kölcsönösen támogassák egymást abban, hogy e borzalmas balvégzetet megakadályozzák, amely különben elháríthatatlannak fog mutatkozni. Hidd el nekem, hogy Vilmos teljes őszinteséggel azon van, hogy a békét biztosítsa, de két szomszédjának katonai előkészületei végre is arra kényszerítik, hogy különben védtelenül maradó saját országának biztonsága érdekében az ő példájukat kövesse. Az angol király Henrik porosz herczeghez Julius harmincadikán ezt a táviratot intézte . Nagy örömmel hallom, hogy Vilmos azon fáradozik, hogy Miklóssal egyetértőleg a békét fentartsa. Komoly kívánságom, hogy olyan szerencsétlenség, aminő egy európai háború, amely egyáltalán nem volna többé jóvátehető, megakadályoztassék. Kormányom minden lehetőt megtesz, hogy Oroszországgal és Francziaország■gal megérttesse, hogy a további katonai előkészületeket halaszszák el. Ha Ausztria-Magyarország Belgrád és a szomszédos szerb területek megszállásával — kívánságai kielégítő teljesítésének zálogául — megelégszik, a többi országok egyidejűleg meg fogják szüntetni a háborús előkészületeket. Bízom abban, hogy Vilmos egész befolyását latba fogja vetni, hogy Ausztria-Magyarországot ezen javaslat elfogadására rábírja. Ezzel bebizonyítaná, hogy Németország és Anglia együttműködnek annak megakadályozásán, ami nemzetközi katasztrófát jelentene. Vilmos császárnak július 31-én az angol királyhoz intézett táviratából ezt a részt közüik : Éppen arról értesültem a kancellártól, hogy hozzá érkezett hír szerint Miklós ma éjjel egész hadseregének és flottájának mozgósítását rendelte el. Még csak annak a közvetítésnek az eredményeit sem várta be, amelyet munkálok és egészen hír nélkül hagyott engem. Berlinbe utazom, hogy keleti határaimat biztosítsam, ahol már tegnap orosz csapatok helyezkedtek el. Vilmos Vilmos császárnak augusztus 1-én az angol királyhoz intézett távirata így szól: Éppen most vettem kormányodnak közlését, amely szerint Francziaország semlegességét ajánlja fel Nagy-Britannia garancziája mellett. Ezen ajánlathoz az a kérdés volt csatolva, vájjon ezen feltétel alatt lemondana-e Németország Francziaország megtámadásáról. Technikai okokból az általam kelet és nyugat felé már ma délután elrendelt mozgósításnak az előkészületek szerint már meg kell történnie ; ellenparancs már nem adható, mert táviratod, sajnos, igen későn érkezett. De ha Francziaország semlegességet ajánl nekem, amelyet Angolország hadseregének és flottájának garantálnia kell, természetesen nem fogom Francziaországot megtámadni. Remélem, Francziaország nem lesz ideges. A határon lévő csapataimat éppen amét táviratilag és telefonon visszatartják attól, hogy a franczia határt átlépjék. Vilmos: Az angol király a német császárhoz augusztus 1-én a következő táviratot intézte : Azt hiszem, hogy félreértésnek kell fenforognia a Lichnowski és Grey közti barátságos társalgásban megpendített azon eszme tekintetében, mint lehetne a német és a franczia hadsereg közti tényleges harczot elkerülni mindaddig, amtig még fennáll a lehetősége annak, hogy megegyezés éressék el Ausztria-Magyarország és Oroszország között. György. A londoni német nagykövetnek augusztus 2-án a birodalmi kancellárhoz intézett távirata így szól: Grey eszméit, amelyek azon a kívánságon alapultak, hogy Anglia állandó semlegességének lehetősége teremtessék meg, a nélkül pendítette meg, hogy ez iránt Francziaországgal egyetértőleg előzetesen állást foglalt volna, és anélkül hogy a mozgósításról tudott volna, miért is ezen eszméiről, mint teljesen kilátástalanokról, lemondott. Lichnowski: Németország nyilatkozatainak súlypontja Vilmos császárnak az angol királyhoz intézett táviratában rejlik. Ha félreértés forgott is fenn az angol javaslatra vonatkozólag, a császár ajánlata mégis alkalmat adott Angliának arra, hogy békeszeretetét dokumentálja és a német-franczia háborút megakadályozza. Pont-á-Mousson ostroma. Paris, augusztus 20. (Saját tudósítónk távirata.) A hadügyminisztériumnak augusztus 12-én, délben féltizenkettőkor kiadott kommünikéje a következőket mondja : A német hadsereg első operáczióiul Pont-á-Mousson ostromát és a Nancy környékére való betörést vártuk. Ezeket a mobilizáczió első vagy második napjára, Pont-á-Mousson ostroma azonban a tizennegyedik napon történt és ennek nem lett meg az a demoralizáló hatása, amire Németországban számítottak. Pont-à-Moussont kedden reggel tíz órakor kezdte ostromolni a nehéz tüzérség. Száz és száz gránát hullott a városra, néhány lakost megöltek és több házat bedöntöttek. Gyalogság azonban nem operáit. Afrikai vadászok Belfortban? Berlin, augusztus 20. (Saját tudósítónk távirata.) Marseilleből jelentik a stockholmi Aftenbladed-nek : Marseilleben a francziák afrikai csapatokat, javarészt benszülött vadászokat szállítottak partra, ahonnan Belfortba küldik őket. Vilmos császár a Hohenzollernek testőrezredéhez. Berlin, augusztus 20. A Hohenzollernek testőrezrede, az első gyalogos gárdaezred a minap hagyta el potsdami garnizonját. Vilmos császár, az ezred feje, gránátosaitól a következő beszéddel búcsúzott el: — Régi hírünk riadó a néphez és a nép kardjához. És az egész német nép utolsó szálig mint egy ember nyúlt kardjához. És igy kiröpitem én is kardomat, melyet Isten segítségével évtizedekig nyugtattam hüvelyében. (Ennél a mondatnál a császár kihúzta kardját és magasra tartotta feje fölött.) A kard kiröppent, győzelem, becsület nélkül nem tehetem vissza hüvelyébe és mindnyájatoknak kötelessége és erről gondoskodni is fogtok, hogy csak becsülettel térjen újra hüvelyébe kardunk. Ti kezeskedtek arról, hogy békében diktálok majd ellenségeinknek. Fel a harczra minden ellenség ellen és hulljon porba Brandenburg minden ellene. Háromszoros hurrák a mi hadseregünkért! Az olaszokat kiutasították Belgiumból. Bécs, augusztus 20. A Reichspost jelenti Milánóból, hogy az olaszokat kiutasították Belgiumból. Az estente hatalmas hazugságai. Konstantinápoly, augusztus 20. A Tercsumáni Hokikat összehasonlítja az osztrák és magyar, valamint a német forrásból származó harozi jelentéseket azokkal, amelyeket a hármas entente sajtója közöl és megállapítja, hogy az összehasonlítás éppen nem válik a hármas entente javára, melynek sajtója kijött a sodrából, mely óhajtásokat megtörtént valóságnak vesz és mint tényeket terjeszt. Ez abnormális lelkiállapotra vall. Ugyanez a lap kedvezőtlenül kommentálja a lengyelekhez intézett proklamácziót, valamint a zsidóknak tett ígéreteket. Az Ikdam támadja a perui franczia sajtót, mely nyíltan a hármas entente mellett foglal állást. A francziaországi magyarok sorsa. A Budapesti Tudósító jelenti: Azokban a magyar és osztrák családokban, a melyeknek Francziaországban hozzátartozóik időznek, érthető módon rendkívül élénk aggodalmat táplálnak. Jó forrásból erről a következő híradással vannak : Azoknak kivételével, akik engedélyt kaptak az ottidőzésre (permis de séjours), minden magyarnak és osztráknak Parist és azokat a departement-okat, melyeken a háború előreláthatóan le fog játszódni, el kellett hagynia és a nyugati departement-okba kerültek. Maga a párisi rendőrfőnök biztosította párisi cs. és kir. főkonzulunkat, hogy hazánk fiainak élete nincs veszedelemben. Azokat a magyarokat és osztrákokat, akik nem kaptak ott időzésre való engedélyt, Nogent le Routrouxba, Chartres szomszédságába vitték, másokat Saintesbe, vagy más nyugaton lévő helyekre. Azok, akiknek módjuk van rá, tetszésük szerint való életmódot folytathatnak - akiknek nincs pénzük, azoknak szállást, élelmet és munkaalkalmat is adnak. A cs. és kir. főkonzulátus által Párisból Ausztria-Magyarországba való kézbesítés végett átvett levelezőlapok számlájáról gondoskodás történt. Ez idő szerint nincs rá lehetőség, hogy hazánk fiainak Párisba pénzt küldeni lehessen. Az illetékes hatóságok azonban fontolóra veszik, hogy későbbi időpontban nem lesz-e talán mégis reá mód. A válságos napok alatt a párisi osztrák-magyar segítőegylet szűkölködő hazánkfiai közt összesen huszonhétezer frankot osztott széjjel. Azonkívül Szécsen gróf nagykövet Párisból való távozása előtt a francziaországbak időző magyarok és .