Az Ujság, 1914. augusztus (12. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-21 / 201. szám

Péntek, 1914. augusztus 21. AZ TJJSixtt hajókat, Angliában és Francziaországban élénk visszatetszést keltett. Mindkét kormány erélyes tiltakozásra készül. Állítólag egy angol hadi­hajó már útban van a Dardanellák felé. Norvégia intézkedései, Krisztiánia, augusztus 20. A storting teg­nap egyhangúlag elfogadta az egyesített és ki­­egészített, költségvetési és katonai bizottság javaslatát, melylyel 15 millió korona megszava­zását ajánlja. A kormány által a helyzetre való tekintettel tett intézkedéseket egyhangúlag helyeselték. A német-fran­c­ia háborít. A német hadsereg sikerei. Berlin, augusztus 20. A Lokalanzeiger írja: A nyugati német hadseregek mindig szerencsésen oldják meg feladataikat. Az általá­nos helyzet tényleg jó reményekre jogosít. A világháború aktáiból. Berlin, augusztus 20. (Saját tudósítónk távirata.) A Norddeutsche Allgemeine Zeitung aktákat közöl a Németország és Anglia közt közvetlenül a háború előtt folyt eszmecseréről. Ebből kitűnik, hogy Németország kész lett volna Francziaországot kímélni, ha Anglia semleges maradt volna és Francziaország sem­legességét is garantálta volna. Henrik porosz herczegnek 1914. július harminczadikán az angol királyhoz intézett táv­irata így szólt: Vilmos igen aggódik és a legszélső erőfeszítést is megteszi, hogy Miklós kérését teljesítse és a béke fenntartása érdekében működjék. Állandó távirati összeköttetésben áll Miklóssal, a­ki ma meg­erősíti azt a hírt, hogy oly katonai intézkedése­ket rendelt el, a­melyek a mozgósítással egy­értelműek és hogy e rendszabályok már öt nappal ezelőtt létettek. Azonkívül híreket kaptunk arról, hogy Francziaország katonai előkészületeket tesz, míg mi semmiféle rendszabállyal sem éltünk, a­mire azonban minden pillanatban rákénysze­rülhetünk, ha szomszédaink előkészületeiket folytatják. Ez azután az európai háborút jelen­tené. Ha igazán és őszintén óhajtod, hogy ezt a borzasztó szerencsétlenséget elhárítsd, akkor legyen szabad Neked javasolnom, hogy befolyá­sodat Francziaországra és Oroszországra oly irányban érvényesítsd, hogy semlegesek marad­janak. Ez, nézetem szerint, igen nagyon hasz­nos volna. Ezt tartom a béke megóvása bizton czélhoz vezető, sőt talán egyetlen módjának. Hozzátehetem, hogy Németország és Anglia most, inkább mint valaha, kellene hogy kölcsö­nösen támogassák egymást abban, hogy e borzal­mas balvégzetet megakadályozzák, a­mely kü­lönben elháríthatatlannak fog mutatkozni. Hidd el nekem, hogy Vilmos teljes őszinteséggel azon van, hogy a békét biztosítsa, de két szomszéd­jának katonai előkészületei végre is arra kény­szerítik, hogy különben védtelenül maradó saját országának biztonsága érdekében az ő példá­jukat kövesse. Az angol király Henrik porosz herczeghez Julius harminc­adikán ezt a táviratot intézte . Nagy örömmel hallom, hogy Vilmos azon fáradozik, hogy Miklóssal egyetértőleg a békét fentartsa. Komoly kívánságom, hogy olyan szerencsétlenség, a­minő egy európai háború, a­mely egyáltalán nem volna többé jóvátehető, megak­adályoztassék. Kormányom minden lehetőt megtesz, hogy Oroszországgal és Francziaország­­■gal megérttesse, hogy a további katonai előkészü­leteket h­alaszszák el. Ha Ausztria-Magyarország Belgrád és a szomszédos szerb területek megszállá­sával — kívánságai kielégítő teljesítésének zálo­gául — megelégszik, a többi országok egyidejűleg meg fogják szüntetni a háborús előkészületeket. Bízom abban, hogy Vilmos egész befolyását latba fogja vetni, hogy Ausztria-Magyarországot ezen javaslat elfogadására rábírja. Ezzel bebizonyítaná, hogy Németország és Anglia együttműködnek annak megakadályo­zásán, a­mi nemzetközi katasztrófát jelentene. Vilmos császárnak július 31-én az angol királyhoz intézett táviratából ezt a részt közüik : Éppen arról értesültem a kanc­ellártól, hogy hozzá érkezett hír szerint Miklós ma éjjel egész hadseregének és flottájának mozgó­sítását rendelte el. Még csak annak a közvetítés­nek az eredményeit sem várta be, a­melyet munkálok és egészen hír nélkül hagyott engem. Berlinbe utazom, hogy keleti határaimat biztosítsam, a­hol már tegnap orosz csapatok helyezkedtek el. Vilmos­ Vilmos császárnak augusztus 1-én az angol királyhoz intézett távirata így szól: Éppen most vettem kormányodnak köz­lését, a­mely szerint Francziaország semleges­ségét ajánlja fel Nagy-Britannia garancziája mellett. Ezen ajánlathoz az a kérdés volt csa­tolva, vájjon ezen feltétel alatt lemondana-e Németország Francziaország megtámadásáról. Technikai okokból az általam kelet és nyugat felé már ma délután elrendelt mozgósításnak az előkészületek szerint már meg kell történnie ; ellen­­parancs már nem adható, mert táviratod, saj­nos, igen későn érkezett. De ha Francziaország semlegességet ajánl nekem, a­melyet Angol­ország hadseregének és flottájának garantálnia kell, természetesen nem fogom Francziaországot megtámadni. Remélem, Francziaország nem lesz ideges. A határon lévő csapataimat éppen amét táviratilag és telefonon visszatartják attól, hogy a franczia határt átlépjék. Vilmos: Az angol király a német császárhoz augusztus 1-én a következő táviratot intézte : Azt hiszem, hogy félreértésnek kell fenforognia a Lichnowski és Grey közti barátságos társal­gásban megpendített azon eszme tekintetében, mint lehetne a német és a franczia hadsereg közti tényleges harczot elkerülni mindaddig, a­mtig még fennáll a lehetősége annak, hogy meg­egyezés éressék el Ausztria-Magyarország és Oroszország között. György. A londoni német nagykövetnek augusztus 2-án a birodalmi kanc­ellárhoz intézett táv­irata így szól: Grey eszméit, a­melyek azon a kívánságon alapultak, hogy Anglia állandó semlegességének lehetősége teremtessék meg, a nélkül pendítette meg, hogy ez iránt Francziaországgal egyetértő­leg előzetesen állást foglalt volna, és a­nélkül hogy a mozgósításról tudott volna, miért is ezen esz­méiről, mint teljesen kilátástalanokról, lemon­dott. Lichnowski: Németország nyilatkozatainak súlypontja Vilmos császárnak az angol királyhoz intézett táviratában rejlik. Ha félreértés forgott is fenn az angol javaslatra vonatkozólag, a császár ajánlata mégis alkalmat adott Angliá­nak arra, hogy békeszeretetét dokumentálja és a német-franczia háborút megakadályozza. Pont-á-Mousson ostroma. Paris, augusztus 20. (Saját tudósítónk táv­irata.) A hadügyminisztériumnak augusztus 12-én, délben féltizenkettőkor kiadott kom­münikéje a következőket mondja : A német hadsereg első operáczióiul Pont-á-Mousson os­tromát és a Nancy környékére való betörést vártuk. Ezeket a mobilizáczió első vagy má­sodik napjára, Pont-á-Mousson ostroma azon­ban a tizennegyedik napon történt és ennek nem lett meg az a demoralizáló hatása, a­mire Németországban számítottak. Pont-à-Moussont kedden reggel tíz órakor kezdte ostromolni a nehéz tüzérség. Száz és száz gránát hullott a városra, néhány lakost megöltek és több há­zat bedöntöttek. Gyalogság azonban nem operáit. Afrikai vadászok Belfortban? Berlin, augusztus 20. (Saját tudósítónk táv­irata.) Marseilleből jelentik a stockholmi Aften­­bladed-nek : Marseilleben a francziák afrikai csapa­tokat, javarészt benszülött vadászokat szállítottak partra, a­honnan Belfortba küldik őket. Vilmos császár a Hohenzollernek testőr­­ezredéhez. Berlin, augusztus 20. A Hohenzollernek testőrezrede, az első gyalogos gárdaezred a minap hagyta el potsdami garnizonját. Vilmos császár, az ezred feje, gránátosaitól a követ­kező beszéddel búcsúzott el: — Régi hírünk riadó a néphez és a nép kard­jához. És az egész német nép utolsó szálig mint egy ember nyúlt kardjához. És igy kiröpitem én is kardomat, melyet Isten segítségével évtizedekig nyugtattam hüvelyében. (Ennél a mondatnál a császár kihúzta kardját és magasra tartotta feje fölött.) A kard kiröppent, győzelem, becsület nél­kül nem tehetem vissza hüvelyébe és mindnyája­toknak kötelessége és erről gondoskodni is fogtok, hogy csak becsülettel térjen újra hüvelyébe kar­dunk. Ti kezeskedtek arról, hogy békében diktálok majd ellenségeinknek. Fel a harczra minden ellen­ség ellen és hulljon porba Brandenburg minden ellene. Háromszoros hurrák a mi hadseregünkért! Az olaszokat kiutasították Belgiumból. Bécs, augusztus 20. A Reichspost jelenti Milánóból, hogy az olaszokat kiutasították Belgiumból. Az estente­ hatalmas­ hazugságai. Konstantinápoly, augusztus 20. A Ter­csumáni Hokikat összehasonlítja az osztrák és magyar, valamint a német forrásból származó harozi jelentéseket azokkal, a­melyeket a hár­mas entente sajtója közöl és megállapítja, hogy az összehasonlítás éppen nem válik a hármas entente javára, melynek sajtója kijött a sodrából, mely óhajtásokat megtörtént való­ságnak vesz és mint tényeket terjeszt. Ez ab­normális lelkiállapotra vall. Ugyanez a lap kedvezőtlenül kommentálja a lengyelekhez in­tézett proklamácziót, valamint a zsidóknak tett ígéreteket. Az Ikdam támadja a perui franczia sajtót, mely nyíltan a hármas entente mellett foglal állást. A francziaországi magyarok sorsa. A Budapesti Tudósító jelenti: Azokban a ma­gyar és osztrák családokban, a melyeknek Franczia­­országban hozzátartozóik időznek, érthető módon rendkívül élénk aggodalmat táplálnak. Jó forrás­ból erről a következő híradással vannak : Azoknak kivételével, a­kik engedélyt kaptak az ottidőzésre (permis de séjours), minden magyarnak és osztrák­nak Parist és azokat a departement-okat, melyeken a háború előreláthatóan le fog játszódni, el kellett hagynia és a nyugati departement-okba kerültek. Maga a párisi rendőrfőnök biztosította párisi cs. és kir. főkonzulunkat, hogy hazánk fiainak élete nincs veszedelemben. Azokat a magyarokat és osztrá­kokat, a­kik nem kaptak ott időzésre való enge­délyt, Nogent le Routrouxba, Chartres szomszéd­ságába vitték, másokat Saintesbe, vagy más nyu­gaton lévő helyekre. Azok, a­kiknek módjuk van rá, tetszésük szerint való életmódot folytathat­nak - a­kiknek nincs pénzük, azoknak szállást, élelmet és munkaalkalmat is adnak. A cs. és kir. főkonzulátus által Párisból Ausztria-Magyarországba való kézbesítés végett átvett levelezőlapok számlájáról gondoskodás történt. Ez idő szerint nincs rá lehetőség, hogy hazánk fiainak Párisba pénzt küldeni lehessen. Az illetékes hatóságok azonban fontolóra veszik, hogy későbbi időpontban nem lesz-e talán mégis reá mód. A válságos napok alatt a párisi osztrák-magyar segítőegylet szűkölködő hazánkfiai közt összesen huszonhétezer frankot osztott széjjel. Azonkívül Szécsen gróf nagykövet Párisból való távozása előtt a francziaországbak­ időző magyarok és .

Next