Az Ujság, 1914. október (12. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-01 / 242. szám

2­ 01 riáj van. Fogadja szerencsekivallatainkat Ká­­rolyi Mihály, a franczia súlyos fogságból kiszabadult s immár Bécsben pihenő magyar pártvezér. Hallottuk, miket szen­vedett, s őszinte részvétet éreztünk iránta. Hallottuk, hogy előkelő állása révén sza­badulhatott volna, de nem tette, mert honfitársainál jobb sorsot nem akart élvezni. Talpig gavallér eljárás. Hallot­tuk, hogy becsületszó ellenében, hogy a háborúban tartózkodni fog minden francziaellenes lépéstől, szintén szabadul­hatott volna, de ugyancsak nem tette, noha nincs katonai kötelezettsége. Izig­­vérig magyar hazafi dolga. S fényes karaktervonása az a megjegyzése, hogy a rabság szenvedéseit nem veszi tragiku­san, hiszen annyi százezer magyar ember a táborban, a főárkokban, nélkülözve és sebesülten sokkal többet szenved. Igazi demokrata fölfogás, ennél is több : igazi arisztokrata fölfogás. Ha Károlyi Mihály gróf haza fog jönni, új világot fog találni. Részben már ő maga is megcsinálta magának, hiszen franczia földön, tőlünk egészen elszigetelve, már megkonstruálta magá­nak a tételt, hogy a pártbeli ellentétek­nek most nincs szerepük, egyetlen poli­tika, mely minden pártot egyesít, a háború. De még nem ismeri, s még nem szokta meg, vagy még nem tanulta meg, hogy az új helyzetnek új nyelve is van. Ugyanis: félretenni a politikai ellen­tétekért, becsületes és hazafias gondolat, melyet ítéletével szerkeszt meg az em­ber. Többet tőle a távolban nem is lehet kívánni. De távollétében sokkal mélyebb változáson ment át a nemzet. Nemcsak az eszünkkel, czélszerű­ségből, tettük félre az ellentéteket, hanem ezek az érzésünkből is kivesztek. Nem nézetek fölfüggesztése folyik itt, hanem nézetek megváltozása is. S ez­­olyan mélyreható, oly átformáló változás, hogy csak ennek a világítása mellett érezni, hogy Károlyi Mihály a maga egyedüliségében nem érlelhette ki magában. Látszik ez különösen egy közbe­vetett mondatából. Azt mondja, különö­sen ő nem tehetett a francziáknak passzi­­vitási ígéretet, mert éppen ő volt leg­hevesebb támadója annak a külpolitiká­nak, mely erre a háborúra vezetett. Meg vagyunk győződve Károlyi Mihály teljes jóhiszeműségéről, mégis mai nyelven más ilyen nyilatkozatot nem tenne és ő sem fogja ezt mondani egy hét múlva, mikor a mostani közszellemmel megtelt. Ma anaekronizmus egy olyan nyilatkozat, hogy az osztrák-magyar-német külpoli­tika, melyet Károlyi Mihály gróf szen­­vedelmesen támadt, s melynek annak idején tényleg háborús czélzatot impu­­szált, okozta a mostani háborút. Ezt vallják az ellenségek, de maguk is jól tudják, hogy nem így van. Károlyi Mihály is meg fogja tudni. Meg fogja tudni, hogy a háború megindult a szarajevói gyilkossággal, nem pedig a hármas­ szövetség külpolitikai programmj­ával. Bele fog látni azokba a rejtelmekbe, miknek ismerete nélkül al­kotta meg külpolitikai meggyőződését. Látni fogja, hogy Szerbia orosz direk­tívára provokált bennünket s még a szerajevói gyilkosság sem történt volt meg, mikor Oroszország már útnak indí­totta Európába mandzsuriai hadtesteit. Meg fogja tudni, hogy az egész vonalon a külső jelenségek tévedésbe ejtették. Mi nem azért készültünk lázasan és a népek teljesítő képességének túlfeszítésé­­vel, mivel háborút akartunk, hanem mert tudtuk, hogy a háború jön. Erről épp most tájékozódhatik elvbarátja, Apponyi Albert gróf memorandumából, erről fölvilágosíthatják Andrássy Gyula gróf írásai is. S hogy­ mennyire tévedett, leginkább láthatja, hogy a szerbiai de­marche bejelentésekor Apponyi Albert véleményét ebbe a szóba foglalta össze. Végre! Károlyi Mihály grófnak tehát nem elnyomnia kell véleményét, hanem az igazság megismerése után megmásítania. Ma még lelkében idegen az új Magyar­­országtól, a­mi érthető, s azt hiszi, neki volt igaza és a kitört háború igazolja őt. Elvtársai közül senki nem­ hiszi már, mert itthon voltak s tudnak mindent, ő is, mihelyt itthon lesz, meg fog tudni mindent, s belőle is értékes, hazafias tagja lesz annak az egészében újjászüle­tett nemzetnek, mely most ősi földjét, édes hazáját védelmezi azok ellen, a­kiknél barátságot keresett. Idehaza most más világ van. Válasz­falak, melyeket Károlyi Mihály még itt hagyott, nincsenek többé. Nem úgy tap­­solnak itt a Gotterhalté­nak, nem úgy húzzák Ausztriában a Kossuth-nótát a­­ katonabandák, hogy vész múltával megint revoltálnának ellene. Féltettük az orszá­got Romániától és sürgettük Erdély meg­­erősítését. Nem úgy hallgatott el ez a kívánság, hogy háború után megint meg­szólaljon. Itt egy nagy, kölcsönös meg­ismerés folyt le, az állandó tények meg­ismerése. Itt most más nemzetiségi kér­dés van idők végéig, mint volt a háború előtt. Itt más külpolitikai lélektan van, mint volt. A némettel való szövetségről soha többé nem lehet vitatkozni, holott — elismerjük — a háború előtt Károlyi Mihály jóhiszeműen tehette, de új szö­vetségi csoportosulásról ő sem fog már többé gondolkodni. Minden politikusnak éreznie kell, hogy bármilyenek legyenek a fejlemé­nyek, nem lehet ott folytatni majd a politizálást, a­hol abbahagyta. Károlyi Mihályról is új, nemesebb, objektívabb és rá nézve előnyösebb fölfogás kelet­kezett ellenfeleiben. Biztosra veszszük: ő sem lesz makranézés. Az új világ a maga nemes, lelkes és hazafias áramlatá­val magával fogja ragadni. A politikai ellentéteket, mihelyt ezekre kerül a sor, az uj világból az uj lelkekbe újból föl kell majd találni. AZ Ú­JSÁO Csütörtök, 1914. október A Francziaország öss Rémület Páriában. Genf, szeptember 30. A nagyszámú sebesült vonatok érkezése, valamint a hivatalos hadi jelentések lakonikus rövidsége miatt Péris la­kosságának idegessége a legutóbbi huszonnégy órában erősen fokozódott. Súlyos szemrehányá­sokat tesznek a kormánynak és a hadvezető­­ségnek. A franczia sajtóban hangok hallhatók, hogy An­glia csak hiányos katonai támogatásban részesíti Francziaországot. Általában attól tar­tanak, hogy a franczia hadsereg már a legköze­lebbi napokban kénytelen lesz a párisi vonalig visszavonulni. Paris, szeptember 30. A német győzelmek folytán Paris lakossága pánikszerűen mene­kül. Ez abból is kiviláglik, hogy egy lakás­­közvetítő újság nem kevesebb mint 32.800 üres lakást akar kiadni. Franezia hivatalos jelentés a harctérről. Berlin, szeptember 30. Rotterdamból jelen­tik . A Rotterdamsche Courant tudósítója, a­ki a franczia főhadiszálláson van, tegnap azt távíratozta, hogy J­off­re fővezér a franczia­­országi északkeleti h­arc­tér helyzetéről kiadott hivatalos jelentésében bevallja, hogy a német seregek az egész csatatéren megkezdték a támadást a franczia hadállások ellen. Angol jelentés a szövetségesek harczárói, Berlin, szeptember 30. Az angol harcztéri tudósítók egyértelműen azt jelentik, hogy Francziaországban a német sereg jobbszárnyá­nak megkerülése egyelőre meghiúsult. Ki fog győzni? Berlint szeptember 30. Kopenhágából táv­iratozzék . A Daily Telegraph párisi jelentése szerint a szövetséges seregek óriási veszteségeket szenvedtek és nagyon meg vannak viselve. A győztes az a fél lesz, a­melyik legkésőbb tudni fog még friss erőket a h­arczraezére küldeni. Kimerült a franc­ia hadsereg. Berlin, szeptember 30. A Lokalanzeiger kopen­­hágai jelentése szerint a Daily Telegraph jelenti Párisot, hogy a szövetséges franczia-angol had­seregek veszteségei óriásiak és a hadseregek ki van­nak merülve. A Lokalanzeiger genfi tudósítója arról a lesújtó hatásról ír, melyet Francziaország lakos­ságában Hindenburg t­ábornoknak az oroszok felett aratott fényes győzelme előidézett. Izvolszkij orosz nagykövetnek elküldték a lakására a Liberté czímű lapot és vörös czeruzával megjelölték a lap har­­mincz soros czikkét, melyben kifejti, hogy a páter­­vári kormány Francziaországgal és annak hadi czéljaival nem törődik. A francziák ezenfelül az angolokra is neheztelnek. Bibot pénzügyminiszter a legutóbbi minisztertanácson keserűen panasz­kodott, hogy Nagy-Britannia tőkései pénzügyi műveleteit a várakozásnak egyáltalában meg nem felelő módon támogatták. Aggodalom Antwerpenért. Berlin, szeptember 30. Rosendaalból jelentik . A franczia hadvezetőség nagyon aggódik Antwer­penért, fél, hogy a vár a legrövidebb idő alatt el fog esni. A londoni belga követ ezt írta Bordeauxba egy franczia politikusnak: —■ Egy kis sereg utolsó maradványával küz­dünk meg ; ez idő szerint még ellentállunk és még bízunk a szövetséges seregben, hogy idejekorán jön a felszabadulás, de a remény egyre halványabb­, féltünk, hogy már késő lesz. Az ellenséges túlerő igen nagy­. Kiképzett katonaságunk már majdnem tel­jesen elveszett az eddigi csatákban és most csupán olyan önkéntes csapatok állnak rendelkezésünkre, a­melyeket hevenyészve képeztek ki. A rosendaali távirat megjegyzi ehhez, hogy Bordeauxban megoszlanak a vélemények Antwer­pen felől. Delcasse például azt követeli, hogy utolsó csepp vérig kell harczolni Antwerpenben, míg a franczia sereg fel nem szabadítja a várost. Minden nap buzdító táviratokat küld Antwer­penbe. Ellenben franczia katonai szakértők véle­ménye szerint minden ellentállás remény lesen Ant­werpenben. Azt kívánják Bordeauxban a katonai körök, hogy Belgium kérjen fegyverszünetet, s azzal i

Next