Az Ujság, 1914. december (12. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-01 / 303. szám
Kedd, 1914. deczember 1. AZ FJSAB élő, tegnap súlyos "kiábrándulás írta. A londoni lapok pétervári táviratai egy hét óta folyton azt jelentették, hogy Orosz-Lengyelországban küszöbön áll a német seregek döntő leveretése, sőt tegnapelőtt már olyan hírek érkeztek, melyekből a közönség arra következtetett, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, mikor megérkezett a hivatalos Reuter-ügynökségnek 29-éről keltezett pétervári jelentése, mely erről-szóra a következőket mondja : — Az oroszoknak a Visztula és a Varna között állítólag aratott győzelméről különböző hírek keringenek. Az orosz vezérkar aminti a közönséget, hogy e tényeken nem alapuló híreszteléseket teljes óvatossággal fogadja, mert az Orosz- Lengyelországban folyó hadműveleteket még nem lehet befejezetteknek tekinteni. A közönséget rendkívül megdöbbentette ez a váratlan orosz kommüniké, mely mögött súlyos vereséget sejtenek Vilmos császár Mackensen tábornoknak. Danzig, november 30. (Wolff-ügynökség.) Vilmos császár Mackensen tábornokhoz a következő táviratot intézte: A 9. hadsereg az ön bevált, biztos vezetése mellett nehéz, de siker koronázta korcsokban ismét felülmúlhatatlanul harczolt. E hadseregnek a legutóbbi napokban végzett teljesítményei a történelemben fényes példái lesznek a bátorságnak, a kitartásnak és a vitézségnek. Tudassa ön ezt kitűnő csapataival és közölje velük császári köszönetemet, amelyet azzal is kifejezésre akarok juttatni, hogy önnek a Pour le nitriterendjelt adományozom. Isten legyen továbbra is önnel és zászlóinkkal. Vilmos I. B. Mackensen tábornok e táviratot hadseregparancsban tudatta a sereggel és a következőket fűzte hozzá : Örülök, hogy hősi csapataimmal ily elismerést tudathatok. Az érdemkereszt az egész hadsereget illeti. Az orosz hazugságok megbélyegzése. Basel, november 30. A Baselet Nachrichten jelenti Milánóból: A Corriere della Sera mától kezdve az összes pétervári jelentéseket azzal a határozott fentartással nyomatja le, hogy a nagyszámú német fogolyról szóló számadatok az orosz hivatalos jelentésekben n,mn is endittetnek meg és nem nyernek megerősítést. Genf, november 30. (Saját tudósítónk távirata.) Angol és olasz forrásokból a franczia sajtó tegnap a keleti harctérről azt a hírt közölte, hogy a lodzi csata az oroszok javára nagy döntő győzelemmel végződött, amely alkalommal 50.000 német vált harczképtelenné. A mai Havas-jelentés azonban minderről mit sem említ, hanem megelégszik a következő jelentéssel: »Hivatalos közlés megerősíti, hogy az oroszok ellenoffenzívája a Visztula és a Warta között a német hadtesteket, amelyek a Lodztól keletre fekvő Brzeziny felé előrenyomultak, rendkívül súlyos helyzetbe hozta.« Orosz hivatalos jelentés az elmúlt éjszaka egyáltalában nem érkezett. Látható ebből, hogy mi lehetett az a nagyorosz győzelem. Mit gondolnak felőlem? írta Kosma Andor. Mióta a rémes háború dúl, sokszor fölmerül bennem a kérdés: gondolnak-e még rám a kedves O’Brienék Kilmessanban, az ír szigeten ? S ha eszükbe jutok , mit gondolnak felőlem ? Kilmessan csekély ír falucska. Jobbára kóczos szalmafedelű, szerteszórt parasztházakból áll. Van azonban egy parányi viezinális vasúti állomása, egy bájos kis katolikus temploma, egy nyomorúságos elemi iskolája, s még néhány cserepes épülete is. Az utóbbiak közé tartozik a falusi korcsma, mely O’Brieneké. O’Brienek e szerint ott a korcsmárosok. Ritka jóságos, naiv emberek. Olyanok, aminek a hatalmas Nagy-Britanniában csakis az írek közt akadnak. Az angolok szemében, sőt tán az angolokkal szemben még az ilyen írek is bizalmatlan, álnok népségek. Hanem előttem, a messze idegen országból hozzájuk tévedt irbarát jövevény előtt , Brienék arany szíve hamar kitárult. Ném is úgy bántak velem, mint korcsmárosok szoktak fizető vendéggel, hanem mint hálás szegények egy jobbsorsú nyájas baráttal, aki szerény házukba néhány órára egy kis derűt hozott. A korcemáros tisztességtudó félparaszt, férur. Első tekintetre korosnak látszik, de amint nehézkessége enged, kisül, hogy legfeljebb harminczas évei elején jár. Feleségének nagy, sötétbarna hajtömege néni divatos frizura-kísérletet árul el, ami nincs teljesen összhangban a karcsú és jóképű fiatal asszony egyszerű ruha viseletével. És O’Blenne kellemes szája körül is ott van az a bizonyos mély, sovány vonás, mely az alsóbb néposztálybeli ír nőknél általános. Alighanem azért, mert vagy ők maguk is, vagy legalább anyáik és ősanyáik sokat sírtak. A korcsmárosné, miután néhány jó szót váltottam vele, körültfordult, s karján pufók, de vértelen másfél éves szöszke leánykájával tért vissza. Azt mondta, ez a fehér gyermek az ő életének legnagyobb büszkesége, és aztán az apróságot, bizalma jeléül, ölembe tette. Ha angol vagyok, vagy ha valamely külföldi államnak londoni attachéja, ez a tisztesség nem jutott volna részemül. Milyen jó is nem lenni Írországban semmi egyébnek, csak szegényeket szerető egyszerű jött-mentnek ! . . . . Ez Kim mess anban még azért is jó volt, mert O’Brienék, megtudván, hogy én szeretnék elmenni az oda egy óra járásnyi Tarahillre, az őshajdanbéli mesés ír királyok temetkező helyére, rögtön kifogták egyetlen lovukat a munkából és befogták egy kétkerekű ir kocsiba. Az ir kocsinak, az úgynevezett outsidernek az a furcsasága, hogy az ülése nem befelé van, hanem kifelé, s az ember vagy oldalvást, vagy hátul lóg te róla. Én nem tudom, mire jó ez, de mindenesetre különös. Minden ir boldog, ha megéri azt a ritka esetet, hogy valamely idegen a Tara-hillre kiváncsi. Így én nemcsak O’Brienéket, hanem még a kocsisukat is boldoggá tettem, aki pedig félelmesen vad formájú sz legény. A boldogság azonban annyira megszelídítette, hogy a Tara-hillig és vissza a leggyorsabb és legzötyögtetőbb trapp közben is folyton arról a szebb jövendőről politizált velem, amikor majd meglesz az ir home rule, s az angol urak nem fognak itt mindig csak vadászni, az ir nép pedig nem fog itt mindig csak éhezni. A kocsis természetesen mindezt angolul mondta el. Ez az egyetlen nyelv, melyen beszél. Épp olyan szélső irraczionalista ő is, mint a gazdái, s épp úgy nem tud írül, mint azok. A Tara-híll különben, melyről szegény írók több ezer esztendős királyi múltat képzelnek el, engem nagyon meghatott. Azért, mert azon az avar füvel benőtt homokdombon semmi sincs, csak szép kilátás angol urak körülsövényezett duslomba vadaskertjeire és parkjaira, melyekből kifehérlenek a remek kastélyok falai. Itt-ott akad kevés krumpliföld s még kevesebb ringó gabonavetés is a temérdek sövényen kívül. Ezen a Tara-bilinek nevezett kunhalomszerű kopár földhullámon az írek, még O'Connel idejében, lázongó népgyűléseket tartottak. Visszaérkezve a kilmessani korcsmába, annak tisztességes, de alig bútorozott külön szobájában már terítve volt számomra az asztal. O’Brienne tőle telhetőleg kitett magáért. A legszebb terítékét s a legjobb főztét szánta nekem. Asztaldíszül még az összes képeslevelezőlapjait is kirakta, melyeket évek során át kapott és műkincsek gyanánt gyűjtött össze. Ártatlan öröme telt benne, hogy én átnéztem s feldicsértem azokat, és megígértem, hogy tőlem is fog efféléket kapni Budapestről. Persze, ezt az ígéretemet a közbejött háború, miatt máig sem válthattam be. Ebéd után elmentem a kismessani kis katolikus templomba. Ez is jólesett O'Brienéknek. Amint hogy nálunk különösen a buzgó falusi kálvinistáknak esik jól, ha a messziről jött Utasember benéz az ő ,szegényes istenházukba, melyhez őseik vallási és nemzeti küzdelmeinek nem egy fájdalmas emléke fűződik. Aztán a templommal szomszédos ír falusi iskolába tértem be. Az bizony olyan, hogy nálunk a legszegényebb nemzetiségi vidéken is botrány volna s a magyar országgyűlési képviselőt a közoktatásügyi minisztérium szünetlen zaklatására indítaná. M mamgati Imreztér. Küzdelem Verdimért. Amsterdam, november 30. A Thegraaf közli Verdimből : A franczia előőrsök, amelyeket a legtávolabbra küldtek ki, még mindig több mint tizenöt kilométernyire állanak a német harczvonaltól. • Genf, november 30. A franczia kormány szigorú rendszabályokat léptetett életbe a pánikokozók ellen, és ez abban is kifejezésre jut, hogy a Verdun környékén tartózkodó sajtóképviselőkkel csupán annyit közöltek, hogy a németek elfoglalták az argonnei erdőség felső részét és hogy tizenöt kilométernyire állanak Verdim előtt. Téváadás Calais ellen. Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt- nak jelentik Londonból . A Daily Mail értesülése szerint a németeknek szent meggyőződésük, hogy legkésőbb december elején Calaisban lesznek. Essenből nyolcvan óriási mozsarat szállítottak az északi frontra, Liütichből pedig több árkászezredet rendeltek Dixmuidenbe s ezek az utóbbiak óriás mennyiségű hídépítési anyagot visznek magukkal, hogy az elárasztott területeken való akadályokat legyőzzék. Mindebből a Daily Mail a Calais felé való közvetlen előnyomulásra következtet. Amsterdam, november 29. Az Allgemein Handelsblad jelenti Londonból 29-ikéről . A Times-nak jelentik Boulogneból . Úgy látszik, hogy a németek a legközelebbi támadásukat Arras környékén szándékoznak végrehajtani. Állítólag hétszázezer embert vontak ott össze és nyilvánvalóan erős támadási kísérletet akarnak véghezvinni az Arras—Lille vonalon, hogy elérjék a partot. Új Ismeretlen ágyuk, London, november 30. A Times értesülése szerint a németek egészen újszerű, rövid távolságra ható ágyúkat használnak, amelyek egészen a régi római vetőgépek (katapulta) mintájára hordószámra vetik a robbanóanyagot. Az ágyú hatása rettenetes. Ugyancsak a Times szerint a francziák az argonnei erdőkben szintén egy újfajta páros mozsarat használnak, amelyeknek lövedékeit lánc, kapcsolja össze és rettenetes erővel, borotvaszerűleg söpri el a fedezéket nyújtó erdőségeket. A berni angol követ kémszolgálatai. Stuttgart, november 30. A friedrichshafeni Zeppelin-csarnok elleni angol repülőgéptámadásról még a következőket jelentik: Jól értesült svájczi körökben határozottan kijelentik, hogy Angolország berni követe nem ártatlan az angol repülőgépek friedrichshafeni látogatásában. A követ hír szerint körülbelül tizennégy nappal ezelőtt kirándulást tett automobilon Bernből egy argói repülőgép tiszttel és az automobillal beutazták azt a vonalat, amely felett a tiszt később átrepült. Az automobilkirándulásról való visszatérés után a követ valamennyi angol és franczia tisztnek, akik ki voltak szemelve a friedrichshafeni útra, átnyújtotta az útvonal részletes térképét is. A svájczi szövetségi tanács utasította a szövetség állam a