Az Ujság, 1914. március (12. évfolyam, 65-77. szám)
1914-03-17 / 65. szám
PPPNip^PPPFr ---------— ------ 1 % Budapest, 1914. XII. évfolyam. 65. szám.____________ Kedd, márczius 17. ROVÁS. Hát lássák, tisztelt hazafiak, ez a módszer az, mely néha használ önöknek, de mindig árt az országnak. Egy héten keresztül az a nóta járta, hogy visszaparancsolják a parlamenti őrség tisztjeit. Ez önök szerint is jó lett volna az országnak, mert jó az országnak, ha a tiszt urak tagjai maradnak a kaszinónak. De mi lett belőle ? Boldog kárörömmel a tisztek visszarendelésébe belekapcsolták a kormány bukását, a koalíció feltámadását, s minden egyéb aspirációjukat. S most mi következik ? Bécsben, ha vissza akarják rendelni a tiszteket, de nem akarják visszarendelni Tisza Istvánt, hát kénytelenek az előbbiről lemondani, nehogy úgy lássék, mintha az utóbbit akarnák. Már most Tisza is marad, a tisztek is maradnak. Kellett ez önöknek ? Valamivel kevesebb nem lett volna sokkal több ? * A hatósági személyek védelméről is készült javaslat, s mivel mi a hatóságokat nagyon tiszteljük és szeretjük, természetesen kívánjuk is, hogy meg legyenek védve. Igaz, azt hittük, eddig is meg voltak védve. De hát nem baj, ha még jobban lesznek megvédve. Nem ismerjük a javaslatot, de vaktában ráfogjuk, mint fölötte logikus következményét a fokozott védelemnek, hogy a közönséget is fokozottabban védi meg a jobban megvédett hatóság visszaéléseivel szemben. Mert akár hiszik, akár nem, van hatósági túlkapás, hivatalos hatalommal való visszaélés is. Tessék elhinni, hogy mostanában a védtelenebb hatóságok között is sokan basáskodnak, tipornak --------------------------------------------------------------a5Z£geny embereken, s ha még nehezebb és még veszedelmesebb lesz védekezni velük szemben, akkor még busásabban fognak tiprani. De hát ne is beszéjünk róla, sértés volna föltenni az igazságügyminiszterrel, hogy minden védelemre kiterjedő figyelme éppen erre nem terjedt volna ki. * A belvárosi Saskör nem éppen döntő tényező, de ezúttal fölötte okos tényező volt. Mozgalmat indít a parlamenti béke helyreállítása érdekében. Erre igazán fölötte nagy szükség van, s igazán elérhetetlen czél, amíg a veszekedő felek a maguk módja szerint állapítják meg a föltételeket, az egyik úgy, hogy a másik ne követeljen semmit, a másik úgy, hogy az egyiknek a halálát kívánja. A harmadik tényező a polgárság, a közvélemény lehet, mely egyik felet sem találja hibátlannak, s egyiket sem megsemmisíteni valónak. És az egyik is, a másik is inkább önmagát képviseli, mint a nemzet akaratát, s következésképpen, ha ez is bele akar szólani a veszekedésbe, akkor a polgársága tömegeivel tegye ezt. Indiai levelek. Irta Szüllő Géza. Megy, száguld Indián keresztül vélem a vélt, széles mezőkön, rizsföldek, czukornádtáblák ezer és ezer holdjai között. Az ég sötétkék, a mező friss zöld színben úszik, a csatornák ezüst ere szegi be a tarlókat, nagy, széles árnyékú gummifák és égnek lövellő sudár pálmák tarkázzák a szemhatárt, a fák között Zsupföderes házak,gémeskutak, nyájak, messze, messze az éghez lebegő délibáb, ákáczfavirág illata csap be az ablakon, azt hiszem szinte, hogy otthon vagyok. Soha és sehol nem jártam úgy idegen országokat, ahol annyira otthon lettem volna a vidéken, mint itten. Mindenütt másutt a fák állása, a vetések táblája, a térség szétosztása hang nélkül is tudtomra adta, hogy nem érez és beszél ott magyarul senki. De ez a vidék ... én nem tudom, de érzem, hogy innét Ázsiából valók vagyunk, innét valahonnan eredtünk, s késői nemzedék messze elszármazott unciájának a nyugati privaizáczió daczára is megmaradt szentimentalizmusával nézek ki az ázsiai őshaza földjére. Megáll a vonatom, egy kutya van közel, kérdem, mi a neve ennek az állatnak indiai nyelven. »Kuta« volt a válasz. — Én nem etimologizálok. Van hasonlatosság a konyhában is, erről külön akarok értekezni, mert az étkezés, az étel és a főzés egy nép és faj intelligencziájának, ízlésének, kultúrájának éppen olyan mértéke, mint az irodalma. Most csak a paprikát hozom fel, amelyet az indus éppen olyan gyakran, olyan jóízűen élvez, akár a hortobágyi kanász, csakhogy ez szalonnát szesít meg véle, a hindu meg rizskását. Csendes, jó, igénytelen faj ez. Jó lélekkel köszönt minden idegent, életét aggódva tölti el, tépelődik, hogy mikor sértette meg véletlenül isteneit, mikor éri utol ezért az istenek haragja, s mivel istene annyi van, mint amennyi jelenség a földön, nem ér reá ettől egyébre másra, a tehetetlenség jellegző udvariasságával kerüli az összeütközést és igyekszik a kompromisszumok útjára lépni. Istene az sok van, a Brahma, Visnu és Shiva mellett az ezer és ezer alisten, bálvány, szellem, árnyék, démon, azután a víz, a levegő, a tűz, az állatok százai, ennek mindenütt épít házakat, templomokat, farag szobrokat, fest futurista-szerű képeket, kasztokba szerte tagolva él, aktivitása nincs, s it fölötte mindenben Anglia. Hogy jó az Anglia, azt, mihelyest Madrasba értem, láttam. Az utak kitűnőek, a vízvezeték jó, az iskolák olcsók, a higiéné, a mennyire lehet, megvan, a múzeum gyönyörű, a botanikus kert virágkincseivel, az akvárium színes, ragyogó halaival tanulságos és mulattató. Madrastól hatvannyolc óráig robogott a vonat Calcuttáig, a detronizált fővárosig, ahol minden mutatja, mire képes az angol erély. Kétszáz év előtt ide, a mocsarak közé menekültek a Bengáliából elűzött angolok, itt küzdötte egyik legszebb csatáját Clive lord, ma a városnak egy millió lakosa van, s csak szövőszéke, amelyen naponként százötvenezer ember dolgozik, harminczezer. Jutagyár, indigógyár, papírgyár és más telepek ezer és ezer kéménye ontja füstjét a városra, s a Howard-városrész fölött este megtörik Kártir-glória fénynyel a napsugár a százezer munkásnép fején, amikor az megindul a Hugh folyóhoz, hogy imák között lemossa magáról a port, s legyen piszkosabbá a sáros hullámok iszapjától. A népben van tisztaságérzés, van munkakedv, van ízlés, és hogy igazán szépet tud termelni, azt legjobban bizonyítja az ez évi calcuttai centennáris kiállítás. A daccal aranynyal átszőtt mousseline kendők, a Dargeling vidékéről való selymek, a cuttaci hímzések, a punjaki sárga selyemköntösök, a murshidabadi bársonyok, a bengáli és cashemeri shawlok mintái káprázatos színpompa és fantázia szülöttei. Némelyik ragyog az aranytól és a színes gyöngytől, van amelyik a szem sugaraiból szövődött csipkeszerű könnyedségével ejt meg, van fehér, fekete és zöld színharmóniából eredő, van olyan, amelyiktől szinte káprázik a szem, de ízlés nélkül való nincs semmi. Külön termekben vannak az indiai iparművészet termékei. Az illatos sárgaszínű szandálfa, az elefántcsont, az ezüst, az ébenfa az alapanyag, Bikaner vidékéről itt a híres aranynyal kivert kókuszdiókulacs, Agra a berakott elefántcsont-ládákkal szerepel, ebben tartják az indiai gazdag asztonyok szépítőszereiket, Lahore ezüstös vázákat, Tibet kancsokat, Benares rézedényeket állított ki. Calcutta, a gazdag, csak aranyvereteket termel, Delhi kerámiát, Jaipur fegyvereket. Ezüst a verése, damasz a pengéje ezeknek a kardoknak, ezekkel védte meg Jaipur magát a nagy Mogul támadásaitól. Külön temekben van az istenek szoborcsarnoka. Érdekes a Buddha-szobor retrospektív kiállítása. Az első századbeli szobrok egészen karcsú, szinte görögös szépségűek. Ezek a gandharai iskola termékei, az indo-hellén és a greco-bactrián befolyás azonban lassan elmúlik, a sarnathi és az amarawati iskolák kezdik a A Balkán békéje. A balkán háború státusokmányai lezárvák. Ma írták alá az utolsó békeszerződést, mely a gyászos emlékű korszakot befejezi. Törökország és Szerbia közt végleg megállapíttattak a békefeltételek s mától kezdve hivatalosan, szerződésekben biztosítottnak tekinthető a Balkán békéje. A szerb-török szerződés szabályozza az új szerb területeken a muzulmán állampolgári és vagyonjogi viszonyokat, s meg kell engedni, hogy liberális szellemben. Nyilvánvaló, hogy a szerb kormány kímélni akarja mohamedán alattvalóinak vallási érzületét s régi tradícióit. A szerződés teljes egyenjogúságot ad polgári és politikai téren a mohamedánoknak, megadja nekik a vallási élet szabadságát s vallási kérdésekben elismeri a Konstantinápolyban székelő sejk-al-iszlám fenhatóságát. Tiszteletben tartja a török emlékeket és elismeri a muzulmán nyilvános iskolákat. Mindezeken felül az új területen lakóknak három esztendőt enged a választásra, hogy török állampolgárságukat akarják-e megtartani s ez idő alatt katonai szolgálatra nem kötelezhetők. A keleti vasutak kérdését a szerződés a párisi nemzetközi pénzügyi bizottsághoz utalja. Arról van ugyanis szó, hogy a keleti vasutak a háború alatt sok millióra menő kárt szenvedtek. Ezzel kapcsolatban számos jogi kérdés merült fel s annak a tisztázása vált különösen szükségessé, mikor és meddig felelősek az egyes vonalrészeken okozott károkért a szerbek, vagy a törökök. Az említett bizottság e kérdésben választott bírósági szerepre van hivatva. Magától értetődik, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése semmiképpen sem prejudikálhat a monarchiánk és Szerbia közt függőben lévő tárgyalásoknak a keleti vasutak dolgában. Az utolsó békeszerződés a Balkánon most már megszabja egyrészt Törökország európai területeinek, másrészt a többi balkán államnak új határait. A Lapunk mai száma 36 oldal.