Az Ujság, 1914. május (12. évfolyam, 115-127. szám)

1914-05-17 / 116. szám

Vasárnap, 1914. május 17. AZ ÚJSÁG Jancsó Ilona, Horváth Vilma, Scheiner Izabella, Nagy­­ Lászlóné, Kárpáty Béláné, Udvary Anna, Géczy Józsefné, I Puha Lászlóné, Pápai Józsefné, Szádeczky Hilda, Bier­­­­náczky Hennin, Temple Richardné, Eszláry Erzsébet,­­ Krivcsics Márióné, Gönczi Paula, Nyirák Mária, Németh­­ Mária, Hindy Matild, Páva Károlyné, Nagy Sarolta, Schneller Jolán, Zachári Eszter, Podhorszky Leona, Mihály Elemérné, Groszmann Margit, Emmert Anna, Straub Ilona. A kisdedóvónői állásokra : első helyen: Kindlovics Hana, Merényi Vilma, Németh Etel, Bittermann Irén,­­ Mezey Gyuláné, Pollacsek Ilona, Staudtner Teréz, Török Béláné, Fülöp Gizella, Szombathy Margit, Kiss Melánia, Fehér Hortense, Heisz Stefánia, Mohlár Gabriella, Preisz Gizella, Perényi Lászlóné, Römer Anna, Hermann Mar­git; második helyen: Gábris Erzsébet, Weisz Mária,­­Moussong Miklósné, Wechsler Antónia, Bloss Laura, Liszkay Eleonóra, Eördögh Ottilia, Buzay Béláné, Zei­­linger Edith, özv. Strobenz Béláné, Fischer Paula, Kóbor­­ Erzsébet, Horváth Ilona, Szabó Anna, Vajda Stefánia, De­­­­metrovics Emilné, Fischer Katalin, Róth Elza; har­­­­madik helyen : Mester Mária, Nagy Erzsébet, Horeczky Mária, Bogdándy Etel, Szécsényi Ilona, Kroschl Józsa,­­ Fábián Matild, Limcsényi Jolán, Ehrlich Erzsébet, Gruber Margit, Hayden Mária, Kis Julianna, Bittner Vilma,­­ Feigler Izabella, Zsiskó Erzsébet, Kapcza Vilma, Czumpf­­ Jolán, Balog Margit, a mikor a fokson rossz... (Az urfi levelesládája.) — Saját tudósit­ónktól. — Tegnap este egy fővárosi háztulajdonos pa­­j­naszt emelt a főkapitányságon, hogy egy hónap óta lakásán harma­dizben lopnak. Még pedig oly rejtélyes körülmények között, hogy még csak nem is sejti, mint fért az ismeretlen tolvaj azokhoz a­­ tárgyakhoz, a melyeket elemeit,­­ — két brilliáns kövekkel kirakott női arany­óra karkötő ezerötszáz—ezerötszáz korona érték­ben, — mondotta a , károsult — nőm, illetve leányom tulajdona tűnt el zárt szekrényből április­­közepe táján. E hónapban, május másodikán, egy e­zer koronát érő aranyhálós retikül és ma dél­­­előtt nem nyakláncra, a­melyet négyezer koronáért­­­vásároltam. Minden egyes alkalommal, éppen úgy mint most, a rendőrséghez fordultam, de a nyo­­­­mozás nem járt eredménynyel. Pedig azok a detek­tívek, a­kik nálam jártak, szorgosan átkutatták lakásom minden zeg-zugát, megmotozták a cselé­deket, mindhiába volt minden fáradság, úgy­hogy most már én is kénytelen vagyok feltételezni azt, a­mit akkor a titkosrendőrök , hogy tudniillik a családom egyik tagja a tolvaj. De kicsoda ? ! Nőm, leányom, avagy a fiam ? ! Ezt elképzelni is rettenetes. Miért lopná meg magát a nőm, vagy ,a leányom ? ! A fiam, egy tizennyolcz éves elsőéves joghallgató, a legjobban nevelt gyermekek egyike.­­Tisztességes, szolid ifjú, a­ki csak tanulmányainak él. Nincs semmi szenvedélye. Nem iszik, nem kártyázik, nők után sem bolondul. 1 - ' -Ezúttal sem találtak a detektívek a lakásban gyanúsat. Harmadfél órai meddő keresgélés után mindössze ennyit állapítottak meg : 1. Az üvegszekrény, a­melyből az ékszereket­­elcsenték, teljesen érintetlen volt. A tolvaj tehát a kulcs segítségével fért a holmihoz. 2. Közvetlen a lopások előtt, április elején, s húsvét táján a kulcs, a­melyet a háziasszony őr­­­­zött magánál, eltűnt. De másnap meglelték. 3. Minden kétséget kizáróan családtagnak kel­lett elkövetnie a lopást. Más feltevés nem látszott­­ elképzelhetőnek. — Ne méltóztassék megsértődni, — mondotta­­ Klasaohn Gyula, az újabb nyomozással megbízott titkosrendőrök egyike — de a fiatal úr körül elsősorban érdeklődnénk. Igazán olyan-e, a­mi­­l­­yennek önök ismerik ! Mert hát van példa a mi gyakorlatunkban olyasmire, hogy a jámbor, jó­­­fiúról éppen az ellenkezője derült ki. Hol van ez­­idő szerint az ifjú úr? — Mindjárt megtudom, — szólt gyöngyöző­­ homlokát megtörülve az apa — telefonozok só­­,­goromhoz, ott adtam neki találkát. Szörnyűség, a [ fiamat kell gyanúsítani . .. Idegesen, haragosan rázta a telefont, bele­­[hallózott párszor a kagylóba és aztán dörmögve ] folytatta : — Minduntalan baj van ezzel a telefonnal. Mindig rossz, ebben a hónapban már másodszor. ..[ Érdekes, — megint a homlokát simította jvégig — [ .most állapítom meg, hogy a mikor a telefon rossz ... ||[gen, biztosan emlékszem, az előző két lopás iideje táján is felmondta a szolgálatott a telefon. | — Igen ? ! — válaszolta Klassohn — nézzük fognak meg, mi baja. Valami keveset értek hozzá. Olyan szekrényes rendszerű fali telefon volt. A detektív hozzálépett és kifeszítette az ajtaját A következő pillanatban vaskos ékszertokot hú­zott ki. Az etus jó erősen be volt préselve a drótok, rugók közé. • — Az aranykarkötők is nagy tokban voltak, — szólt a detektív — a retikül magában is nagy volt, ugy­e ? Persze hogy zavart csinált a szek­rény belsejében. Hívtak mechanikust, hogy meg­javítsa a készüléket ? —■ Mindkét esetben jött valaki a telefon­­központból, hogy rendbehozza. Ő is állította, hogy valaki babrált... De ki ? Erre nem is volt oly nehéz félélés­et kapni : a telefonszekrényben egy pár írás is volt. Két zálogc­édula, egy levél az urfi czimére, női kéz­­vonástól származó levélke, amely kiindulópontjául szolgált a további nyomozásnak és meghozta mára a sikert. Az ifjú úr valami szirénnek a karmai közé jutott. A tizennyolcz éves fiú, ha nem is kár­tyázott, ha nem is ivott, de bolondult egy szép nőért, a­kiért — hogy­ bírhassa - - meglopta szüleit. Töredelmes vallomást tett a megbotlott gyerek­ember. Egész sereg szabószámlával, lakbérnyugtá­val stb. igazolta, hogy csábítójára fordította az elzálogosít­ott ékszerekért kapott pénzt. Az ékszereket rendesen az esti órákban lopta el. Egy kulcscsal, a­melyet az eredeti után készít­tetett (ezt akkor cselekedte, a­mikor egy napig a kulcs hiányzott), nyitotta ki a szekrényt és az elcsent értéktárgyakat a telefonkasztlifce, a­melyet ügyesen ki tudott nyitni, helyezte biz­tonságba, a mig onnan másnap reggel észrevét­lenül kivehette. (fj) t­udomány, irodalom. (-) A bihariak, (Lovassy Andor noveláskönyve.) Az »Erdélyi Irodalmi Társaság« kitűzött czéljához hiven, meleg szeretettel ápolja a magyar irodal­mat, a mikor kiadványaiban — a­melyek aránylag elég sűrűn jelennek meg — szóhoz juttatja azokat az erdélyi írókat, a­kire méltán megérdemlik, hogy írásaikat jó szívvel olvassa a közönség. Petelei István, Dózsa Endre és Sebesi Samu egy­­egy kötete után most Lovassy Andor egy vaskos novelláskönyve a társaság legújabb kiadványa, a mely érték dolgában méltán odasorozható a többi mellé. Lovassy Andor A bihariak czimü köte­tében fiatalkori emlékeinek hódol. A bihari ma­gyar urak és úrasszonyokról szól több helyütt a kötete, a melynek ezin magyar lélek és magyar érzés lakozik minden sorában. R­égmúlt idők verő­­fényes szép napjait és azoknak hol vidám, hol meg borús homlokú szereplőit vonultatja föl az olvasó előtt: öreg táblabirákat, rokokó-ruhás, krinólinos öreg asszonyságokat, sebhelyes arczú, diadalmas vitézeket, lánczra fűzött szegény rabokat, tréfás parasztembereket, pandúrokkal viaskodó betyáro­kat, a­kiknek a viselt dolgai hol megkönyeztetik, hol megkac­agtatj­ák az olvasót. A novellák sze­replői közül ■— mint az író stílusos előszavában bevallja — sokat ismert és dolgaikról, életük folyásáról öreg uraktól sok érdekes, derűs legendát hallott, a­miket színes tollal, az alakoknak és a miliőnek hű karakterizá­lásával irt meg, úgy hogy Lovassy Andornak ez a kötete értékes és fölötte jellemző korrajznak is tekinthető. Nagy erőssége a kötet értékességének, hogy a novellák legtöbbje úgy hat az olvasóra, a­hogy csak a megtörtént események hathatnak; nincsen bennük kitalált mese, vagy költött esemény, hanem elejétől végéig hű és kedves leírása a régmúlt szép idők nevezete­sebb embereinek és eseményeinek. Lovassy Andor írásait — a­kit magát egyébként Torda-Aranyos vármegye közönségének közbizalma a nemes vár­megye alispáni székébe emelt — bizonyára szives örömest olvassák majd az ő legjobb hivein kívül mindazok, a kik szeretik a szép, kedves, derűs, meleg és tartalmas belletrisztikát. A vaskos kötet ára 5 korona­, (p. g.) ‘IV (-) A Vasárnapi Újság május 17-iki számának ritka szenzácziója van, közli Andrássy Gyula gróf korfui, albániai és montenegrói utazásának képeit, melyeken a gróf a német császár társaságában van. A képeket gróf Andrássy Gyuláné készítette. A bajor király látogatása sárvári birtokán, Vay Péter gróf czikkei s képei Annám­ból, ötödik világkörüli útjáról, a balatoni vasúti baleset, a Margitsziget feltöltése, az uj akadémikusok, Pasquier báró légi mutatványai, a tiszafüredi Kossuth-szobor leleplezése stb. adják az érdekes és szép képek gazdag anyagát. Szépirodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Zöldi Márton novellája, Vértesy Gyula verse, Schöpflin Aladár színházi czikke, Lagerlöf Zelma regénye. Egyéb közlemények: a bosnyák iparművészeti kiállí­tás s a rendes heti rovatok. Irodalom és művészet, sakk­játék stb. — A Vasárnapi Újság előfizetési ára negyedévre öt korona, a Világ­krónikával együtt hat korona. Meg­rendelhető a Vasárnapi Újság kiadóhivatalában (Buda­pest, IV., Egyetem utcza 4. szám). Ugyanitt megrendel­hető a Képes Néplap, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. (-) Kinevezés a budapesti m. kir. földtani Intézetnél. A földmivelésügyi miniszter Vigh Gyula dr.-t, a buda­pesti tudományegyetem földtani tanszékének tanársegé­dét a m. kir. földtani intézethez ideiglenes minőségű II. osztályú geológussá nevezte ki. (-) A Magyar Nyelvtudományi Társaság május 19-én délután 6 órakor a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében felolvasó­ ülést tart. Tárgya: Sági Istvántól: A régi Aglent női névről. Gombocz Zoltántól: Árpádkori török személyneveink. SZÍNHÁZ, zene. Pletykálkodás. Kiss József, a legnagyobb magyar poéta, a­mióta átesett a jubiláns ünnepségeken, mely jó alkalom volt hozzá, hogy az egész ország ismét és újra behódoljon határtalan művészetének, ismét friss, jókedvű, derűs és hál’ isten, olyan fiatal, mint ezelőtt ... no nem mondjuk meg hány­ évvel. A munkakedve is visszatért, sőt a jövő színházi évadnak kétségkívül legjelentősebb eseménye Kiss József filmdrámája­, a Simon Judit lesz, a­melyen a költő nagy szeretettel dolgozik. Ma délután sok rendkívül érdekes részletet beszélt el Kiss József készülő mozidarabjáról, de hát a legnagyobb titoktartás, kötelezettsége mellett. — A czímszerep eljátszására -- mondotta Kiss József — olyan asszony érkezik Münchenből, hogy meg fogtok bolondulni, ha meglátjátok . . . ■— Mégsem igazság, — jegyzem meg — hogy Simon Juditot idegen művésznővel játszatja. Hát nem talál elég szép asszonyt, szép leányt idehaza ? — Kam, — védekezik szemhunyorgatva Kiss József •— csak azt mondtam, hogy Münchenből érkezik. De honnan tudod, hogy nem magyar? Vájjon ki lehet? Egy kedves, fiatal, bűbájos énekes színésznő válik az urától. A törvényszéki bitó előzékeny és jóindulatú ember, próbálja az ügyet békésen el­intézni.­­— Hátha mégis igazságtalan a nagyságos asz­­szony, — magyarázza — hiszen kézzelfogható bizo­nyítéka amúgy sincs a férje hűtlensége mellett, a tanúk is csak hallomásból tudják a dolgot, pletyka, senki sem látta ... — De, biró úr, — mondja a haragtól kipirul­­tan a szép asszony — egész Pest tudja, hogy a férjemnek ki a szeretője. ■— Egész Pest tudja, — replikázik nyugodtan a biró — egész Pest! Ön túloz, asszonyom ... látja, én se tudtam idáig ... A Népopera utószezonjára néhány régi nagy­sikerű operettet elevenít fel. Új berendezés, új kiállítás, új főszereplők. Egy nagytehetségű fiatal művésznőnek, a­ki csupa ambíczió és lelkesedés, Márkus Dezső igaz­gató oly­an szerepet osztott ki, a­melyet a tavalyi premieren Berky Lili játszott. A szép szőke gyer­mek heves zokogásban tört ki. — No mi baj ? —kérdi meglepetten a direktor. •— Hónapokig várok új szerepre — sírja a mű­vésznő — és most az igazgató úr ad egy már el­viseltet. Márkus Dezső is, Mérei Adolf főrendező is fel­­kaczagtak. — Drága gyermek, magácska úgy beszél egy szerepről, mint egy toalettről, a­melyet előtte már viselt valaki. No ne sírjon és gondoljon csak Carusóra, Titta RuSóra, Jadlowkerre, a­kik szintén csupa viseltes szerepeket adnak!­­■ 17

Next