Az Ujság, 1914. május (12. évfolyam, 115-127. szám)
1914-05-17 / 116. szám
Vasárnap, 1914. május 17. AZ ÚJSÁG Jancsó Ilona, Horváth Vilma, Scheiner Izabella, Nagy Lászlóné, Kárpáty Béláné, Udvary Anna, Géczy Józsefné, I Puha Lászlóné, Pápai Józsefné, Szádeczky Hilda, Biernáczky Hennin, Temple Richardné, Eszláry Erzsébet, Krivcsics Márióné, Gönczi Paula, Nyirák Mária, Németh Mária, Hindy Matild, Páva Károlyné, Nagy Sarolta, Schneller Jolán, Zachári Eszter, Podhorszky Leona, Mihály Elemérné, Groszmann Margit, Emmert Anna, Straub Ilona. A kisdedóvónői állásokra : első helyen: Kindlovics Hana, Merényi Vilma, Németh Etel, Bittermann Irén, Mezey Gyuláné, Pollacsek Ilona, Staudtner Teréz, Török Béláné, Fülöp Gizella, Szombathy Margit, Kiss Melánia, Fehér Hortense, Heisz Stefánia, Mohlár Gabriella, Preisz Gizella, Perényi Lászlóné, Römer Anna, Hermann Margit; második helyen: Gábris Erzsébet, Weisz Mária,Moussong Miklósné, Wechsler Antónia, Bloss Laura, Liszkay Eleonóra, Eördögh Ottilia, Buzay Béláné, Zeilinger Edith, özv. Strobenz Béláné, Fischer Paula, Kóbor Erzsébet, Horváth Ilona, Szabó Anna, Vajda Stefánia, Demetrovics Emilné, Fischer Katalin, Róth Elza; harmadik helyen : Mester Mária, Nagy Erzsébet, Horeczky Mária, Bogdándy Etel, Szécsényi Ilona, Kroschl Józsa, Fábián Matild, Limcsényi Jolán, Ehrlich Erzsébet, Gruber Margit, Hayden Mária, Kis Julianna, Bittner Vilma, Feigler Izabella, Zsiskó Erzsébet, Kapcza Vilma, Czumpf Jolán, Balog Margit, a mikor a fokson rossz... (Az urfi levelesládája.) — Saját tudósitónktól. — Tegnap este egy fővárosi háztulajdonos pajnaszt emelt a főkapitányságon, hogy egy hónap óta lakásán harmadizben lopnak. Még pedig oly rejtélyes körülmények között, hogy még csak nem is sejti, mint fért az ismeretlen tolvaj azokhoz a tárgyakhoz, a melyeket elemeit, — két brilliáns kövekkel kirakott női aranyóra karkötő ezerötszáz—ezerötszáz korona értékben, — mondotta a , károsult — nőm, illetve leányom tulajdona tűnt el zárt szekrényből áprilisközepe táján. E hónapban, május másodikán, egy ezer koronát érő aranyhálós retikül és ma délelőtt nem nyakláncra, amelyet négyezer koronáértvásároltam. Minden egyes alkalommal, éppen úgy mint most, a rendőrséghez fordultam, de a nyomozás nem járt eredménynyel. Pedig azok a detektívek, akik nálam jártak, szorgosan átkutatták lakásom minden zeg-zugát, megmotozták a cselédeket, mindhiába volt minden fáradság, úgyhogy most már én is kénytelen vagyok feltételezni azt, amit akkor a titkosrendőrök , hogy tudniillik a családom egyik tagja a tolvaj. De kicsoda ? ! Nőm, leányom, avagy a fiam ? ! Ezt elképzelni is rettenetes. Miért lopná meg magát a nőm, vagy ,a leányom ? ! A fiam, egy tizennyolcz éves elsőéves joghallgató, a legjobban nevelt gyermekek egyike.Tisztességes, szolid ifjú, aki csak tanulmányainak él. Nincs semmi szenvedélye. Nem iszik, nem kártyázik, nők után sem bolondul. 1 - ' -Ezúttal sem találtak a detektívek a lakásban gyanúsat. Harmadfél órai meddő keresgélés után mindössze ennyit állapítottak meg : 1. Az üvegszekrény, amelyből az ékszereketelcsenték, teljesen érintetlen volt. A tolvaj tehát a kulcs segítségével fért a holmihoz. 2. Közvetlen a lopások előtt, április elején, s húsvét táján a kulcs, amelyet a háziasszony őrzött magánál, eltűnt. De másnap meglelték. 3. Minden kétséget kizáróan családtagnak kellett elkövetnie a lopást. Más feltevés nem látszott elképzelhetőnek. — Ne méltóztassék megsértődni, — mondotta Klasaohn Gyula, az újabb nyomozással megbízott titkosrendőrök egyike — de a fiatal úr körül elsősorban érdeklődnénk. Igazán olyan-e, amilyennek önök ismerik ! Mert hát van példa a mi gyakorlatunkban olyasmire, hogy a jámbor, jófiúról éppen az ellenkezője derült ki. Hol van ezidő szerint az ifjú úr? — Mindjárt megtudom, — szólt gyöngyöző homlokát megtörülve az apa — telefonozok só,goromhoz, ott adtam neki találkát. Szörnyűség, a [ fiamat kell gyanúsítani . .. Idegesen, haragosan rázta a telefont, bele[hallózott párszor a kagylóba és aztán dörmögve ] folytatta : — Minduntalan baj van ezzel a telefonnal. Mindig rossz, ebben a hónapban már másodszor. ..[ Érdekes, — megint a homlokát simította jvégig — [ .most állapítom meg, hogy a mikor a telefon rossz ... ||[gen, biztosan emlékszem, az előző két lopás iideje táján is felmondta a szolgálatott a telefon. | — Igen ? ! — válaszolta Klassohn — nézzük fognak meg, mi baja. Valami keveset értek hozzá. Olyan szekrényes rendszerű fali telefon volt. A detektív hozzálépett és kifeszítette az ajtaját A következő pillanatban vaskos ékszertokot húzott ki. Az etus jó erősen be volt préselve a drótok, rugók közé. • — Az aranykarkötők is nagy tokban voltak, — szólt a detektív — a retikül magában is nagy volt, ugye ? Persze hogy zavart csinált a szekrény belsejében. Hívtak mechanikust, hogy megjavítsa a készüléket ? —■ Mindkét esetben jött valaki a telefonközpontból, hogy rendbehozza. Ő is állította, hogy valaki babrált... De ki ? Erre nem is volt oly nehéz féléléset kapni : a telefonszekrényben egy pár írás is volt. Két zálogcédula, egy levél az urfi czimére, női kézvonástól származó levélke, amely kiindulópontjául szolgált a további nyomozásnak és meghozta mára a sikert. Az ifjú úr valami szirénnek a karmai közé jutott. A tizennyolcz éves fiú, ha nem is kártyázott, ha nem is ivott, de bolondult egy szép nőért, akiért — hogy bírhassa - - meglopta szüleit. Töredelmes vallomást tett a megbotlott gyerekember. Egész sereg szabószámlával, lakbérnyugtával stb. igazolta, hogy csábítójára fordította az elzálogosított ékszerekért kapott pénzt. Az ékszereket rendesen az esti órákban lopta el. Egy kulcscsal, amelyet az eredeti után készíttetett (ezt akkor cselekedte, amikor egy napig a kulcs hiányzott), nyitotta ki a szekrényt és az elcsent értéktárgyakat a telefonkasztlifce, amelyet ügyesen ki tudott nyitni, helyezte biztonságba, a mig onnan másnap reggel észrevétlenül kivehette. (fj) tudomány, irodalom. (-) A bihariak, (Lovassy Andor noveláskönyve.) Az »Erdélyi Irodalmi Társaság« kitűzött czéljához hiven, meleg szeretettel ápolja a magyar irodalmat, a mikor kiadványaiban — amelyek aránylag elég sűrűn jelennek meg — szóhoz juttatja azokat az erdélyi írókat, akire méltán megérdemlik, hogy írásaikat jó szívvel olvassa a közönség. Petelei István, Dózsa Endre és Sebesi Samu egyegy kötete után most Lovassy Andor egy vaskos novelláskönyve a társaság legújabb kiadványa, a mely érték dolgában méltán odasorozható a többi mellé. Lovassy Andor A bihariak czimü kötetében fiatalkori emlékeinek hódol. A bihari magyar urak és úrasszonyokról szól több helyütt a kötete, a melynek ezin magyar lélek és magyar érzés lakozik minden sorában. Régmúlt idők verőfényes szép napjait és azoknak hol vidám, hol meg borús homlokú szereplőit vonultatja föl az olvasó előtt: öreg táblabirákat, rokokó-ruhás, krinólinos öreg asszonyságokat, sebhelyes arczú, diadalmas vitézeket, lánczra fűzött szegény rabokat, tréfás parasztembereket, pandúrokkal viaskodó betyárokat, akiknek a viselt dolgai hol megkönyeztetik, hol megkacagtatják az olvasót. A novellák szereplői közül ■— mint az író stílusos előszavában bevallja — sokat ismert és dolgaikról, életük folyásáról öreg uraktól sok érdekes, derűs legendát hallott, amiket színes tollal, az alakoknak és a miliőnek hű karakterizálásával irt meg, úgy hogy Lovassy Andornak ez a kötete értékes és fölötte jellemző korrajznak is tekinthető. Nagy erőssége a kötet értékességének, hogy a novellák legtöbbje úgy hat az olvasóra, ahogy csak a megtörtént események hathatnak; nincsen bennük kitalált mese, vagy költött esemény, hanem elejétől végéig hű és kedves leírása a régmúlt szép idők nevezetesebb embereinek és eseményeinek. Lovassy Andor írásait — akit magát egyébként Torda-Aranyos vármegye közönségének közbizalma a nemes vármegye alispáni székébe emelt — bizonyára szives örömest olvassák majd az ő legjobb hivein kívül mindazok, a kik szeretik a szép, kedves, derűs, meleg és tartalmas belletrisztikát. A vaskos kötet ára 5 korona, (p. g.) ‘IV (-) A Vasárnapi Újság május 17-iki számának ritka szenzácziója van, közli Andrássy Gyula gróf korfui, albániai és montenegrói utazásának képeit, melyeken a gróf a német császár társaságában van. A képeket gróf Andrássy Gyuláné készítette. A bajor király látogatása sárvári birtokán, Vay Péter gróf czikkei s képei Annámból, ötödik világkörüli útjáról, a balatoni vasúti baleset, a Margitsziget feltöltése, az uj akadémikusok, Pasquier báró légi mutatványai, a tiszafüredi Kossuth-szobor leleplezése stb. adják az érdekes és szép képek gazdag anyagát. Szépirodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Zöldi Márton novellája, Vértesy Gyula verse, Schöpflin Aladár színházi czikke, Lagerlöf Zelma regénye. Egyéb közlemények: a bosnyák iparművészeti kiállítás s a rendes heti rovatok. Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A Vasárnapi Újság előfizetési ára negyedévre öt korona, a Világkrónikával együtt hat korona. Megrendelhető a Vasárnapi Újság kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem utcza 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a Képes Néplap, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. (-) Kinevezés a budapesti m. kir. földtani Intézetnél. A földmivelésügyi miniszter Vigh Gyula dr.-t, a budapesti tudományegyetem földtani tanszékének tanársegédét a m. kir. földtani intézethez ideiglenes minőségű II. osztályú geológussá nevezte ki. (-) A Magyar Nyelvtudományi Társaság május 19-én délután 6 órakor a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében felolvasó ülést tart. Tárgya: Sági Istvántól: A régi Aglent női névről. Gombocz Zoltántól: Árpádkori török személyneveink. SZÍNHÁZ, zene. Pletykálkodás. Kiss József, a legnagyobb magyar poéta, amióta átesett a jubiláns ünnepségeken, mely jó alkalom volt hozzá, hogy az egész ország ismét és újra behódoljon határtalan művészetének, ismét friss, jókedvű, derűs és hál’ isten, olyan fiatal, mint ezelőtt ... no nem mondjuk meg hány évvel. A munkakedve is visszatért, sőt a jövő színházi évadnak kétségkívül legjelentősebb eseménye Kiss József filmdrámája, a Simon Judit lesz, amelyen a költő nagy szeretettel dolgozik. Ma délután sok rendkívül érdekes részletet beszélt el Kiss József készülő mozidarabjáról, de hát a legnagyobb titoktartás, kötelezettsége mellett. — A czímszerep eljátszására -- mondotta Kiss József — olyan asszony érkezik Münchenből, hogy meg fogtok bolondulni, ha meglátjátok . . . ■— Mégsem igazság, — jegyzem meg — hogy Simon Juditot idegen művésznővel játszatja. Hát nem talál elég szép asszonyt, szép leányt idehaza ? — Kam, — védekezik szemhunyorgatva Kiss József •— csak azt mondtam, hogy Münchenből érkezik. De honnan tudod, hogy nem magyar? Vájjon ki lehet? Egy kedves, fiatal, bűbájos énekes színésznő válik az urától. A törvényszéki bitó előzékeny és jóindulatú ember, próbálja az ügyet békésen elintézni.— Hátha mégis igazságtalan a nagyságos aszszony, — magyarázza — hiszen kézzelfogható bizonyítéka amúgy sincs a férje hűtlensége mellett, a tanúk is csak hallomásból tudják a dolgot, pletyka, senki sem látta ... — De, biró úr, — mondja a haragtól kipirultan a szép asszony — egész Pest tudja, hogy a férjemnek ki a szeretője. ■— Egész Pest tudja, — replikázik nyugodtan a biró — egész Pest! Ön túloz, asszonyom ... látja, én se tudtam idáig ... A Népopera utószezonjára néhány régi nagysikerű operettet elevenít fel. Új berendezés, új kiállítás, új főszereplők. Egy nagytehetségű fiatal művésznőnek, aki csupa ambíczió és lelkesedés, Márkus Dezső igazgató olyan szerepet osztott ki, amelyet a tavalyi premieren Berky Lili játszott. A szép szőke gyermek heves zokogásban tört ki. — No mi baj ? —kérdi meglepetten a direktor. •— Hónapokig várok új szerepre — sírja a művésznő — és most az igazgató úr ad egy már elviseltet. Márkus Dezső is, Mérei Adolf főrendező is felkaczagtak. — Drága gyermek, magácska úgy beszél egy szerepről, mint egy toalettről, amelyet előtte már viselt valaki. No ne sírjon és gondoljon csak Carusóra, Titta RuSóra, Jadlowkerre, akik szintén csupa viseltes szerepeket adnak!■ 17