Az Ujság, 1914. június (12. évfolyam, 139-152. szám)
1914-06-16 / 139. szám
Kedd, 1914. junicr 1.. AZ UJSAH az e£y évi átmenet. Két pénzügyi törvényjavaslat. — Az ellenzék a Házban.) Teleszky János dr. pénzügyminiszter a If képviselőház holnapi ülésén két törvényjavaslatot terjeszt elő; az egyik a jogilletékről szól, a másik a szeszadótörvény módosításáról. A szövetkezett ellenzék köreiben erős méltatlankodással emlegetik a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről szóló törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint a megyei közigazgatási alkalmazottak egy esztendőre helyeztetnek rendelkezési állapotba. Ebből az intézkedésből azt következtetik, hogy a megyei tisztviselői kar a választások alatt is rendelkezési állapotban lesz, s a kormánynak azt az intenczióját olvassák ki belőle, hogy a tisztviselői kar végleges alkalmazásánál a választásokban tanúsított politikai érdemeket veszi majd zsinórmértékül. Akik ezt a kifogást hangoztatják, úgy látszik, nem vették észre sem azt, hogy ilyen rendelkezés más esetben is volt már, — mint például a vármegyeipénztári és számvevői személyzet államosítását kimondó 1902. évi III. törvényczikkben is — sem azt, hogy az egy év csak végső határidő, mert az illető tisztviselő sorsa az ő kinevezésével, vagy állásának mással való betöltésével korábban is végleg eldől. Illetékes helyről a félhivatalos »Budapesti Tudósító« úgy értesül, hogy ezzel a végleges intézkedéssel a kormány egyáltalán nem kívánja az egy évi határidő végét bevárni; ellenkezőleg, rajta lesz, hogy a felmerülő számos személyi kérdés gondos elintézésére okvetlenül szükséges időnél ez az átmeneti állapot ne tartson tovább. A kormány határozott kívánsága és törekvése az, hogy mindezek az ügyek még a választások előtt elintéztessenek egyfelől, mert a közszolgálat érdeke is a végleges állapot mentes előbbi szervezését kívánja, másfelől éppen a tisztviselői kar érdekében, amelyet nem kíván a kormány annak kitenni, hogy biztosított helyzet nélkül nézzen szembe a választási küzdelemnek mindig bizonytalan pártpolitikai esélyeivel. A függetlenségi párt elnöki tanácsa ma délben értekezletet tartott és úgy határozott, hogy az ellenzék a hatóságok védelméről szóló javaslat tárgyalásakor megjelenik a képviselőházban és a közigazgatási reform tárgyalásánál is. A részletekre nézve ma még nem állapodtak meg. Az elnöki tanács Héderváry Lehel kérésére ma a Gerő-féle mentelmi ügygyel is foglalkozott, a »fölhatalmazta« Héderváryt, hogy a mentelmi bizottság ülésén megjelenjék, és elhatározta, hogy a mentelmi ügy képviselőházi tárgyalásában is részt vesz. Péntek este hat órára együttes konferencziára hívták össze a konnícziós pártokat, a függetlenségi pártkörbe. Az ülésen Károlyi Mihály gróf, Apponyi Albert, gróf, Sághy Gyula, Földes Béla és Bakonyi Samu, továbbá Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István vett részt. Battonya. A függetlenségi párt vasárnap délelőtt Battonyán szervező gyűlést tartott. Justh Gyula,Károlyi Mihály gróf, Justh János, Kun Béla, Vertán Etele képviselők voltak ott. Zámbory Péter elnök nyitotta meg a gyűlést, ezután Justh Gyula beszélt : — Betegség és kor — úgymond — a régi tetterőt, mely bennem volt, némileg lefokozhatták. De itt van az én utódom, Károlyi Mihály gróf, a ki hasonló energiával, hasonló önzetlenséggel, hasonló népszeretettel, hasonló hazaszeretettel veszi kezébe azt a zászlót, melyet én hordoztam oly hosszú időn át. És meg lehetnek arról győződve, s én is azon reménynemnek és hő óhajomnak adok kifejezést, hogy ő szerencsésebb lesz, mint én voltam küzdelmeimben, hogy diadalra viszi azt a lobogót, amelyet én neki örökségképpen átadtam. Lelkemből kívánom, hogy a hazaszeretet, népszeretet, kitartás, rendíthetetlen elvhűség és bátorság megmaradjon benne ezentúl is. Ez az én reményem, az én hitem, mert ismerem őt régi idő óta és régi idő óta csak azt tapasztaltam, hogy minden jó összpontosul benne, hogy küzdjön azokkal szemben, a kikben minden rossz összpontosul. Fölveszi a harczot, a kiben minden jó van, Tiszával, a kiben minden rossz megvan, a ki rosszabb a poklok legrosszabb ördögénél. Vertan Etele üdvözölte a megjelent képviselőket. Károlyi Mihály gróf azon kezdte, hogy Battonyára azért jött, mert itt közel buzog az igaz demokráczia fonása, a tornyai kastélyban, Justh Gyulánál. — Új csapást készülnek mérni — mondotta ezután — a nemzeti demokrácziára. Szentségtörő kezekkel szét akarják rombolni azt az önkormányzati rendszert, amely Magyarország alapját képezte. Ez a törvényjavaslat kimondja, hogy az életbeléptetéstől számított egy esztendeig az összes tisztviselők a kormányhatalom rendelkezésére fognak állani. Ezzel a javaslattal, ha törvénynyé válik, a megyei tisztviselők egyszerűen kortesei lesznek a kormánynak, mert ha nem korteskednek, nem üldözik az ellenzéket, ha nem fognak igazságtalanságot igazságtalanságra halmozni, akkor kenyerüket vesztik. Ez a legmegdöbbentőbb, a leggyalázatosabb törvényjavaslat, amelyet Magyarországon valaha beterjesztettek. Ez meg gyalázatosabb, ocsmányabb és erkölcstelenebb a korrupcziónál is, mert nemcsak pénzt adnak itt az embereknek, hogy lelkiismeretük ellenére szavazzanak, hanem a pénzt, az életet, az életnek szükségleteit elvonják attól a becsületes embertől, aki jól dolgozott ugyan évtizedeken keresztül, de nem volt hajlandó becstelenséget elkövetni. Nem tudja hinni, hogy a magyar nép ebben megnyugodnék, mert ha ebben hinni tudna, akkor nem azért menne Amerikába, hogy új erőket gyűjtve jöjjön vissza, hanem hogy többé ide vissza ne jöjjön. A vezér ad kardot, helyes instrukciót, de a katonának, akinek életéért, jobb sorsáért van az egész küzdelem, bőrét ki kell vinnie a vásárra, életét, ha kell, kockára kell tennie, mert csak így lehet nagy diadalt kivívni. Ez a föladat vár önökre és hiszem, hogy ezt a föladatot jól fogják teljesíteni. Beck Lajos, Justh János, Kun Béla, Laehne Hugó, Búza Barna beszéltek még. A népgyűlés után rendezett lakomán Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Beck Lajos és Búza Barna szólalt föl. Ssassdássnekrita gyűlés. Szegedről jelentik : A gréczi&Memorim vasárnap délelőtt Szegeden a városháza előtt gyűttés . .. .... -ott.. A Szegedi Feminista Egyesület képviseletében Kárász József elé titkár és Berger Vilma jegyző jelent meg. Varga Iierercz elnök nyitotta meg a gyűlést. Elsőnek Landler Jenő dr., a vasutasszövetség ügyésze, a budapesti szocziálddmokrata párt kiküldöttje szólt. Ismertette a szocziáldemokrata párt két évtizedes küzdelmét az általános titkos választójogért s támadta a kormányt. — A munkásosztály helyzete — mondotta — más országokban sem valami rózsás, de a magyarországi munkásság jogtalansága meghaladja a maximumot. Tisza tolonczatra küldte régi, jó törvényeinket és hozatott helyébe gyorstalpaló műhelyében másokat, rosszakat. Szakál József dr. rendőrkapitány megakasztotta a szónokát: — A törvény ellen ne tessék izgatni. Lárma, zűrzavar kerekedett, öklök emelkedtek a levegőbe. Landler igy folytatta idén a mellett, hogy szoczialista vagyok, jogászember is vagyok és nem egy rendőrkapitányt védtem már a biróság előtt. De tudom a törvényt és szavaimért a biróság előtt is helytállók. Az inczidens után a gyűlés nyugodtan folyt tovább. Landler után Werner Jakab budapesti kiküldött beszélt a jövendő választói Varezról. Stéderváry meséietet figya. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délután négy órakor Beöthy László elnöklésével tartott ülésében, Mayer Ödön előadásában tárgyalta Szabó István nagyatádi képviselő mentelmi ügyét, s Szabó István mentelmi jogának felfüggesztését fogja indítványozni. Kenedi Géza előadásában tárgyalta a bizottság Madarassy-Beck Gyula báró kétrendbeli mentelmi ügyét s az egyik esetben a felfüggesztést, a másik esetben a fel nem függesztést fogja a Háznak javasolni. Ezután következett Héderváry Lehel mentelmi ügyének tárgyalása. Minthogy az ügy előadója, Darvas Fülöp családi gyásza miatt és idő szerint az ügy előadásában akadályozva van és a bizottság az ügy tárgyalását megkezdeni óhajtotta, Kiss Ernőt választotta meg az ügy előadójává. Héderváry Lehel megjelent a bizottság előtt és kérte meghallgatását, amit a bizottság a házszabályok alapján meg is tett. Annál inkább, mivel Héderváryt maga a bizottság hívta meg a mai ülésre. — Az én mentelmi sérelmem — mondotta Héderváry — nem csupán az, hogy Gerő kapitány karddal megvagdalt, hanem az is, hogy elnöki utasítás és házhatározat nélkül kivezettek és hogy én a képviselőháziba vissza nem jöhettem. Gerőnek innen való eltávozása épp ellenkezője minden elégtételnek. Az hogy ő avanzsált, az nem tartozik a képviselőházra és az a sértett képviselőnek elégtételül nem szolgálhat. Elmondotta még Héderváry, hogy a Házból Kobek Kornéllal távozott s azután úgy őt, valamint a velük lévő Szmrecsányi Györgyöt megkérte, konstatálják, hogy nála nincs se revoler, se telikés. Kijelentette, hogy ő más szót, mint »pfuj !« nem használt. A Ház és a bizottság mulasztást követett koza köznépe közelebbi enyhülést keresett és talált két parkban, amelyek ugyancsak a népesség rendelkezésére voltak bocsátva, az Orczy-kertben és a Festetits-parkban. Az Orczy-kertet még sokan ismerik. A mai Ludovika-Akadémia kertje az ő hajdanta árnyas és kedves sétányairól volt nevezetes. Különösen nevezetes volt a nagy pálma- és üvegház, a melynek bámulatára jártak. Harminczhat öl hosszú volt, két rengeteg oldalszárnynyal, amelyek építési költsége hamincezer forintra rúgott. Óriási összeg abban az időben. De hát akkor az Orczyak is dúsgazdagok voltak. Az Orczy-kert évi fentartása tízezer forintba került. A Városligetre néha ötszáz forint sem jutott. Közvetetlenül az Orczy-kert mellett, attól csak egy kocsiút által elválasztva, feküdt a Festetits-park. Ez a kettő, az Orczy-kert, meg a Festetitspark volt a ferenczvárosiak szokvárdlija. Sokkal árnyasabb volt, mint a liget, és ami fő : kitűnő, tiszta és hideg ivóvize volt, különösen a Festetits-parkbeli Eliás-kuté, amelyhez szélkerékkel jártak ki a város belsejéből, hordószámra vinni az ivóvizet. A park közepén egy gyönyörű pavilion emelkedett, a tulajdonosok régi nyári lakása. Amint a húsvéthétfő a Gellérthegy s a pünkösd a Svábhegy búcsúnapja, azonképpen volt a Festetics-ligetnek is ilyen ünnepe. Éliás napján hajnalban tömegesen gyalogoltak ki agörög-keleti vallású polgárok ehhez a kúthoz, s a zöld gyepszőnyegre terített kendőkre, szőnyegekre telepedve, vallásos énekeket zengedeztek. Itták a hús és kristálytiszta vizet, s csakakkor vonultak be megint a városba, mikoró nap forró sugarai a gyepet áthevítették. Még el kell mondanom, hogy a Lipótvárosnak is volt zöldelő parkja, az úgynevezett Trettner György-féle kert, röviden Georgischer Garten, amelyben vasárnap délután csak olyan nagy volt a tolongás, mint a tüzijátéktéren. A Józsefváros saját külön ligete a Beleznay-kert, amelynek a helyén most az élettani intézet s a Rákóczi-úttól a Múzeumkertig álló házak épültek. Ennek a kertnek a varázsát egy csodálatosan nagy művész tette vonzóvá, a magyar hegedűsök akkori királya, Bihari. Ez a nagy hegedűs esténként hallatta magát kis zenekarával s az öreg Schams, Buda és Pest régi leírója azt írja róla, hogy »a meddig magyar zene lesz a világon, Bihari örökké hálás emlékezetben marad mint a legnagyobb poétája a magyar nemzeti táncz- és verbungos zenének«. Sokszor estenden, mikor a város zaja egy kicsit elcsitul, végigjárom ezeket az elfelejtett és beépült helyeket. Forró nyári estéken, mikor mindenki a zöldet keresi, megállok az Esterházy-utcza sarkán, ahol hajdan a Beleznayvilla bejárója volt. Ott lombos vén fák alatt sora a fehér asztaloknak hívogatott az árnyba, s a bejárattól balra álló kis színpadon bohókás komédiákat játszottak. És mikor elhallgatott a komédia, akkor bent, a lombok hűvös mélyén megrendült a Bihari kesergője. Mintha most is zengene. De tülköl az automobil, csenget a villamos, fojtó a rossz utczai levegő, csinadrattázik a kávéházi katonazene, — ébredj álmaidból öreg krónikás. Bihari hallgat és a szokvájdli, a Trettner-kert, az Orczy-park helyén villamos lámpások ragyognak egy ismeretlen, új és kegyeletlen nemzedékre. 3