Az Ujság, 1914. június (12. évfolyam, 139-152. szám)

1914-06-16 / 139. szám

Kedd, 1914. junicr 1.. AZ UJSAH az e£y évi átmenet.­ ­Két pénzügyi törvényjavaslat. — Az ellenzék a Házban.) Teleszky János dr. pénzügyminiszter a If képviselőház holnapi ülésén két törvényjavas­latot terjeszt elő; az egyik a jogilletékről szól, a másik a szeszad­ótörvény módosításáról. A szövetkezett ellenzék köreiben erős mél­tatlankodással emlegetik a vármegyei köz­­igazgatási alkalmazottak kinevezéséről szóló törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, a­mely szerint a megyei közigazgatási alkalmazottak egy esztendőre helyeztetnek rendelkezési állapotba. Ebből az intézkedésből azt következtetik, hogy a megyei tisztviselői kar a választások alatt is rendelkezési állapotban lesz, s a kormánynak azt az intenczióját olvassák ki belőle, hogy a tisztviselői kar végleges alkalmazásánál a vá­lasztásokban tanúsított politikai érdemeket veszi majd zsinórmértékül. A­kik ezt a kifogást hangoztatják, úgy látszik, nem vették észre sem azt, hogy­ ilyen rendelkezés más esetben is volt már, — mint például a vármegyei­­pénztári és számvevői személyzet államosítását kimondó 1902. évi III. törvényczikkben is — sem azt, hogy az egy év csak végső határidő, mert az illető tisztviselő sorsa az ő kinevezé­sével, vagy állásának mással való betöltésével korábban is végleg eldől. Illetékes helyről a félhivatalos »Budapesti Tudósító« úgy értesül, hogy ezzel a végleges intéz­kedéssel a kormány egyáltalán nem kívánja az egy évi határidő végét bevárni; ellenkezőleg, rajta lesz, hogy a felmerülő számos személyi kérdés gondos elintézésére okvetlenül szükséges időnél ez az át­meneti állapot ne tartson tovább. A kormány határozott kívánsága és törekvése az, hogy mind­ezek az ügyek még a választások előtt elintéztes­­senek egyfelől, mert a közszolgálat érdeke is a végleges állapot mentes előbbi szervezését kívánja, másfelől éppen a tisztviselői kar érdekében, a­me­lyet nem kíván a kormány annak kitenni, hogy biztosított helyzet nélkül nézzen szembe a válasz­tási küzdelemnek mindig bizonytalan pártpolitikai esélyeivel. A függetlenségi párt elnöki tanácsa ma délben értekezletet tartott és úgy határozott, hogy az ellenzék a hatóságok védelméről szóló javaslat tárgyalásakor megjelenik a képviselő­házban és a közigazgatási reform tárgyalásá­nál is. A részletekre nézve ma még nem álla­podtak meg. Az elnöki tanács Héderváry Lehel kérésére ma a Gerő-féle mentelmi ügygyel is foglalkozott, a »fölhatalmazta« Héderváryt, hogy a mentelmi bizottság ülésén megjelenjék, és elhatározta, hogy a mentelmi ügy képviselő­­házi tárgyalásában is részt vesz. Péntek este hat órára együttes konferencziára hívták össze a konnícziós pártokat, a függetlenségi párt­­körbe. Az ülésen Károlyi Mihály gróf, Apponyi Albert, gróf, Sághy Gyula, Földes Béla és Ba­konyi Samu, továbbá András­sy Gyula gróf és Rakovszky István vett részt. Battonya. A függetlenségi párt vasárnap délelőtt Batto­­nyán szervező gyűlést tartott. Justh Gyula,­­Károlyi Mihály gróf, Justh János, Kun Béla, Ver­tán Etele képviselők voltak­ ott. Zámbory Péter elnök nyi­totta meg a gyűlést, ezután Justh Gyula beszélt : — Betegség és kor — úgymond — a régi tetterőt, mely bennem volt, némileg lefokozhatták. De itt van az én utódom­, Károlyi Mihály gróf, a ki hasonló energiával, hasonló önzetlenséggel, ha­sonló népszeretettel, hasonló hazaszeretettel veszi kezébe azt a zászlót, melyet én hordoztam oly hosszú időn át. És meg lehetnek arról győződve, s én is azon reménynemnek és hő óhajomnak adok kifejezést, hogy ő szerencsésebb lesz, mint én voltam küzdelmeimben, hogy diadalra viszi azt a lobogót, a­melyet én neki örökségképpen át­adtam. Lelkemből kívánom, hogy a hazaszeretet, népszeretet, kitartás, rendíthetetlen elvhűség és bátorság megmaradjon benne ezentúl is. Ez az én reményem, az én hitem, mert ismerem őt régi idő óta és régi idő óta csak azt tapasztaltam, hogy minden jó összpontosul benne, hogy küzdjön azokkal szemben, a kikben minden rossz össz­pontosul. Fölveszi a harczot, a kiben minden jó van, Tiszával, a kiben minden rossz megvan, a ki rosszabb a poklok legrosszabb ördögénél. Vertan Etele üdvözölte a megjelent kép­viselőket. Károlyi Mihály gróf azon kezdte, hogy Batto­­nyára azért jött, mert itt közel buzog az igaz demokráczia fonása, a tornyai kastélyban, Justh Gyulánál. — Új csapást készülnek mérni — mondotta ezután — a nemzeti demokrácziára. Szentségtörő kezekkel szét akarják rombolni azt az önkormány­zati rendszert, a­mely Magyarország alapját ké­pezte. Ez a törvényjavaslat kimondja, hogy az életbeléptetéstől számított egy esztendeig az összes tisztviselők a kormányhatalom rendelkezésére fog­nak állani. Ezzel a javaslattal, ha törvénynyé válik, a megyei tisztviselők egyszerűen kortesei lesznek a kormánynak, mert ha nem kortesked­nek, nem üldözik az ellenzéket, ha nem fognak igazságtalanságot igazságtalanságra halmozni, ak­kor kenyerüket vesztik. Ez a legmegdöbbentőbb, a leggyalázatosabb törvény­javaslat, a­melyet Magyarországon valaha beterjesztettek. Ez meg gyalázatosabb, ocsmányabb és erkölcstelenebb a korrupcziónál is, mert nemcsak pénzt adnak itt az embereknek, hogy lelkiismeretük ellenére sza­vazzanak, hanem a pénzt, az életet, az életnek szükségleteit elvonják attól a becsületes embertől, a­ki jól dolgozott ugyan évtizedeken keresztül, de nem volt hajlandó becstelenséget elkövetni. Nem tudja hinni, hogy a magyar nép ebben meg­nyugodnék, mert ha ebben hinni tudna, akkor n­em azért menne Amerikába, hogy új erőket gyűjtve jöjjön vissza, hanem hogy többé ide vissza ne jöjjön. A vezér ad kardot, helyes instrukc­iót, de a katonának, a­kinek életéért, jobb sorsáért van az egész küzdelem, bőrét ki kell vinnie a vásárra, életét, ha kell, koc­kára kell tennie, mert csak így lehet nagy diadalt kivívni. Ez a föladat vár önökre és hiszem, hogy ezt a föladatot jól fogják teljesíteni. Beck Lajos, Justh János, Kun Béla, Laehne Hugó, Búza Barna beszéltek még. A népgyűlés után rendezett lakomán Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Beck Lajos és Búza Barna szólalt föl. Ssassdá­ssnekrita gyűlés. Szegedről jelentik : A gréczi&Memorim vasár­nap délelőtt Szegeden a városháza előtt gyű­ttés . .. .... -ott.. A Szegedi Feminista­ Egyesület képviseletében Kárász József elé titkár és Berger Vilma jegyző jelent meg. Varga Iierer­cz elnök nyitotta meg a gyűlést. Elsőnek Landler Jenő dr., a vasutasszövetség ügyésze, a budapesti szo­­cziáldd­mokrata párt­ kiküldöttje szólt. Ismertette a szo­­cziáldemokrata párt két évtizedes küzdelmét az általános titkos választójogért s támadta a kormányt. — A munkásosztály helyzete — mondotta — más országokban sem valami rózsás, de a magyarországi munkásság jogtalansága meghaladja a maximumot. Tisza tolonczatra küldte régi, jó törvényeinket és hozatott helyébe gyorstalpaló műhelyében másokat, rosszakat. Szakál József dr. rendőrkapitány megakasztotta a szónokát: — A törvény ellen ne tessék izgatni. Lárma, zűrzavar kerekedett, öklök emelkedtek a levegőbe. Landler igy folytatta i­d­én a mellett, hogy szoczialista vagyok, jogász­ember is vagyok és nem egy rendőrkapitányt védtem már a biróság előtt. De tudom a törvényt és szavaimért a biróság előtt is helytállók. Az inczidens után a gyűlés nyugodtan folyt tovább. Landler után Werner Jakab budapesti kiküldött beszélt a jövendő választói Varezról. Stéderváry meséietet figya. A képviselőház mentelmi bizottsága ma dél­után négy órakor Beöthy László elnöklésével tar­tott ülésében, Mayer Ödön előadásában tárgyalta Szabó István nagyatádi képviselő mentelmi ügyét, s Szabó István mentelmi jogának felfüggesztését fogja indítványozni. Kenedi Géza előadásában tár­gyalta a bizottság Madarassy-Beck Gyula báró kétrendbeli mentelmi ügyét s az egyik esetben a felfüggesztést, a másik esetben a fel nem fü­ggesz­­tést fogja a Háznak javasolni. Ezután következett Héderváry Lehel mentelmi ügyének tárgyalása. Minthogy az ügy előadója, Darvas Fülöp családi gyásza miatt és idő szerint az ügy előadásában akadályozva van és a bizott­ság az ügy tárgy­alását megkezdeni óhajtotta, Kiss Ernőt választotta meg az ügy előadójává. Héder­váry Lehel megjelent a bizottság előtt és kérte meghallgatását, a­mit a bizottság a házszabályok alapján meg is tett. Annál inkább, mivel Héder­­váryt maga a bizottság hívta meg a mai ülésre. — Az én mentelmi sérelmem — mondotta Héderváry — nem csupán az, hogy Gerő kapitány karddal megvagdalt, hanem az is, hogy elnöki uta­sítás és házhatározat nélkül kivezettek és hogy én a képviselőháziba vissza nem jöhettem. Gerőnek innen való eltávozása épp ellenkezője minden elég­tételnek. Az hogy ő avanzsált, az nem tartozik a képviselőházra és az a sértett képviselőnek elég­tételül nem szolgálhat. Elmondotta még Héderváry, hogy a Házból Kobek Kornéllal távozott s azután úgy őt, vala­mint a velük lévő Szmrecsányi Györgyöt megkérte, konstatálják, hogy nála nincs se revoler, se telikés.­­ Kijelentette, hogy ő más szót, mint »pfuj !« nem­­ használt. A Ház és a bizottság mulasztást követett koza köznép­e közelebbi enyhülést keresett és talált két parkban, a­melyek ugyancsak a népesség rendelkezésére voltak bocsátva, az Orczy-kertben és a Festetits-parkban. Az Orczy-kertet még sokan ismerik. A mai Ludovika-Akadémia kertje az ő hajdanta ár­nyas és kedves sétányairól volt nevezetes. Különösen nevezetes volt a nagy pálma- és üvegház, a melynek bámulatára jártak. Har­minczhat öl hosszú volt, két rengeteg oldal­szárnynyal, a­melyek építési költsége ham­inc­­­ezer forintra rúgott. Óriási összeg abban az időben. De hát akkor az Orczyak is dúsgaz­dagok voltak. Az Orczy­-kert évi fentartása tízezer fo­rintba került. A Városligetre néha ötszáz forint sem jutott. Közvetetlenül az Orczy-kert mellett, attól csak egy kocsiút által elválasztva, feküdt a Festetits-park. Ez a kettő, az Orczy-kert, meg a Festetits­­park volt a ferenczvárosiak szokvárdlija. Sok­­­­kal árnyasabb volt, mint a liget, és a­mi fő : kitűnő, tiszta és hide­g ivóvize volt, különösen a Festetits-parkbeli Eliás-kuté, a­melyhez szé­lkerékkel jártak ki a város belsejéből, hordó­­számra vinni az ivóvizet. A park közepén egy gyönyörű pavilion emelkedett, a tulajdonosok régi nyári lakása. A­mint a húsvéthétfő a Gellérthegy s a pünkösd a Svábhegy búcsúnapja, azonképpen­­ volt a Festetics-ligetnek is ilyen ünnepe. Éliás napján hajnalban tömegesen gyalogoltak ki a­­görög-keleti vallású polgárok ehhez a kúthoz, s a­ zöld gyepszőnyegre terített kendőkre, sző­­­­nyegekre telepedve, vallásos énekeket zengedez­­tek. Itták a hús és kristálytiszta vizet, s csak­­akkor vonultak be megint a városba, mikor­­ó nap forró sugarai a gyepet áthevítették. Még el kell mondanom, hogy a Lipót­városnak is volt zöldelő parkja, az úgyneve­zett Trettner György-féle kert, röviden Geor­gischer Garten, a­melyben vasárnap délután csak olyan nagy volt a tolongás, mint a tüzi­­játéktéren. A Józsefváros saját külön ligete a Beleznay-kert, a­melynek a helyén most az élettani intézet s a Rákóczi-úttól a Múzeum­­kertig álló házak épültek. Ennek a kertnek a varázsát egy csodála­tosan nagy művész tette vonzóvá, a magyar hegedűsök akkori királya, Bihari. Ez a nagy hegedűs esténként hallatta magát kis zenekarával s az öreg Schams, Buda és Pest régi leírója azt írja róla, hogy »a meddig magyar zene lesz a világon, Bihari örökké hálás emlékezetben marad mint a legnagyobb poétája a magyar nemzeti táncz- és verbungos zenének«. Sokszor estenden, mikor a város zaja egy kicsit elcsitul, végigjárom ezeket az elfelejtett és beépült helyeket. Forró nyári estéken, mikor mindenki a zöldet keresi, megállok az Ester­­házy-utcza sarkán, a­hol hajdan a Beleznay­­villa bejárója volt. Ott lombos vén fák alatt sora a fehér asztaloknak hívogatott az árnyba, s a bejárattól balra álló kis színpadon bohókás komédiákat játszottak. És mikor elhallgatott a komédia, akkor bent, a lombok hűvös mélyén megrendült a Bihari kesergője. Mintha most is zengene. De tülköl az automobil, csenget a villamos, fojtó a rossz utczai levegő, csinadrattázik a kávéházi katonazene, — ébredj álmaidból öreg krónikás. Bihari hallgat és a szokvájdli, a Trettner-kert, az Orczy-park helyén villamos lámpások ragyognak egy ismeretlen, új és kegyeletlen nemzedékre. 3

Next