Az Ujság, 1915. február (13. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
2 A kárpáti átjárók. Bizonyos ünnepi emelkedettség érjük meg a hadsereg-főparancsnokság jelentésének hangján, melyben beszámol a kárpáti harczok változatairól s végleges eredményéről, az összes átjáró szorosok visszafoglalásáról. Kiegészíti ezt Hofer jelentése, mely szerint e harczok folyamán az utolsó héten tízezer foglyot ejtettünk. , A döntő események színteréről meszsze esnek ezek a harczok, de meghatva veszünk róluk tudomást, és teljes tisztelettel és hálával katonáink iránt értékeljük az elért eredményeket. Nem kicsinyelhetők ezek, talán még a döntés szempontjából sem. Vegyük tekintetbe, hogy az orosz makacs betörési kísérletei mégis csak azt czélozták, hogy ezzel a döntő színtereken erőnket gyöngítse. Az ő rettentő emberfölöslegéből egy jelentékeny részt ellenünk vetvén, számított arra, hogy ezek feltartóztatására megfelelő csapatokat kénytelenek leszünk elvonni a nyugat-galicziai és lengyelországi frontoktól. Ezzel mégis csak a döntő harczokra gyakoroltak volna befolyást a kárpáti szorosok körüli harczok. Rosszul számított. Rohamait feltartóztatták és visszavetették azok a csapataink, melyek eredetileg erre a czélra szánva voltak. Rettentő túlerővel szemben heteken, hónapokon keresztül ez a minimális sereg érte el a nagy sikert. Megvédte a szorosokat, megvédte Magyarországot, és voltaképpen megóvta a galicziai és lengyelországi vonalakat a gyöngüléstől. Szenvedtek, mint az ellenség, hidegtől, hótól, kicsi számuknál fogva minden nap minden órájában harczban voltak, emberfölötti volt, amit tőlük kívántak, s emberfölötti, hogy ezt teljesíthették. A világháborúnak ez a félreeső mozzanata nem kicsinyelhető. A hivatalos jelentések sem teszik. A nagy nyilvánosságtól pedig bűn volna, ha kellően nem méltányolná. Való igaz , ha az oroszoknak sikerült volna északkeleti Magyarország elárasztása, ezzel a stratégiai helyzetet nem igen változtatták volna javukra. Azért a döntő harc Orosz-Lengyelországban, nyugati Galicziában folyt volna tovább, mint eddig. Ellenben nem mondható, hogy az orosz kísérlet meghiúsulása épp oly jelentés nélkül való volna, mint a sikere lett volna. A mi helyzetünkben igenis fontos, hogy egy jelentékeny része az orosz túlerőnek veszteségesen le legyen kötve a magyar határszéleken. S ugyancsak nem jelentéktelen, hogy az orosz seregrészek, melyek a magyar határon kivül már alig élelmezhetők, e határokon belül új készleteket zsákmányolhassanak, s friss erőre tegyenek szert. S ugyancsak nem jelentéktelen nekünk, hogy területeink megóva legyenek az orosz áradástól, s a mi javunk van, az nekünk jusson, a mieinket táplálja, ne pedig az ellenséget. Becsüljük meg tehát teljes értékében a legfőbb hadparancsnokság jelentésében foglaltakat, és sohse tartsunk tőle, hogy a kárpáti győzelmeket túlbecsülhetnek. Igenis, ezek nevezetes eredmények, igenis, ezek fényes haditettek, igenis, ezek nagy jelentőségű fegyvertények, mert nagyra tartott ellenséges terveket vertek pocsékká. Kihatnak az egész frontra, ha nem is döntően, ha nem is közvetlenül, politikailag pedig egyszerűen megbecsülhetetlenek, ha elgondoljuk, hogy micsoda politikai szerepet szántak az oroszok terveiknek, föltéve ha sikerül. A semleges államoknak meg kellett volna tudniok, hogy az orosz henger csakugyan működik, s a híres bevehetetlen kárpáti bérezek sem mentenek meg bennünket az orosz hatalomtól. Most pedig látható, hogy nem a kárpáti bérezekre e biztuk magunkat, hanem katonáinkra. S bebizonyult, hogy az orosz még csak a papiroson megfogalmazott elhatározásokat sem tudja megingatni. A mennyi erőt a Kárpátok őrizetére eredetileg szánt a hadvezetőség, elég is volt, noha az ellenség többszörösen megszorozta az eredetileg e támadásra szánt csapat mennyiségét. Hálával fogadjuk a kitűnő híreket, és mély tisztelettel és meghatottsággal gondolunk katonáinkra, akik e csoda eredményt elérték. AZ ÚJSÁG Hétfő, 1915. február 1. M galicziai iengyeí■ országi kavezók. Az oroszok visszavonulnak az egész vonalon. Stockholm, január 31. A stockholmi lapok azt írják, hogy az oroszok már az egész vonalon visszavonulnak. A visszavonulási mozdulatok a keleti fronton Varsó irányában fognak történni, másrészt már meg is kezdődtek Bukovinában és a Kárpátokban. Az Aftonbladed gúnyosan jegyzi meg, hogy az oroszok bukovinai visszavonulásukat seregeik új »átcsoportosításával« és azzal indokolják meg, hogy az osztrák-magyar seregek óriási megerősítéseket kaptak. A való pedig az, — írja a lap — hogy ha az oroszok Bukovinában még idejekorán vissza nem vonultak volna, seregeiket a legnagyobb katasztrófa éri. Moralf őrnagy a helyzetről Berlin, január 31. A Berliner Tageblatt katonai munkatársa, Moráid őrnagy írja : Keleti hadihelyzetünk kedvezően alakul. Immár nem lehet kételkedni abban, hogy az oroszok ellenállása Varsó előtt lanyhult. A hideg időjárás, amely megkeményíti a talajt, lehetővé fogja tenni a pozíciós harczmód mielőbbi befejezését. A párhuzamos folyóvonalak védelmét az újabb beásások nehézsége sokkal nehezebb feladattá teszi az eddiginél. Minden jel arra vall, hogy a szövetségesek hadműveletei Dél-Lengyelországban a kielczei terepszakaszon való előnyomulás által tért nyernek. Pétervári lapok előkészítik olvasóikat a Nida- szakasz kiürítésére. Jelentőséges az osztrák-magyar hadseregek előnyomulása Tarnovtól nyugatra és északra, valamint a Kárpátokban. A magas hó az oroszok élelmezését és a muníczió utánszállításét megnehezíti. Szövetségeseink az Ung, a Latorcza, a Nagyág völgyében sikert sikerre halmoznak. Az ottani orosz állások kiürítése már január 25-én kezdődött. Az uzsoki szoros 27-én ismét szövetségeseink birtokában volt és a Nagyág völgyében is a támadás Viszkovon át, amelyet már elvettek az oroszoktól, eredményesen előrehalad. A németek dicsőítik északi sikereinket. Berlin, január 31. Az egész sajtó dicsőíti az osztrák magyar hadsereg sikereit az oroszokkal szemben. A Kreuzzeitung Így ír : Ha, a keleti harcrtéren a dolgok állására gondolunk, különös hálát és a legteljesebb elismerést kell nyilvánítanunk az osztrák-magyar hadseregnek. Az oroszok Przemyslnél. Bukarest, január 31. Az Independance Roumaine legutóbbi száma a hadi helyzettel foglalkozik és a következőket írja : — Meglepő, hogy a legutóbbi két hónapban az oroszok Przemysl ostrománál nem haladtak előre. Nyilvánvaló, hogy az oroszoknak nincsenek olyan ütegeik, amelyek az osztrákmagyar ütegekkel versenyezhetnének. A lap ezután nagy dicsérettel emlékezik meg az osztrák-magyar csapatok kitűnő eredményeiről. A czár összehívta a dumát. Kopenhága, január 31. Pétervárról táviratoztak, hogy a czár egy külön ukázzal a birodalmi dumát február 9-ikére ülésszakra hívta össze. Egy másik ukáz arról intézkedik, hogy az államtanács január 30-ikán üljön össze és a duma ülésszaka alatt maradjon együtt. Iskolás fiuk és kények az orosz hadseregben. Stockholm, január 30. Graham angol tudós, aki a háború első négy hónapjában Oroszországban tartózkodott, egyik londoni lapnak azt írja, hogy Oroszországban a középiskolai tanulókat is besorozták katonának. Százszámra akadnak leányok is az orosz hadseregben, akik féryruhába ölözködve soroztatták be magukat. A Kremen melletti ütközetben a sebesültek között egy tizenhat éves leányt is találtak. De nemcsak tizenhat éves fiuk és leányok, hanem tizenegy éves gyermekek is küzdenek az orosz fronton. Az angol tudós neveket is közöl állításának igazolására. Krascsenka nevű tíz éves fiút egy ütegnél alkalmazták. A gyermek három ütközetben vett részt, anélkül hogy megsebesült volna. Katcsalov Viktor tizenhárom éves fiú a második lembergi csatában sebesült meg, shrapnellszilánkot kapott a lábába. Jirzov Konstantin tizenhárom éves túz az Augusztáv melletti ütközetben sebesült meg. A gyermekkatonák közül a legnagyobb hírnévre egy Orlov nevű iskolásgyerek tett szert, aki tizenegy ütközetben vett részt és oly vitézül küzdött, hogy a Szent György-renddel tüntették ki. A bukovinai románok sanyargattatása. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Hivatalos jelentések szerint az oroszoknak Bukovinába való bevonulása óta román vidékeken, különösen román bojárok gazdaságaiban, a kozákok szüntelenül rabolnak és fosztogatnak. Aritonovics bojár Sokjában lévő gazdaságainak kifosztása után a kozákok Kostina kastélyt rabolták ki, a Bukovinában és Romániában egyaránt nagy tekintélynek örvendő Fonovjeza bojár Család ősi székhelyét. A kastélyban felfeszítettek minden szekrényt és valamennyi ruhát elhordták, a gazdasági intézet pedig, aki ellenszegült nekik, súlyosan megsebezték. Az ugyanő család tulajdonát képező Strojestics uradalmon hasonlóképp jártak el. Őt valamennyi kocsit és lovat is elvitték. Asszonyokat és leányokat szüleik és férjük szeme láttára a legbestiálisabb módon gyalázták meg a kozákok. Sol ilyen szerencsétlen áldozat neve ismeretes. Gura-Numoréban egy erdész leánya a kozákoktól való félelmében öngyilkosságot követett el. Czokonistiéban majdnem valamennyi házat elpusztították és egy tekintélyes papi családból származó Dam nevű papot gyalázatosan megkínoztak és azután kiraboltak. Az így kifosztott román községek polgármestereik vezetésével panaszra mentek Szucsava kormányzójához, egy orosz őrnagyhoz, de a küldöttséget az őrnagy szitkozódások és fenyegetések között kiutasította.