Az Ujság, 1915. február (13. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-25 / 56. szám

Csütörtök, 1915. február 25. AZ VJLÁG THIOMÁMY. mCBAim. (-) Beöthy Zsolt a háborús költészetről. A kö­vetkező sorokat kaptuk : Igen tisztelt szerkesztő ur ! A Szabad Lyceum előadóterme múlt vasárnap délután egy igen jelen­tős irodalmi esemény szinhelye volt, a minek azon­ban a lapokban semmi nyomát sem találom. Iro­dalmi éle­ünk vezérférfia, a Kisfaludy-Társaság elnöke, Beő­hy Zsolt tartott egy nagyjelentőségű beszédet a háború hatásáról az irodalomra s be­széde nem maradt elvont értekezés, hanem le­szállott a jelen irodalmi életbe és kiszedett belőle egy csokor virágot, bemutatta és szépségeit ki­emelte néhány olyan kőkeménynek, melyekkel a mostani nagy idők ajándékozták meg irodalmun­kat. Abból indult ki, hogy a magyar irodalmat a háború szelleme ihlette. Legelső három nagy köl­tője katon­a volt: Tinódy, Balassi és Zrínyi, noha mindegyik más-más szellemben fejezte kudarczias érzelmei együtt megteremtették a magyar iro­dalomban azt a hangulatot, melynek legm­űvészibb kifejezője Petőfi lett. Három érzéskörből merített Petőfi és mindegyikben hatalmas alkotásokkal gazdagította irodalmunkat : a katona érzéseiből, a nemzet közérzéséből, ódái vagy rapszódikus szárnyalású gondolatokat fejezve ki és végül álta­lános emberi érzéseket, melyeket a háború vet fel. Azután bemutatott Beöthy a mai magyar lírából, e három csoportnak megfelelően, olyan költemé­nyeket, melyek mai érzéseink fölötte szerencsés kifejtései. A katonadalok közül felolvasott egy hajdúnánási baka, egy megyeri őrvezető és Takács László káplár költeményeit, melyek közvet­len­­ségükkel, a kurucz kötészettel való rokonságukkal mély hatást tettek. E csoportba foglalta Gyóni Gézának egy Przemyslből kelt versét és Zilahy Lajos egy balladá­ját a hadnagy teme­éséről, melyé­nek drámai erejét és mély érzését különösen ki­emelte. Valóban, Zilahy Lajosnak ez a verse iro­dalmunknak igaz kincse! A második csoportba tartoznak a nemzet közérzését kifejező ódás költe­mények és itt bemutatta az öreg Lévay József egy a háború elején írt versét, egy kilenczven éves aggastyán szárnyaló zengését. Azután meleg el­ismeréssel kommentálta Kozma Andor híres Roboz krónikáját, az Előre !-t, melyet finom megértéssel olvasott fel, visszaadva a magyar nyelv íreseté­­nek minden nyelvi szépségét, valóságos tapsorkánt keltve. Mély hatást, ért el Szép Ernő közvetlen hangú imájá­val is. A harmadik csoportba, az általánosabb em­beri érzések kifejezése közé sorolta Mezei Sándor Bölcsődalát, melynek nemes egy­szerűsége hatott. Azután fölötte meleg hangon emlékezett meg Kiss Józsefről, a­ki­­hangjának rejtelmes finomságával varázsolja el olvasóit, a ki csodás érzéskor­­jzo­ulat okát máshol r­elp lát­ott árnyékig,­okkal tud kifejezni, mint mikor tűzbe nézünk, lassanként csodás szik­eket látunk, a vörös­től az ibolyáig, úgy hoz Kiss József uj szíreket a magyar lírába, most is, háborús költeményeiben«. Azután felolvasta a kötőtűket, viharos hatást keltve. Végül Szabolcska Utszéli keresztjét mu­tatta be, melylyel a költő a Grand Café-val egyeni rangú alkotást teremtett. Valóban, a magyarság büszke lehet arra, hogy ennyi jeles műivel tudta már eddig is a háborús költészetet gyarapítani. Eddig Beöthy, a­ki finom esztétikai érzékével néhány gyöngyszemet halászott ki, a magam részéről csak azt sajnálom, hogy figyelmét kikerülte Pét­erdi Andor »Katonák« czimü verse, mely Jászai Mari és Paulay Erzsi szavalatában a legmélyebb hatást keltette, s az egész országban elterjedt, s kikerülte a figyelmét az a kis zsuzsa, Szilágyi Géza háborús szonettjei, az emberi érzésnek e mély megnyilatkozása. Mindenesetre : büszkék lehetünk költőinkre ! Lázár Béla úr. (-) Berzeviczy Albert előadása. A Budai Pol­gári Kör február 27-én, szombaton, este fél nyolc­ órakor a budai vigadóban a hadbavonultak család­jait segítő II. kerületi helyi bizottság javára fel­olvasó estélyt rendez, a­melyen Berzeviczy Albert dr., a kerület képviselője, tart előadást »A háború a képzőművészetekben« czímmel. SZÍNHÁZ. ZEHE. * Fö­desy Arnold. Ma este a Vigadó nagyter­mében, hol hangversenyét tartotta, örömteli meg­lepetést szerzett mindazoknak, kik figyelemmel kisérték eddigi művészi pályafutását. Azt min­denki tudta róla, hogy a technikája olyan tökéle­tes, olyan ragyogó, mint a­milyen egyiké sem a cselló mesterei közül. Ismertük hatalmas erejű és mégis könnyedén finom­ tónusát, mely egyszer a kürt zengéséig lendül neki, hogy másszor a hegedű pianisszimójáig halkuljon le. Gyakran ragadott magával szinte fékezh­etetlen temperamentuma és sokszor ejtett csodálatba páratlanul biztos üveg­­hang-játéka. Mindez megvolt Eördesynél azelőtt és mindez megvan ma is. És mégis a legnagyobb magyar gordonkás játéka megváltozott azóta, hogy utoljára önálló hangversenyen hallottuk. Földesy Arnold lehiggadt, megkomolyodott, megállapo­dott. Stílusosabb, nemesebb, klasszikusabb lett a művészete. A temperamentuma, a technikája, egész páratlan virtuozitása megmaradt, de, az ízlése, a művészetének mélysége alá rendelve. Már a műsora is ezt mutatta. Haydn versenyművét, Beethovennek ilyen nagy terembe alig való vál­tozatait, Locatelli szonátáját és Cin Cesar Canta­­bilóját adta elő. Csak az est legvégére került, mint­egy bebizonyítására annak, hogy a régi virtuóz se halt még ki Földesyből, Popper Dávid szédü­letes iramban elzúgatott Fonódala. A műsor min­den egyes számának tökéletes művészetű volt az előadása, és csak mint olyant, mely bennünket különösen megkapott, említjük külön is meg Loca­­telli szonátájának a lassú tételét, a leheletszerűleg elsuhanó futamokkal. A hangverseny műsorának befejeztével természetesen nem maradhattak el a ráadások sem. Az ünnepelt művész többek között eljátszotta Sarasate Czigánynótáit is. Ekkor jutott szóhoz Dienzl Oszkár »Esteledik . . .« czímű han­gulatos kis művével mint zeneszerző. Kisé­rő­­művészetét igaz gyönyörűséggel élveztük az egész est folyamán. (V.) * A papa kedveneze. A Magyar Színház ma este mutatta be Engel és Horst A­­pafa kedveneze czímű bohózatát. A darab szerzői németek, de a színhely, az alakok, a szerkezet, sőt még a darab levegője is ízig-vérig franczia. Engel és Horst urak meghódoltak a gall szellem előtt, tanítványai a nagy franczia bohózat íróknak, ámde mindenkép­pen méltók a mestereikre. Sőt , egy igen felellő­­dologban még tökéletesítettek is. Ugyanis nagyon vigyáztak rá, hogy a cselekményben ne álljon tótágast a pszichológia. Bohózatuk akkor is meg­állja a helyét, ha bonc­olgatni kem­éljük. Az ötle­­t­ess­ég és a mulattatás kedvéért nem kalandoztak el az abszurdumok közé, sőt még a valószínűtlen­ségek közé se , tehát közel áll a vígjátékhoz. Ki­tűnő munka és nem utolsó erénye, h­ogy kifogy­hatatlan a kac­agtatásból. Alapötlete az, hogy a perpignani közjegyző felesége egy napon meg­ismeri az okot, a­mely olyan gyakran Parisba szó­lítja a férjét. Clod­o az ok, a vidám és pajzán nőcske , a közjegyzőné azonban a férje törvényte­len leányának véli őt, ártatlan teremtésnek, haza­viszi tehát Perpignanba, nehogy megcsúszszon a bűnös Bábelben. A cocotte a családi fészekben,­ ez az alapötlet. Nem egészen új, több franczia vígját­ékban találkoztunk már vele, de pezsgőbben, fordulatosabban applikálva még egyszer se. A Magyar Színház sokat vár a darabtól , erre vall a szereposztás is. Elsősorban­­Adák Sáriról kell szólni. Ötletes játéka, elsőrangú beszélőművészete szenzácziós lesz azokra, a­kik még nem látták prózai szerepben. Engel és Horst még álmodni is aligha mert olyan Clodóról, a­milyen ő. A bohózat tumultusaiban végtelenül rokonszenvesen hat a nagyszerűen finom Rákosi Szidi. Mint ő, Hegedűs is távoltartotta, magát a bohózati allűröktől. A kisebb szerepekben ellenállhatatlanul hatott Forrai, Huszár, Vágó, Z. Molnár, Virányi komikus maszkja és játéka. A darabba Szirmai Albert három finom zeneszámot irt s a fordítás Gábor Andornak koloritos munkája. A közönség minden felvonás után igen sokat tapsolt. Az egyik szerző meg is jelent a számtalan kihívásra. * Bevonulástól felmentett színészek. Az Orszá­gos Színészegyesület tanácsa a kultuszminiszter útján kérelmezte a honvédelmi minisztertől, hogy a népfelkelői bemutatószemlén alkalmasnak talált színészek egy részét, még­pedig azokat, a­kiknek távozása az egész társulat összeomlását vonná maga után, a katonai szolgálat alól mentesítse. A honvédelmi miniszter leirata most érkezett meg a Színészegyesülethez és ebben értesítik a Színész­egyesület vezetőségét, hogy a miniszter a kérés­nek eleget téve, a nélkülözhetetlennek jelentett színészeket, számszerűiz ötvenhetet, a bevonulás kötelezettsége alól bizonytalan időre felmenti. * Mű­vészestély és sétahangverseny a­ Vigadó­ban. Nagyszabású estély rendezését vállalta a Magyar Vöröskereszt - Egylet tudósító irodájának négyszáznál több önkéntes hölgytagja részint a Magyar Vöröskereszt-Egylet, részint a Véres Fél­hold, részint pedig a Budapesti Újságírók Egyesü­leének segélyalapja javára. A terv szerint a fanvészestély márczius 14-én lesz a fővárosi Vigadó összes termeiben, a főváros legelőkelőbb és leg­­népszerűbb művészeinek és művésznőinek, vala­mint a honvéd-zenekarnak közreműködése mellett. A részletes program mj kidolgozásán most munkál­kodik a kiküldött rendező-bizottság, melynek élén Csillag Teréz asszony, a Nemzeti Színház tagja és a tudósít­ó iroda női osztályának vezetője áll. * Idegen főidőn. A Nemzeti Színház pénteki bemuta­tójának, Iván­fi Jenő és Horváth Jenő Idegen földön czímű új darabjának cselekménye Angliában játszik, még­pedig nagyrészt abban a néhány vá­lságos órában, a­mely a mostani világháború kitörését megelőzte. E n nagy vára­kozásokkal és izgalmakkal teli idő azonban csak kiindu­lása a cselekménynek és alkalmat ad egy mély emberi és faji probléma drámai megalkotására. A dráma hőse egy német ember, a­kiben a szerelem boldogsága és az idegen földről e nagy viharokban haza vágyó kötelesség­érzet boldogtalansága ütközik össze tragikus módon. Ez emberi vívódás köré pedig az angol pénzvilág, a nagy­­vállalkozó irodájának élete ad izgalmas keretet. A két szerelmest Beregi Oszkár és Váradi Aranka játszszák, de nagy és hálás feladathoz jutott Dg. Alszeghy Inna, Gál Gyula, Somlay Artur, Odry Árpád, Pethes Imre, Zrajnay Gábor, Rózsahegyi Kálmán, Mészáros Alajos és Bartos Gyula. is. * K. Szamosi Elza a Népoperában. Egyik legjobb szerepében, a Mignonban lép fel szombaton este a Nép­operában K. Szamosi Elza. Másik neves vendége a szom­bati Mignon előadásnak Jadlowker Hermann porosz kir. kamara­ énekes lesz, a­ki Meister Vilmost énekli. Az opera többi főszereplői Sebők Ilona, Pajor és Róna lesznek. *■ A Zsuzsi kisasszony, Kálmán Imre operettje, a­melynek szövegét Martos Ferencz és Bródy Miksa írta és a­melyet szombaton adnak először a Vígszínházban, a következő szereposztásban kerül bemutatóra: Falset­ti, kamaraénekes: Csortos Gyula, Princsey postamester: Vendrey Ferencz, Zsuzsi, a gyám leánya : Dióssy Nusi, Lauffer.­Laufien gyáros : Kardos Géza, Szerafin, a fele­sége : Harr­szth­y Hermán, Béterffy szerkesztő : Sziklay József. Dinnye riporter: Sarkady Aladár, polgármes­­ter: Balassa Jenő, polgármesterné: Kész Rózsi, szín­igazgató : Szerémy Zoltán, Olga : Dergán Bianka, Blanka : Bazár Gitta, Ilona: Komlós Ilka, Juliska: Záró Giza, Boriska : Andrényi Ida, Mariska: Jósika Miczi, Pintér István csizmad­iam­ester : Bogyó Zsigmond, Majorosné, Pribiescu gazdasszonya: Kürti Sári, Tonelli, Falsetti titkára: Győző Lajos, szobalány: Fehér Tusi, öreg úr : Dózsa István, Borcsa : Szeredi Anna. — Az első és a har­­madik felvonás Bikitv-Bürgözb­en történik, a második Budapesten, Falsetti lakásán. A Zsuzsi kisasszony díszle­­tes és jelmezes főpróbáját a sajtó meghívott képviselői jelenlétében, pénteken, délelőtt fél tizenegy órakor tart­­ják meg. Holnap, csütörtökön, a Vígszínházban a Délibáb, utcza 7., Hajó Sándor nagysikerű vígjátéka kerül színre. 15

Next