Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-06 / 65. szám
8 net ,- ilyeneknek Oroszország ez idő szerint nincs nagyon bőviben. Annyi mégis bizonyos, hogy a Dardanellák erősségeinek ostroma politikailag is, katonailag is elsőrangú esemény, s azért bizonyos, hogy a világ figyelme épp oly feszülten néz most délkelet felé, mint amilyen figyelemmel kiséri azt a blokádharcot, melyet a németek viselnek most Anglia ellen. * A kárpáti harczok. — A duklai szorosban és Stanislau alatt. — Leonhard Adelt, a Berliner Tageblatt haditudósítója írja: Bártfa — sváb település és a magyar protestánsok régi vára — a viczinális vasút végső állomása. A kis hegyivárosnak még megerősített templomai és viharverte bástyatornyai vannak. A nagytér kútja előtt két bokorugrós piros szoknyás tót leány rúdon vette vállára a két felől lelógó vizesvödröket. Elvadult külsejű és,szennyes stájer vadászok nézték őket. Kvártélyt nehéz volt a városkában kapni; hosszas keresés után egy asztalosmester engedte át egyetlen szobáját; a mester a konyhába vonult aludni feleségestül, gyermekestől. A gyermek egy kedves, szöszke, betegesen halovány arcza hat éves leányka volt ; a hozzájuk beszállásolt oroszok annyiramegrémítették, hogy forró ideglázba esett. Másnap reggel csengés szánon indultunk el a galicziai határ felé. Fehér fenyőfából összeábdalt hidakon mentünk keresztül, melyek szomszédságában még a fölégetett eredeti hídnak fekete csonkjai meredeztek. A hegyeken a fenyőerdőkről leolvadt már a hó. A falvakban takaros, fehérre meszelt házak álltak, pirosra, zöldre kifestett kapufülkéiben tarka szentek díszlettek. Csakhogy a legtöbbház kiégett és halott volt. Egy sziklakiugrásról Rákóczi vára nyúlt föl, de az öregség és a pusztulás őt is sziklává változtatta. A »belga király« ezredének zenekara jött velünk szembe,— sovány maradványa a bandának, hat ember. Azután egy egész hadosztály, a melyet más poziczióba toltak. Elől a divizionárius és törzse lóháton, utánuk a katonák, bárányprémes muffiokba dugott kézzel, civikük gyalogszánt húzott , tábori tüzérség, helyivel-közzel taraczkokkal, a trén parasztszekgei, prasztszánok, amiket hosszú szarvú ökrök húztak. (A véres tetejű Kastélyhegy.) A Schmidt-divizió parancsnokságán Gärtner ezredes, tüzérbrigadéros magyarázta meg nekünk a Kastélykorriért (Kastélyhegy) megvívott ütközete... Szánkóink vidáman csilingeltek bele azágyuk dobbantásaiba. Egy magas helyzetű, fallal körülkerített temetőben, az úttól oldalt, mint temetői kísértetek mozgolódtak fehér vászonköpenybe bujt alakok, kiket a csatazaj űzött ki a napvilágra. Tüzértisztek voltak. A fal tövébe ásott telefonállomásról ez a parancs érkezett: «—■ Az ágyukat a 292. magaslat mögött álló ellenséges ütegekre beigazitani. A gránátok ívben kerülték meg a hegyet, mely mögé az ellenség befészkelte magát. Boroevics tábornoknak, ki a szónak is nagy alakítója, hasonlata jutott eszembe: »Agyúink úgy működnek, mint az írógép, — itt megütünk egy billentyűt, amott, a hegy mögött az emeltyű levág az előre meghatározott ponton«. A telefonállomásról ekkor ezt jelentette a megfigyelő: — Az ellenséges tüzérség 500 méterrel hátrább vonult. A parancsnok bólintott reá :— Még egy sortüzet neki. A telefonállomásról újabb jelentés érkezik : Az oroszok menekülve vonulnak vissza. Megint bólint egyet a parancsnok: — Parlamentarit küldök át hozzájuk, hogy adják meg magukat. Két órai gondolkodási idő. Különben — könnyedén elmosolyodik — 30*4 centiméteres mozsarainkkal tönkrelövöm őket. A templom mögött, az iskola épületében volt a telefonközpont. A telefonisták a padokon ültek, a készülékek előtt. Az ezredes ezt mondta bele az égiük készülékbe : — Két haditudósító úr szeretne meglátni benneteket. Szabad a járás ? Kern ! Hátha hátulról, a hegy mögül ! Természetesen a maguk felelősségére. Szánunk jobbra kanyarodott egy dülőútra, mellyet hófalak és fehér lepedőkkel kiterített sövény takartak el. Az út hirtelen eséssel vitt le a völgybe, úgy hogy ki kellett szállnunk és gyalog lemennünk. A völgyi úői faluban tarka ünneplős tót lányok évődtek katonáinkkal; bennünket már várt annak a stájer ezrednek, a melyhez igyekeztünk, szakaszvezetője. Hóinget öltöttünk és megindultunk a stájer legény nyomán a kitaposott hócsapán. Előbb a völgyben kanyarogtunk, majd meredeken mentünk fel a Kastelikorh bükk erdei felé. Két katona jött felénk, vállukon egy köpenyűvel letakart holt bajtársukat hozták , shrapnell ölte meg. A fák gyökeres szomszédságában ásott földi üregek egyikéből hívásra egy százados bújt elő és a fronton küzdő katonák erőltetett hangosságával üdvözölt bennünket; üregének bejárója előtt halomban hevert a zsákmányolt fegyver ; egy orosz gránát az előbb zúzta őket dimbre-darabra. A százados a hős 87-ik (pólai) ezred hőseinek egyike volt, ki az ebbe az erdőbe hatolt oroszokkal viaskodott. Még az egész hegyen meglátszottak a minduntalan megújult küzdelemnek nyomai; maguk a fák is tele voltak sebbel. Lábunk összetört fegyverekben, faágakból rögtönzött kólyákban botladozott , körös-körül sok-sok friss sír. (A harcztér.) Egy szélroham föllebbentette a természet kristályos szemfödőjét. A katonák egy része azzal foglalkozott, hogy összeszedte és öszvérekre rakodta a zsákmányt. A többi lakásnak való üregeket és födözéket ásott a tartalék számára. A csupasz bükkfatörzsek mögül vörös fény világított; mikor a hegyek északi lejtőjére értünk, akkor láttuk, hogy az égő Huta község visszavert fénye a vörösség. A tüzérségi megfigyelő hó vára mögé vonultunk. A meredek hegyoldal hóhullámai alatt a tüskés drótakadályok vonalai és a beléjük akadt, tönkrekartácsozott, elvérzett, agyonfagyott oroszok teteme rajzolódott a fehérségbe. A hegy tövében nyúlt el a völgy, melyen át Alsópagonyról Felsővízközre visz az út. A balkéz felől eső első falu már csak a térképen van meg ; a harmadikat, Felsőmezőt, épp akkor bombázták ; a középsőben, Hután, két parasztház égett. Egy ordonáncz vágtatott a falun keresztül, amely lábunk alatt terült el, és megállt egy nagy ház előtt. — Ahá ! — állapította meg a megfigyelő tiszt — a parancsnokság még ott van ! — azzal telefonján a falu nagy házára irányította ütegének tüzét. Fütyölve jelentkeztek a gránátok, földoszlopok és falak vágódnak föl a magasba. Emberek tűntek föl, akik támolyogva futottak össze-vissza. De egykedvűen hajtotta négy tehenét a falu főutczáján egy paraszt. A völgyöntúli hegyoldalon, szemlátomást fedezetlenül, egy orosz üteg foltja vált el a fehér hómezőtől. Hegyes szögben szűltek hozzá az erdő felé tartva a lövőárkok. Tisztán láttuk a messzelátóval, hogyan járnak-kelnek az orosz katonák és melegítik magukat lóbálló karmozdulatokkal. Egy gránátunk belecsapott az üregbe, egy élelmiszeres kocsi lángolva repült a levegőbe. Az estalkony köde ráereszkedett völgyre, hegyre. Visszatértünk a fedezékek mögé és bemásztunk egy százados üregébe : egy méter volt a magassága, kettő a szélessége. A bejáró nyílás mellett egy orosz gránát nyugodott mélyen a földben. A százados beszélte : — így ültem, mint most, felhúzott térddel, mikor a gránát átfúrta a tetőt, közvetlenül a térdem fölött és alattam elsurrant, aztán beleszaladt a földbe. Most itt pihen, fel sem robbant. Néhány tiszt elkísér bennünket a hegy keleti oldalához, mely fátlanul és simán lejt lefelé az egyik oldalsó völgybe. — Erre jöttek föl az oroszok, hirtelen oldalba kaptak bennünket... A ködben az előőrsök vonalán kézfogással üdvözölték tisztjeink ügyeletes bajtársaikat ; az oroszok rohama óta nem látták egymást. — Nini, élsz !. . . Te is ! — Hát X ! Hát ? — Elesett. .. megsebesült. . . elesett. . . Bucsúzkodva ereszkedtünk le a sötétbe borult erdőn a völgybe. A fákon át véresen világított az égő falvak fénye; a szoros utján túl, egy hegyoldalon mint megannyi szentjánosbogár világítottak fedözékeink mögött a zajmelegítő kályhák. (Viaskodás Stanislauért.) A Kárpátokban megindult döntő küzdelem jelenlegi állása a következő : Bukovinai visszavonulásuk után az oroszok nagy erőket irányítottak Novosielicza környékére, hogy csapatainknak a román határ mentén való további előnyomulását megakadályozzák. Hadseregünk közben biztosította Csernoviczot és elfoglalta a Pruth völgyét, Smatyanal és Keloméival. A jabloniczai szoroson át ugyanekkor megkezdett előnyomulásunk Stanislau közeléig jutott. Az oroszok ugyan csapataink elöl kiürítették ezt a fontos góczpontot, ám Stanislau sorsa fölött a végleges döntés még nem történt meg. A város és a belőle kiinduló összekötő vonalak birtokáért elkeseredett harcz folyik; az oroszok jelentékeny tartalékokat vittek a harczba, míg a mi részünkről most már a hegységen átjutott nehéz tüzérség is beleszólhat a küzdelembe. Minthogy az oroszoknak ez a beavatkozás különösen kellemetlen volt, ismert módszerükkel, kémek útján kísérelték meg tüzérségünk hadállásainak megállapítását. Egy pópát a mieink rajta értek, amint felgyújtott egy szénakazlat, hogy elárulja vele az oroszoknak nehéz lövegeink helyét. Statárialitet felakasztották. Odébb nyugatra a szövetségesek eljutottak a viszkovi szoroson túlig, ahol az oroszok újabb erőgyűjtés után szintén makacs és erősen veszteséges ellenoffenzívát kezdtek. (Lemberget oroszosítják.) Ezenközben az oroszok minden megengedett és meg nem engedett eszközzel erőltetik Lembergnek és általán Kelet-Galicziának eloroszosítását. Százával viszik a gyermekeket Oroszország belsejébe, hogy ott orosz intézetekben oroszokká nevelék őket. A rutének lembergi nemzeti házában orosz tanszerkiállítást rendeztek a »hódítók«. Orosz nyelvű tanfolyamokkal akarják az orosz nyelv elterjedését siettetni. Lemberg és más városok katolikusait és zsidóit — egész hitközségeket — többé vagy kevésbé nyilvánvaló kényszerrel térítgetik az ortodox hitre. (A kárpáti német csapatok.) A Kárpátok vonalának közepén kiváló szerepet játszanak anémet csapatok, noha a terepviszonyok miatt nagyon korlátozott cselekvési szabadságuknál fogva képességeiket még nem volt módjuk teljesen kifejteni. Annál magasabbra kell taksálni fáradhatatlan tetterejüket, amelylyel a szokatlan és még kiképzett hegyi csapatoknak is rendkívüli nehézségeken úrrá tudnak lenni. Az uzsoki szoroson túl ismét csakis osztrák-magyar csapatok harczolnak. (Stratégiai helyzetünk.) Orosz aviatikusok Farman-rendszerű kétfedelű gépekről bombákat vetettek Przemyslre és gépfegyverek segítségével próbálták megakadályozni a mi repülőinket abban, hogy a várnak a külvilággal való levegőbeli összeköttetését fentartsák. A városnak bombákkal ostromlása csekély kárt okozott. Az orosz pilóták újabban az egész kárpáti frontra kiterjesztik kirándulásaikat és még a nyugati Dukla-szárnyat is bombákkal ostromolják. Seregünk frontja a lupkovi szorosnál visszahajlik a magyar határ felé, melyen az oroszok a duklai szorosnál jelentéktelen mértékben túljutottak. A nyugat felől csatlakozó két nyereg közül az alsópagonyi még orosz kézen van, Koniezna mellett azonban állásaink a határ mentén vonulnak. A front itt észak felé, nyugat-galicziai irányban elhajlik. A muszina—floryska—grybovi út, biztos osztrák-magyar birtok, noha az oroszok újabban Grybov mellett áttörést kíséreltek meg. Az Alsó-Dunajecznél, Tamov birtokáért folyik még a tüzérségi harcz. A mennyiben az oroszok ott még egyes helységeket megszállva tartanak, a legnehezebb tüzérség tüze alatt állanak. Orosz-Lengyelországban a helyzet változatlan. Az óriási arczvonal minden pontján a harczoknak hosszú tartamára kell elkészülnünk, már azért is, mert a kedvezőtlen időjárás minden hadiműveletet megnehezít és meglassít. Az osztrákmagyar sereg a hó, hideg és nedvesség ellen óvószerekkel szerencsére jól föl van szerelve, belőlük a Kárpátokban küzdő csapatoknak is bőven juttat. A fedezékekben nélkülözhetetlenné vált zajmelegítő kályhákat a katonák előnyomuláskor pajzsként, menetelés közben a tarisznyában shrapnell ellen vértként használják; igaz hogy a vékony bádogpajzs védőereje inkább erkölcsi, mint gyakorlati természetű. Peschek főintendáns, a zajmelegítő kályha feltalálója, legújabban a tetvesedés leküzdésére szolgáló készüléket is szerkesztett. A készülék egy szétszedhető és összerakható bádogláda, melyet a mozgókályhából gőzzel töltenek meg és 100 fokig fölmelegítenek. A kis katlanban egyszerre harminc egyenruhát lehet fertőtleníteni. Ugyancsak a mozgókonyha szolgáltatja a gőzt az erre a czélra való zuhanyozó készüléknek is, melylyel a katona még alaposabban megtisztogathatja testét. AZ ÚJSÁG Szombat, 1915. márczus 5.